ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-03-03 / 51. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. közel jovo néhány problémája. A vasútállomás környéke. Legutóbb „Jövőnk a múltban" cím alatt rámutattunk néhány fontos kérdésre, mely közvetlen a háborút megelőzőleg és a háború elején foglalkoztatta az esztergomi közvéleményt s amelyeknek megoldása a rendezettebb időkben ismét aktuálissá válik. Most néhány dolgot említünk fel, amelyek szintén háború előttről fennmaradt kérdések, de amelyek már most is sürgősek, ha a város egészséges fejlődésére súlyt vetünk ós a legkedvezőbb alkalmat akarjuk megragadni arra, hogy valamiképen előbbrehaladjunk. ' iAz esztergomi vasútállomás környékéről van szó. A város fekvése olyan, hogyha új ópitkezósekkel észszerűen fejlődni akar, ezt csak a vasúti állomás felé való terjeszkedéssel teheti meg minden nagyobb nehézség nélkül. Példa erre a Dorogi-út, melynek nyugati fele már a katonai lőporraktárig úgyszólván teljesen kiépült. A vasútállomás közelsége különösen nagy vonzóerővel bir az építkezni óhajtókra, mert tudni* való, hogy helybeli, esztergomi benszülött új építkezésekre nem szívesen adja a fejét, mindenki más pedig a vasút útján van üzleti, vagy rokoni összeköttetésben a nagy világgal. Most már nézzük, milyen okos intézkedések történtek eddig arra nézve, hogy a vasútállomás környéke beépítés céljaira fokozatosan alkalmas lehessen ? Bizony nem tudunk rámutatni olyan intézkedésekre, amelyek bizonyítanák, hogy e város számolt természetes fejlődésének ily szükségszerűségével. Maga a vasútállomás elhelyezése szerencsétlen, mert egyenes úton a város belsejéből el nem érhető. Ez azonban országos baj, számtalan helyen hasonló jelenséget vehetünk észre ; a vasútállomásban a mult század végén csak a szüntelen sípolást és a füstöt látták, nem pedig a kultúra és vagyonosodás gócpontját, igy esett aztán, hogy minél távolabb, minél messzebb jelölték ki helyét s ezáltal virágzásra hivatott városokat ítéltek lassú halálra. Elég itt csak Párkánynána és Esztergom helyzetére utalnunk. Kicsiben ugyanez az állapot az esztergomi vasútállomással is. Tiz óv előtt volt aztán szó róla, hogy a mai bajon nómikép segítendő, az állomási épület a vasútvonal Dorogi-út felé eső részén kibővítve újraépíttessék s ilyképen a vasútállomáshoz vezető út a Dorogi-útról egyenes vonalban haladjon az állomásig. E tetszetős megoldás lehetővé tette volna a vasútállomás környékén új utcák kijelölését is és úgy tudjuk, hogy a Dorogi-út keleti oldalára éppen ezen terv vajúdó állapota miatt nem adtak ki mindmáig építési engedélyeket. Meg kellett azonban rekednie e szép tervnek, mert akkoriban hathatós szavú városatyák akadtak, akik bizonyították, hogy azon a részen vannak a város legjobb termőföldjei ós föllebbeztek, föllebbeztek rendületlenül. Esztergom pedig megállott fejlődésében, ezrek estek el hajléktól, keresettől, ezreket vesztett a város adókban, gyarapodási lehetőségekben, hogy négy-öt egyén tovább is zavartalanul termelhesse kukoricáját, krumpliját, amelyet azért a pénzért, amennyit azon a helyen a telkek átengedésével szerezhetett, máshonnét könnyen megkaphatott volna. Temető azonban létesülhetett a környéken, pedig tudjuk, hogy ez városfejlesztési szempontból mit jelent! . (Folyt, köv.) HIREK. A hercegprímás