ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-05-26 / 21. szám

bár a bántóan lealázó semmibevevésben itt is elég része volt a tisztviselőknek, de itt a közszellem sokkal fegyelmezettebb, sokkal józanabb, sokkal hűbb ós őszintébb. Egy irányban azoban erősen gravitálunk a tisztviselői közfelfogás és h;lki fegyelmezettóg csődje felé, amennyiben a tisztviselők munkakedve, lelki energiája, kitartása, buzgalma, szorgalma s iparkodása a sok nyomorúság, nélkülözés, mellőzés folytán teljesen elerőtlenedett ós a minimálisra csökkent. A tisztviselő ma azt tartja, hogy ezért a'fizetésért igy is jó s hogy a munkába nem muszáj okvetlenül belepusztulni. De nem is csoda, ha el van keseredve a tisztviselő, mikor látja, hogyan gyűjt ma óriási vagyont a galiciai bevándorlott bócher, hogyan proccol selyemben és bársonyban a vásárcsarnoki kofa, hogyan jár autón a hadseregszállitó s hogyan veszi egyik uri házat a másik után a foltozó csizmadia. 0 pedig, bár békeidőben is a legsilányabb an javadalmazott tagja volt a társadalomnak, havi 100 korona háborús segélytöblettel kap többet, mint békeidőben. Hát tegye a kezét a szivére a magas kormány s feleljen őszintén : 100 koronával lett drágább havonta az élet, a megélhetés, mint volt háború előtt? És lehet még többről lemondani, mint amennyiről a köztisztviselő már lemondott ? És lehet még türelmesnek, békésnek, kitartónak lenni, mikor az éhező gyermekek csontvázvékonyra fogynak anyjukkal, a valamikor angolkisasszonyoknál nevelkedett, széltől, harmattói védett, becéző gonddal ápolt szép és gyönge virágszállal együtt, ki most moslékot kever a sertéseknek s cipőt foltoz a gyermekeinek ? Ezeknek a korán vénhedt tisztviselőnéknek minden ősz hajszála s minden keserű ránc az ajkuk körül egy-egy néma vád a kormány mostohasága ellen. Már pedig az államhatalomnak fontos érdeke, hogy köztisztviselői elégedettek legyenek s hogy ezekben a nagy időkben helyüket sziklaszilárdan megállják. Ha fontos a nyugtalankodó vasutasok megnyugtatása, ha fontos a gyári s ipari üzemek munkásainak lecsendesitése, akkor fontos a szellemi s erkölcsi üzem munkásainak kielégítése is, mert az ország bókéjét, nyugalmát, hangulatát mégis csak a szellemi munkások irányítják s tartják kezükben. Tudunk tisztviselői csoportokról, melyek még ma sern kapták kezükhöz a mult év július elsején esedékes családi pótlékukat. Ismerünk tisztviselőket, kik naponta csak egyszer étkeznek komoly ételt s kiknek a reggelije s vacsorája egy-egy darabka kenyér. Láttunk érettségiNyitott tűzhelyeken főzték a szép és a nem igen szép, ifjabb és öregebb menyecskék az ebédet, vacsorát. S akkor még csak cserépfazék, lábatlan és háromlábú cseréplábasok szolgáltak, ameddig szolgáltak. Legtöbbje ugyanis nem sokáig tartott ki a tűz mellett. Olyik már az első tűzpróbánál elrepedt. S ha nem jött a drótos, sutba kellett tenni, újról kellet gondoskodni, akárcsak Zsuzsi néninek. — Hallja kend, ha azt akarja, hogy holnap turóscsuszát ehessek, hozzon nekem még ma lábast a városból. Hetivásár van ma. En nem mehetek, mert mosok má a patakban, — utasította az emberét. Istók a füle tövét vakarta. Nem nagy kedvet mutatott most a városba menéshez. Oh, de a túróscsusza, a jó túróscsusza addig csábította, addig ösztökélte, mignem ünneplőbe öltözött s elballagott a városba. No, ha kedvetlenül ment el Istók, annál jobb kedvvel tért haza úgy délutáni három óra tájban. Dalolgatva jött a réti gyalogösvényen s kezében lóbálta nagy cseréplábasát. Mégis csak jó dolog városba menni, mikor ott jókedvet is árulnak. — Hej, ember ! Micsoda lábast vett kend ? ! Hiszen csak három lába van, — kiáltott rá a patakban mosó felesége tréfás kötődéssel. Istók megdöbbenve nézte, vizsgálgatta a lábast: — Tyű, a haszontalan gerencsérét! Becsapott a hamis ! zett hivatalnokot, ki