ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-12-29 / 52. szám

hogy egy összegben, vagy pedig évi részletek­ben akarja-e lefizetni a föld megváltási árát. Arra nézve, hogy mint magántulajdont, mint járadékbirtokot, vagy mint örökbérletet adja-e át a földet, arra nézve a minisztertanács határozata még nem ismeretes. Ez a legélesebb ütközőpont a polgári és a szocialista állásfoglalás között. A felosztásra kerülő ingatlanokat a követ­kező módon akarnák a földmivesosztály közt szétosztani: 1. Földbirtokos szövetkezetekben. 2. Ahol a község vállalja magára együttes kezelésben nagyobb ingatlanok szótosztását köz­ségi szövetkezetek útján, 3. a jelenleg működő fogyasztási szövetke­zetekben, 4. családi kisbirtokokat fognak alapitani, 5. létesítenek munkásbirtokokat és kert­gazdaságokat is. A városi kishivatalnok-osztályt is igyekez­nek földhöz juttatni, elsősorban kertgazdaságo­kat fognak kapni. Hasznos dolgot cselekszenek a nép vezetői, ha a földbirtokreform kórdósét a legközelebb minisztertanács elé kerülő tervezet szellemében -a népnek jósari kommentárok kíséretében meg­magyarázzák. A Belvárosi Kath. Olvasókör közgyűlése. Az Esztergom Belvárosi Kath. Olvasókör karácsony másodünnepén tartotta 37.-ik évi ren­des közgyűlését szokatlanul nagyfokú érdeklődés mellett. Mátéffy Viktor elnök meleg és határo­zott szavakban szólva az egybegyűlt földmives néphez, hangoztatta e népkör szükséges voltát, kiemelve a jelen válságos helyzetet, a szükség­szerű józan összetartozandóság és a becsületes munka előnyét hangsúlyozta. Figyelmeztette városunk földmives népét hazánk és városunk jelen nehéz napjaira, a tagokat az egymás iránti békés és szeretetteljes megbecsülésre, különösen hangoztatván, hogy földműves népünknek eddig legszebb ékessége az erkölcsös vallásosságuk volt, kérte a tagokat, hogy eddigi józan gondol­kodásmódjukból ne engedjék magukat kivetkőz­tetni. Burány Ferenc titkár megtévén a szokásos évi jelentésót, részletezte a köri élet régebbi ós újabb mozzanatait s a vendégeket is a köri élet felkarolására buzdítva, a jelen válságos helyzetben a népnek az illő komolyságot ajánlja. A többi tisztviselők jelentése után megejtett tisztújításon a kör változatlan bizalma újból Mátéffy Viktort kérte fel az elnöki tisztség betöltésére a többi tisztviselőkkel együtt. A közgyűlés nyugodt, komoly lefolyása a legszebb bizonysága volt földmives népünk józan, okos gondolkodásának s megfontolt, tisztes magatartásának. Adományok a napközi gyermekotthonokra. Köszönettel nyugtázzuk a hadi szolgálatot teljesített katonáink gyermekei részére felállított napközi otthonok javára mult hó elejétől befolyt következő nagylelkű adományokat: Esztergomi Főkáptalan 51-ik havi részlete 150 K, Rózsafüzér­készitő háziipar 100 K, Szántó Géza 100 K, Erős Rezsőné az Oltáregyesület utján 50 K, Frey Ferencné 50 K, Kerschbaummayer Károly ko­szorú megváltása gróf Sternberg József elhunyta alkalmával 50 K, Porgesz Béla 46 K, Mácsik Istvánné 10 K és L. I. 4 K, ezeken felül az Esztergomi Friss Újság utján érkezett: Pleva Ferenctől 100 K és Sztahovics Jenő ipartestületi alelnöktől 30 K. A közel négy ós fél évig tartott szomorú háború a tél elején véget érvén, feladatunk be­fejezéshez közeleg, mivel azonban a hazaérkezett kenyérkereső atyákon kivül még most is sok katonánk hadifogságban távol van, de jtöbb apátlan árva is jár az otthonokba, főleg pedig, mivel szivtelenségnek tartanánk a hadigyermeke­ket most a tél elején a közönség ezen jótétemé­nyéből kizárni, mindezeknél fogva dacára annak, hogy pénzfedezetünk már fogytán van, ottho­nainkat legalább a reményteljes ós éltető tavaszi napsugarak megérkeztéig óhajtanánk fenntartani és igy kérjük a jószívű közönséget, hogy ember­baráti ós hazafias intézményünket még a hátra­levő rövid időre is támogatni szíveskedjék. Bleszl Ferenc, a Sególyaktió pénzkezelő