látogatása a szentgyörgymezői árvaházban. A várhegy északnyugati lábánál terül el Szentgyörgymező, a történelem zöld mezeje (campus viridis), hol hajdan büszke seregek táboroztak. Az alföldi méretekre emlékeztető, széles Hunyady-utca mögött, dicstelen kertkeritósek előtt vonul el a kis Arvaház-utca, benne a 22 ablakos homlokzatú Simor-árvaház, amelyben a nagy primás 60 leányárva részére akart otthont biztosítani. Kis házikók tetején át idelátszik a hatalmas bazilika büszke kupolája és oszlopcsarnoka. Az egyház tekint le onnan erre az alkotására. Mintha a bazilika és az árvaház néma párbeszéde a szeretet legfőbb parancsát hirdetné. A bazilika szava: Szeresd az Istent mindenek fölött; az árvaház igéje: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat .... Hosszú áldásos működés után szomorú napok virradtak az árvaházra. Arvaleányok szerény otthonát, szentgyörgymezői gyermekek iskoláját sem kímélte a proletárdiktatúra. Betörtek a kommunista apostolok, hogy ott is érvényesítsék tanaikat. Az alázatosság széles fehér leple alatt működő szent Vince-nővéreket, a ház tiszta angyalait ki akarták lakoltatni. Megmozdult erre Szentgyörgymező női társadalma. Asszonyok, leányok hosszú serege vonult a vármegyeházára tiltakozni. A megszeppent kommunista direktórium fülébe egyszerű munkásasszonyok kiáltották: Vérünkkel védjük gyermekeink irgalmas ápolóit és nevelőit. Ez az asszony forradalom volt a kommunizmus első erkölcsi veresége Esztergomban. A nővérek maradtak. Újra jöttek a Szabó Istvánok, Kőszegfalviak, Apátiak s sürgették a nővéreket, hogy legalább a furcsa ruhát tegyék le, a kápolnát szereljék le. A kápolnától meg kellett válniok a nővéreknek, a ruhától nem. Nem maradt a hamis prófétáknak elég idejök, hogy parancsaikat végrehajtsák. S őrt állott a ház előtt a népnek őszinte tisztelete a borzasztó zsarnokság idején. Beköszöntött a szabadság. Már csak egy nehéz emlék az egész megpróbáltatás, de visszamaradt a siralmas öröksége ... a szegénység. Ahol azelőtt 50 árva lakott, ma 17-en vannak. Gond üli meg a lelkeket a mindennapi kenyérért. Az egyház alapítványa nem jövedelmez. Árva a ház is, nemcsak a lakói. Most meglátogatta az intézetet az alapító utóda, a hercegprímás. Megbeszélte a benépesítés lehetőségeit s kilátásba helyezte hathatós pártfogását. Rövidesen újraéled minden. A jó nővérek bizalommal imádkoznak a régi díszben álló oltár előtt s reménykedve ássák a kertet, hogy a föld a gyümölcsét megadja. Az üres udvarba bevilágít a bazilika keresztje. A szeretet legyőzi a szegénységet, (la.) * A város üdvözlete Horthy kormányzónak. Esztergom város a következő táviratot küldötte Horthy Miklósnak kormányzóvá történt megválasztása alkalmából: „Horthy Miklós kormányzó Budapest. Esztergom sz. kir. város közönsége hazafias lelkesedéssel értesült arról, hogy a nemzetgyűlés Főméltóságodat az ország kormányzójává választotta és e ténnyel a magyar állam újjáalkotásának első alapjait biztosította. Minthogy e város ősi várában ragyogott fel legelőször a kereszt, s innen indult diadalmas útjára a keresztény szellem ós szent István itt alkotta meg az ezeréves Magyarországot, az első államalapításhoz fűződő emlékeink örökéletű igazságának győzelme felett érzett általános öröm óráiban Főmóltóságod jövő cselekvése elé bizalommal tekintve, nagy feladataira Istennek bőséges áldását kérjük. Esztergom, 1920.' márc. hó 2.