ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-10-17 / 198. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. E

mrac OTQTYI QPQ • hétköznap 80 fillér, gjCd d££UU aid. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Este a Vörös sarkán. Esztergom, 1920. okt. 16. Esténkint csendes asszonyság ül a Vörös sarkán nagy csomó újság mellett. Néha el-elkiáltja magát: „Az Est", de nem nagyon, mert megtanulta már, kogy torkuk szakadtáig harsoghatják ugyan a többiek: „Uj Lap !" „Uj Nemzedék!", az ő csendes „Az Est"-jének mégis lefogyhatatlanul megvan a maga közönsége. A Vörös sarkán van a zsidók estéje, amikor csendes egyöntetűséggel veszik „Az Est "-et. A zsidók tábora napról-napra ünnepli itt este a gyászmagyarságot, a keresztény kurzus sajtócsődjót, a keresztény magyarság szégyenét. Mert, sajnos, a zsidók esti táborában keresztény magyarok is vannak, akik a keresztény Magyarországnak még a fajzsidóknál is bűnösebb ellenségei. Szomorú estéje ez a keresztény magyarságnak. Ezeken az estéken, amikor a bűnös és számitó betű a napról-napra bekövetkező keresztény lárma, tehetetlenségbe fulladó felbuzdulások lezajlása után' átveszi uralmát a lelkek felett, tábort tud teremteni a maga magyar- és keresztényellenes ideológiája számára, amikor bele tud férkőzni a nap szájhőseinek gondolkozásába ós cselekedeteibe, — élvezheti a csendes elégtételt a keresztény magyar haza minden zsidó és nem zsidó ellensége minden állitólagos sérelméért. Igen, elégtétel a számukra az a tudat, hogy hiába van a politikai hatalom a keresztény magyarság kezében, amig ők a társadalomban nyugodtan ós eredményesen garázdálkodhatnak. Elégtétel számukra az a „politikai" kereszténység, amely rájuk nézve nem veszedelmes; elégtétel a zsidó sajtó számára a politikai hatalom magyarvédő ténykedéseiért az, hogy a keresztény társadalom felét állandóan a keresztény kormányzat elleni hangulatba ringathatja. A magyarok parlamenti csatákat vívnak, törvényeket alkotnak, gyűléseznek, ébresztenek, határoznak, — a magyar nemzetnek politikai hatalomról leszorult ellenségei pedig nem tesznek egyebet, mint nyugodt, de biztos, egységes számítással estónkint megveszik, megvétetik, elolvassák és megvitatják „Az Est "-et... S tudják, hogy ez elég! Pedig hányszor esküdöztünk már, hogy nemzet- ós vallásellenes lapot nem veszünk a kezünkbe! Hány keresztény gyűlés lelkes határozata ez már! Hányszor elismertük, hogy ha csak annyiban is tudnánk egységesek lenni, amennyiben magyartalan ós kereszténytelen újságot egyetlen magyar ember sem vesz a kezébe, ölünkbe hullana a keresztény Magyarország minden előfeltétele. Olvassuk, hogy Kaposváron ismét tízezren esküdtek a keresztény sajtóra. A mi vármegyeházunk meg már meg is unta a sok esküt! S mégis miért nem tartjuk be az esküt? Ennek szomorú okát alig lehetne klasszikusabban kifejezni, mint ahogy az „Uj Lap "-ban olvassuk: „Az ötven éven át liberális sajtó emlőin táplált keresztény közönség már annyira bátortalan, hogy (s itt Banghát idézi) „mint egy rühes kutya, gyáván, behúzott farokkal odafeküsznek a zsidó újságíró elé és habozás nélkül fölfalják azt,, amit ez eléjük tálal." Mindazok, akik azt mondják, hogy mindegy, ki milyen lapot olvas, kérdezzék meg a keresztény irányzat csökönyös gátolóit és kifogyhatatlan bírálóit, milyen lapot olvasnak ? ! Mind, mind „Az Est" táborába tartoznak! Mindazok, akik nem hisznek a bűvös áramlatban, amely a napi politika, az aktuális problémák és a keresztény jövő negációját, a visszavonás szellemét bele tudja vinni a közvéleménybe, — tekintsenek „Az Est" hűséges táborára. Mindazok, akiket Esztergomban a csüggedés, a reménytelenség, a tehetetlenség letargiája környékez már, hogy a magyar nem tud testvére lenni a magyarnak ós hogy a keresztény magyarság egymást ölő csoportokra szakadt, menjenek ki este a Vörös sarkára ós lássák — ne a zsidókat — hanem „Az Est" bűvös áramának rabjait, a sajtó gyászmagyarjait ! A közelgő katolikus nagygyűlés pedig, amely a keresztény világnézetnek, a „diadalmas világnézetnek" igaz útját van hivatva előkészíteni, legelőször is ostorozza ki a keresztény kurzus égbekiáltó bűnét: hogy a keresztény magyarság nem teljesítette kötelességét a keresztény sajtóval szemben. Azután szálljon meg végre bennünket Krisztus ereje, hogy necsak politikailag, hanem lelkileg is keresztények tudjunk lenni! (g.) A ker. szoc. tanitók és tanárok szociális szakosztálya ma, vasárnap délelőtt fél 11 órakor, paedagogiai szakosztálya 11 órakor gyűlést tart a főgimnázium fizikai előadótermében. Tárgy: a diákok karácsonyának előkészítése, illetőleg a tantervreform tárgyalása. Előadók: Klinda Károly tanítóképző intézeti igazgató és a titkár. A t. kartársak szives érdeklődését és minél számosabb megjelenését kéri a vezetőség. Az esztergommegyei szénbányászat jövője. Védekezés az elfulladás veszedelme ellen.