nem bír hattagú családja mellé még bejárólánykát sem tartani s ki maga vágja föl reggel hivatalbamenós előtt az aznapra való tűzifát. Beszéltünk olyan egyetemi végzettségű tisztviselővel, ki húsvét ós pünkösd között — becsületszavára mondotta, — egyszer sem, evett húsételt. De elég ebből egyszerre. Volna még ezer mondanivalónk a tisztviselői nyomorról, de hagyunk belőle máskorra is. Alkalmilag majd a kormányelnök által többször emlegetett naturáliákról s a köztisztviselői beszerzési csoportok működéséről, meg a népruházati bizottság kicsi tréfáiról fogunk elmélkedni e helyütt. Addig is béke velünk! T{

,„ Intő példa. Mikor a szenvedélyesség ós az elkeseredettség tör utat a szivbol, akkor már hatását veszti ott minden, csillogó frázishalmaz és nagyképűsködő, üres ígérgetés. Mikor a vihar tombolni kezd, villámok cikáznak és hatalmas dörgések reszkettetik meg a. levegőt. Ilyenkor behúzódunk lakásunkba ós még az ablakokat és az ajtókat is becsukjuk. Most valami ehhez hasonló történik. <. A háborús szenvedések és küzködések tetőpontra hágtak. Az embert egészen kivetkőztették, átidomították és alakították. -Rongyait cipeli. Éhes, sír, panaszkodik. Elkeseredik. Kikívánkozik ebből a borzalmas helyzetből. De hogyan ? Már akárhogyan is ! Eleinte csendesebben majd mind erősebben hallatja panaszait. Eleinte kér. Azután követel. Végre fenyeget. Amikor már igen túlfűtött a hangulata, igen nyomott a kedélye, segítséget felülről igy nem remélhet, már lázadásra készül, a végső lépésre, akkor odalép melléje a vörös rém és homlokára csókolja az ő becéző álnok szeretetét és a fülébe suttogja: „Jöjj csak velem. Lépj be a szakszervezetbe. Tömörülj ós tömörits. Megmentlek. Jön a követelés, fenyegetés, sztrájk, demonstráció. Hátad mögé állok. Lesz bőséges kenyered, ruhád és jó fizetésed. Jöjj és ne habozz." Persze, hogy a végső szükségben és nyomorban lévő ember nem szokta megmentője ruháját, képét, múltját és nacionálóját vizsgálgatni. Sőt! A nyakába borul, agyoncsókolgatja és örök háláról biztosítja. A fővárosi tanítóság sokat szenvedett és sokat nyomorgott. De mindeddig derekasan állta a harcot, hivatása magaslatán, a becsületes és lelkiismeretes munka verejtékes, hő#i áldozatokkal teljes mezejón. Tűrt némán és acélos akaraterővel ! Leirhatatlanok a küzdelmek, amelyeken átesett. Most a pohár betelt, várakozó türelmessége elfogyott, a rideg valóság szörnyűséges ábrázatja cselekvésrelinditotta. Panaszkodott, elkeseredett. Voltak akik meghallották a szavát. Tettek is érte valamit úgy immel-ámmal. De édesA következő pillanatban nagy haraggal csapta le a lábast a patak hidjára. III. Kancsiék tyúkhust esznek. A nagy, hatalmas pogácsaalmafa alatt kotorászott az öreg, kendermagos tyúk. Szellő fújdogált s egyszercsak egy, óriásira megnövekedett alma lehullt a fáról s a tyúk fejére koppant. A szerencsétlenül járt tyúk menten felfordult, pár másodpercig, a levegőbe rugdalózott s azután kiadta páráját. Egy óra multán Zsuzsi néni leesett konttyal jött ki a konyhából s oly nagy sebbel-lobbal igyekezett a kertaljába petrezselyemért, hogy meg sem látta a kimúlt jószágot: megbotlott benne s el is terült volna a földön, ha idejében nem sikerül neki a fa törzsében megkapaszkodni. — Ejnye, mi az ördög? ! Vagy, nini, az ón régi jó tyúkom!.. . Hát ennek is ütött az utolsó órája ? ! .. . Bőle gazda akkor fordult be az utcaajtón, körül aggatva öblös kulacsokkal, ami amellett tanúskodik, hogy a szöllőhegyi pincéből érkezett haza. Zsuzsi néni ölében tartva az elpusztult állatot, oly hangosan visította a gazda felé, hogy a harmadik szomszédban is jól meghallhatták: — Apjuk! . Hallja kend ? Megdöglött a tyúkom, megöljem ? . . . keveset. Inkább Ígérgettek és hitegették őket. Várakoztak. A vihar kitörése előjelei mutatkoztak. Az oktatószövetség kebelében