ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-05-05 / 18. szám

Hosszú-hosszú számsorokból ide kijött nyolcvan ... Reáirnak Esztergomra : „Hol van?" S ime ott van! Igaz, hogy a nyolcvan vagon pont, hogy kitelt épen ; Nyolcvan vagon nyolcszáz helyről ezerféleképen. Közbe Őszült jegyző, gazda, főbiró, alispán, No de csakhogy kivergődtünk e nagy bajból tisztán! „Elmarad a rekvirálás, — de csak gabonára!* Írja most a kormánybiztos, kinek ezért hála! •Gabonát már nem rekvirál, irja levelébe, Mert derék egy nép lakik e piciny vármegyébe! Megérdemli, hogy kiméljék, hogy ne rekvirálják, Hogy a fejé alatt hagyják a jó pelyhes párnát. Hogy nyugodt és egészséges legyen éji álma: Kiveheti már a búzát, mit rejtett az ágyba. Legfeljebb, ha még valami aggodalom támad, Hogy majd másért is kutatnak padlást, pincét, házat, — Jó lesz még a párnák alatt egy kis helyet hagyni . . . Habár itt a biztonsága nem valami nagy ... Mi ? H. I. * A bibornok-hercegprimás hazaérkezése. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás, ki a főrendiház ülésén Budapesten volt, kedden vissza­érkezett székvárosába, honnan hosszabb tartózko­dásra ismét Budapestre utazott. A múltkori utazá­sával kapcsolatosan az esti lapokban az a hir jelent meg, hogy a hercegprímást Angyalföld ós Újpest állomások között a vonaton kődobás érte, mely az egyházfejedelem homlokán könnyebb sebet ejtett. Illetékes helyen megállapítják, hogy ebből a hírből egyetlen betű sem igaz s a hercegprí­más nem sebesült meg, sőt kocsiját kődobás egyáltalán nem is érte. * A pannonhalmi főapát látogatása. Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát a szt. Benedek­rend esztergomi székházának s főgimnáziumának meglátogatása céljából az elmúlt hét folyamán Esztergomban tartózkodott. * Eljegyzés. Vándor Károly, a „Hangya" nagyszombati kirendeltségének tisztviselője, la­punk és a „Nagyszombati Hetilap" szerkesztősé­gének tagja április 28.-án eljegyezte Marcis Lilykót, Marcis Ferenc ugyanottani ügyvéd ós neje szül. szalánci Franciszcy Etelka bájos leányát. Lapunk jeles tollú s hűséges belső munkatársának boldogságához mi is őszintén gratulálunk. * A közélelmezési kormánybiztos elisme­rése. Báró Jankovich közélelmezési kormány­biztos a következő táviratot intézte Palkovics László h. alispánhoz : j?„Oszinte örömmel tölt el alispán urnák azon jelentése, hogy Esztergom vármegyére kivetett rekvirálási pótkontingens­ből nyolcvan vaggon gabonát önkéntes felaján­lás utján biztositott. Mint alispán ur tudja, ezen tény folytán Esztergom vármegyében minden további rekvirálást, természetesen csak gabona­rekvirálást értve, beszüntettem, de nem állha­voltak, ha fiaik a román fronton harcoltak is. Az oláh közvéleményt pedig úgy informálták, hogy a bezárt elemek mind kémek. Néhány ezren voltak. A magyarázat, miért rendelkezett igy az állami biztonság vezérigazgatója Panartescu úr, a következő: Az államkincstár milliókat tett le az ő kezéhez, hogy orosz mintára szervezze meg az állami biztonsági hivatalt. A milliók elúsztak a külömböző zsebekbe, kabarókba, korcsmákba. A háború kitört és be kellett bizonyítani, hogy a szervezés megtörtént ós a legmesszebbmenő munkát végezte, a mely megmenti a román hazát ós megszerzi Erdélyt. Meggyőződésem, hogy igazi katonai kémet egyet sem állítottak elő. A kém­strómanok talán még most is szabadon sétálnak Jassiban. Akiket még fogva tartanak, azok még azt sem tudják, mi a kém. Az igaziak a fronton vannak és zászlóaljuk alatt harcolnak, mert ideje­korán átlépték a határt. Szállodás börtön még volt Bukarestben kettő-három. Az oláh közvéleményben nem sok port vertek fel. A bukaresti St. Stefán-utca 34. sz. alatti ev. ref. magyar fiúiskolából, mivel a közbiztonsági főigazgatóság épületének szomszédságában volt, kidobták az iskolai felszerelést, és toloncházat rögtönöztek. Odakerült a sok bukaresti bolgár, török, albán „brága-árusító."