ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-05-05 / 18. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szam ara 20 fillér. Esztergom, május 4. — Kátyúba került a választójog túlterhelt szekere s nemzetünk dicső nagyjai részben a maguk, részben egymás fületövét vakargatva úgy csinálnak, mint mikor közös munkában, mondjuk hurcolkodásban össze nem szokott emberek valami nagyobb tárgyat tovább akarnak vinni. Mind egyszerre beszél, mind mást tanácsol s mindegyik a másikat tartja szamárnak. A zongora, bár három lába van, nem mozdul a helyéről, mert egyik a vékonyabb felét, a másik a vastagabbat akarja előre kiszoritani, az ajtón, míg végre kisül, hogy se igy, se úgy nem megy, hanem előbb ki kell szedni, a lábait, aztán a levegőbe emelni s az oldalára fektetni. Igy aztán kifér a legszűkebb ajtónyiláson is. Igy csinálnak odafönt a dunaparti cifra palotában is. Szeretnék már kivinni az utcára a választójogi sokfogú, szélestestű ládát, melyen majd elmuzsikálják a magyarnak a búfelejtőt, de sehogy sem megy. Próbálták már a kompromisszum nevű „jancsikával" is kimozdítani a kátyúból, most meg azon iparkodnak, hogy leszedjenek valamit a teherből, valami másfélszázezer szavazót, hátha akkor megindul a szekér? Hát igy vajúdnak a hegyek, mig majd megszületik a nevetséges egér, melynek V. Vilmos — mi alatt nem ötödik Vilmos, hanem Vázsonyi Vilmos, a szocialisták koronázatlan királya értendő, — lesz a keresztpapája, a neve pedig szent Demokrácia lesz. Igaz ugyan, hogy az újszülött kisasszonynak két ballába s birkaszeme lesz, de annál jobban fog tetszeni a hozzá hasonlóknak s ebben a rút formátlanságában is be fogják adni a nemzetnek. Vagy kanállal, vagy ostyában, vagy úgy, mint az undorító orvosságot a kisgyereknek : befogják előbb az orrát, hogy kénytelen legyen lenyelni s ne érezze a szagát. Mert szaga ennek a javaslatnak bizonyosan lesz, hisz régóta poshad a politika boszorkánykonyháján. Főzik, sütik, párolják avatatlan szaFeielős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. kacsok, mint a nagy beteg részére szánt utolsó ételt. Lehet neki bátran adni, amit kíván — mondja ilyenkor az orvos s hozzágondolja, úgyis mindegy már a betegnek. Lehet, hogy meggyógyul, de biztosabb, hogy meghal. A választójogot is a nagy betegnek, a vérszegény, elgyengült, szívbajos, magyar népnek szánták. Négy év óta, sőt ezer év óta egyik nagy betegségből a másikba esik ez a szegény ország. Szine, virágja, java, életereje hull el a harcmezőn, millió torok sikolt végső haláltusájában irgalomért, sok százezer éhező száj kiált segítségért, a nemzet apró bimbói, a kis gyermekek nyögve, sirva nyújtják apró kezeiket egy kanál tej után, az ország munkaképességének mechanikai szerkezete, a köztisztviselők serege elkopva, lerongyolódva, kimerülve az utolsót ketyegi s ekkor á nemzet nagyjai, nyolc-tiz mágnás-politikus hónapokon keresztül meddő vitát folytat, nem a nemzet boldogítása, hanem saját hatalmi féltékenysége miatt. Az ország fokozódó romlásával senki sem törődik. A népjóléti minisztériumban az eljövendő békében építendő házak tervrajzának készítésével, az átmenetgazdasági minisztériumban a rúd vas és a chamotte-tégla irányárainak megállapításával foglalkoznak, ellenben a tejnek literje 240 fillér a piacon, egy pár cipő 300 korona, a köztisztviselők 50 °/o-os háborúspótlókát csekély 6—7 hónapi késéssel utalják ki, ruhasegélyükről pedig hallani sem akarnak. De választójog, az már igen! Ettől lesz boldog a magyar! Egyszerre tele lesz vele a gyomra, a zsebe, a lelke. Feledni fogja tőle a megpróbáltatások tengernyi szenvedését, az anyagi s erkölcsi veszteségek óriási halmazát, mert lesz voksa az ipari segédmunkásnak, a községi tehénpásztornak, meg a zsákoló napszámosnak. Hát ezzel a maszlaggal akarják elbódítani a népet, hogy ne lássa a saját baját. A liberális és tiszta felfogású uralkodó nemes intencióiból a saját hatalmi vágyaik alá vesszőparipát faragKéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. nak s az általános, igazán demokratikus, titkos választójog helyett valami szörnyszülöttet fognak a dobogóra kiállítani azok, akik ennek hibátlan megalkotása cimén legyűrik majd s a pódiumról leszorítják a másik pártot. Uraim, nemzetünk dicső nagyjai, legyen már vége az olimpiai játékoknak. Elég volt a látványosságokból; most már csak kenyeret kór a misera plebs. A cirkuszt elengedi. ,y Takarékpénztárunk működéséről. Az Esztergomi Takarékpénztár 1844. évben létesíttetvén, alapítás tekintetében a