ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-03-10 / 10. szám

minden áldozat árán ily veszélyes politikának. Károlyinak Tisza István egy jogosult és igazán szükséges ellenfele. Ez megmagyarázza azt is, hogy ép ezért Károlyiékat az uj párt nem abszorbeálhatta, mert akkor a Tisza-pártot és ép a fenti ok miatt az ország egy óriási részét engesztelhetlen ellenfelévé tette volna. Károlyinak Tiszával együtt kell buknia, avagy inkább Károlyinak, mint Tiszának kell távoznia. A jövő semmikép sem lehet a politikában Károlyié. Az uj pártalakulás csak a praemissák természetes következménye. Legsajnálatosabb a dologban az, hogy Krisztus már rég hirdette: Béke veletek. — Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Ez a legtisztább pacifizmus a leghelyesebb demokrata alapon. De más és egészségesebb légkörben. S ebben hivatása van a papságnak is. Nem pedig a Károlyi-féle pacifizmusdemokratizmus szolgálatában. Az utóbbi csak szabadkömives kontárja a krisztusi eredeti és egészséges elvnek. Semmi okunk sincs arra, hogy legszebb elveinket, — mint Krisztus szolgái —- a szabadkömives és radikális demagógok alakjaiban ünnepeljük. Ekkora opportunizmus •— legalább is gyanús. A mi pacifizmusunk és demokratizmusunk nem üres frázis. Ép azért követeljük, hogy alakittassék, neveltessék oly nép, mely alapja lehet. Ez pedig nem lesz sohasem a bolsevikizmusra hajló csőcselék, a felelősség és kötelességtudás nélküli tömeg, hanem egyedül a tisztes polgárság. K. Gy. S. Takarékpénztári közgyűlés. Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság részvényesei f. hó 3-án tartott 73. rendes közgyűlésben határoztak a lefolyt 1917. óv ügymenete és eredményéről. Lovag Mattyasovszky Lajos elnök a tárgysorozat tárgyalása előtt a következő szavaival üdvözölte a részvényes közönséget ós tájékozta a lefolyt óv eredményeiről: Tisztelt közgyűlés ! A hol a szív az ésszel karöltve együtt működik, ott mindenkor megérzik az eredményben az áldásos, a biztos, a szivre, lélekre egyaránt örvendetes felüditő megelégedés. Im itt előttünk fekszik az Esztergomi Takarókpénztár R.-T. 73-ik üzletévi zárszámadása-mérlege. Alig hiszem, hogy ennél szebbet, ennél kielégítőbbet, ennél fényesebbet bármely hazai vidéki pénzintézet feltudna mutatni, mint a háború káros befolyásával küzdő, a pénzintézetekre nyomasztó, — már 4 éve nyűgbe tartó forgalmi eredményt. Büszkén adhatjuk kezébe bárkinek azt, és a ki bele tekint, ámulva fogja csóválni fejét, a fényes eredményen. Nincs egy cimlet, melyben a rossz viszonyok mellett is ne tüntetne fel előre-haladást. A pénzintézetek működésére nagy befolyással volt a küzdelmes pénzügyi helyzet, a rendkívül sok visszafizetett kölcsön, az ujabb nagy adó ós más sok szaporodó teher. Mindennek dacára nem csak a betét emelkedett közel 6 millióval a mult évben, hanem minden cimlet meghaladja az előző évek összegeit. A 26 millió betéttel szemben órtókpapirokban ós folyószámlákon 15 millió mozgatható tőkónk van, mi a betétnek 55°/o-a és így fizetésképességünk a lehető legmagosabb fokon áll. Mérleg számlánk az előző 72 év alatt összesen 25 millióra növekedett, a mult évben pedig, egy év alatt 31 millióra rúgott fel. Vagyontóteleink a legszigorúbb elvek szerint vannak beállítva, kétes követelésünk nincsen; a hátralékos kamatok számításon kivül hagyattak, az ingatlanok és értékpapírok valóságos értéke pedig több millióval haladja meg a leltári értéket. Minden tartalék alapot ez évben megfelelően szaporítottuk és mindezek dacára 200 korona osztalék van javaslatba hozva. Ezen felsorolt tételek élénken igazolják az igazgatóság körültekintő, buzgó ós lelkiismeretes működését és mi őszinte hálás köszönetet mondhatunk azért az Igazgatóságnak. Áttérve a tárgyalásokra bemutatja az igazgatósági, •— ós felolvastatja a felügyelő bizottság jelentéseit, az 1917. évről készült mórleget és nyereség-veszteség számlát, melyeket a közgyűlés egyhangú hozzájárulással vett tudomásul. Az igazgatósági jelentés részletes tájékoztatást adván országunk, — háború