ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-02-24 / 8. szám

Károlyi Sándor gróf s mi mindnyájan menynyit köszönhetünk az isteni Gondviselés eme fenkölt gondolkozású kiküldöttjének. Károlyi halála után Pallavicini Ede őrgróf került a „Hangya" elnöki székébe, aki elődjéhez méltó szeretettel és nemes gondolkozással állt az intézet élén. Az ö utódja és a „Hangya" jelenlegi elnöke Dessewffy Emil gróf nem kisebb buzgalommal és szeretettel viseli szivén a „Hangya" további terjeszkedését. Az ö nevéhez fűződik a kormányzás az az ideje, amikor a „Hangya" virágzásának legpompásabb idejét éli át. A háborús állapotok szülte papirinséges világnak kell betudnunk, hogy a „Hangya" történetének egyéb, a szövetkezeti mozgalomra jelentékeny befolyással biró momentumaival e helyütt bővebben nem foglalkozhatunk. Az intézet fejlődésének kronologikus sorrendjéből csupán egy két adatot óhajtunk leközölni. A budapesti központon kivül Nagyenyeden, Nagyszombatban, Balassagyarmaton, Sátoraljaújhelyen és Nagyváradon működnek jól felszerelt kirendeltségek, melyek a „Hangya" alapitásától az 1916-ik év végéig 312 millió 941 ezer 399 korona 33 fillér értékű árút szállítottak az ország 63 vármegyéjében lévő szövetkezeteknek. Az elmúlt évben 87 millió korona volt az áruforgalom. 1917. december 31.-én 17Ó9 szövetkezet tartozott a „Hangya" kötelékébe. Az elmúlt év folyamán pedig 325 uj szövetkezet alakult. A főváros lakossága közélelmezése és közellátása szempontjából irányadó helyet foglalnak el a „Háztartás" szövetkezetei is, melyek az elmúlt esztendőben kerek 12 millió 600 ezer koronát forgalmaztak. Kereskedelmi és gyáripari téren . a Hangya-Ipar Részvénytársaság vetekedik ma már az ország bármely hasonnemü vállalatával és a szövetkezetek föfogyasztási cikkeinek előállítását kizárólag az intézet kebelén belül végzik el. A nemrég megalakított Magyar Külkereskedelmi Részvénytársaság a békés idők helyreálltával tervszerűen kidolgozott programmal fog fellépni és az előreláthatólag tülekedésszerü export és import terén fog igen hathatós segédkezet nyújtani a szövetkezetek nagyarányú szükségletének kérdésében. A „Hangya" ilyenformán a legmesszebAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Idegenből. Szomorú az idő. Havas borulat van. Dermedt jégvirágok nyílnak az ablakban. Szokatlan itt minden; idegen arc, lélek, Távol idegenben, bús magányban élek. De másképpen volt az nem is olyan régen: Kis szobám ablaka kertre nyílott épen. Asztalomon rózsa, benne gyönyörködtem, Boldogságtól szinte kicsordult a könnyem. Idegen világban idegen a rózsa, Az a régi, piros jut eszembe róla . . . Oda vágyom vissza, oda ahol termett, Onnan hoztam ide pár hervadt levelet . . . Nyilik majd a rózsa! Eljön a kikelet! Abban a kis kertben, a Yág vize mellett. Mikor minden virág kicsi kelyhét nyitja — Rózsanyilására várnak engem vissza . . . Juhász Ferenc. menő erkölcsi és anyagi támogatásban részesítheti közel két millió tagot számláló szövetkezeti táborát s történik mindez az intézet felvirágoztatása körül hervadhatatlan érdemeket szerzett nagynevű vezérigazgatója almássi Balogh Elemér és a szövetkezeti mozgalom lelkes és fáradhatatlan apostolának, Meskó Pál céltudatos és az önzetlenségnél is önzetlenebb irányítása mellett. A szövetkezeti élet eme két kiváló egyéniségének szakadatlan apostoli munkálkodása eredményezte azt, hogy szövetkezetek ebben az országban az első helyre küzdöttek fel magukat. A „Hangya" husz éves fennállásának örömnapján, mindenesetre a legteljesebb elismeréssel, szeretetteljes hálával, de nem kevesebb büszkeséggel kell, hogy adózzunk annak a két férfiűnak, akik immár két évtizede fennen lobogtatják a szövetkezeti eszme dicsfénytől övezett zászlaját. Ezen a mai napon, közel két millió szövetkezeti tag gazdag palotákban és szegény kunyhókban egyaránt, hódolattal és szeretettel gondol a szövetkezetek eme lánglelkü apostolaira s mi is most — a jelen ünnepélyes pillanatban — kegyeletünk és hálánk parányi megnyilatkozásául : hűségünk és ragaszkodásunk legszebb virágait szórjuk a szövetkezeti Hindenburgok töretlen utja elé! Amit a „Hangya" két évtized alatt nagyot, maradandót, értékeset felmutatni képes, az mindmind a szövetkezeti hadvezérek kitartó, lelkes és következetes munkásságának köszönhető. És most, ilyen fényesen aratott győzelem után büszkeséggel elmodhatjuk „az életnek ezen nemes napszámosairól" azt, amit Julius Caesar mondott a Pharnakes feletti győzelmében : Veni, vidi, vici! — Jöttem, láttam, győztem! Az ö kezükben a szövetkezeti apostolkodás a jövőben is a biztos siker utján fog haladni, nevük és tetteik pedig •— követendő példa gyanánt — soha el nem enyésző glóriával lesznek a hallhatatlanság Panteonjában megörökítve. A népek és nemzetek élet-halál harcának idejébe esik a „Hangya" husz éves fenállásának magasztos ünnepe. Körülöttünk végtelen pusztulás, tengernyi bánat, milliók jajkiáltása s eközben megmozdul az emberiség, hogy újra felvegye a munkát ott, ahol azt azon a szerencsétlen kimenetelű napon Montecarlóból Cetinjébe. Miklós, a fekete hegyek birodalmának fölséges koronátlan királya, álnéven hajszolja a szerencsét a hires montecarlói játékbarlangban. Más uralkodóról azt szokták ilyenkor mondani, hogy incognitóban van. Senki sem ismeri a köpcös, vén legényt, csak azt tudja róla mindenki, hogy szörnyen szeretne nyerni és rettenetesen veszt. Fölségesen vészit a fölséges öreg. Nem közönséges ember a király; a királynak még a baja is királyi, fölséges még a balsorsa is. S im álruháját egyszerre csak leveti, amikor levetette utolsó garasát is és csak az maradt néki, ami rajta maradt, egy nadrággombbal sem több, mondom, elveti álnevét és látogatóba megy a monacói fejedelemhez. Albert herceg fényes vacsorát ad Miklós király tiszteletére. Oly fölségesen eszik a fölsóg, mint aki már háromhete nem látott falnivalót. Lelkesen köszönti vacsora közben a herceg a vendég-hatalmat, büszke Miklós király felséges barátságára, az ő egészségére üriti poharát és a többi és a többi. Az udvari urak, a kormány tagjai ós az idegen követek helyeslően bólintgatnak ós jót húznak a pezsgőből. Miklós felség csak nevet, nevet, nevet, ravaszul hamiskásan. Végre megsokallja a herceg, megkérdezi, hogy mi az. Erre aztán megszólal az öreg. Arra kéri a felség a fenséget, hogy hivassa föl a montenegrói követet, fogadni óhajtja meghallgatásra. Megérkezik a követ. Miklós a szomszéd teremben fogadja; négyszemközt szól neki néhány abba kellett hagyni. A „Hangya" két évtizedes sikeres munkássága, legékesebben bizonyítja azt, hogy a szövetkezeti út a legszebb és legbiztosabb, a népek boldogulásának s felszabadulásának kivívásában és ez a sokat hányatott magyar nemzet akkor fog csak igazán boldogulni, hogyha annak minden egyes polgára terjesztője, fáradhatatlan munkása és szószólója lesz a szövetkezeti eszmének. Megelégedéssel és a jövőbe vetett hittel