ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-04-07 / 14. szám

maguk számára azoknak, kiknek nincs ezer koronájuk egy öltözet nyári ruhára háromszáz koronájuk egy pár haditalpu-cipőre s 60—80 koronájuk egy kalapra. Asszonyokkal persze erről a tárgyról nem lehet most sem a józan belátás hangján tárgyalni, sőt szomorú valóság, hogy ennek a rettenetes világfelfordulásnak napjaiban a női divat — bár vannak tiszteletreméltó kivételek, — a toalettek raffináltságának s drágaságának paroxismusában tobzódik. Erről azért sem lehet az okos meggyőzés, rábeszélés hangján beszólni a szépnemmel, mert ez már náluk akaratukon felülálló, a természet rejtett erői által szuggerált, nagy részben fiziológiai ösztönök által szabályozott kérdés. Egészen más szempontok irányitják ezt a kérdést a férfiaknál. A férfiak ruházata a kenyérkereső munka mineműségéhez alkalmazkodva természetes megértéssel simul a háborús szegénység által termelt anyagok durvább minőségéhez s a kenyérkereset munkájában küzködő férfinek a munkaruha kopottsága bizonyos tiszteletet •érdemlő külső dekóruma. S ha valaha tiszteletreméltó volt a munka által előidézett kopottság s elnyüttsóg a dolgozó férfiak toalettjén, úgy különösen tiszteletreméltó most, mikor a férfi a túlhalmozott munka hydrájával herkulesi erővel kénytelen megbirkózni. A háborús tavaszi és nyári divatot részben a teljes nincstelenség, részben valami okos közöny, bölcs belenyugvás fogja már ez évben jellemezni. A kiforditott kabátok után most már a foltos, a régi, jobbmódú rokonokról örökölt, ha kissé lötyögős, annál kényelmesebb, ha körül kopott, hát pántlikával beszegett, ha pedig tubákszinü, annál praktikusabb ruhadarabok következnek. A meleg kánikulai napok könnyen nélkülözhetővé fogják tenni a kabátviselóst s a cserkészés apacs szabású ingek viselése kabát ós mellény nélkül korzókópes lesz. A kevés szövetből sportszerűleg szabott térdnadrágok és bricseszek vadászharisnyaszárral már tavaly igen okosan hóditottak a jóizlésű férfiak között. A kalapviselés ezen a nyáron teljesen ki fog menni a divatból a férfiaknál s nagy mértékben a nőknél is. A fej edzése megment bennünket a téli náthától s a kalap teljes mellőzésével megszabadulunk a köszöntgetés fárasztó műveletétől. Legfeljebb egy olcsó fehér sportsipka — zsebredugva — teljesen pótolni fogja a háromszáz koronás panamakalapot vagy a pehelykönnyű, de méregdága nyulszőrkalapot. A kemény gallér s kézelő helyét — mikor -egy gallér vasalása máris 50 fillérbe kerül, — teljesen kezdik kiszorítani a puhagallórok, a szines kaucsukkézelők és tarka túristaingek. A fehér puhagallér egy élénkszinű, keskeny, hosszú vászonnyakkendővel teljesen kielégitheti a háborús izlés követelményeit. Cipőben, ez a legnehezebb kérdés, nyárra a Lestyán-fóle hajlékony-fatalpú szandálok kezdenek erősen divatbajönni, különösen vidéki városokban részben sok jóakarattal összestoppolt harisnyákkal, részben becsületesen megmosott mezitlábakkal. Ezeket a szandálokat vitorlavászon felsőrésszel is elkészítik, ha a rendelő küld hozzá egy darab erős vitorlavásznat, mi a szekrények mélyén még itt ott találkozik s bizony «bben a fatalpú szandálban sokkal kényelmesebb a járás, mint a háromszáz koronás cipőkben. Valami ilyesféle lesz az idei tavaszi s nyári divat: kiki azt veszi föl, ami még elviselhető a nyilvános pucérság vétsége nélkül; az a fő, hogy minél kevesebbe kerüljön s hogy meglássék rajta viselőjének a mostani háborús nyomorúsághoz alkalmazkodó okossága. Mert másokat pukkasztani, lenézni, kihivólag fixirozni s vele észrevétetni, hogy toalettjének valamelyes fogyatékosságai vannak akár az anyag mineműsége, akár a szabás kifogástalansága szemponjából, bizony nem volna tanácsos a mostani szomorú, keserűségekkel teljes világban, mikor a nyomorúság fékezetlen indulatait alig szabályozza már a józan megfontolás. A fölmentett