ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-18 / 14. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Nemzeti gyászunk. A békeszerződés ismeretessé vált! Az Ezeréves Magyarország — erős hittel reméljük, hogy csak rövid időre — de megszűnt s a világ hivatalosan Felvidékünket, Erdélyt és a Délvidéket idegeneknek adta. Maradtunk egy kicsi, csonka, beteg test, amelyet a pártoskodás gyöngít, sorvaszt. Óh népek Istene, küldj egy reménysugárt, gyújts egy kis világosságot ellenségeink gyűlölettől sötét agyában! Elszakadt magyar testvéreink! Könnyeitek nem hullanak hiába: a nagy nemzeti feltámadás napja, amidőn ismét viszontlátjuk egymást az ezeréves hazában, nem késhetik soká! Esztergom női választóihoz! Magyar hölgynek születtél, Tedd hivatásodat, Egy hon nemtője lenni, Mi szép egy gondolat! Oh hölgy, ki ezt betöltéd, Mi szép vagy és mi nagy! Rendeltetés az égből, A földön áldva vagy! Garay. Első izben járulnak mához egy hétre a szavazó urnához a magyar asszonyok és leányok, hogy szavukkal ténylegesen beleszóljanak az ország dolgába. Első izben veszik kezükbe a szavazó cédulát, hogy azon lelkiismeretük szavára hallgatva megjelöljék, ki az, akit alkalmasnak tartanak arra, hogy nevükben szót emelhessen a parlamentben. Komoly és nagyfontosságú nap lesz ez! A keresztény Magyarország ügyéért dolgozók izzadt homlokkal néznek szét e hazában; hogyan érett meg az elvetett mag, mit hozott a megmunkált föld, hogyan fizetett a kalász? Az utolsó napok is hozhatnak vészt a gyönyörűnek reménylett termésre és egy éjszaka fagya tönkre teheti az éjjeket nappallá változtatott munkának aranyló jutalmát. Reszkető lélekkel várt alkalom jött el annak meglátására, lehet-e még a magyarból valami? Egy letűnt évben végig éltünk egész történelmet, tanulság tanulságra halmozódott fel szemeink előtt és jaj nekünk, ha ez a prófétaév hiába hallatta sziveketdöngető prédikációit, hiába sirtak nagyjaink jeremiádokat: „Magyarország, Magyarország, térj meg, tarts össze, ne kisértsd káromkodó tetteiddel, halálosbűnű széthúzásoddal Uradat Istenedet, aki átvezetett a "Tórós-tengeren is és csak össze kellene tartanod, hogy eljuss az Igéretföld gyönyörű hónába!" Micsoda érzés kel a szív mélyén a színvallás pillanatában, ha ezt a pillanatot csakugyan annak tartjuk, aminek tartanunk kell, az egyetlen, elszalasztani tilos, kedvező alkalomnak arra, hogy e hazán segíthessünk! Örökké furdalja a lelkiismeret azt, aki egy életet menthetett volna meg, de nem tette és az az élet miatta szűnt meg. „Gyilkos vagyok!" súgja folyton fülébe a belső szózat és vége nyugalmának, vége minden tiszta örömének. „Gyilkos vagy, hazádnak gyilkosa" — fogja mondani a lelkiismerete minden egyes szavazónak, aki hozzájárul szavazatával ahhoz, hogy Magyarország egész világ előtt bemutassa lakóinak széthúzását, gondviselésszerű vezérei iránt való bizalmatlanságát, bemutassa, hogy csakugyan nem érdemel kíméletet, mert e Szodoma és Gomorrahban még csak tíz igaz sem találtatott. Nem, nem lesz ez igy! Ti jöttök magyar nők támogatni, pótolni az ezeréves küzdelemben legyengült férfikarokat, ti borítjátok el hófehér