ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-01-11 / 8. szám

löző van, mint Esztergomban, teljesen kielégiteni mindenkit lehetetlen. A szövetkezeti tagoknak a Szövet­kezetben ma már egy hatalmas, több mil­liót kitevő tőkéjük van. Ezt a Szövetke­zet termelte, nem Mátéffynak, hanem a városnak. Mátéffy a Szövetkezet mellett továbbra is megmaradt szegény papnak úgy, hogy amikor a kommunisták letar­tóztatták és tanúk jelenlétében átvették privát vagyonát, annyi vagyona volt pénzben és órtókpapirokban, amennyiből egy polgárembert tisztességesen el lehet temetni. Emberi tévedések mindig voltak és lesznek. S mi hisszük, hogy Mátéffy prog­rammbeszódje után a pártoskodó szét­húzás megszűnik s a város benne, mint jelöltben meg fogja találni azt az em­bert, aki itthon is, meg a parlamentben is szegény városunknak továbbra is lel­kes munkása és zászlóvivője lesz. Nagy nemzeti sötétségünket ne tetézzük be azzal, hogy vakok módjára szétszéled­jünk, hanem testvéri megbocsátásban és összefogásban helyezzük jelöltünk szemé­lyében teljes bizalmunkat! Ha gyarlóságunk-szülte hibáinkból és tévedéseinkből kivetkőzve, ezekben a nehéz időkben egyek leszünk: akkor újra meg fogja áldani az Isten a magyart! Tarka sorok. A 15-ik pont Kurcz Lajos kisgazdapárti jelölt Vizivárosból 34 pontozatú programmjában (vagy amint ő szokta nevezni: ,,progrony"-jában) igy hangzik: „Kisgazda marhatenyésztésének korlátlansága." A sok tudákossággal összeboro­nált pontok között ez leginkább megragadja a figyelmemet. .. Ejnye, ejnye jelölt úr, talán mégse volna szabad kisgazdáinkat annyira tudat­lanoknak tartanunk. A kisgazdák marhatenyósz­téséhez még a legsötétebb múltban se kellett más, mint pénz, amin takarmányt és állatot le­hetett beszerezni. Ezt mindenki tudja a kisgaz­dák közül Kurcz úr kivételével. S Kurcz úr mégis a „korlátlan marhának" a politikában ez ideig az első védője és barátja akar lenni. Hogy tréfásabb végét fogjuk meg a dolog­nak, megsúgjuk, hogy a „korlátlan marhatenyész­tésnek" minálunk három ellensége volt ezideig. Az egyik a sokat emlegetett halastó, mert ez mint nagy korhely elitta az állatok elől a lege­lőt, a másik a lépfene, amely időnként megtize­delte barmainkat, a harmadik ellenség pedig On volt, igenis Ön jelölt úr, aki mint vérbeli mészá­ros, az egészséges állatokat letaglózta ... Amikor az állatállományt a mészáros védi, az úgy hang­zik, mintha Bali Mihály azt hirdetné, hogy a halálraítélteknek ő a legigazabb védő ügyvédje. Szavaztassa csak le az Ön által legyilkolt ártatlan marhaállományt, ezek mind Ön ellen fognak sza­vazni ... Mi egy jóbaráti ajánlattal szolgálhatunk, változtassa meg a 15. „progrony"-pontot így: „A bolondgomba tenyésztésének korlátlansága." Ez is szép mondat, hangzatos és ami fő, igaz is. Mert sajnos, napjainkban a bolondgomba-tenyész­tés korlátlanul dívik. —.—• NŐK ROUnTfl. Misszióegylet. A „Katholikus Asszonyok és Leányok Misszió-egyesülete" f. hó 13.