-án. Dr. Antóny Béla, esztergomi polgármester." * Halálozás. Nemesszeghy Dezső Lajos nyug. járásbiró, Nemesszeghy István tanitókópzőintézeti tanár testvérbátyja febr. hó 23.-án 62 éves korában elhunyt. Temetése február hó 25.-én volt Kecskeméten. Az elhunyt Muzslán volt albiró és városunk társadalmában is sokan ismerték. Halála bizonyára élénk részvétet fog kelteni. * Keresztelhelyezós. Az ipartestület elhatározta, hogy helyiségének falára keresztet fog elhelyezni. * Változás a VII. oktató előadás műsorában. Mint értesültünk, Kemény László tart. hadnagy szerdai előadása elmarad s helyette Szölgyémi Gyula a gazdasági ismeretek köréből tart előadást. * Sportélet Dorogon. A vasárnap lefolyt mérkőzésen a „Dorogi Atlétikai Klub" fotball csapata 6 : 0 (2 : 0) arányban győzte le a „Tokodi Sport Klub" legénységét. Bár mindkét csapaton meglátszott, hogy a szezon legelején vagyunk, mégis elég tetszetős játékot produkáltak. A győztes csapatban a védelem volt kifogástalan, mig a csatársor munkáján a tréninghiány erősen meglátszott. A kapu előtt azonban különösen a második félidőben nem fukarkodtak a lövésekkel s igy a vendégszereplő Neumann (E. T. K.) kapusnak bő alkalma nyilt tudását bemutatni. A gólokat Szilas (3), Winkler (2), Klotz (1) lőtték, jók voltak még Birmann, Adamcsa, Kertész kapus alig kapott labdát. A D. A. C. Tomhauser ós Cserven helyén tartalékkal állott fel, kiket a tartalékok gyengén helyettesitettek. * Felhívás. Az Esztergomi Ker. Szoc. Epitőmunkás csoport felszorítja a helyi épitő munkásokat, hogy mindazok, kik a csoportba tagul belépni óhajtanak, március hó 15.-ig jelentkezzenek. Annál is inkább, mert márc. 15. után csak oly egyének vehetők fel tagul, kik alaposan indokolni tudják, hogy ez ideig miért nem iratkoztak be az egyesületbe. A vezetőség. * Levél a szerkesztőhöz Prohászka szüzbeszédéről és a városi képviselőtestületről. A következő levelet kaptuk: „T. Szerkesztő úr! Egypár égető igazság forrong bennem pár nap óta, nem tudtam megállni, hogy valahol ki ne tálaljam. Az első igazság az, hogy Prohászka Ottokár parlamenti szűzbeszódét nemcsak a nemzetgyűlésnek, hanem a magyar haza minden egyes fiának hallgatni kellett volna, hogy pontosan tudja, ezentúl mit és hogyan kell cselekednie. Mert hiszen az ellenforradalom óta rengeteg sok szép beszéd hangzott el, de éppen ezért a magyar ember a sok fától már nem látta az erdőt és annyira eltelt a sok szépséggel, hogy lassan már nem is vette komolyan, amit beszéltek és irtak. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen ezek közül még semmit sem láttak az életben megvalósulva. Prohászka Ottokár bátran megmondotta, hogy amint csalódott a magyarság a forradalomban, eddig még csalódott az ellenforradalomban is és a nemzetgyűlésen a sor, hogy most ne csalódjon a keresztény irányzatban, amelynek most, hogy végre az alkotmányosság útjára tértünk, tág tere nyilik a cselekvésre a sok elvhirdetós ós programmozás után. Mert igaz az, hogy az ellenforradalom maga még nem keresztény irányzat ós megfordítva; igaz továbbá az is, hogy a keresztény kurzus még nem jelent keresztény Magyarországot; itt még rengeteg sok munkára, kitartó, folytonos keresztülvitelre van szükség nemzeti, politikai, köz-