— Másfél milliárd mm. szenünk van még. — Az „Überland zentrale." Keddi számunkban már megemlékeztünk az „Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület" Dorogon tartott közgyűléséről, melyen mintegy 200 magyar bánya- és kohómórnök jött össze, hogy a legsürgősebb szakügyeket megbeszélje. Emiitettük, hogy az alkalommal Schmidt Sándor dorogi bányaigazgató feltűnést keltő előadásban ismertette az esztergomi szénmedencét, mely előadás a szakköröket teljesen lebilincselte. Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy e vármegyénk jövőjét oly közelről érdeklő előadás tartalmát röviden közölhetjük. Az előadás az esztergomi szénbányászat víztelenítését tárgyalta vetített képekkel kisérve. A tudományos felkészültséggel megirt felolvasásban Schmidt bányaigazgató bebizonyította, hogy az emberi elme az esztergommegyei bányászat örökös és hosszú időkön át leküzdhetetlennek tartott rettentő akadályával: — a vizveszéllyel, mely az óriási költséggel két évtized előtt lemélyitett tokodi aknákat is elfullasztotta — ha a szükséges anyagiak rendelkezésre állanak — megküzdeni képes. Az általa hirdetett elmélet szerint a föld mélyében rejlő nagy víztömegek nem egyebek, mint csapadékvizek, melyek a kopár mészhegyek felületén a föld belsejében székelő erők hatása alatt keletkező repedéseken és hasadókokon át jutnak a mélybe. Itt a karsztosodási folyamatot elősegítve, a légkörből vett szénsavval telitett viz pusztítása folytán barlangokat mosnak ki s ezáltal mind nagyobb víztömegek gyülemlósét idézik elő. Húsz millió m

3-re becsüli Schmidt bányaigazgató azt a vizmenyisóget, mely évenként ilyenformán jut le a mészkőbe, ami percenként 38 köbméter hozzáf oly ásnak felel meg s tekintettel arra, hogy egy liter viz 9*5 kgr. mészkövet hord el percenkint, 1800 köbméter üreg képződést előidézve, — az itteni bányászat vizveszólyét évről-évre ennyivel fokozza. Számításai szerint ezen óriási víztömegeket a kopár hegyek egyidejű befásitásával ós olyan központi szivattyútelep létesítésével, melylyel 26 éven keresztül este 7 órától reggel 6 óráig percenként körülbelül 50 köbméter viz volna emelendő, le lehet csapolni, mi által az itteni medencében a vizveszély miatt ma még hozzáférhetetlen, másfél milliárdra becsült szónmennyiség feltárható volna. E megmérhetetlen becsű szénkincs megnyitásával hazánk közgazdaságának szempontjából gyönyörű kilátás nyilna. Nem. lehet kétséges, hogy Schmidt bányaigazgató felolvasása termékenyítő hatást fog kiváltani ós hogy az érdekelt körök az eddig szerényen meghúzódó esztergommegyei bányászat iránt több érdeklődést fognak mutatni s ezen bányászat rövidesen arra a helyre fog emelkedni, melyre óriási szénvagyonánál fogva egyenesen predesztinálva van, különösen ma, mikor hazánk legnagyobb bányáit elveszítettük. Kapcsolatosan e szinte fantasztikusan nagy tervvel, egy hasonló arányú más tervet is érintett Schmidt bányaigazgató felolvasásában, még pedig az úgynevezett „Überland centrálét." Ezen óriási méretű villamostelep hivatva volna Budapest áramszükségletének legnagyobb részét szolgáltatni és erre van alapítva a víztelenítő akna mélyítése is. NOR ROUflTfl. Esztergomi magyar nők! 1918. október 18.-án megkaptuk a választói jogot, melynek értelmében a nő is az országnak választó és választható polgára. Az ország nagy többsége ós komoly gondolkodású női tábora megértette ezen fontos lépést és öntudatos lélekkel fogadta azt. Hogy nem voltunk rá méltatlanok, mutatja az 1920. január hóban lefolyt választások lelkiismeretessége és eredménye. Tudni való ós minden hízelgés nélkül állithatjuk magunkról, hogy a legtöbb kerületben a nők vitték diadalra a ker. nemzeti egyesülés pártjának zászlaját. A kapott joggal tehát nem csak hogy vissza nem éltülik, de fényesen bebizonyítottuk, hogy méltók vagyunk reá és az első alkalommal is segítségére voltunk szent hitünknek, édes hazánknak. — Most ez a választójog veszélyben van. El akarják azt tőlünk, nőktől venni! Hogy kik azok, akik ezen fáradoznak