ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-10-31 / 204. szám

XXV. évfolyam. 204. szám. Keresztény maqvar sajtó. Vasárnap, 1920. október 3L POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 !(. PQ C7S>rrJ • hét

közna

P 80 fillér, CS OL.CXLLI aid. vasárnap 1 korona. Egy Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám a!á küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Mozgolódó haloííak. Irta: Gábriel István. Esztergom, 1920. okt. 31. Ha jól imádkozott a politikai élet ingoványaiba tévelyedett keresztény magyarság, amely meghasonlott az újjászületés preblémáin és a százfelé oszlott táborban tehetetlenül vágyódott egység, megértés, világos út, megváltó tett után: akkor a katolikus nagygyűlés isteni ujjmutatás volt a kurzus keresztényeinek, az eligazító, melegitő és világító fény felvillant és a kishitű magyarokhoz eljött maga Jézus Krisztus. Politika, társadalmi kérdés, a sok hiba, tévedés, baj megbénította a nemzet cselekvő erejét, de végre is a magyar katolicizmus ezeréves, viharvert szellemében, Szent István kereszténységében, politikai viszályt és társadalmi forrongást keresztülélt lelkében kell egyesülnünk a keresztény Magyarország kivívására. Igen, ha messiás kellett, minden magyar hites vezére, minden cselekedet üdvös eredménye, ha a jövő egyetlen szent eszméje kellett még, ha szeretet kellett még, ha az irányzatnak a lelke hiányzott még, ha nem volt eddig senki, akit követett volna minden magyar, amikor a feltámadás kapujára .mutatott: ime, az újjáéledés problémáinak megoldására itt van Jézus Krisztus. Ám nem politikai eltolódás és nem csupán társadalmi mozgalom az, amikor a magyar nemzet valóban a feltámadás e kapuja felé tódul. Ez a keresztény kurzus egységes útra jutása, ez mélységes bizalommal való töltekezés az irányzat eszméi iránt, ez minden magyar egységes pártja, ez politika és társadalom, kormány és nép összekötő kapcsa és végül ez komolyan és a keresztény irányzat ellenségeire nézve veszedelmesen a keresztény Magyarország előkészitése. Természetes tehát, hogy a hatalomból kiszorult pesti liberalizmus, a bűnös magyar plutokrácia, a zsidó bankérdekek „Az Est