reméljük, hogy ebben a háborgó világban a megsanyargatott emberiség egy egységes, hatalmas táborba fog tömörülni, szövetkezni fog jogos érdekeiért és követni fogja azokat, akik már eddig is a szövetkezés örökzöld utján keresték — de meg is találták — a boldogulás egyedüli kutforrását. A jövő feladatai. Most, e nagy világfelfordulás közepette, midőn a jövő végleges kialakulásáról még halvány sejtelmünk sincs, annak- feladatairól egy rövid cikk keretében beszélni természetesen képtelen dolog, mert, hogy a jövő milyen feladatok teljesítését s megoldását bizza reánk, a világháború végét megérő generációra, azt még a legteljesebb homály fedi most, midőn a máris sűrűn jelentkező feladatok facsoportjaitól nem látjuk az erdőt. Mégis a jövő feladatait már ma két csoportba lehet foglalni. Először is helyre kell hoznunk a háború pusztításai által okozott anyagi veszteségeket ós erkölcsi károkat, másodszor pótolni kell a báború előtti békeidő mulasztásait. E két teendőcsoport közül egyik nem sürgősebb a másiknál, de a másik sem halasztható el az egyik rovására, hanem mindkettőnek egymással karöltve egyforma higgadtsága, megfontoltságú, de korántsem sétálgató tempóban kell haladnia. Mindenekelőtt a háború pusztitásai által létrejött károk jóvátételéhez kell hozzálátnunk, de ugyanekkor a mult tapasztalatainak felhasználásával már úgy. kell uj berendezkedéseinket eszközölnünk, hogy a háború előtti idők mulasztásai is e berendezkedésekkel kapcsolatosan helyrehozassanak s az azokat előidéző vagy elősegitő okok már jó eleve kiküszöböltessenek. Legtöbb alkalmunk lesz üdvös intézkedések keresztülvitelére politikai és népnevelési téren, az előbbihez a nemzetiségi és közgazdasági, az utóbbihoz a közegészségügyi s népjóléti ügyek alapos rendezését is hozzáértvén. Politikai téren egészségesebb s egységesebb törvényhozási elvek lefektetését s az elvek alapján nem túlsúlyban a földbirtokos és vagyonos osztály dédelgetését, hanem az államalkotó tőszót. Egyszerre csak beront a követ a herceghez ; kihívja az étkezőteremből, odakünn aztán elbődül: — „Az Istenért, fenség, közönséges szélhámost vendégelt meg fölséges királyom gyanánt!" A hercegnek leesik az álla, de már későn. — „Bocsássa el, kérem, fenség, de rögtön és csöndben ! Fenségednek is ártana a zaj, mert csak azon mulatna az egész világ, hogy milyen jó sora van Monacóban a csirkefogónak. Tönkretenné ez a kinos botrány a milliárdokkal fizető játékbarlangot. De magára zúdítaná, fönséges úr, fölséges uram, királyom haragját is. Durva sértést látna Miklós felség dicső nevének ilyen meghurcolásában. Esetleg háború . . ., az orosz a barátja . . ., ki tudja, mi lesz ebből!" Kékülzöldül a herceg. „Ajánlok valamit, fenség. Tömje be a csavargó száját 60000 frankkal. Én megígértetem vele, mert, sajnos, hazámfia, hogy senkinek sem szól ós fenséges ur is megszabadul minden botránytól." Tetszik az ajánlat a fenséges úrnak, bár még mindig epés az izgalomtól. Maga hoz ki a pénztárából 60000 ezüstöt ós maga olvassa a Vigyorgó, füligszáj csavargó markába. Azután kinyitja az ajtót s előre küldi a követet; de nem tartóztathatja indulatát, hogy jót ne rúgjon a küszöbnél a zsebmetszőn, aztán becsapja mérgesen az ajtót. A követ kapja meg a lépcsőn a vén betörőt. „Nem baj, Demeter fiam, az a fő, hogy nem szidhat már megint az asszony, hogy sohasem nyerek." „Felség, replikázza vissza a követ, — mennyi orrocskát kapok ezért a sikerült játékórt ? Kevei Zsolt.