ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-24 / 47. szám

a fenforgó viszonyok miatt akadályokba ütkö­zik, a körjegyzőség székhelyét a kör területén belül ideiglenesen más községbe helyezhesse át. Ha a jegyző jelenlegi működési helyét személyes biztonságának veszélyeztetése miatt elhagyni kénytelen, az ily jegyzőt szerzett jogainak tel­jes épsógbentartásával az illető vármegye terü­letén levő más községbe lehet ideiglenesen he­lyettesiteni. A főispánnak — kormánybiztosnak — ez a joga általában csak a saját vármegyéje területére terjed ki. Ha azonban fontos érdekek kívánatossá teszik, a községi, kör- és segéd­jegyzőt az érdekelt vármegye főispánjával — kormánybiztosával — együttesen más vármegye területére is kirendelheti. A kirendelésre vonat­kozó főispáni rendelkezéssel szemben tanúsított engedetlenség vagy kósedelmeskedés a legsúlyo­sabb fegyelmi vétséget képezi. * Megjelent a város 1919. évre szóló költ­ségvetési tervezete, mely kétségtelenül a leg­messzebbmenő takarékossággal párosult gondos­ságnak a dokumentuma. Az adófizető alanyok szempontjából legörvendetesebb jelenség ismét csak az, hogy a pótadó 16%-al csökkenni fog. Helyes, takarékoskodjunk. De nem helyes az, hogy a város szociális és népjóléti célokra az adófizetők zsebéből semmi ujabb áldozatot nem szán, pedig egyikre-másikra ráférne, hogy az adófillérek utján az a polgár is hozzájáruljon a köznyomor enyhítéséhez, aki a saját jószántából erre eddig egy fillért sem áldozott. Inkább a pótadópercent maradna több, csak kevesebb volna a nyomorúság. * A pestmegyei tisztviselők szervezetbe való tömörülésre, saját kebelükből való tanács meg­alakítására és az országos gyűlésen való kópvi­seltetósre hivták fel esztergomi társaikat. E fel­hívásra a vármegye tisztikara, segédszemélyzete, altisztjei és hivatalszolgái a közelmúlt napokban értekezletet tartottak, melyen Palkovics László alispán megnyitója után dr. Szilárd Béla ismer­tette a felhívást. A pestmegyeiek felhívását el­fogadva megalakították az Esztergom vármegyei tisztviselők és alkalmazottak tanácsát; elnök Pal­kovics László alispán, tagok dr. Szilárd Béla, dr. Major Ödön, Pisuth Kálmán, Gero János, Móry Péter, Sprincz Róbert, Bajnok Gizella, SzőllŐsy Béláné, Hütter Károly, Kelemen János, Domin János és Radanovics József. * Az Esztergomi Nemzeti Tanács kedden ismét ülést tartott. Dr. Katona Sándor elnök hazafias hangú megnyitó beszédében ismertette a köztársaság kikiáltásának jelentőségót és tör­ténetét s lelkes szavakkal buzdította a Nemzeti Tanács tagjait az ország népére váró nemzeti munka lelkiismeretes teljesítésére. Kimondotta a Nemzeti Tanács, hogy a polgárőrségből még mindig távolmaradók ellen erélyesen fog eljárni, neveiket hirlapilag, sőt plakátokon is közzéteszi s minden városi és megyei választásnál mel­lőzni fogja. Ezenkívül több határozatot hozott a polgárőrök szolgálatának tűrhetőbbé tételére. Az elnök beszámolt még a hadifogolytábor készle­teinek elprédálását megakadályozni hivatott fel­sőbb intézkedések kieszközlósót célzó budapesti utjának eredményeiről. Dr. Antony Béla polgár­mester jelentette, hogy a táborban talált cukor­és petróleum-készlet egy részét a város kapja meg. A Nemzeti Tanács uj tagjaiul Jalkóczy István, Korencsy István és Vitái István válasz­tattak meg. Végül egy földbérlő szövetkezet ós az esztergomi köztársasági párt megalakításának megbeszélésével az ülés véget ért. * A köztár-aság kikiáltásának november hó 16-án a budapesti országházban végbemenő ki­kiáltására az Országos Nemzeti Tanács az Esz­tergomi Nemzeti Tanács képviseletében novem­ber 15-ón távirati uton dr. Fehér Gyulát, Mátéffy Viktort és Keményfy Kálmánt hivta meg. Dr. Fehér Gyula közbejött akadályok miatt meg nem jelenthetvén, elmaradását táviratilag kimentette, a többi meghívottak azonban megjelentek s részt­vettek ezen a nagyjelentőségű nemzeti aktuson. A meghívottak névsorából is látható, hogy az Országos Nemzeti Tanács mily nagyra becsüli a primási székváros papságának a nemzeti mozgal­makhoz való szolidáris csatlakozását. * A városházán csütörtöktől kezdődőleg kü­lönösen a fűtési anyaggal való takarékoskodás szempontjából a hivatalos órákat egyhuzamban, d. e. 8 órától d. u. 2 óráig