pedig felütötte fejét a vörös rém, befurakodtak oda a radikálisifjoncok, a kis lázitó, puskaporos torkú vörös világokat mozgató legénykék. Hamar nyakába ültek a "mozgalomnak. Gyeplőt ragadtak. Lassanlassan talajt csináltak maguknak. Kihasználák a helyzetet. Szították az elkeseredés tüzét. Megrázó erővel festették a bajokat. „Tenni kell! Jöjjön az ököl!" „Segítünk magunkon!" „íme itt a zászló!" És kihúzták kabátjuk alól a vörös zászlót. „Csak ez üdvözít. Előre!" És az eredmény! -Egy nagy demonstativ felvonulás. Terror. Követelések. Nagyhangú beharangozása a fenyegető cselekvéseknek. Ujabb gyülésezósek stb. És ki tudja, mi jön még? Szabad lett volna ennek igy alakulnia, ha a fölöttes és cselekvésre hivatott körök és móltóságok a bajra és a sebre kellő időben, kellő figyelmességgel és kellő erővel és megértő szeretettel megfelelő balzsamot és kötést adtak volna ? És csodálható-e az, hogy ez a vérszívó, csúnya, hullafosztogató rendszer, a vörös rém, a leványadt és proletársorsban üldözött és nyomorult páriává változott embert, úgy ós oly kényszerítő öleléssel gyűrűzi magához ? Ha eredményt tud felmutatni, ez ütőkártyája lesz neki. Beszervezheti az összes tanerőket. Kivetheti hálóját még olyan területre és olyan személyekre is, ahová ós akikhez eddig mérges csápja el nem érhetett. A fővárosi tanszemélyzet tagja : tantestületi személy: a hittanár, a hitoktató. A különórák dijazának javítása ezeket közvetlenül is érinteni fogja. Fizetósjavitásról most még nem irhatok. Az bizonyos, hogy bőven van részük a legelkeseredettebb nyilatkozatokban, radikális, demokrata izű robbantásokban és kiszólásokban. Csupa vajúdás körülöttük minden. Ok maguk is a legkétségesebb körülményekben. Talán igen súlyos anyagi gondok terheiben. A rideg valóság szörnyűséges ábrázatja őket is megragadja. Ez igazság. Ha a szomszéd háza ég, akkor a körülötte levők vannak a legnagyobb bajban! Már most mit csináljon az a hitoktató, aki körül már csupa beszervezett tantestületi tagok vannak, és a vörös lobogót ugyancsak lengetik már ! Eltagadja hogy ő szenved ? Elhitesse magával, hogy neki nincs vágya és óhajtása ? Avagy adja meg magát a sorsnak és lázas reményekben szövögessen álmot egy szebb ós jobb jövőről, amit neki egy papi Paxegyesület megalkotása hozni'fog? Demonstráció, követelések, feliratok, memorandumok, no meg csendes bomlasztások ós bomladozások ott túl a berkekben ! A vörös rém fojtogató kénköves szagát és durva öklelósót löveli és verdesi az elkeseredett szivekhez, fejekhez. Ha nem is szervezi be, de szellemet ád, de bomlaszt, de betör, de melegágyat csinál a fékevesztett szenvedélyeknek! Vigyázzunk! Föl a lámpásokkal! Föl a fényszórókkal! Állon ki-ki a gátra. A vezérek figyeljenek ós segítsenek. A fővárosi papság kulturmunkáját és magasztos hivatását áldozatos hűséggel és becsülettel tölti be. uh szenvedéseikben is a türelem, a megfontoltság és a jó példaadás mintaképei. Ideális világnézet ós eszmék, nemes ós értékes erények és vágyak hirdetői. De attól lehet tartani, hogy a húr meglazul s a türelem megfogyatkozik. És nem örök igazság ez? „A lélek kész, de a test erőtlen," Anyagi gondokban ós a rideg nincstelenség fekete bújában hogyan énekeljen, daloljon, tüzesitsen és dolgozzon a lélek ? A fővárosi tanítóság jelenlegi helyzete ós sorsa intő példa legyen! Megértés, nagy gondosság és hatalmas, nagy szeretet kell ahhoz, hogy útját állják a bajoknak és még hatalmasabb anyagi áldozat, hogy megmentsék azt, ami mindennél értékesebb. Az eddig is jobb sorsra érdemesült, némán tűrő és hősiesen szenvedő fővárosi papságot. Csákiász. HIREK. Krónika, a négy elemiről. Ki legyen majd választó? Ez izgat sok lelket, — Mert a csaták, háborúk már kit érdekelnek? Hosszú, nyúlós szócsaták kellenek csak újra, És ezt nem a front, hanem a parlament nyújtja.