által megváltozott — általános pénzügyi helyzetéről, részletesen kiterjeszkedik az intézet beléletében előállott ós minden vonalon kedvező változásokról. Az elmúlt év általában kielégítőnek, sőt — ha a háború réme és ennek, sok évtizedre kiható szomorú következményei nem borítanák el a jövő láthatárát, — egyenesen kedvezőnek volna mondható és legszebb reményekre jogosítana. Kölcsönszámlák a soha sem tapasztalt tömeges visszafizetések d acara, kivétel nélkül emelkedtek, ezen, mostanában ritka eredmény az üzletvezetősóg ügybuzgalmáról és az intézet közismert jó hirnevóről tesz kétségtelen bizonyságot. Értókpapirtárcát, a betevőkkel szemben szükséges fizető képesség fokozása szempontjából az elmúlt évben ismét emelte ós pedig vásárolt: 1,000.000 korona magyar hadikölcsönt, továbbá nagyobbrészt elővételi jogok gyakorlása vagy vétele utján 30 drb Pesti hazai első, 75 drb Egy. bpesti fővárosi, és 75 drb Magy. orsz. közp. tak.pénztári részvényt, valamint 100 drb Magy. ált. hitelbanki, 235 drb. Magy. tak.-pónztárak központi jelzálogbanki, és 50 drb. Magy. leszám. ós pénzváltóbanki részvényt, végre 16 drb Ganz—Danubius gyári részvényt. Minekután ezen értékpapírok, úgy mint a régi készletek, kiválóan elsőrendű címletek, mivel továbbá értékpapírjaink mult óv zártával másfél millió koronával nagyobb forgalmi értékkel birtak, mint azok a leltárban szerepelnek és mert ezen felül még a mérlegben is vezetnek fél millió korona értékpapír árfolyam különbözeti tartalékot, eléggé biztosítja az intézet és betevői érdekét. Ugyancsak mobilitás szempontjából a fővárosi intézeteknél folyó számlára elhelyezett és felmondás nélkül rendelkezésre, álló betét-követelés 4 millió koronára egészíttetett ki. Hykóp 1917. évben a kölcsönökbe ós értékpapírokba fektetett, valamint folyószámlára elhelyezett tőkék összesen közel 6 millió koronával gyarapodtak, minekfolytán egyedül a mobil tőke, tehát az értékpapír tárca és a folyószámla követelés maga 14 millióra, tehát oly összegre emelkedett, mely az intézetnél elhelyezett összes betéti tőke 55%-nak felel meg. Azonban a háború folytán keletkezett tőkeképződésről ós pénzbőségről leginkább azon körülmény tesz* tanúságot, hogy az intézetnél könyvecskékre_ és folyószámlára elhelyezett betéti tőke az elmúlt évben több mint 5

3

A millió koronával szaporodott. Oly jelenség ez, mely páratlanul áll a közel háromnegyed évszázados intézet történetében: Hazafias örömmel jelentjük, hogy a mult évben kibocsájtott VI. ós VII. magyar hadikölcsönökre társaságunk újból 2,546.650 koronát gyűjtött és igy az eddigi jegyzések végösszege 8,377.800 K-át ért el. Törzsingatlanait gyarapitandó a mult évben megvásárolta a Társaság a székházzal szomszédos egyemeletes házat azon célzattal, hogy idővel üzleti házát kibővithesse, továbbá a már korábban megszerzett saroktelek birtokában módot nyújthasson a szűk Kossuth Lajos-utcai torkolat kibővítésének. A lefolyt év kedvező eredményét jelzik azon számadatok, melyek az egyes üzletágakban beállott emelkedéseket tüntetik fel; e szerint szaporodott a betétállomány 5,940.307 K-val, jelzálogos kölcsön 1,010.714 K-val, váltótárca 13.277 K-val, zálogtőke 20.248 K-val, értékpapir készlet 2,489.347 K-val mérleg számla vógöszszege 6,054.226 K-val ós a pénztár összforgalma pedig 21,117.819 K-val. Az üzletágak ezen általános emelkedésére támaszkodva, azon reményben, hogy az évrőlKeresztónység és rabszolgaság. Kath. Szemle' 1909., 446.) Nem. akar Pál erőszakos fölszabadítást, mely bizonyára célhoz nem vezetett volna, hanem arra törekszik, hogy a ker. urak a szeretet | erejénél fogva szolgáikat testvérekül ismerjék el és igy bánjanak velük. Pilemontól sem követeli nyíltan kereszténnyé lett rabszolgája felszabadítását, de az ember kiolvassa a sorok között, hogy Pál ezt úgyis biztosra veszi. Mert reméli, hogy Filemon nemcsak kívánságát fogja engedelmesen teljesíteni, hanem még azon felül is fog cselekedni. (Fii. 21.) S tényleg a hagyomány kezeskedik amellett, hogy Onezimusz felszabadult. Sőt