fogják megtartani. Szociális munkánk. Katonák kioktatása. A népkormány gon­dolatainak megfelelően fontos munka vár vidéki egyesületeink lelkes vezetőire. A vidéki lelkészek, tanitók, tanítónők szociális tevékenysége most érvényesülhet. Hazajöttek kedves katonáink. A szenvedők. Akik négy éven át egész más világban éltek. Kiknek gondolkodása gyökeresen megváltozott! Ezeknek a megtört s lélekben is agyoncsigázott embereknek nemcsak kenyérre van szükségük, ezek egyenesen igénylik, hogy beleneveljék őket a békés, munkás életbe. Peleneveljék, ezt hang­súlyozni kívánom. S lehet-e jobb ós okosabb mód, minthogy a téli estéken meglevő köreinket arra használjuk, hogy közvetlen előadásokban iparkodunk közölni velük mindent, ami a békés, munkás életre szükséges. Különösen most fontos ez, midőn új, de­mokratikus világot találnak itthon az öreg ós ifjú harcosok. Hogy miről ós hogyan kellene be­szélni? — ebben szives segítséget nyújt a Kath. Képszövetség. De mindenesetre érdemes pro­gramm lenne az is, - ha szakszerűen megismer­tetnék az új világ születését, átalakitó hatásait, a népuralom erejét, a keresztény világfelfogás kulturhat ás át, a rend és munka szükségességét, a garázdálkodók nemzetbontó hatását, az új földpolitikát, az egyesülés, szervezkedés szüksé­gességét. De hisz annyi az égető kórdós, hogy csak jóakarat, kis népszeretet, buzgalom szük­séges s mindenki találhat munkát. Persze a köz­ponti irányítás igen hatásos, azért forduljanak bizalommal a Kath. Népszövetséghez, mely öröm­mel áll ezen fontos szociális munka szolgálatába. Papok, tanitók ne nézzék tétlenül a nagy világ átalakulást, örüljenek az új, szabad, demokratikus világszületésnek, de dolgozzanak is, hogy ez a világ kiépülhessen. A szabadság utat nyitott a gondolatoknak. A független magyar köztársaság kikiáltásának napján támboló lelkesedéssel szen­tesitette a nemzet az egyesülési ós gyülekezési szabadságot. ,(IV. cikk 4.) Éljünk e szent joggal s dolgozzunk a független, köztársasági Magyar­ország szép jövőjeért! A nők választójoga. A „Nép határoz at" IV. cikkének 1. pontja a nők választójogának sürgős megalkotására utasitja a népkormányt. A falusi nép ezen fordulatra és nagy kihatású jog gya­korlására nincs előkészítve. A jó falusi nénik sohase hitték volna, hogy ők is szavazóként já­rulnak majd az urnák elé. Igaz, hogy régen is befolytak a választásba! . . . Nem ritkán érezte a hátán a „mungó"-pénzen megvesztegetett „sza­vazó polgár", hogy — a balpártra kell leadni a szavazatát. De most közvetlenül fognak befolyni az ország irányításába. íme itt is oly alkalom kínálkozik, mely egyesületi munkánkat kibővít­heti. Vegyük fel ezt is a programmba s oktas­sák ki a női egyesületek tagjaikat s tagjaik révén a nőket ezen nagy értékű szabadság-vív­mányról. * Majláth püspök, ki a püspöki konferen­ciára Esztergomba jött, nem is lett volna a régi, a mindenkori Majláth, ha el nem mehetett volna az ifjúság közé, a diákok körébe. Csütörtökön délután meglátogatta a főgimnáziumot s a dísz­teremben összegyűlt ifjúság között megjelenve gyönyörű szónoki beszédben osztogatta szét köz­tük lelki kincseit. Minden póz nélkül felállott egy székre, hogy jobban a szemébe nézhessen a fiuknak s ugy szólott hozzájuk. Aztán a késő esti órákig gyóntatta az ifjúságot, másnap szent misét mondott nekik, megáldoztatta őket s a templomban ismét lelkes beszédben búcsúzott el tőlük. Az ország ifjúságának Majláthja egy napig ismét a régi, a mi Majlátnunk volt. Drágakőbe foglalt emléknél drágább lelki emlék a mi diák­A legnagyobb szabású s értékű szociális munkát s jótékonyságot kétségtelenül a Szent Erzsébet Nőegylet — mely f. hó 19-ón tartotta közgyűlését — fejti ki Esztergomban. A köz­gyűlésen, melyet a gyengélkedő Bogisich Mihály püspök, elnök helyett dr. Fehér Gyula társelnök vezetett, az elnöklő prelátus szép beszédben mél­tatta ezt a munkásságot, melynek erőforrása a felebaráti szeretet. A társadalmi betegségek ve­szedelmét a felebaráti szeretetből fakadó jóté­konyság képes csak ellensúlyozni s e nagyszerű feladat megoldása az egyesület vezércólja. Az egyesület mult évi működéséről s jövő évi feladatairól Mátéffy Viktor p. kamarás, plé­bános, az egyesület titkára s pénztárosa számolt