ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-10 / 45. szám

retek között, néha szokatlan, de inkább nem látott, nem tapasztalt eszközökkel. Azonban ennek a forradalmi átalakulásnak még nagyobb szenvedések, nagyobb események árán is meg kellett történnie. A háború kezdetével egy új világrend vette kezdetét. A háború végcélja nem politikai, hanem társadalmi átalakulás volt s a háborúnak nem a fegyverek győzelme, hanem az új világrend biztositásához szükséges eszmék propagálásának erőteljesebb végrehajtása : ez eszmék minden áron való megtestesitésének alkalomszerűsége vetett véget. Ennek el kellett jönnie, meg kellett történnie s nem történhetett máskép, mint ahogy történt. Minden társadalmi átalakulás áldozatokat kivan; ez a nagy átalakulás nagy áldozatokat, az emberek millióinak pusztulását kivánta. Ezt a háborút nem emberek, hanem eszmék hozták létre. Ezeknek az eszméknek az érvényesülése üli most diadalát ebben a — adja Isten — vértelen forradalomban. Ezeknek az eszméknek a diadalrajutása társadalmi forrongások nélkül nem történhetett meg, a forradalom azonban nem oka, nem következménye, hanem — ha lehet úgy mondani — szükségszerű előzménye az eszmék megtestesülésének. Magyarország régen megérett az átalakulásra s ezt a szükségszerűséget a nemzetek már évek óta, jóval a háború kitörése előtt érezték. Hihetetlen módon, óriási arányokban folyt évtizedek óta a fegyverkezés, hogy megölje, hogy elpusztítsa a militarizmust, melynek hihetőleg sirját ássa meg most a végzet keze. A jövő boldogsága a jelen boldogtalanságán épül föl s a mostani nemzedék mártíromsága a jövő generációnak a jólétét, emberi szabadságát, megtisztult életfelfogását s ideális társadalmi rendjét fogja létrelétrehozni. Ezek a szenvedések, a háború borzalmai, a lelkek gyötrelmei s a szivek szorongásai fogják megalapozni a jövő tartós, örök nyugalmát. Azért kell most összefogni, összeforrni, egybeolvadni a jövő sikereinek biztosításáért. Aki most kislelkü, csüggedő, aggódó, az elveszti jogát a jövő javaihoz. Aki most is önző, az megtagadja az eljövendő idők kivívásáért elpusztult hősök érdemeit s beszennyezi a háború mártírjainak feje körül sugárzó glóriát. Jöhetnek s jönnek még ránk megpróbáltatások: végig kell még élnünk azokat is erös lélekkel, mert félúton megállni most annyi volna, mint elárulni azt a szent ügyet, melyért milliók ontották vérüket s feláldozták legfőbb javukat, az egyetlen, drága életüket. Mi most már nem a nemzeti dicsőségért harcolunk, hanem a jövőtől várt boldogságért, jóiéiért, a szabadságunkért, a függetlenségünkért, az emberi jogainkért, egyéni értékünk megbecsüléseért, a munkánk tiszteleteért. A demokratikus átalakulásért folytatott mostani társadalmi harc lesz az az erö, mely le fogja dönteni a választőfalakat az ember és ember között, hogy végre minden ember élvezhesse emberi méltóságának, munkájának, tudásának igaz, hamisítatlan gyümölcseit, eredményeit. Ezekért az eredményekért forrong a társadalom kedélye, a lelkek hangulata. A háború véget ért s a béke, mely most születik a világra, mint síró csecsemő: csak addig sir, mig az édes anyatej mosolyra nem deriti éhes ajkait. Az édes anyatejet a demokratikus egyenlőség emlőiből fogja mosolyogva magába szívni az éhes világ. Sz. HIREK. A hét eseményei. A szabad, független Magyarország megalakulása körüli országos események Esztergomban is a helyi szervezkedéssel összefüggő tennivalók s intézkedések egész sorozatát rótták a vármegye s a város vezető fórfiaira. A városban lezajlott elég békés természetű tüntetésekről lapunk legutóbbi számában adtunk hírt, ezúttal a mult vasárnap óta történt szervezkedésekről, közbiztonsági intézkedésekről, gyűlésekről stb. számolunk be lapunk olvasóközönségének. A polgárőrség működése. A város polgárai élet- és vagyonbiztonságának megóvása céljából a Magyar Nemzeti Tanács felhívására megalakult polgárőrség dr. Frey Vilmos főparancsnok vezetése alatt a legnagyobb elismerésre méltó tevékenységet fejti ki. Mult vasárnap óta a polgárság minden rétegéből 600-nál többen jelentkeztek polgárőri szolgálatra. A polgárőrség hogy én a másik tábori őrs irányából