ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-03-17 / 11. szám

XXIII. évfolyam. Esztergom, 1918. március 17. 11. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. • Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szam ara 20 fillér. A község szociális feladata. Irta : dr. Antóny Béla polgármester. Esztergom, március 16. Északon, keleten és délen, túl a Kárpátok bércein s kék Adria öblein az ezer év könnyével, vérével megszentelt nemzeti géniusz immár negyedik ever* vivja a fegyverek diadalmas küzdelmét. A hármas halom s a négy folyam mentén, az arany kalászt döntő rónán, a gyümölcsöt érlelő hölgyben, a tüzes nektárt termő dombon negyedik éve folyik az emberfeletti munka, mely az észnek, izmoknak, idegeknek végső megfeszítésével teremti elö hős fiaink részére a győzelem eszközeit, mely a szivnek, léleknek mélységéből fakadó meleg szeretet árjával törli a könnyeket, enyhiti a gyászt. A magyar történelemírás eme fenséges napjaiban hittel, reménységgel valljuk, hogy „az a sok sziv, hü kebel, é.^z, erő és szent akarat," mely a harcok dicső mezején névtelenül áldozott s névtelen fakeresztet kapott, biztositéka, záloga állami függetlenségünk, önállóságunk teljes kiépítésének, melyből a munkának, tudásnak, a becsületnek az emberhez méltó életnek, a megfelelő táplálkozásnak, lakásnak, ruhának, az életnek, testnek és egészségnek biztosítása s az egységes magyar nemzet minden egyes tagja érdekeit, javát előmozdító intézményeknek végtelen sorozata fakad, „mely után buzgó imádság epedez milliók ajakán." Negyedik éve dönti a viruló életnek sürü rendjét a halál, negyedik éve ül gyász és bánat a lelkeken, negyedik éve árva a családi fészek, elvesztvén egymásután legkedvesebbjeit s mégis ünnepünk van. Ünnepe a nemzeti erők kifejtésének, áldozatkészségének, a lelkek megértésének, egységének, melyből egy új ezredévvel a szabad, független, gazdaságilag erős Magyarország erkölcsi megújhodásának hajnala hasad. Ünnepi hangulattal van telítve mindnyájunk lelke, amikor ebben a világzivatarban a vérnek és könnynek mérhetetlen tengerét járjuk, s megdönthetetlen a hitünk, hogy nemzetünk hajója megtörve a vihar hullámait, a szebb és boldogabb jövő biztos révébe fut be ; ahol egy új világ, egy új élet vár reánk, telve szociális tartalommal, telve a nép érdekeit, javát szolgáló intézményekkel. Mert hisz, ennek a világháborúnak már eddig is általános érvényű eredménye, hogy a népek milliój a az államtól, melynek rendjéért, létéért feláldozta magát,' mely évezredek óta mindig csak követel tőle, egy észszerűbb, igazságosabb, emberibb társadalmi rendet követel, mely a legfontosabb és legegyetemesebb életcélokat, az egyéni lét és fajfentartás kérdését nem magánügynek tekinti, melyről minden egyes a magánjog Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. korlátain belül a saját erejével és a saját veszélyére kénytelen gondoskodni, hanem elsőrendű állami feladatnak. Ennek az új világnak hirdetője, szószólója Felséges Urunk és Királyunk fejedelmi kiáltványa is, melyben a nemzet bámulatraméltó erőkifejtésének és hazafias magatartásának hálás elismeréséül a népjóléti intézkedések sorozatát s a választójog kiterjesztését rendeli el. Ebben a történeti időben nem is remélhettünk gondviselésszerübb találkozást, megértést a király és mindig királyim nemzet között. Isten, Király, Haza e nagy és szent fogalmak, melyek egy ezredéven át voltak államiságunk alapjai s egyéni jólétünk forrása, ebben a világszakadásban ismét vezetőnkké lettek, ismét fedik egymást s rugói az egyéni erőkifejtésnek, áldozatkészségnek. Ezt a gondviselésszerű összhangját a lelkeknek és érzelmeknek, a Királynak és nemzetnek azt a nagy időkhöz méltó megértését, amikor a dicsőség nagyságától lázas nemzet üterén magának a koronás királynak keze van, nem zavarhatja meg az a kicsinyes, az időkkel számot vetni nem tudó áramlat, mely a jogok kiterjesztésében, a néptömegek értelem és áldozatkészségének fokozásában s a népek millióiban feltámadt önbecsülésben nemzeti veszedelmet, nemzeti