ESZTERGOM XXV. évfolyam 1920

1920-02-26 / 46. szám

ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám, ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc-utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. közel jovo néhány problémája. I. A beteg város. Az a néhány gondolat, amely a fenti cím alatt e lapban megjelenik, azok lelkében akar visszhangot kelteni, akik szeretik városunkat és ezidőszerint tehetnek is érte valamit. Ha egy-két megjegyzés túllő a célon, vagy célt téveszt, szivesen vesszük, sőt kérjük a jóindulatú hozzászólásokat. Azt hisszük, elég volt már a bajok általános konstatálásából, ideje, hogy a részletekre is térjünk, sőt megragadjunk minden módot ós eszközt a bajok orvoslására is. Városunk beteg. Mindenki tudja, érzi ezt, aki Esztergomban lakik és akit e város ügyei csak távolról is foglalkoztatnak. Ezerféle baja is van. A társadalma féloldali tüdőcsúcshurutban sínylődik. Közlekedési útjait ütőérelmeszesedés bénitja, sőt egyik főére — a nagyhid — elpattant. Helyzete is egészségtelen, fejlődni, élni nem képes ; szive gyenge, gyomrát is szüntelenül fájdítja, vére elpetyhüdt, lábai és karjai — ipara ós kereskedelme — elzsibbadtak, sőt a tőzsdén gerincelferdülós nyomai is észlelhetők. A fejlődésre hivatott városok sorozásán minden bizonnyal „alkalmatlan" minősítést kapna. Miután beteg voltát megállapítottuk, a sokféle baj közül tanácskozzunk legalább annyinak a gyógyításáról, amennyinek orvosszereit a mai nagy gyógyszerhiányban előteremteni tudjuk. II. A fejlődés lehetősége. Az utolsó évtizedekben a vidéki városok fejlődése nagy arányokban indult meg. Mindenki, aki megfordult hazánk nevezetesebb városaiban, örömmel, de Esztergomra gondolva, bizonyos restelkedóssel állapíthatta meg azt az egészséges versenyt, mely kifejlődött a vidéki városok között csín, élelmesség, sőt a legutóbbi hónapokban a kultúra tekintetében is. A háború sokat rontott, sok üdvös tervet megakasztott, de az életkedvet nem vette el, az egészségnek pedig éz a legszembeötlőbb tanújele. Ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy rajtunk csak az általános helyzetjobbulás segít, nagyon sokáig kell még sínylődnünk mostani kórágyunkon. Ha addigra nincsenek meg kész \ terveink, nincs kész fejlődési programmunk, nincs bajainkra legalább a recept készen, hogy azt a legelső adandó alkalommal elkészíttethessük, amikor orvosszereink már beszerezhetők, — me) gint csak kapkodásban telik el a drága idő és l semmit sem végzünk, fejlődésünkben évekre ; visszamaradunk ós megint megelőznek más, ná1 lunknál sokkal kisebb, sem annyi anyagi, sem annyi erkölcsi tőkével nem rendelkező várostársaink a haladás nagy iramában. Néhány bajunkra, mint emiitettem, már most is talárunk orvosságot, sőt egy-két orvosságot csakis most lehet beszereznünk. • A fejlődés legfőbb erősítő szere : a pénz, megvan Esztergomban. Hogy ez könnyelműen el ne fecsérelődjék, hanem úgy lehessen felhasználni, hogy abból az egyesnek is, a köznek is üdvös haszna legyen, — ezt fogják kifejteni következő cikkeink. (Folyt, köv.) — Közös munkatervet! cím alatt Pallayicini György feltűnést keltő cikket közöl az „Uj Nemzedék" legutóbbi számában, mely 18 pontban foglalja össze azokat az elveket, amelyeket { minden, a kor szavát megértő keresztény ma} gyár embernek el kell fogadnia. Örömmel állapítjuk meg, hogy e pontok a magyar keresztényszocializmus régi kívánságai s különösen a földbirtokra, iparra, kereskedelemre és az adózásra vonatkozó elveinkben ma már minden jó magyar egyetért. Ezen 18 pont alapján — úgy véli Pallavicini — lehetségessé válik a Keresztény Nemzeti Egyesülés, valamint a Kisgazda ós Földmivespárt annyira kívánatos fúziója. HIRER. * Az Esztergomi Gyorsíró Egyesület vezetősége felkéri a tagokat, hogy f. hó 26.