u

, „Világ" stb. mögött leselkedő hatalmai, metyek minden politikai alakulásra, a kurzus minden szimptómájára megtalálták a maguk gúnyos mosolyát, illetve uszitó és bomlasztó módszerét: most megdöbbenve még halottaikat is megmozgatják végső veszedelemben lévő érdekeik megóvására. Pedig ezek az érdekek a bűn és a pénz érdekei, a visszavonás, az istentelen világnézet, a nemzetköziség és az antiszocializmus érdekei, megannyi kerékkötői a keresztény magyarság haladásának, megannyi hullaszagú revolució a keresztény Magyarország ellen. Politikai, és erkölcsi ideológiájukat szeretnék a magyarság nagy eszményeibe belelopni, megmozgatják halottaikat ós szeretnék a magyarság nagyjaihoz odakötni. Odakötni a magyarság modern Almosához is, ki látja a régi hazát hibáival együtt, odakötni a magyar katolicizmus nagy alakjához, aki fejükre olvasta a nagygyűlésen a mult bűneit, odakötni Apponyi Alberthez, aki az ő bűneiktől óvja a nemzetet, amikor a jövő keresztény Magyarországára mutat. Az úgynevezett liberális kor nagy embereit nem a nyugati liberalizmus tette naggyá, hanem a magyarságért való munka. Nem a nyugati liberalizmus tette naggyá a magyart, hanem a kereszténység eszméi, Krisztus liberalizmusa, az a küzdelmes, fajunkat és államiságunkat védő szellem, amely az utóbbi időben is csak azért nem tudta legyőzni bajainkat és veszedelmeinket, mert a nyugati liberalizmusnak a magyar társadalom ellen folyó aknamunkáját könnyelműen vettük. S ma, a nemzeti felébredés után is milyen nehéz a köztudatba belefór kőzött tehetetlenség ellen küzdeni, noha minden komoly cselekedet, minden konstrukció, minden ideális alkotás, ami eddig történt, csak a keresztény irányzat műve lehet és minden visszavonásnak, pártoskodásnak és szeretetlenségnek egészen bizonyosan a lappangó liberális áfium az oka. De mit is akarnak a mult kiátkozott bűnei, mit akarnak a magyarságot, nemzetet, államot, társadalmat érintő cselekedethez szüntelen hozzátapasztott hullaszagú gondolatok, mit akarnának a mozgolódó halottak itt Csonka-Magyarországon? Mi keresnivalójuk volna itt, a jövő nagyság szükségképen kitörő forrásánál? A Szent István ezeréves kereszténységének szellemétől megihletett magyarság felveszi a harcot a feltámadás kapujánál. A kapun túl haladás Jesz, de a magyar faj haladása, politikai, társadalmi problémák megoldása lesz, új, modern eszmék várják megvalósulásukat, sőt liberális élet lesz, —• de mindez Jézus Krisztusban. A lelkünk rajta, hogy a bomlás hullacsíráit, a bűnös mult halottjait nem engedjük átcsempészni a feltámadás kapuján. Tarka sorok. Két karcolat a katolikus nagygyűlésről. (Kiküldött tudósitónktól.) Ne fájjon nagyon a szive méltóságos uram! Prohászka Ottokár a magyar-keresztény kultúra hatalmas képviselője volt a nagygyűlésen. Erről a kultúráról is beszélt. De nemcsak a keresztény vezér, hanem a nagygyűlés hazafiasságára is megkapó fényt vet az a kis esemény, amely a Szoc. Missziótársulat egyik gyűlésén történt. Az új városházán tartott gyűlésen, melynek szónoka Prohászka Ottokár volt, megjelent többek között Radnay Farkas besztercebányai püspök, akinek hazája megszállott területre szorult. A szónok lángoló lelkesedéssel beszólt a női sziv kincseiről. És a női lélek értékének a társadalomban való elpazarlód ását természeti képpel világította meg. „Mit szól a Duna vize, amikor hatalmas erejével csak egy-két malmot hajt, egy-két gőzhajót cipel Magyarországon ? ! Mit szólnak a felvidéki magyar folyók hullámai", — folytatta — „mit szól a Vág?" — E szónál tekintete az előtte ülő, hazájától elszakitott, ősz főpásztorra esett és hirtelen megindult hangon kiáltotta: „Ne fájjon nagyon a szive méltóságos uram, éjjelünket is nappallá tesszük, hogy az a folyó is mielőbb nekünk hullámozzék! ..." A püspök gyorsan zsebkendője után nyúlt, a nők nagy része zokogott, a férfiaknak pedig kibugygyant a szemükből a könny. A hazaszeretet fajin agyar ereje uralkodott a lelkeken. Prohászka Ottokárnak pedig, aki ma egyike a legnagyobb magyar szónokoknak és embereknek, egy pillanatra elcsuklott a hangja, de a következő pillanatban már ismét benne volt a diadalmas kereszténység tüzében. Az elhallgattatott autó. Tízezer tízezer ember hátán nézi a végnélküli körmenetet, amely a Bazilika felé halad. Lehet mondani, hogy egész Budapest az utcán van ós szent áhítattal, kalaplevéve imádja az Urat. Ekkor az egyik mellékutcában autó pöfög. Mindig jobban és jobben berreg, közeledik. A zavart emberek először csak intőleg hátranéznek, majd szólnak, majd nekisietnek az autónak és elparancsolják onnan messzire. „Mégis csak szemtelenség ilyenkor berregtetni!" — mondották. Majd közeledett az Űr ós a hatalmas tömeg ott térdelt az utca kövén . . . Más ilyen alkalommal talán érthetetlen lett volna, de most érthető volt, hogy sok embernek könny csillogott a szemében. Ezek a könnyes szeműek vidéki emberek voltak! Nem, nem is ez a térdelő Budapest rontotta meg az országot. Mások, idegenek voltak azok! Ebből a Budapestből lelket vihet magával a vidéki magyar, egy annyi szenvedés és megpróbáltatás után is Krisztushoz hű nép lelkét. Mint jeleztük, kedden délelőtt alakult meg Budapesten, a Központi Katolikus Körben a Katolikus Gyermekvédelmi Központ, melynek célja a gyermekvédelemmel foglalkozó összes katolikus egyesületeket és intézményeket egy központba tömöriteni. A Gyermekvédelmi Középpont nem akarja az egyes egyesületek autonómiáját korlátozni, pusztán központi irányítást akar adni. A Központ a városunkban szókelő Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve kezdeményezésére alakult meg; az alapszabályok szerint a Központ elnöke a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve mindenkori elnöke. A Központot egy nagy tanács irányítja, amelybe minden, a Központ kebelébe tartozó egyesület 3—3 tagot delegál. Az alakuló közgyűlésen megjelent Benárd Ágost dr. népjóléti miniszter is, továbbá Rottenbiller Fülöp, Zsembery István dr., Szegedi-Maszák Aladárné, azonkívül a különböző egyesületek kiküldöttei. Báthy László prel.-kanonok nyitotta meg a gyűlést és elnöki megnyitójában kifejtette azokat az okokat, amelyek szükségessé tették, hogy a mai társadalom fokozott mórtékben gondoskodjék a gyermekvédelemről. Rámutatott arra, hogy ennek a munkának nemcsak az a feladata, hogy anyagiakkal ellássa a gyermekeket, nemcsak az, hogy kenyérkeresetre tanítsa őket, hanem