legrégibb intézetek egyike az országban. Régi, mindenkor előkelő múltját azonban sokszorosan felülmúlja azon jóhirnév és megbízhatóság, mellyel nemcsak a megyében, hanem az egész országban bír. A társaság állandóan a legreálisabb elvek szerint vezetve, kiváló gonddal ápolja nemcsak a részvényesek, hanem a betevők érdekét is, de ezek mellett a közügyeknek is mindenkor lelkes támogatója. Szigorúan ügyel mindig arra, hogy a reá bizott idegen tőkéket a legmesszebb menő elővigyázattal helyezze el; ezek mellett másik legfőbb gondja, hogy a betétekkel szemben szükséges fizetőképességét állandóan biztosítsa, miről a mult évi mérlegében kimutatott 15 millió koronán felüli mobil tőkéi tanúskodnak. Vagyonmérlegének leltározásánál a saját, de főkép a betevők érdekében, évtizedek óta a legnagyobb elővigyázattal jár el, minekfolytán a mult évi mérlegében kimutatott B millió korona KI „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Imádság a Nagy-Alföldön. A Nagy-Alföld messze, sík rónáján Merész sasként szárnyat bont a lelkem S mig szállok fönt, a nagy végtelenben, Megpengetem bús, mély húrú hárfám. Zokogva zeneg s könyörög a dal: Nézd csak, Uram, mily szép a magyar föld, Ha magára tavaszi pompát ölt S tele van játszi napsugarakkal ! Hogy hullámzik a zöld kalásztenger! S hogy nevetnek a piros pipacsok! S mennyi madárcsőr énekel s csacsog, Merre csak hall fülével az ember! S mégis bús, mint a zord őszi esték: Lakói mind kínos harcra keltek; Búzakenyeréből azok szelnek, Kik miatt fiai küzdve elestek! Allitsd meg már, Uram, kérve-kérlek A rémes, bús, emberölő harcot! Megfizettük eléggé a sarcot: Bűneinkért hullását a vérnek. Legyen újra béke már a földön! Ereszd haza mi hős véreinket, Hogy, kikhez a tavasz betekintett, Mind igaz s szent ujjongásba törjön ! Patyi Gyula. Egy Oláhországban internált magyar pap elbeszélései. Irta: Dunai György. (Folytatás.) A szálloda képe és élete. Az összes ablakokat befestették feketére vagy bevonták kék papírral. Hogy ki ne lehessen nyitni, hivatalos apparátussal lepecsételték. Világosság nincsen. Egy szobára esett 2—4 fogoly. Egy órára délelőtt ós délután szabad a felsőablakot kinyitni. Tehát levegőnk sincsen. A 160 fogoly az épület 4 jfelső emeletét lakja. Az egyik emeletről a másikra menni tilos. Később tilos az egyik szobából a másikban látogatást tenni. Az épülettömb összes kijáróinál kettős Őrség, minden emeleten három katona szuronyszegezve áll őrt. Az épület körüli járdákon fel és alá jár éjjel nappal négyes őrség. Bent az épületben a folyosón renj desen kétszer, de sokszor négyszer-ötször naponta sorakozás és névsorolvasás van. Reggeli l

/s 7 órakor felkelés, este V2 8 órakor lefekvés parancsszóra. Esti 6 órakor 1 Va órai használat után el kell oltani a villanyt. Minden pillanatban uj bosszantó rendelkezéseket hoznak a foglyok tudomására. Egy-két hétig szabad látogatásokat fogadni, könyvet, dohányt, házi kosztot behozatni. Tizenhét nap múlva vége mindennek. Betiltják a látogatásokat. Elkobozzák a német sőt a román és francia nyelvű könyveket, a társasjátékokat, a dohányt. Végre betiltják a koszt behozatalát. Pedig mennyit bosszantották a szegény foglyokat vele. Keresztül-kasul túrták az ételeket, darabokra vagdalták a kenyeret, leveleket keresvén ós Uram bocsásd meg nagy butaságukat, még a görög dinnyét is négyre szelték, hátha virág korában nyű gyanánt nőtt bele egy kémhez cimzett levélke. A legvégén elvették a foglyok pénzét. Napjára egy leüt (95 fillért) adtak belőle és kezdődött a 21 napos szigorú rabbőjt. Száraz kenyér, egy kevés turó, zöld paprika, nyers paradicsom sóval az eledel. Bizony azok keserves napok valának. Mindezekhez hozzájárult az állandó rettegés. Hisz minden pillanatban feljött egy alsó vagy magasabb rangú tiszt, inspiciált, fenyegetőzött, terrorizált. Elmondott egy hosszú rendelet-litániát s a végén a humanitás nevében felszóllitotta a szerencsétlen foglyokat azok pontos betartására, különben fejükkel játszanak. De könnyű volt ott kardot csörtetni s a vitézt adni! Ottlétünk első hetében munkások jelentek meg a szállóban. Neki estek a falaknak és sok ezer lyukat fúrtak a kemény cementbetonban. Hideg, meleg vízvezetéket és központi fűtést szereltek fel. A foglyok pedig nyelték a finom port és hallgatták a gyönyörűséges zenét. A mérték betelt, amikor beállt az esős, szeles őszi időjárás. Melegítő, koszt és ruha nélkül; levegő-, világosság-, víztől megfosztva éltek még az elitebörtön lakói. A rendőrség gondoskodott róla, hogy a