be igen szimpatikus előadásban. Az egyesület népkonyhája mult évi novem­ber 25-től május 9-ig működött, naponkint 150—• 170 adag ebédet osztott ki, öt ós fél hónap alatt 16.000 adagot 16.282 kor. értékben. Ehhez a fő­káptalan 4000, a hercegprímás 2000, az állam 3000 koronát adott, a többit az egylet hölgy­tagjai gyűjtötték egybe. Szegények gyógyszerére az egyesület 1805, pillanatnyi pénzsegélyekre 1346 K-t áldozott. Az évi bevétel 21.354, ki­adása 19.931 K volt, a törzsvagyona 19.215 K-t tesz ki. Az idei népkonyhát nov. 17-ón már megnyitották. Tisztviselőkonyhát is nyit legközelebb az egyesület, hol a nőtlen tisztviselők bennétke­zéssel, a családos tisztviselők a házhoz való ki­hordással nyerhetnek jó élelmezést. Ez akció ólén özv. Marosi Józsefné, özv. Reviczky Gábornó, özv. Czobor Gyulánó ós dr. Katona Sándorné állanak. Nekik már a múltban is hervadhatlan érdemeik vannak a közjótékonyság terén. E ter­vük megvalósítása a legnagyobb hálát fogja ki­váltani a tisztviselőosztály körében. A tisztviselő­konyha helyiségéül a Kath. Kör két termét fogja az egyesület elkérni és semmi kétség: a Kath. Kör vezetősége kellő szociális érzékkel méltá­nyolni fogja eme nagy horderejű akció nemes célját azzal, hogy átengedi e célra a kórt helyi­ségeket. A további intézkedésekről legközelebb bővebben fogunk irni. Addig is őszinte elisme­réssel adózunk a kezdeményezők munkájának! A Szent Erzsébet Nőegylet fentebb neve­zett tagjai irányították s vezették a hazatérő katonák fogadását is. Ebben a munkában nagy készséggel működött közre Mátéffy Viktor plé­bános is. A leszerelő „mieink", naponta több százan s néhány nap alatt több ezren, a der­mesztő éjszakai utazások, törődések után forró gulyás, egy pohár bor, puha hazai kenyér s jó­ságos kezek által töltött cigaretta mellett áldó szeretettel dicsérték a jólelkű hölgyek munkáját. A szegény katonák a jóságos fogadtatás erkölcsi hatása alatt feledtek minden rosszat, minden szenvedést, miben 4 óv alatt részük volt. Erre a célra a bizottság jótékony adományokból eddig 21.256 koronát költött. ímhol, igy néz ki a mi „szociális munkánk." * A Köztisztviselők Beszerzési Csoportja is serényen működik. Vezetősége közli az érdekel­tekkel, hogy a belépés írásbeli nyilatkozattal tör­ténik. A nyilatkozatban névleg felsorolandók a belépő családfő ós a vele közös háztartásban ólő családtagok. A belépési nyilatkozatot két pél­dányban kell kiállítani s az abban foglalt adatok helyessége az illetékes hivatali főnök által iga­zolandó. Tudatja egyben a Beszerzési Csoport, hogy tagjai részére szerdán és szombaton dél­után 4—6 óráig tart hivatalos órát. A hivatalos helyiség az állami számvevőségnél (Széchenyi-tér, Iparbank épülete, I. em., balra) van. — A Csoport vezetősége továbbá közli, hogy a tagok esedékes lisztrószletüket — családtagonkint 10 kgr-ot — délutánonkint átvehetik a Belv. Olvasókörben. * A tisztviselői konyha megvalósítása céljá­ból felkóretnek mindazon tisztviselők, akik ezen üdvös mozgalom áldásaiban részesülni óhajtanak, hogy mielőbb jelentkezzenek a polgármesteri hi­vatalban. * Hy\­Köbölkúton is ünnepélyes fogadtatást ren­dezett a község lakossága a hazatérő katonáknak. A mozgalom élén Marczinka Imre plébános ós Stampay János igazgató-tanitó állottak. A plé­bános buzdító szavaira már a bizottság megala­kulásakor 1000 K-t ajánlottak föl, mig az igazgató­tanitó által kibocsátott gyüjtőiven ez az összeg 3300 K-ra emelkedett. A lelkes és hazafias ünne­pély f. hó 17-én az iskola udvarán folyt le. A Himnusz eléneklése után Kovács Mariska V. o. tanuló üdvözölte a hazatérő katona-apákat. Ezután Marczinka Imre plébános intézett a katonákhoz gyönyörű beszédet, melynek befejeztével Viszt Károly VI. o. tanuló elszavalta a Szózatot. Végül Stampay János indítványozta, hogy a közsóg­beli elhunyt hősök emlékére márvány-oszlopot állítsanak a hősök neveinek megörökítésével. Az ünnepély után a falu összes vendéglőiben dúsan teritett asztalokhoz ültek a hazatért katonák, hol zeneszó mellett vidám tánccal ünnepelték meg a viszontlátás napját. — A község lelkes papjának s derék, buzgó tanítójának szociális munkája Köbölkút mindenkori jó hírének az alapja s biz­tosítéka.

Next

/
Thumbnails
Contents