-án, kedden délután x lib órakor a vízivárosi zárdában választmányi ülést tart, melyre a választmányi tagokat ezen­nel meghívja az elnökség. Tárgysorozat: a főegyházmegyei hatóság­tól jóváhagyott alapszabályok felolvasása, a bí­boros hercegprímás levelének közlése, az egye­sületnek központi társulattá való előléptetése, a beérkezett gyüjtőivek felülvizsgálása, a tagok toborzásáról való beszámolás, a budapesti négy fiókegylet bejelentése ós bekebelezése. A gyűjtőket kéri az elnökség, hogy gyűjtő­iveiket legkésőbb kedden d. u. 4 óráig a pénz­tárosnőnek, Benkő Szeréna főnöknőnek átadni szíveskedjenek, a választmányi tagokat pedig, hogy lehetőleg teljes számban szíveskedjenek megjelenni. A nöi konferencia ma elmarad a programm­beszédek tartása miatt, amelyeken nekünk is részt kell vennünk. Megint balfelé. Esztergom, 1920. január 10. Vagy van egység Magyarországon a ma­gyarok között, vagy nincs ? ! Ha van, akkor a háború ós a bolsevizmus veszedelmes következ­ményeitől megszabadulunk: ha pedig nincs, ak­kor kár minden szó, kár minden küzdelem, mert a magyar nemzet önásta sírjába hull! . . . Négy ós fél hónapi önkéntes számkivetó­semben, távol innen, erdőzúgás között, sokszor bujdosva, — hiszen családi nevem viselőire a júniusi forradalom után buzgón vadásztak, — volt időm gondolkozni magyar hazám és nem­zetem sorsa felett s midőn néha nagyon elbús­lakodtam azok között az egyszerű földmives­emberek között, akik nekem Komárom-, Fehér­es Pestmegyében menedéket adtak, azt a re­ményt merítettem, hogy amig ebben az ország­ban a magyarság többségét a földmives-elem alkotja, nincs elveszve Magyarország ! Igen, |ezt a hitet merítettem azok maga­tartásából, akik annyiszor megerősítettek ós megvigasztaltak a maguk egyszerű hitével, ame­lyet abból a földből merítettek, amelyet verej­tékükkel öntöztek és amely nélkül igaz magya­rok nem lehetnének . . . Ez a hitem most megrendült, mert látom, hogy az ősi átok még mindig úr felettünk s hiába fogadkozunk, hiába egyesülünk ország­mentésre és oltártiszteletre: szótszakadozunk, széthúzunk és a mának legnagyobb jelszavai: Isten és Haza, nem gyűjt össze bennünket egyet­értő cselekvésre ós munkára, hanem a helyett külön ösvényekre lépünk, örvények körül já­runk . . . Legyünk magyarok ós keresztények! Eb­ben egyeztünk meg ós most, amikor a keresz­tény egyesülés jegyében választás előtt állunk; amikor a múltnak, a jövőnek és az egész világ­nak meg kellene mutatnunk, hogy együtt va­gyunk : megbontjuk a veszedelmek ós az üldö­zések által összealkotott sürü sorokat, vagyunk megint sokféle pártiak, de hogy egy akaraton legyünk, ezt |a mi szerencsétlen természetünk kizárja ! Egy porszeme vagyok csak annak a tiz milliónak, amelynek neve magyar nemzet; a vesztett háborút követő összeomlás, majd a for­radalom „vívmányai", később a bolsevizmus által rendezett hivatalos rablás, lólekrontás és halál­tánc, még utóbb az ellenséges megszállás felett érzett fájdalmamról azért beszélek, mert az a fájdalom egy magyar ember lelkét szorongatta; az a megdöbbenés azonban, amely egész lénye­met most leigázza, szólni készt, mert az a szót­tagolódás, az a széthúzás és az az alakoskodás, amely sorainkat bontja, nyugtalanít, megmon­dom: Még nem késő, vissza a közös zászló alá, mert különben elvesztünk ! Én ezúttal — bár e sorokból másutt is le­vonhatják a levonandókat, Esztergom népének beszélek. A régi királyi városnak, Vízivárosnak, Szentgyörgymezőnek és Szenttamásnak. Ne men­jünk fejjel a