ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-03-14 / 61. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes sutám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Polgártársak I Félre a gyásszal, félre a könnyel, a kishitűs éggel! Ünnepet ülünk, ünnepét a nagy idők, nagy emberek emlékének, ünnepét a nemzeti újjászületés fenséges napjának: 1848 március idusának. A magyar vér-, könny-, élet- és vagyonáldozat után, a magyar hűség és becsület örökemlékű napjai után, a hivalkodó nyugati kultúra szülőföldünket, sirhantjainkat, az ezeréves magyar göröngyöt készül elrabolni tőlünk. A népek önrendelkezési joga ezeréves isteni hitünket, édes anyanyelvünket, nemzeti műveltségünket rabolja, gyilkolja, népünk, nemzetünk temetőjét ássa. S mégis élünk és ünneplünk, igazsággal, szeretettel, becsülettel, hittel, reménységgel lelkünkben egy szebb ós boldogabb jövő iránt, melynek nem hiába voltak félistenei 1848-ban és tömegsírjai névtelen millió fakereszttel 1914—18-ban. Hiába ólálkodik szomszédunkban a hitvány áruló, kiába botoz a hullarabló és hiába alkuszik a király gyilkos. Árulással, hazugsággal, gyilkossággal, testvórbolonditással nemzetek, országok nem születhetnek. Március idusán ezt kiáltjuk a nagyvilágba s hogy szavunk erősebb ós bátrabb legyen, Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája küldöttei utján idejön közibónk ünnepelni ós fogadalmat tétetni velünk, hogy területi épségünket „Pem, nem, soha" fel nem adjuk. A város tanácsa nevében felkérem Esztergom szab. kir. város hazafias közönségét, hatóságait, egyesületeit és minden egyes polgárát, hogy az 1920. márc. hó 14.-én, vasárnap tartandó hazafias ünnepségeken, melynek keretén belül Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája Esztergom szab. kir. városban is megalakul, részt venni szíveskedjenek. Az ünnepség sorrendje a következő: Délelőtt 9 órakor ünnepi istenitisztelet a belvárosi plébánia templomban. Délelőtt 11 órakor nagygyűlés a vármegyeháza dísztermében; keretében a márc. 15,-i ünnep s a Területvédelmi Liga megalakulása. Sorrend: 1. Himnusz. Énekli a közönség. 2. Ünnepi megnyitó. Mondja szenkviczi Palkovics László alispán. 3. Márciusi ünnepi beszéd. Mondja Walter Gyula dr. püspök. 4. A Területvédelmi Liga ünnepi beszéde. Mondja dr. Hindy Zoltán volt orsz. képviselő. 5. A Területvédelmi Liga helyi szónoka: Sas Gyula postafőtiszt. 6. A Területvédelmi Liga megalakulása. Délután 5 órakor irodalmi est a főgimn. dísztermében, melynek sorrendje a következő: 1. Nemzeti szinek, Kárrász K. R.-től. Énekli a tanítóképző énekkara. 2. Alkalmi ünnepi beszéd. Mondja Kálmán Károly főgimn. VIII. o. t. 3. Örökség. Arany Jánostól. Szavalja Gálba József főreálisk. VII. o. t. Az irodalmi estélyen a Területvédelmi Liga küldöttségével kiküldött művészek, nevezetesen: Lányi Lulu, Rosthy Anni, Eitner Irón, Gábler Vilmos művészek fognak egy-egy ünnepi számmal közreműködni. Lampórth Géza iró saját költeményeiből fog előadni. Este Va 9 órakor a „Magyar Király" vendéglőben a Polgári Egyesület ünnepi vacsorája, amelyen Mátéffy Viktor plébános, országgyűlési képviselőnk fog régi szokás szerint a Kossuthserleggel kezében beszédet mondani. Felkérem a háztulajdonos urakat, hogy az ünnep napján házaikat nemzeti lobogókkal ékesítsék. Esztergom, 1920. március hó 13. Dr. Antóny Béla s. k., polgármester. Márciusi eső hull, márciusi szellő fúj a letarolt magyar ugaron, magyar sírokon. De a tarlott magyar ugaron nem fütyörész a rákosi szántó: Bimbó, Csálé, Csákó idegent szolgál ma; csak az a bús kuvasz maradt itthon éhen, csak a magyar ugar ragadt ide árván, elvadultan. Nem hallik a nóta, pőröly csattogása, szíj jak zümmögése, gépek