* A fogarasi ós brassói túszokat is oda toloncolták. Egy álló hétig he­ringmódra összezsúfolva ott éheztek és bizonyos állatkákkal együtt rühöt kaptak. A brassói apát­plébános Meisel József, mint főtúsz szintén oda került. (Folyt, köv.) * Brága köleslisztből kéizült keleti hüsitő ital. tok meg ezen elhatározás mellett, hanem leg­nagyobb elismeréssel kell szólanom alispán ur­nák és a vezetése alatt álló tisztikarnak fárad­ságot nem ismerő kötelességteljesitése felett, a vm. közönségének pedig köszönetemet kell nyil­vánítani hazafias magatartásáért, amellyel lehe­tővé tette, hogy az alispán urnák az országos érdekeket megértő nemes intenciói érvényesül­hessenek. Kérem, hogy elismerésemet a tiszti karnak és köszönetemet a vármegye közönségé­nek tolmácsolni szíveskedjék. Gróf Jankovich kormánybiztos." A közélelmezési kormánybiztos­nak fenti elismerő nyilatkozata a legszebb bizo­nyítéka a vármegyei tisztikar l s a vármegye kö­zönsége között fennálló kölcsönös megértésnek s becsülésnek. * Dr. Kőrösy László temetése. Esztergom város jeles fiát, dr. Kőrösy László ny. főreális­kolai tanárt, lapszerkesztőt és irót mult vasárnap délután helyezték örök pihenőre a dömösi sír­kertben a község népének s az elhunyt jóbará­tainak nagy részvéte mellett. A temetési szer­tartást Lábay Gyula dömösi plébános végezte. A temetésen Esztergom sz. kir. város közönsége képviseletében dr. Antóny Béla polgármester, az elhunyt által alapított és szerkesztett „Esz­tergom és Vidéke" cimü lap szerkesztősége s az esztergomi újságírók képviseletében Homor Imre jelent meg. Esztergom város polgár­mestere szép koszorút helyezett az elhunyt iró ravatalára. A koszorúnak a város szineit viselő szalagján; „Hűséges fiának — Esztergom szab. kir. város" felirat diszlett. A sírnál Lábay Gyula plébános mondott megható gyászbeszédet, mely­ben Kőrösy kiváló egyéniségét igen meleg és rokonszenves szavakban méltatta. * Szociális előadás az elhagyott gyerme­kekről. A Magy. Gyermektanulmányi Társaság esztergomi fiókköre április hó 27-én gyermek­tanulmányi előadást rendezett, melyen Kriegs-Au Emil székesfővárosi hitoktató, a bpesti munkás­nőegyesület prézese igen érdekes adatokban s miliőkkel rajzolta meg a főváros munkásnegye­deiben élő proletár gyermek megmentése körül kifejtett emberbaráti munkát a szociális huma­nismus látószögébe állítva, rámutatott az egész világ nagy városaiban, munkásközpontjaiban ten­gődő elhagyott gyermekek megmentésének szük­ségességére s különösen most, a világháború alatt megfogyatkozó emberanyag pótlása szempontjá­ból e missiónak igen nagy jelentőségére. Helyi vonatkozásba hozván előadását az esztergomi (szenttamási) proletár gyermek sorsával, azok megmentését az esztergomi gyermekvédelmi in­tézmények figyelmébe ajánlotta. A népszerű elő­adó előadását a nagyszámú közönség igen nagy figyelemmel hallgatta végig, s többször lelkesen adott kifejezést tetszésének. Az előadó fárado­zását dr. Mattyasovszky Kasszián szakosztályi elnök köszönte meg a hallgatóság nevében. * A népszámlálás és állatösszeirás ered­ménye. A mult hó 16—21. közt végrehajtott közélelmezési népszámlálás és állatösszeirás anya­gának lezárása megtörténvén, a végösszegezés a következő eredményeket tünteti fel: Esztergom város területén összeiratott 6558 férfi, 9983 nő, tehát 16541 egyén, melyben nincsenek benne a katonai szolgálatot teljesítő férfiak ós hadifogoly­munkások. Összeiratott a város területén 303 ló, 1395 szarvasmarha, 172 juh és bárány és 2573 drb. külömböző sertés. Az összeirt polgári személyek száma a tavalyi összeíráshoz viszonyítva néhány száz többletet és pedig aránytalanul nagyobbodó emelkedést mutat a nők számánál. * Halálozás. Radó Antal órsekkétyi községi jegyző április hó 27-én életének 51-ik, jegyzői működésének 30. évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése április 30-án ment végbe Kótyen, községe lakosságának s kartársainak nagy részvéte mellett. * Takarékosságra való nevelés. A kul­tuszminiszter a tanítók hivatalos lapjában igen bölcs és megszívlelendő tanácsok kíséretében felkéri az ország tanítóit, hogy az ország népét s az iskolai ifjúságot okos takarókosságra ne­veljék. Különösen arra ügyeljenek a tanítók s felvilágosító tanácsaikkal oda hassanak, hogy a földmivesnép keresetét, melyhez a háború alatt oly könnyen jutott, könnyelműen el ne költse. Takarékoskodni kell a még kibocsátandó hadi-, illetőleg békekölcsönökre, a háború után mul­hatlanul szükséges nemzeti birtokpolitikára és a küszöbön álló vagyoni adóra való tekintettel is. Ha a földmivesember háborús nyereségét köny­nyelmüen eltékozolja, a nagy vagyonadót nem fogja tudni elviselni és kénytelen lesz