ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-05-20 / 115. szám

ESZT RGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. T?í*\TaQ CTíSlYI Ol»?» • hétköznap 80 fillér, ^5JC3 D^cUIl dia. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. fi földműves olvasóköp. Visszaemlékezünk azokra a munkásokra, akik amint letették a kalapácsot, fáradtan, izzad­tan a szakszervezetbe jártak, ahol a késő esti órákban még előadásokat hallgattak, vitáztak, tanácskoztak fáradhatatlanul. Fanatikus hév hozta egybe ezeket az embereket, saját osztályuk hatalmi vágya, a naponta százszor fülükbe du­ruzsolt jobb jövő reménysége ós ha rossz szel­lem tartotta is egybe őket, ha a lelkiismeretlen munkásvezérek útján hazájuk romlásának lettek is eszközei, mégis: amit tettek, összetartás, munka és tanulás volt. Olyasmi volt, ami a mai egyesületekben nincs meg és éppen ezért ezek­ben az egyesületekben nincs is virágzó élet. A napokban fennjártunk a Belv. Földműves Olvasókörben, amely kétségtelenül ennek a vá­rosnak a legnagyobb egyesülete és amelynek földműveseink számaránya ós az olvasókör nagy­szerű helyisége, kitűnő berendezése után itóíve a legvirágzóbb ós a város közéletére a legna­gyobb hatással levő egyesületnek kellene lennie. Gondolkoztunk, hogy miért nem örülnek ennek az egyesületnek kellőképen, miért nincs ez a helyiség tömve legalább vasár- és ünnepnapon okos, tanulni vágyó, lelkes földművesekkel ?! Hiszen, az agilis vezetőségről nem is szólva, megvan ^minden kellék arra, hogy ez az egye-, sülét vezessen a város közéletében ós megmoz­gassa a szunnyadó erőket! Erre nézve szeretnék én egy-két gondolatot megszívleltetni. Sok hiba van magukban az em­berekben is, de most hagyjuk ezeket. Tekint­sünk egy kissé az egyesületi élet mivoltába, tekintsük egyelőre a földműves olvasókör célját ós a cél kivitelét. A földműves egyesületnek a célja a vallá­sos és hazafias szellem ápolásán túl, amely most minden egyesületnek célja, elsősorban a magyar földművelés kultiválása, a gazdasági ismeretek terjesztése, a gazdasági élettel való állandó kon­taktus. Az egyesületnek, mint szakegyesületnek, ez volna az első célja, amelynek kivitele buzogó életet tudna teremteni a diszes falak között. A földművesnek a saját munkáján, a saját foglal-t kozásának szeretetén és ismeretein keresztül kell| megszeretnie a hazáját. Ha mindez nincs meg, minden lelkesitő beszéd csak szalmalángot ered­ményez, ha pedig megvan, felesleges lelkesíteni, hiszen a mélyebb lelki mozgalmakat, a szociális szeretetet, a hazaszeretet érzelmét a szavak csak élesztik — ha van — de sohasem teremtik meg. Mert az a földműves, aki tisztában van munkája fontosságával, átérti azokat a viszonyokat, ame­lyek gazdasági életünkkel összefűzik, ha nagyra­becsüli ós szívesen végzi azt a munkát, amely gyarapodó szakismerete folytán bő gyümölcsöt terem, ha tudja, hogy munkája milyen össze­függésben van a többi társadalmi osztály mun­kájával, ha a tudást saját munkájában is felis­meri ós átérti a többi osztályokkal való testvéries együttműködést: az telve van szociális érzékkel ós mélységes hazaszeretettel is. Szakelőadásokra, vitázásokra, okos megbe­szélésekre jöjjenek tehát egybe a földművesek elsősorban legalább ünnepen és vasárnapon. Hozza őket egybe az a tudat, hogy nekik van módjukban legtöbbet segiteni a hazán és ember­társaikon. Ma