dübörgése, ahol eddig ruha, kenyér termett ezernyi ezernek, ezernyi magyarnak. S hej! üres a kamra és üres a csűr is, a nagy semmi tátong a rég kihűlt tűzhelyen: sütni-főzni talán el is felejtett már a koránősz asszony. Ráfagyott a mosoly a gyermekajakra; öreg gond az arcuk, riadt kérdés a szemükben: lesz-e kenyér, csak egy falat, csak a mai napra? Zengő hegyek ormán, havas Tátra csúcsán más lobogó leng már; Maros tágas völgyén nem magyar az úr már ; gazdag Bácska dús termése nem nekünk termett már. Üres már itt minden? Az élet csak kínlódó tengődés, tehetetlen várakozás a nyomorult halálra? Egyedüli gazdagságunk az a sok sírhalom, hová keserű könnyet hullatni jár az özvegy, az árva, míg a magyar ugar sírdombja borul rájuk is: özvegyre, árvára? Keserű daccal nézünk a jövőbe és várunk, várunk . . . Várjuk a jobbat s tán rosszabb lesz a holnap is; várjuk a fényt, a kiutat s az út egyre sötétebb, kuszább ; várjuk a reményt s ránk szakad a sivár kétségbeesés ; várjuk az életet s holnap tán nem leszünk. Várunk s nem tudjuk: mire? De akkor ne várjunk! Keserű dacból legyen szilaj, villámló fergeteg: pusztítson, tisztítson mindent, ami nem magyar. Sújtson őserő vei, ahol belső féreg vájja a nemzet ős fáját; sújtsa kegyetlenül, aki uzsorapénzt sajtol harcosok véréből, kis árvák könnyéből. Ne lásson kegyelmet, ahol magyar ellen törnek orgyilkos bórencek. Azután . . . előre! Csak nem lesz különb a ragadozó sólyom kapzsi nációja, mint párduckacagányos vitéz Árpád ősi nemzete? Csak nem tűrhetjük, hogy bocskoros nemzetség festett fátáit ékesítse kincses Erdély drága arany-gyöngye ? S engedjük tán éhenhalni a magyar kisdedet, mikor Bánát dús búzája csak minket illethet? Magyarok! Testvérek! Mikor leszünk újra igazán magyarok? Magyarok szóval-szívvel, karralkarddal ! Elszánt, sívó haragú, kemény magyarok ! Kik nem átkozódnak, hanem összefognak. Akik nem leszólnak, hanem maguk állnak a munkának. Kik nem várnak, hanem belefognak; nem búslakodnak, hanem nekivágnak, Akik nem esnek kétségbe, hanem bízó bizalommal törnek előre. Kiben bízzunk? Bízhatunk-e, szabad-e bíznod másban, idegenben, árva magyar ugaron árva magyar nép? Koldusbotra jutva koldústarisznyával járhatja-e nemzet a népek országútját — kegyelemkenyérért ? Nyomorult koldús-tengődés — koldus, nyomorult halál! Ezt várnók? Mert ezt várhatjuk attól, aki idegen, aki nem magyar. Hadd hulljon a márciusi eső a magyar ugarra: hadd legyen belőle ringó kalászú dús televény, pusztuljon le róla vedlett varjak károgó serege. Az a mi őserőnk forrása: magyar bölcső, magyar sir, magyar élet, magyar erő, magyar remény, magyar jövől Hadd fújjon a márciusi szellő: szabadság szellője! Pezsdítse a petyhüdt vért, feszítse a lankadt izmot, tegye csillogóvá a bánatba borult magyar szemet. Hadd bízzunk a magyar igazságban: feltör az az égig. Hadd bízzunk a magyar észben, magyar karban, magyar akaratban. Törjön vad erővel minden ellenségre magyar életösztön: szolgaság, megadás, halál — soha, nem, nem! S zengje rá milliónyi visszhang újra, szilaj tűzzel: rajta, előre! —

ß— M. 0. U. E. A Magyar Országos Véderő Egyesület Eszter*gomi Főosztályának hivatalos rovata. Felhívás. Felhívom az összes nyugállományú tisztek figyelmét, hogy saját érdekükben a MOVE gazdasági ügyosztálya által küldött átiratot a helybeli főosztálynál (Kaszinó) tekintsék meg. Jelvények viselése, A MOVE elnökség felkéri tagjait, hogy a területvédő liga ünnepségein vagy a március 15-iki ünnepségeken való megjelenésük alkalmával az egyesületi jelvényeket látható helyen viseljék. Hollandi üdülési gyermekakció. Felhívjuk tagjainkat, akinek a hollandi üdülési gyermekakcióban résztvenni óhajtó gyermeke van, ezen