földjének egy részét, vagy házát eladni, vagy legalább is megterhelni. Megint eladósodik. A magyar ta­nítói kar — úgymond a kultuszminiszter — a háború folyamán támogatásával máris nagy szol­gálatot tett a magyar népnek. Tetézze ezt a szolgálatát azzal, hogy a népet és az iskolai ifjúságot takarékosságra oktatva, azt kereseté­nek könnyelmű eltékozlásától felvilágosító beha­tással visszatartsa. * A bortermelési adó fizetése. A pénzügy­miniszter értesítette a pónzügyigazgatóságokat, hogy a szőlőtermelő abban az esetben nem kö­telezhető a bortermelési adó megfizetésére, ha termését a tőkén eladta. Ilyen esetekben a bor­termelési adó megfizetésére az kötelezendő, aki a szőlőből a bort készíti. * Dunaszerdahely a Központi Sajtóválla­latért. Hogy milyen érdeklődést lehet kelteni az országos keresztény sajtómozgalom iránt és mennyit lehet gyűjteni még a kisebb helyeken is, aira Dunaszerdahely az élő bizonyíték. Hu­szonötezer koronát jegyeztek eddig alig néhány héten át a dunaszerdahelyiek és a környékbeliek. Még tovább is folyik a gyűjtés és tetemes meny­nyiségre lehet remény október 15.-ere. Ez a negyedszázezer korona fényesen igazolja, hogy mennyire meg lehet értetni még a legegyszerűbb emberrrel is a keresztény sajtó fontosságát és mily szívesen áldoz még a legszegényebb is, ha tudja, hogy miről van szó. * Nagy vasúti szerencsétlenség Párkány­nánán. Hétfőről keddre virradó hajnali 722 óra­kor nagy vasúti katasztrófa törtónt a budapest­marcheggi vasúti fővonal párkánynánai állomá­sán. Ez időtájban egy petroleumszállitó vonat futott be az állomásra s ott hosszabb ideig tar­tózkodott, mig a mozdony vizet vett fel. Ez idő alatt — minden valószínűség szerint, — va­laki kinyitotta az egyik petroleumoskocsi csap­ját s azon petróleumot ereszthetett le. Bűnös munkájában vagy meglepték, vagy a vonat in­dulása miatt nem zárhatta le a kazánkocsi csap­ját s igy a kocsi tartalma végigömlött a vonat kigördülóse alkalmával a harmadik vágány men­tén, hol a vonat elhaladt. Néhány perc múlva ugyanezen sínpárra egy tehervonat futott be, mely állatokat s ezek kisérőszemélyzetót szállí­totta. A begördülő vonattól valahogyan tüzet fogott a kiömlött petroleum s a pályatest az egész vonat hosszában csakhamar lángolni kez­dett. A fejét vesztett állomási személyzet — s ez igen figyelemreméltó — ahelyett, hogy a gőzben álló mozdonnyal a vonatot az égő pálya­testről hamarosan, még mielőtt a nehéz kocsik tüzet fogtak volna, — mi 5—10 perc alatt be sem következhetett, — elhuzatta volna, szét­kapcsoltatta a vonatot s a lángoló sinpár fölött álló 17 kocsit egyszerűen martalékul dobta a tűznek. Az égő kocsikból még a kisórő emberek sem tudtak kimenekülni, — hogy miért az köny­nyen érhető, — s igy három ember szénné égett, tizenhatan pedig súlyos égési sebeket szenved­tek. Elégett a 17 vasúti kocsi s annak teljes állat- és anyagrakománya ugy, hogy a kár közel 2 millió korona. A katasztrófa sebesültjeit az esztergomi kórházakba szállították, hol közülök több a halállal vívódik. A katasztrófa okának kiderítésére a vizsgálat megindult. * Kirakat-berendezés rekvirálása. Esz­tergom város polgármestere a magy. kir. honvé­delmi miniszternek rendelete alapján hirdet­ményt bocsátott ki, mely szerint akiknek rézből készült kirakat-berendezéseik vannak, azokat már csupán f. évi május 15-ig használhatják s ezen idő elérkeztével azok — tekintet nélkül arra, hogy más anyaggal pótoltattak-e, vagy sem, — bármikor leszereltetnek ós elszállíttatnak. * A ZSÍP ára. A közélelmezési miniszter a földmivelésügyi miniszterrel történt megállapo­dás alapján kimondotta, hogy az olvasztott és nyers disznózsír, továbbá szalonna ós háj ára a Budapest területére megállapított maximális ár­nál drágább sehol sem lehet. Igy a disznózsír, háj és szalonnára a miniszter a termelő és vi­szonteladó közti forgalomban kgmkint 9*70 a kiskereskedelemben 11 koronás, az olvasztott disznózsírra 11 koronás, a kiskereskedelemben 12"40 koronás ár megállapítását kívánja. Ez igazán szép kívánság. Mi is valami ilyesfélét kívánunk. De legyen szives Windischgrätz mi­niszter azt az embert is hozzácsatolni a rende­lethez, aki a mi közös kívánságainknak érvényt is tud szerezni. Addig pedig ne meséljenek ne­künk ilyen „kivánságok"-ról.

Next

/
Thumbnails
Contents