elnöke. A zárószámadás. Ugy vagyunk most a dolgainkkal, mint a hanyag kereskedő, ki nem vezette pontosan szá­madásait: nem tudjuk lezárni könyveinket. Mi azonban nem a saját hanyagságunk folytán ju­tottunk ebbe a nehéz helyzetbe, de belesodort bennünket a történelem szele, mely miután végig­viharzott négy éven át az egész Európán, éppen Magyarország fölött sodorta össze azt a tölcsért, melyről a néphit azt tartja, hogy boszorkány táncol a közepében. Hát nálunk is boszorkányok haragja tán­col a vihartölcsérben. Összeomlóban minden tár­sadalmi rend, minden szükségszerű fegyelem. Le kellene zárnunk a háború véres számadásait, de a „tartozik-követel" rovatot megkérdezésünk nél­kül már jóeleve kitöltötték idegen kezek. Szá­madást készítettek rólunk, nélkülünk s azt kí­vánják, hogy mi ebbe a számadásba belenyu­godjunk. Az bizonyos, hogy számadásaink óriási de­ficittel zárulnak. Nemcsak anyagi, de erkölcsi téren is óriási veszteségeket tüntet fel a háború számadása. Az anyagi veszteségek lehető ki­egyenlítése a béketárgyalások feladata lesz. Ké­szül is rá diplomata, kormányférfiu, politikus, sajtó, a társadalom minden kasztj számot­tevő tényezők minden rétege, csak arról nem esik sehol szó, hogy az erkölcsi deficit kiegyen­lítéséhez is hozzá kellene kezdeni. Sőt éppen ez a veszteség az a kár, mely sokkal nehezebben lesz helyrehozható az anyagi károsodásnál. Mikor tehát arra készülünk, hogy a háború zárószámadásai fölött a béketárgyalás on megin­duló vitát megkezdjük s hogy ott minden erőnk­kel mentsük azt, ami menthető, ideje volna arról is gondolkodni, hogy a háború erkölcsi veszte­ségeinek pótlásáról gondoskodjunk. Népünk a züllöttségnek olyan paroxismu­sában tobzódik, ami a legkínosabb aggodalom­mal tölti el mindazok lelkét, kik tudják, hogy a társadalom s maga az ország csakis erkölcsös alapokon tartható fenn. A társadalom egyes ré­tegeinek mostani erkölcsi romlottságát a háború nevelte ki s a forradalom szabadította fel. A hadsereg felbomlásával felbomlott az emberi in­dulatokat féken tartó karhatalmi erő s ez erő megszűntével kezd érvényesülni az ököljog uralma. De nem csupán „aki bir ja az marja" elvén alapuló féktelenség, de egyéb szomorú körül­mények is: a munkátlanság, a dorbézolás, a könnyelmű költekezés, a vagyonrongálás s a prostitúció azok az erkölcsi betegségek, melyek­nek sürgős gyógyítása kell, hogy elsőrendű gond­ját képezze mindazoknak, kik az ország, a ma­gyar nemzet sorsát aggódó lelkükön viselik. Ez a feladat, ez a lelki orvoslás falukon sem kizárólag a templom ós az iskola feladata lesz, annál kevésbbó a városokban. Előkelő sze­repe jut e munkában faluhelyeken a népkörök­nek, népkönyvtáraknak, népgyüléseknek, nép­akadémiáknak, városokban a hivatalos testüle­teknek, falragaszoknak s mindkét helyen a jó­zan, tisztességes, magyar sajtónak. A hadisarc előteremtése mellett ilyenre is kell gondolnunk. Ha a háború a hamis kultúra megölője, akkor a béke legyen az igazi kultúra megteremtője. Évforduló küszöbén állunk, mikor zárószá­madást kell készítenünk. A háború „veszt-nyer" rovatát majd kitöltik a béketárgyaláson, de az erkölcsi értékek elkönyvelésének „tartozik-köve­tel" rovatait nekünk kell kitöltenünk. Nekünk: papoknak, tanítóknak, a falu és város vezető értelmiségeinek, köztisztviselőinek. Legyünk rajta, hogy a munkát az uj év küszöbén erőteljesen megkezdjük s hogy az utó­kor számonkérőszóke ne találjon hibákat záró­számadásainkban. Sz. HIREK. Szakállas Szilveszter itt jön nem messze megrogyó térddel, kopott gúnyában. Remegő kézzel szorítja botját. Sze­mével szétnéz: ki veszi észre ? Mindjárt ideér. Hallom, hogy hörög a melle. Oda nem néznék! Itt tipeg mellettem. Köhint is egyet. Várja, hogy szóljak. Dúdolni kezdek. A vén zsugori búcsúzni akar. Nem szeretek búcsúzkodni. El­válni legjobb szó nélkül, kézfogás nélkül. Nem szeretek másnak a szemébe