lelketek lágy fátyolával a magyar férfibűnnek, a pártoskodásnak utálatos sebét és állítjátok a magyart a világ elé fehéren, egészségesen, keresztényien. A magyar nőnek nagy hivatása ezen ítéletes órákban a tiétek is, Esztergom nőválasztói! Esztergom társadalma ugyanazokat a beteges tüneteket mutatja ma, mint amilyenek a magyar férfitársadalmat általában jellemzik. A tékozlófiú örökigaz parabolájának most folynak le előttünk első izgalmas és felháborító jelenetei. Az atya mindent adott gyermekeinek s ezek elfeledvén, hogy ez szeretet volt csak és nem kötelesség, hátat fordítanak neki, azt hiszik, ha itt vigan ment a soruk, vagyonra, tekintélyre jutottak, másutt is azzal a hasravágódó hódolattal hajbókol előttük az intelligencia ós a legfelsőbb polcok is megnyílnak előttük, mint a mesevárak aranykapui. Jaj lesz pedig, ha felébrednek ópiumos álmaikból, de jaj a hazának is, ha álomkergetőkre, ráolvasókra bízzák ezt a végvonaglásban hörgő ezeréves Magyarországot ! Esztergom nőválasztói! Ti mutassatok példát a hazamentésre. Friss, erőteljes, buzduló lelket haldokló hazánkba ti öntsetek. Álljatok a választási asztal elé úgy, mint egykor a Mester állhatott a haldokló ágya előtt, fogjátok meg a halálravált Hungária hidegülő kezét és mondjátok egekre parancsoló nagy hittel: — Kelj fel! A mi hitünk meggyógyított téged! Mentsétek meg összetartástokkal, egyetórtóstekkel, vallásos lelkülettel ölelkező nagy honszerelmetekkel Esztergom becsületét is. Ne engedjétek megismétlődni itt az elbizakodott tékozlófiúk csúnya játékát, ne engedjétek, hogy szégyenben maradjon a mindnyájatokért éjt-nappallá tevő munkában élő, izzó magyarságáért börtönt is szenvedett lelkipásztorotok, akit maguk mellé honmentő munkára a nemzet legjobbjai hivnak! Jöjjetek el ma este 6 < órakor mindnyájan a vármegyeháza nagytermébe! Hallgassátok meg jelöltünknek, Mátéffy Viktornak hozzátok intézett programmbeszédet ! Azután pedig cselekedjetek úgy, amint azt lelkiismeretetek parancsolja! Áldás száll érte reátok, áldás száll érte hazánkra és városunkra! Tarka sorok. (Helyszín: Esztergom. Az egyik főkortes asztala. Idő: Január 18. Személyek: Hús, Pénz, Liszt. Az asztal tetején egymásnak panaszkodnak.) Hús: Nem érdemes már húsnak se lenni ebben a zavaros világban. Eddig csak megbecsültek. Értékem napról-napra nőtt: 30, 40, 60, 80 korona... Büszkén is lógtam szegre akasztva a mészárszékben. Azt hittem, hogy finom oldalamból lassan már 1000 koronákért fog 1 kg.-ot kikanyarítani a gazdám. S tegnap majd a guta ütött meg a méregtől. Oda jön egy kajla-bajszú ember a gazdámhoz ós azt mondja, hogy ő a főkortes s hogy „igy, meg úgy, emigy meg amúgy." . . . Gazdám megveregeti a főkortesnek, vagy főkór-testnek a vállát ós mosolyogva mondja: „kitartás barátom, ezt a kis húst meg majd megszámoljuk 20 koronába." Majd a szivem szakadt le a fájdalomtól. Ilyen szógyen

T Es se szo, se beszed: bevágtak egy piszkos kortes-tarisznyába. Pénz: (Szégyentől „elkékülve"): Botrány, amik itt történnek! Ily gyalázat az ón kék-pénz famíliámban még nem törtónt. Bárcsak ne is születtem volna! Az egész „kék" családot 30