-án, csütörtökön d. u. 5 órakor a főgimnázium fizikai előadó termében tartandó közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Tárgy: az E. Gy. E. feloszlatása. * Előadások a Kath. Legényegyesület részére. A böjti idő alatt három egymásután következő vasárnapon és pedig márc. 14., 22. ós 28.-án a főgimnázium dísztermében az iparos családok részére, külön belépődíj nélkül, szavalat- és zeneszámokkal kapcsolatban vallásos és hazafias jellegű előadások lesznek. A hazafias és vallásos érzés mólyitósén kivül az előadásoknak az is a céljuk, hogy az iparos osztály családjai között az összetartozás érzete szorosabb legyen ós hogy a nemrég újjászervezett Legényegylet új pártoló ós rendes tagokkal gyarapodjék. Az előadások műsoráról annak idején részletes felvilágosítással szolgálunk. * Tanítóink a kommunizmus alatt. Padányi Andor tanfelügyelő átiratot intézett Esztergom sz. kir. város iskolaszékéhez, hogy azon városi tanitók ügyében, akiknek kommunizmus alatti magatartása ellen kifogások merültek fel, folytasson le vizsgálatot. E tárgyban Mátéffy Viktor plébános, mint az iskolaszók előadója kedden tantestületi értekezletet hivott össze, amelyen az ügyet ismertette és felhívta a tanítótestületet, hogy a felhozott vádak dolgában kiküldöttjei útján nyilatkozzék. A tanítótestület e célból megválasztott háromtagú bizottsága a vádaknak az egész tanítótestület előtt való nyilt tárgyalását kívánta, mire ez ínég is törtónt. A tanítótestület megállapította, hogy ezen vádak az akkori helyzet teljes félreismeréséből eredők, minden konkrét alapot nélkülöznek, bizonyítójuk nem akadt, sőt egyik-másik vád egyenesen légből kapott valótlanság. A tanítótestület kijelentette, hogy a meghurcolt kartársakkal teljesen egyetért ós hasonló körülmények között egy helybeli tanitó sem tehetett volna máskép, mint ahogy azt a vádként felhozott esetben a szóbanforgó kartárs tette. Az értekezletnek e határozatát az iskolaszók felterjeszti a tanfelügyelőnek. * Diáksegélyezés. Tegnapelőtti cikkünk : a „Szomorú statisztika" megértő szivekre talált. Hiába, a számok beszélnek. Sőt a mi cikkünkből egyenest kiabáltak. Abból a pár sorból 27 éhes diák jajszava hangzott ki. 27 kópezdósz szólt a nagyközönséghez: „Adjatok jó emberek, mert letörünk. Támogassatok, mert tanulmányaink közepén kidőlünk. Korgó gyomorral, éhségtől legyengült testtel, szédelgő fejjel nem tanulhatunk!" S ez a hang a jó szivekben reszonált. Németh Gábor, a „Fürdő" szálloda bérlője, felkereste az Esztergomi Diáksególyző Bizottság elnökét ós igy szólt hozzá: „ Feleségem és én elhatároztuk, midőn a Szomorú statisztikát olvastuk, hogy nekünk is cselekednünk kell. Nem nézhetjük, hogy annyi diák nyomorogjon. Itt gyorsan kell cselekedni. Kérem a cikkben megemlített két teljesen árvát hozzám küldeni, az iskolaév végéig naponkint adok nekik ebédet és vacsorát." A kalapot le ezen nemes tett előtt! Dr. Krammer György