mégegyszer annyit kell dolgoznia minden magyar embernek, mint eddig, mégegy­szer annyit kell teremnie a földnek is. Ezt azon­ban csak szaktudással lehet elérni. Nem kell már aünyit emlegetni, hogy ke­resztény szeretet, keresztény újjászületés, keresz­tény Magyarország, most már inkább azon kell dolgozni, hogy mindez meglegyen. Egyetlen tü­zes vágy élénkítse a belvárosi olvasókör szép termeit: minél tökéletesebb magyar földműve­lést, minél műveltebb magyar földművest! Ebben van mindaz, amit a földművesektől a haza ós a többi dolgozó társadalmi osztályok várnak ós viszont ebben van a magyar földműves értéke ós becsülete. Ebben pedig ne legyen különbség nagy­gazda, kisgazda ós zsellér között! Egy földmüvesbarát. HIREK. * Személyi hir. Dr. Sólyomi Andor, a győri kir. ítélőtábla elnöke, kedden délután a bécsi hajóval a helybeli kir. járásbíróság megvizsgá­lására városunkba érkezett. * Temetés. Szerdán délelőtt meleg részvét mellett helyezték örök nyugalomra özv. Laczkó Pálnó úrasszonyt, néhai boldog emlékű Boltizár József püspök, általános érseki helytartó nővé­rét a belvárosi temető kápolnájából. Az elhunyt jólelkű úriasszony tisztelői elárasztották a rava­talt virágokkal és őszinte kegyelettel kisérték utolsó útjára a megboldogultat. A temetési szer­tartást Mátéffy Viktor pápai kamarás, belvárosi plébános végezte. * Amerikai és holland ajándékok az eszter­gomi kórháznak. J. G. Pedlow, az amerikai vö­röskereszt (American Red Cross) Budapesten időző kapitánya értesítette az esztergomvárosi kórhá­zak vezetőségét, hogy az amerikai vöröskereszt ajándékaképen nagyobb mennyiségű kórházi ruhaneműt, kötszert és gyógyszert bocsájt a helybeli kórházak rendelkezésére. Az ajándékok már meg is érkeztek Esztergomba. Az ilyképen rendelkezésre bocsátott anyag magyar valutá­ban kifejezve igen nagy értékű, hozzávetőleges becsléssel is eléri az ötszázezer koronát. A kül­dött ruhanemű egy része már használt ugyan, még igy is nagy hiányokat pótol, mivel a kór­ház mindezeket már hosszú időn át nélkülözte. A küldött gyógyszerek különösen nagy örömet szereztek a kórházi vezetőségnek, mert igy olyan gyógyszerekhez is jutott, amelyeket az utóbbi időben már egyáltalán nem lehetett beszerezni, pedig ezek hiányában a gyógyítás sokszor kivi­hetetlenné vált. Nem kell azonban azt hinnünk, hogy a kórház nélkülözésein ezen adományok már segítettek. Sajnos, hogy a legutóbbi súlyos idők alatt a kórházak készletei ós felszerelései oly nagy mértékben váltak hasznavehetetlenné, hogy pótlásukra mai valutánk mellett alig gon­dolhatunk. Nagy segítséget jelentett kórházaink­nak a hollandi missió értékes adománya is. Hol­landiából ugyanis az Országos Egészségügyi Anyagraktár közvetítésével sok rég nélkülözött orvosszer jutott az esztergomvárosi kórházak birtokába. Az adományok értékét a városi szám­vevőség fogja pontosan felbecsülni. * Bimbóhullás. Szabó Lajos ós felesége Ge­rendás Teréz fájdalommal tudatják 4 hónapos kis fiacskájuknak, Lajoskának rövid szenvedés után törtónt elhunytát. Temetése f. hó 20.-án d. u. 5 órakor lesz a Szent Anna-utca 48. sz. gyászházból. * Nyilvános nyugtázás. A Kath. Legény­egylet mulatságán még a következők fizettek felül: Jakobek Jenő 100 K, N. N. 50 K, dr. Antóny Béla 40 K, dr. Porubszky Géza, Knór J., Gruzmann J., dr. Trinkl Kálmán, dr. Molnár Szulpicz 30—30 K, Sáska J., Korzineknó, Hajdú N., Hajdú L, Molnár Pál, Margó I., Hoóz Edónó, Gigler F., Sztahovits Jenő, Waldvogel József, Székely L., Stiaszny N., Neumann G-y.