a keleti hagyomány szerint püspöki méltóságra is emelkedett. Az antiochiai sz. Ignác levelében említett Onezimusz efezusi püspökben egyesek őt vélik felfedezhetni. (L. Pölzl i. m.) Magában véve nincs benne semmi valószínűtlenség. „Miután ugyanis a kereszténységre áttért rabszolgákat teljes értelemben testvérekül tekintették, az ő polgári minőségük figyelembe nem is jött az egyházi életben. Itt teljesen egy- I forma jogokkal birtak a többiekkel, egyformán járultak a szentségekhez, papok, sőt püspökök is lehettek." (V. ö. Giesswein i. c. 447.) Hogy maga szent Pál is ilyen értelemben vette gyakorlatilag a ker. testvériséget, kitűnik a korinthusiakhoz irt első leveléből, melynek vége felé azt irja: „Kérlek titeket, atyámfiai! tudjátok, hogy Stefanas háza és Fortunatusé és Akaikusé első zsengéi Akájának és hogy a szentek szolgálatára szánták önmagukat. Kész szolgálattal legyetek az ilyenekhez és mindazokhoz, kik együtt munkálkodnak és fáradoznak. Örülök Stefánas, Fortunatus ós Akaikus jelenlétén, mert a mi részetekről hiányzott, ők helyre pótolták, I mert megörvendeztették az én lelkemet, a tiéteket is. Becsüljétek meg tehát, akik ilyeneké (Kor. I. 16., 15—18.) Bátran elfogadhatjuk Hausrathnak azon állítását, hngy ezen korinthusi egyének azonosak a levél elején emiitett Klóé embereivel (1., 11.) azaz rabszolgáival, akik az Efezusban tartózkodó Pálnak híreket vittek a korinthusi egyházi állapotokról és a megoldást kérték a finomabb lelkűek egyes nehézségeire. Ezek tehát missziójuknál fogva is, meg Pál nyilatkozata szerint is igen előkelő vagy legalább is nagyrabecsült hivatalt töltenek be a kor. egyházban. Talán épen presbyterek voltak. S igy megtörténhetett, hogy a Korinthusból keltezett római levél előkelőségei (16., 22—23.) hierarchikus sorrendben alattuk állottak és nekik Pál szava szerint becsüléssel és kész szolgálattal tartoztak. Ami a klasszikus pogány világban a saturnáliák napján csak tragi! komikus mulatság volt, hogy t. i. egy napig a rabszolgák voltak az urak és uraik szolgáltak nekik, ez az efemer életű játék boldog és tartós valósággá lett a ker. hitközségekben. Szent Pál tehát nagyon is szivén viselte a rabszolgák sorsát. A korinthusi rabszolgáknak | irt azon szavait is: „Servus vocatus es ? non sit tibi curae; sed et si potes fieri liber, magis utere", sokan pl. Steinmann (Paulus u. die Sklavenfrage zu Korinth. 1911.) szent Pál szabadságszerető gondolatvilágának megfelelően helyesebben igy értelmezik: ha szabaddá válhatsz, inkább élj ezzel az alkalommal. Mert ha valaki, hát a szabadságszerető Pál jól átérezte azon igazság erejét, hogy „a rabszolga nem tud igazán laus Dei lenni. Ajka jégcsap; szava a télnek fagyasztó Tehellete." (Prohászka.) Az utána következő végső megokolás is: ne legyetek az emberek rabszolgái (Kor. I. 7., 25.), ezt a magyarázatot támogatja. Ahol az emancipatiót nem lehetett könnyű szerrel keresztülvinni, ott Pál inkább az Isten rendelésébe való beletörődést javallottá. Mert nem akarta erőszakos fellépéssel elhamarkodni a felszabadítás ügyét és Spartakusz módjára még jobban elmórgesiteni a pogány társadalomnak e kelevényót. Közvetett uton: az urak és rabszolgák viszonyának Krisztus szellemében való szabályozásával akart hozzáférni ós óvatosan a betegség gyógyulásának lassú természetéhez alkalmazkodva kigyógyítani a világot e veszedelmes betegségből. S az emberiség csak hálás lehet iránta ós az ősegyház iránt ezen minden társadalmi megrázkódtatást elhárító óvatos eljárásáért. A teljes felszabadítást megérlelte az idő, miután a Páltól hirdetett erkölcsi elvek kovásza lassanként átjárta az egész emberiséget. Pálra áll első sorban Lecky dicsérete a kereszténységről: „Egyéb okok arra szolgálhattak, hogy sok rabszolgát bocsássanak szabadon; de csak a kereszténység tudta a jellemeket ugy átalakítani, hogy aztán a rabszolgaságot mint intézményt el lehetett törülni." (Gesch. d. Aufklärung in Europa II. 188.) Bonhöfer (Epiktet und die Stoa, 382) a kereszténység ellen ezt a vádat emeli: „Aki a