hadibárók toalettjei mint megannyi vörösposztó ingerli — s méltán ingerli — kíméletlen kritikára a nincstelenség mártírjait, a köztiszviselői osztályt, mely a háború négy éve alatt összesen ötszáz koronát kapott toalettköltsógekre. Hogy ezek elkeseredettek a legvégső fokig, az könnyen érthető. Az idegekre ráboruló tavaszi aranyláva, a :.evető, táncoló, gyógyító édes napsugár most nindenütt a homlokok gondszántott redőin botorkál végig s hiába, nem birja fölmelegíteni, bevilágítani, beragyogni a lelkek sápadtságát, a szivek komorságát. A háború negyedik évének tavaszi és nyári divatja a lemondás, a nélkülözés műtermében készül. A ver sacrum, a szent tavasz most az emberek kedólyvilágából, a hangulatából, az ízléséből, a nyngalmából kór, vesz, követel áldozatot. Tsz. HÍREK. Krónika. — Egy régi vers javított kiadásban. — Van egy ország, Eldorádó, Hej ott lakni volna ám jó ; Kivált ily szűk idők mellett Érez rá az ember kedvet! t Ha be akarsz jutni pajtás, Nagyon drága ez óhajtás ; Kásahegyet kell átenned, Úgy lehet ott járnod-kelned. Az út köve csupa kalács, Kolbász minden kiskapurács, A háztető palacsinta, — Jó bikavér ott a tinta. Cukorsüveg van a tornyon, Kaphatsz mindent bőven, olcsón, Ami csak kell szemnek-szájnak, — Mert ott sohse rekvirálnak. Ott semmi nincs maximáltan, Mindent kapsz jó békeárban. Nincs ott központ, lisztjegy, zsírjegy, Enni, venni ottan mindegy. Ott még jó ruhában járhatsz, Ácsorgásban el nem fáradsz, Papir cipőtalpad sincsen, Ami folyton mérgesítsen. Háborús hírt ott nem hallasz, Intrikát nem tapasztalhatsz . . . S tudod, hogy ez ország hol van? Megmondom: Hát fenn a Holdban! H. I. A húsvéthétfői hangverseny, mely az Esztergomi Zeneegylet jótékonycélú hangversenyeinek sorában a negyedik volt, ismét kellemes bizonyságokat szolgáltatott arra, hogy Esztergom városnak a kultúra ápolása s fejlesztése terén szerzett tradícióihoz e város úri közönsége mindig hű marad s az igazi, magasabb művészet iránti rajongó szeretete, érzéke, szimpátiája nagybecsű örökségül száll át apákról fiúkra, nemzedékről nemzedékre. Midőn újságírói tisztünkhöz hiven fenti tapasztalatunkat s meggyőződésünket a késői utókor számára is idejegyezzük, egyben kötelességünknek tartjuk a Zeneegyletet új életre hivó kulturapostoloknak is a város műértő közönsége nevében elismerésünket kifejeznünk. Ennek az elismerésnek oroszlánrésze az esztergomi bazilika agilis, modern gondolkozású, ügybuzgó karnagyát ifj. Büchner Antalt illeti, ki művészi körökben való összeköttetéseivel Esztergom város közönségének már oly sokszor nyújtott alkalmat arra, hogy magasabb művészi élvezetekben lehessen része. Ritka vidéki városnak juthat ki az az el nem vitatható szerencse, hogy például Greyer Stefi, Rezik, Backhaus művészetében gyönyörködhessék. S ezeket a művészeteket Büchner jóindulatú önzetlenséggel szerezte meg a város közönségének. S a város közönsége hálás elismerésével, tüntető tapsaival nyilvánította a húsvéthétfői hangversenyen is, hogy mennyire egyetért a Zeneegylet kulturális törekvéseivel s hogy mennyi jóakarattal méltányolja azok fáradozásait, kik magasabb művészi élvezeteket iparkodnak neki szerezni. Az a nagyszámú közönség, mely húsvéthétfőn a vármegyeház dísztermét zsúfolásig megtöltötte, s mely olyan odaadó rajongással ünnepelte Backhaus nagy művészetét, örökre lelkes hive marad a Zene-egyletnek. Backhaus művészetéről nem irunk mi itt kritikát, mert az igazán minden kritikán felülálló, teljesen kiforrott, brilliáns zenei tudásnak, tehetségnek tökéletes megnyilvánulása. Játéka teljes értékében juttatja kifejezésre az interpretált művek halhatatlan szerzőinek szellemi kincseit s Beethowen, Schumann, Liszt, de különösen a mólyórzósü, poótalelkü lengyel zeneköltőnek Chopinnek igazi zenei értelmezését ilyen hivatott művésztől még nem hallotta az esztergomi közönség. Backhaus játszott, gyönyörűen