falnak! En ismerem Esztergomot ós bátran kimondom: akik itt a politikai felfor­dulást csinálják, akik álokoskodásaikkal és tit­kosnak gondolt, de átlátszó sugdosódásaikkal a keresztény egyesülés lehetőségét felborítani igye­keznek, akik titkos aknamunkájukkal az egye­netlenséget szítják, azok Esztergom keresztény többségének: az iparosságnak és a földmives­ségnek keverik a mérget, mert nem tűrhetik, hogy a budapesti bomlasztó csira ós a budapesti romboló szellem itt, a legősibb keresztény vá­rosban gyökeret verni, lelkeket rontani lehetet­lenné tétessék! Ismerem azokat, akik itt alattomban dol­goznak. — Magvetők, amint magukat hívják: konkolyhintők, amint mi joggal nevezhetjük őket s egyetlen szavuk ép úgy terjeszti a mételyt, mint a spanyol járványt a betegnek rövid tüsz­szentóse! Rövid leszek. Vagy keresztény magyarok vagyunk, vagy árulói a magyarságnak, a ma­gyar nemzeti érzésnek és a keresztény irány­zatnak ? ! Ki-ki tegye szivére a kezét és magába szállva gondolja el: Miért vesztettük el a há­borút ; miért fordult fel az ország jogrendje; miért züllött szót a hadsereg; miért jött a pro­letárdiktatúra és — ha össze nem tartunk: mi lesz az oka annak, ha . . . nem merem kimon­dani, de talán eltalálom e szavakban: Ha rava­talon lesz a magyar nemzet ? ! . . . Középosztály, iparos, kereskedő, földmives! Vissza az első jelszóhoz: Nemzeti szellem, ke­resztény irányzat! Ez csak egy zászló alatt le­hetséges és mihelyt más zászlók más jelszavak­kal jelennek meg, Magyarországnak legősibb keresztény városa, az egykori országfőváros — beállhat a hazátlanságot, a nemzetköziséget hir­dető, az oltárokat romboló társaságba ! O'sváth Andor. M. 0. U. E. A Magyar Országos Véderő Egyesület Eszter­gomi Főosztályának hivatalos rovata. Katonák a MOVE-ért. A győri III. zszlj. legénysége megértve a MOVE magasztos hivatá­sát, a MOVE szervezési alapja javára önként le­mondott egy napi zsoldjáról. Ezen összeg több mint 2000 K-t tesz ki. A MOVE helyi főosztálya f. hó 12-ón (hét­főn) délután 6 órakor a városháza kis tanács­termében tanácsülést tart. Felkérjük az elnök­ség tagjait, a csoportvezetőket ós tanácstagokat, hogy e fontos ülésen okvetlenül jelenjenek meg. HIREK. Napirend. Vasárnap délelőtt llórakor Mátéffy Viktor prog­rammbeszóde a Széchenyi-téren. D. u. 4 órakor Mátéffy Viktor programm­beszéde Szentgyörgymezőn. Este V26 órakor a Nagymama harmadik előadása a Kaszinóban. Este 7 órakor színielőadás Szentgyörgy­mezőn. * * Olcsóbb lett az „Esztergom." Örömmel jelentjük az igen tisztelt előfizetőinknek ós olva­sóinknak, hogy az „Esztergom" előfizetési diját f. ó. január hó 1.-től visszamenőleg havi 10 K-ról 8 K-ra szállítjuk le. Ezt nem azért tesszük, mintha a lap előállítási költségei engednék meg — mert hiszen csupán erről lehet szó, amennyi­ben szerkesztőink és munkatársaink tisztán a Keresztény Magyarország iránti lelkesedésből minden anyagi haszon nélkül dolgoznak, — hanem tesszük ezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy szent ügyünknek használunk azzal, ha most a választások előtt azok is olvasni fogják lapunkat, akiket eddig a magasabb előfizetési dij visszatartott. Akik a januári előfizetési dijat

Next

/
Thumbnails
Contents