prelátus-kanonok meleg szavak kíséretében 200 koronát adott a bizottság elnökének, dr. Drahos János, pápai kamarás, hercegprimási titkár volt az első, ki segítségünkre jött nagylelkű adományával: 200 koronával. Ha ily férfiak és nők sietnek támogatásukra, akkor a képezde nem kerül krízis elé, akkor az ottani diáknyomor problémáját pár nap alatt megoldják a krisztusi lelkek. Reviczky Aladár, szemináriumi alkormányzó, bizottsági elnök. * A tisztviselői beszerzési csoportnál nem számit a családi pótlék. Mivel a Tisztviselők Beszerzési Csoportjánál a tisztviselők családtagjaira nézve sérelmes és igazságtalan volt az, hogy csak azon családtagok részesülhettek a beszerzési csoport kedvezményeiben, akik után a tisztviselő családi pótlékot kapott — az esztergomi tisztviselők e tekintetben felírtak a minisztériumba. A minisztériumból az az örvendetes értesítés jött, hogy a tisztviselők azon családtagjai is részesülhetnek a beszerzési csoport kedvezményeiben, akik után ugyan családi pótlék nem jár, de állandóan a tisztviselő háztartásában vannak ellátva ós állandó keresetük nincs. * Utazás a felszabaduló románmegszállta területeken. A románoktól megszállott tiszántúli területekre a románok kitakarodása után az utazást a kormány lehetővé teszi. Első sorban azonban csak azok utazhatnak a Tiszántúlra, akik az illető területről menekültek. Az utasoknak jelentkezniük kell a rendőrségen, ahol sorszámot kapnak. A MÁV különvonatokat fog a Tiszántúlra indítani. Mindennap indítanak vonatokat és a lapokban közlik a menetrendet, továbbá hogy milyen sorszámú utasok utazhatnak. * A képviselői és miniszteri fizetések. A nemzetgyűlés gazdasági bizottsága foglalkozik a képviselők fizetésével is. A terv az, hogy a képviselői fizetés évi 24.000 korona s ezenfelül 6000 korona lakbér legyen. A miniszteri fizetésekre nézve körülbelül az a megállapodás, hogy az évi fizetés tárcánkint 50.000 korona legyen 10.000 korona lakbérrel. A miniszterelnök fizetése 80.000 korona természetbeni lakással. * A sóadag felemelése. A román megszállás folytán az ország sóellátása súlyos viszonyok közé jutott. Ma már azonban különböző behozatalok folytán a sóellátás lényegesen javult ós a közeljövőben már felemelhető havi 50 dg-ra. A só maximális ára kilogrammonkint 6 korona. * Mekkora Magyarország hadiköltsége? Az Országos Széchenyi Szövetség felolvasó estélyen sorra került Magyarországnak az egész háború folyamán felmerült hadiköltségeinek ismertetése is. Az ismertetés szerint összes hadiköltségeink meghaladják a 30 milliárdot. A költségből évi 63 korona kamatteher jut a csonkitatlan ország minden lakosára. * Visszaállítják az önkéntességi jogot. A hadügyminiszter elrendelte, hogy a véderőről szóló 1912. évi XXX. törvénycikk rendelkezése, mely az egyévi önkóntesi kedvezményt szabályozza, ismét érvénybe lépjen. E rendelkezés következtében mindazok a tényleges katonai szolgálatra bevont hadkötelesek, akik egyévi önkóntesi kedvezményre tanulmányaik alapján igónynyel bírnának, az egyévi önkóntesi jelvénynek viselésére kérelmükre feljogositandók. * Katonák belépése egyesületekbe. A hadsereg egyes tagjaiban a politizálás iránt még megnyilvánuló hajlandóság szükségessé teszi, hogy minél szűkebb korlátok közé szorittassók az az alkalom, mely a hadsereg tagjainak politizálását lehetővé teszi. A hadügyminiszter en-