-né, Csókás B., Magyary J., Vodicska J., Wakker testvérek, Bartalos Vince, Philipp Konrád 20—20 K, dr. Krasznay G-ábor, Marosi Ferenc, Foltin Gizi, Müller J., Gluth N., Polusin Mátyás, Bábszky F., Hermann L., Bolla J., Nagy Erzsébet, Hencz M., Csányi F., Lábadyné, Lehner K., Kántor F., Lencsés J., Draxler Alajos, Makkay százados, Hegyi D., Havas Sándor, Szedmer József, Kele­men J., Mátéffynó, Boldis J., Jedlicska L, Neu­mann N., Jákics K., Szatmáry B. 10—10 K, Petrik N. 6 K, Molnár J. 5 K, N. \%. 3 K. Összesen 1859 korona. * A fogyasztási és értékesítő szövetkezet Üzletei reggel V28 órától este 7 óráig vannak nyitva. Naponta friss teavaj ós kitűnő tehéntúró kapható. * Uj keresztény napilap indult meg Kecs­keméten „Kecskemét és Vidéke" cimmel, melyet városunk fia, Lett József siketnéma intézeti ta­nár, lapunknak is volt régi munkatársa szer­keszt. A lap radikális keresztény irányú és kü­lönösen a tanyai nép szükségleteivel, a munkásság helyzetével foglalkozik sokat. Lelkes örömmel üdvözöljük új laptársunkat a magyar keresztény újjászületés nehéz, apostoli munkájában. * Felhivás. Cserődi István esztergomi lakos máv. kalauz ellen feljelentés tétetett azon irány­ban, hogy ő az úgynevezett tanácsköztárság alatt mint ellenforradalmárokat, többeket feljelentett. Ezek neve a feljelentésben felemlítve nincs. Fel­hívom tehát mindazokat, akiket Cserődi István állítólag feljelentett, továbbá mindazokat, akik­nek tudomásuk van arról, hogy Cserődi István a tanácsköztárság idején valamely bűncselek­ményt elkövetett, nálam, hivatalos helyiségem­ben (járásbirósági épület, emelet, 27. sz. ajtó) jelentkezzenek. Esztergom, 1920. május 16.-án. Fodor Kálmán, kir. ügyész. Tarka sorok. Egy év előtt... Szabó István városparancsnok puccskísérlete. 1919. május 20. nevezetes nap a proletár­diktatúra esztergomi történetében. E napra vir­radó éjjel történt Szabó Pista vörös várospa­rancsnok puccskísérlete, mely alkalommal nem­csak a direktórium akkori tagjait, hanem az egész várost is komoly veszély fenyegette. Szabó ugyanis, mint egy alkalommal már kifej­tettük, a direktoriummal állandó hadilábon állt s a direktórium is t mi tűrés-tagadás, szógyen­lette, hogy a város parancsnokául egy többszö­rösen büntetett notórius verekedő és tolvaj tolta fel magát, akinek kezéhez rokonának vére is tapad. A vörös uralmat, amelyet szerettek úgy feltüntetni, mint a szebb és boldogabb jövő meg­alapozóját, állandóan dezavuálta Szabó személye. Szabó is érezte, hogy a direktórium áskálódik ellene és ezért félrevezető jelentéseivel igen sok­szor kellemetlen bonyodalmakat idézett elő, me­lyek a direktórium tekintélyének fölfelé is, lefelé is sokat ártottak. A munkástanács végrehajtó bizottságának ülésein egyre heves szóváltást ered­ményeztek Szabó intézkedései és éppen a puccs előtt, a Szabó által felfogadott detektívek vissza­éléseinek vizsgálatánál érlelődött meg a direktó­rium tagjaiban az a gondolat, hogy Szabót min­denáron ártalmatlanná kell tenni. Bizonyára Szabó is sejtette még oroszországi tapasztalatai alapján, hogy a bolsevizmus módszere szerint hogyan is történik az „ártalmatlanná tétel" s ezért, midőn a direktórium tervét besúgták neki, merész, de

Next

/
Thumbnails
Contents