játszott, szivvel és lélekkel játszott s a közönség boldog elragadtatással hallgatta a nagyhírű művészt. Tüntető lelkesedéssel ünnepelte a közönség a művészt s Backhaus szeretettel, jóleső megelégedéssel fogadta a közönség rokonszenvének spontán megnyilatkozását. Igy folyt le a húsvéthétfői hangverseny a háború negyedik évében a háború rokkantjai javára. A művész szívesen fogadta a zeneegylet meghívását, a közönség pedig megértvén a zeneegylet törekvéseit, Esztergom városnak kulturális jó hírét a művész is, az egylet is, a közönség is nagyban fokozták. S ez megörökítésre érdemes kulturális eredmény. Sk. * Az uj kanonok installációja. Dr. Krammer G-yörgy prelátus kanonoknak kinevező okiratai megérkeztek s ennek folytán elhatározta a főkáptalan, hogy az installálást a szokásos ünnepségek között hétfőn, azaz április hó 8-án d. e. 9 órakor fogja megtartani. * Autonómiai képviselők. Ujabban a következő két választásról kaptunk tudósítást: Mednyánszky László trencséni főispánt a pozsonyi III. választó kerület választotta meg autonómiai képviselőjévé ; az esztergomi kerület képviselője dr. Gróh József ügyvéd lett. Örömmel üdvözöljük őt mint autonómiai képviselőt s bizva reméljük, hogy Esztergomban a kath. közéletnek buzgó munkása és bátor harcosa lesz. * Sz. Adalbert-napi szónok. A főszókesegyházban a jövő vasárnapon ünneplik sz. Adalbert püspök vértanú ünnepét. E nevezetes napon az ünnepi sz. beszédet dr. Tóth Kálmán theologiai tanár mondja. * Előléptetés a fogságban. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának méltányos felfogására érdekes fényt vet azon tény, hogy az oroszországi Krasnojarskban fogságban levő dr. Zsíros Jenő szolgabírót magasabb fizetési osztályba léptette elő. A fenti véghatározatnak utolsó rendelkezését azonban már nehezebb lesz teljesíteni. Vagyis kérdés, hogy az örömhírt vivő hivatalos értesítés eljut-e a messze levő fogolytáborba. * Főegyházmegyei hirek. Ferenczy Géza budapesti hitoktató segédlelkész leit a budapesterzsébetvárosi plébánián, Gasparecz Béla felsőleszétei káplán kineveztetett óturai plébánossá, Rédler István katonalelkész szabadságoltatott. * Kápolnaszentelés. Budapesten a Ludovika Akadémia kápolnáját e hó 14-én szenteli föl dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás. Az ünnepségre őfelsége a király is kilátásba helyezte megjelenését. * Birtokváltozás. Boronkay Jenő sárkányfalvai földbirtokos egészségét a hosszú harctéri szolgálat annyira megrendítette, hogy kénytelen egyelőre minden tevékenységtől tartózkodni s orvosai tanácsára hosszabb időre Svájcba utazni. E végből sárkányfalvai birtokát — a kaparási puszta kivételével — eladta Lederer Ferenc budapesti gyárosnak, aki ott nagyszabású szeszgyár felállítását tervezi. * Gazdasági előadás. Guttenberg Pál országos kézügyességi oktatási szakfelügyelő f. hó 14-én, azaz jövő vasárnap d. e. 11 órakor a városháza nagytermében különösen a gazdaközönséget érdeklő gazdasági előadást tart néhány ujabb igen nagy hasznot hajtó termelési ágról. Ez előadásra már most nyomatékosan felhívjuk a gazdaközönség figyelmét s az előadás meghallgatását melegen ajánljuk. * A Huszonhatos Hadiemlékkönyv képeinek bemutatása a Korona mozgófénykép színházban. A város közönsége egyre fokozódó érdeklődést tanusit a készülő Huszonhatos Hadiemlékkönyv iránt. A közönség tájékoztatására Farkas Tódor, a cs. és kir. 26. gy.-e. tartalékos főhadnagya, száznál több vetített képpel kisórt előadást tart arról: Merre járt a huszonhatos baka? ! A képeket a Hadi emlékkönyv műmélléklétéiből válogatta össze az előadó, aki kitűnően ismeri az ezred háborús életét, hiszen szinte az egész háborút a fronton töltötte és csak nemrég, mint az arany vitézségi érem tulajdonosa, került a mögöttes országrészbe. Felhívjuk közönségünk figyelmét az igen érdekes előadásra, amelyhez Porgesz Béla, a Korona mozgófénykép színház