pusztulást lát és hirdet. Az összhangnak, az egyetértésnek ezt a nagy kincsét, mely az erőkifejtésnek és áldozatkészségnek eme nehéz s mindenkit próbára tevő napjaiban osztályrészül jutott a magyar nemzetnek, meg ne próbáljuk eltékozolni, mert hisz csak evvel leszünk képesek törölni azt a sok könnyet, s enyhíteni azt a sok nyomort, amit a háború teremtett s amit a Béke angyala egymagában még megszüntetni nem fog. A világháború a történelem kohójában már amúgy is forrásban levő társadalmi kérdéseknek, szociális feladatoknak egész tömegét vetette fel s azoknak megoldásától függ a lelkeknek az a nyugalma, niely alapja s záloga a háború minden dicsősége dacára népünk, nemzetünk jövő létének, boldogulásának. Megoldást kér és követel a hadirokkantak, özvegyek, árvák és foglyok kérdése, a leszerelésnek nehéz munkája, a megszállott területeknek kiürítése. Megoldásra vár az a társadalmi eltolódás és az az új töke-alakulás, mely a háborúnak következménye, az a sok súrlódási felület, mely a háború alatt keletkezett, de hozzányúlni még nem lehetett. Első kötelesség lesz, azt az elhasználást, leromlást pótolni, amit a magán és közvagyonban egyaránt már alig elviselhetöen teremtett a háború, mely a tökének és munkának eddig nem ismert erejét fogja igénybevenni. Megoldandó a háborús iparnak, kereskedelemnek rögtöni megszűnésével a béke Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. iparára és kereskedelmére való átmenet s az evvel kapcsolatos anyagnak, munkanélküliségnek s munkaalkalomnak kérdése. Számolni kell avval a sok-sok millió emberrel, akit a háború a polgári élettől, a polgári munkától elszakított, akiknek képzetében a háború hosszú tartama folytán a magántulajdon fogalma, a testi épség, a testi élet értéke, az erkölcsi rend meglehetősen elmosódott, akik egy egészen új világba léptek; hisz legtöbbje a háború előtt a tisztaságot, orvost, rendes táplálkozást alig ismerte, s a háború alatt megtanult emberiesen élni, rendesen táplálkozni, jó ruhát, lábbelit hordani, gyógyfürdőt használni, világot látni s világot ismerni. Legelöl kellet volna említeni azt a nagy és a nemzet jövőjére kiható kérdést, melyet az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem képvisel, mert hisz a fajfentartás nemcsak az egyénre nézve cél és rendeltetés, hanem a legfontosabb, legelsöbbrendü állami feladat. A világháború pedig, az emberanyagban úgy a harctéren, mint a békés otthonban oly mérhetetlen pusztítást végezett, mely következményeiben és hatásaiban megmérhetetlen és kiszámíthatatlan. Ugy az államnak, mint a társadalomnak e téren lesz legnehezebb a feladata,' s a társadalom tényezőinek válvetett munkájára lesz itt szükség. Komoly gondolkodás és szerves munka tárgyát kell hogy képezze a háború teremtette pénzbőség is. Meg kell találni útját, módját annak, hogy az indokolatlan és méreteiben szokatlan háborús üzleti nyereség necsak a háborús terhek csökkentésére vétessék igénybe, hanem a meginduló gazdasági életnek, a fellendülő iparnak és kereskedelemnek s a háború következtében nehéz pénzügyi viszonyok közé került községeknek intézmény szerűen álljon rendelkezésére. Különös gondoskodás tárgyát kell hogy képezze a gazdának, a parasztnak kérdése is, nemcsak azért, mivel ezen néposztály hozta a legtöbb véráldozatot, hanem azért is, mert amíg a harctéren oroszlán hősiességével védte a hazai földet, addig itthonmaradt hozzátartozói hősies munkával vetettek, arattak s bizonyságot adtak arról, hogy nemzetünk gerincét képezik. Ugy gondolom, hogy a fő súlyt nem arra kell helyezni, hogy mindenáron földhöz és mindig csak földhöz juttassuk a parasztot, evvel nem azt akarom mondani, hogy ez nem elsőrendű állami feladat, hanem úgy gondolom, hogy azt a tekintélyes tökét, amit a gazda a háború alatt szerzett, konserváljuk, vagyis kövessünk el mindent, hogy az gazdát ne cseréljen, hanem ott megmaradva gyümölcsözöleg forogjon s vesse meg alapját a tökegazdag kisbirtokos osztálynak, amelyből azután kiépülhet a független magyar középosztály.