nézni azzal a tudat­tal, hogy utoljára nézek a szemébe. Nincsen kedvem egy haldoklóval szóba állni. A haldokló a halálé. En az életé vagyok s az élet is az enyém. Szilveszter elment mellettem. Számomra meghalt. Halottakról semmit, ha jót nem! Inkább semmit! Kissé reszelős lett a hangom. Köhintenem kell. Már mosolygok. Nini! Itt jön az Élet! Pöttömnyi ember fehér ruhában, aranyos hajjal. Pirosló ajkak, mosolygó kékszem! Tapsol a ke­zével. Szólítják százan: Édes ígéret! Nyúlnak is érte. Kézbe is kapják. Kézre is adják. Csókol­ják százan, homlokon, szájon. Ölbe is vennék. Ölbe is venném. Kézen is fognám. Haza vezet­, ném. Meg is etetném puha piskótával. Szólnék is hozzá. Szólva is hozzá csókoló szóval. Aranyos Élet! Édes ígéret! Nevető kék szem, nézz a szemembe ! Kicsi kacsóddal hajam cibáljad. Csücsörítsd csókra picike szádat. Si­mítsd az arcom, homlokom lágyan, hátha a ráncok elsimulnának. Szorítsd az arcod arcom­hoz szépen, izzék az arcom arcod tüzében. Ne menj el tőlem, maradj itt nálam, van otthon puhán megvetett ágyam. Mesélek néked csuda­meséket, tündérlányról is mesélek néked. Mesé­lek néked szépet, igaz meséket . . . Rám mosolygott az ígéret! Homlokon csókolt az Élet! Láttad ? Látod ? Megjött az Élet! Itt van az Élet! Az Élet! Az Élet! Fodor Gyula. * Felhívás az előfizetőkhöz. Tiszte­lettel kérjük hátralékos előfizetőinket, kik az elmúlt évre szóló 12 kor. előfizetési dijat, illetve a 2 kor. különbözetet még nem kül­döttek be, szíveskedjenek azt a kiadóhivatal cimére beküldeni. Ugyanitt jelezzük, hogy e lap előfizetési árát a lap előállítási költ­ségeinek tetemes emelkedése folytán az 1919. évre évi 16 koronára voltunk kény­telenek felemelni. A kiadóhivatal. * A főszékesegyházi ének- és zenekar műsora. Dec. 31-én: Hálaadó istentiszteletkor: Szűz Mária, népének. Hermann: Ave verum vk. org. zenekarra. Engelhardt-Buchner: Litánia, vk. org. zenekarra. Seyler: Alma Redemptoris, vk. org. zenekarra. Auer: Te Deum, 5 szól. vk. org. kísérettel. Idők Ura, népének. Buchner: Tantum ergo, 6 szól. vk. Áldás után Pápai hymnus, uni­sono, org. ós zenekarra. Január 1. Újévkor. Introitus ós Commu­nio koraliter. Buchner: Grad. Viderunt omnes, 4—6 szól. vk. Büchner: Off. Terra tremuit, vk. org. zenekarra. Kersch: Missa As-dur, vk. org. zenekarra. Mise végén Buchner-Szepessy : Ima a hazáért vk. org. zenekarra. — Délután: Vesp. Falsobordoni. — Esti ájtatosságon. Kersch: O salutaris 5 szól. vk. Griesbacher: Alma Redem­ptoris 8 szól. vk. Imádunk szent ostya, népének. Quadflieg: Te Deum 5 szól. rk. "org. M. Reger: Tantum ergo 5 szól. vk. Pápai hymnus. Január 2-án: Franek J. C-dur miséje vk. org. * Eljegyzés. Sztojkovics Szaniszló bényi jegyző eljegyezte Berényi Szabinát, Berényi József köbölkuti körjegyző leányát. * Házasságkötés. Ifjabb Lenz Ferenc fő­gimnáziumi tanár, lapunk kiváló tollú munka­társa, f. évi december hó 30.-án d. u. 5 órakor tartja egybekelését Steiger Angyalkával a buda­pest-óbudai plébánia-templomban. * A napközi otthonok újévi ajándéka. Dr. Machovich Gyula prel.-kanonok hazafiassá­gának és a hadiárvák iránti meleg szeretetének ujabb tanújelét adta azáltal, hogy a napközi gyermekotthonok javára 1000 koronát küldött hozzám, mely nagylelkű adományért ezúton mon­dok hálás köszönetet. Bleszl Ferenc a Segély­akció pénzkezelő elnöke. * Eltörlik a titkos minősítést. A köz­tisztviselőkről eddig úgynevezett „minősítési táb­lázatot" vezettek, melyet a tisztviselők legköze­lebbi főnöke kezelt. Ez a minősítési táblázat titkos volt ós sok tisztviselő előtt örökre rejtély marad, hogy az előléptetésnél miért mellőzték, mig más kevésbbó érdemes kollégája gyors kar­riert csinált. A magyarázat túlnyomó részben mindig a titkosan kezelt minősítési táblázatban volt keresendő, amely már sok szépen indult pályát szakított ketté. A Közalkalmazottak Szö­A

Next

/
Thumbnails
Contents