azonnal indíthassam a segítséget. Ezzel mentem vissza az árokba. Útközben utasítottam az őröket, a szolgálatban levőket, hogy a György őrségére figyeljenek, mert eddig még egy éjjel sem hagyták azt békében a muszkák. A csendes júniusi estén csak a távoli trónkocsik zörgése hallatszott . .. itt-ott felvillant egy-egy világító rakéta . . . néhány őrnek a lövése hallatszott ... ós valahol távolabb a fronton nehéz ágyuk ugattak egyet-egyet, mint az alföldi pusztákon a komondorok . . . De egyszerre a Gryörgy káplár őrhelyén ropog az össztűz, egymásután villannak a rakéták ós hallatszik a bátor, éles vezényszó .... Megfordulok és szaladok vissza megtudni, megnézni mi történt ? Mikor a kijárathoz érek, mintha száz villám csapott volna le magas hegyek közé, ugy csattogtak és ropogtak a kézigránátok . . . Utána vezényszó . . . robbanás . . . csend ... ós halálos jajgatás . . . De ugylátszik nem enged a muszka . . . kidob ő is egy csomó kézi gránátot, de eredménytelenül, csak egy gurul be az árokb térdelve buzdító György káplár lábai közé és abban a pillanatban fej is robban alatta. Eltöri mind a két lábát, de jajszó nélkül vágja magát hanyatt . . . küldi az ordonancot jelenteni és kidobatja a második kézigránátot is és ordítja: „Kitartani fiuk és belelőni a* kutyába!" Újra robbanás . . . utána csend ... és zörög-ropog a gaz, amint a muszkák menekülnek vissza. Az ordonanc belém ütközik a kijáratnál és jelenti, hogy a muszkák elszaladtak ugyan, egy sebesült muszka ott is maradt, de György káplár súlyosan megsebesült. Sietek ki a tábori őrsre . . . szanitécekórt küldök , . . a sebesült Györgynek szájába dugok egy cigarettát és megszorítom melegen a kezét bátorságáért ós kitartásáért. A szanitécek megérkeznek, gondosan bekötik a súlyosan sebesült káplárt .... behozzák a sebesült muszkát is . . . az őrséget leváltatom uj emberekkel . . . hordágyra tettem mind a kettőt ós megyünk a kapitány urnák jelenteni. Az árokban találkozunk a már szintén odasiető kapitánnyal, aki ugyancsak melegen szőrit kezet a hordágj^on jajszó nélkül fekvő káplárral ós telefonon intézkedik, hogy a hős azonnal megkapja a nagy ezüst vitézségi érmet. Tolmács által kihallgatjuk a sebesült muszkát is, a ki elmondja, hogy a hatvan emberből álló patruljuknak az volt a feladata, hogy a mi tábori őrsünket elzavarja, betörjön utána az árkunkba és az igy okozott zavarban többi csapataiknak ideje legyen ugyanezen a helyen betörni. De nem sikerült nekik, mert az őrség olyan puskatüzzel ós kézigranátozással fogadta őket, hogy vissza kellett szaladniok. Amikor ezt elmondta a muszka, le is hunyta örökre a szemét a hordágyon, György káplártól pedig elbúcsúztunk mégegyszer meleg kézszorítással és kocsira tettük, hogy hadd menjen gyógyulni, pihenni haza szép Magyarországba a hömpölygő Duna mellé, a virágos Vaskapu aljára. Sipos István. tapintatos és erélyes fellépésének köszönhető, hogy Esztergomban a nyugalom ós rend teljesen biztosítottnak mondható. * Az Esztergomi Nemzeti Tanács megalakítása. Esztergom sz. kir. város képviselőtestülete hétfőn délután 4 órakor közgyűlésre jött össze a városháza tanácstermében. Dr. Antony Béla megnyitotta a közgyűlést, majd bejelentette, hogy a napirend előtt dr. Katona Sándor kíván szólani. Dr. Katona Sándor szónoki lendülettel, hazafiságtól áthatott beszédben méltatta mindenekelőtt a lefolyt napok világraszóló jelentőségét, majd a Nemzeti Tanács feladatát ismertette. Indítványozza, hogy a közgyűlés alakuljon át népgyülóssó és úgy válassza meg az Esztergom városi Nemzeti Tanács tagjait. Ember József és Nádler István felszólalása után a közgyűlés kézfeltartással szavazott s nagy többséggel kimondotta, hogy átalakul népgyüléssé. Elnökül egyhangúlag a polgármester választatik meg. Az elnök ezután elrendelte a szavazást, amely közfelkiáltás útján történt. Ilyenformán az Esztergomi Nemzeti Tanács tagjai a következők lettek : Polgárok: Marosi Ferenc, Schrank Béla, Bartalos Vince, Szabó János (képviselő), Tátus János, Tóth János, Jakus János, Trexler Antal, Vig József, Vodicska István, Török János, Pergex_Lajos, Keményfy K. Dániel, Mátéffy Viktor, Számord Ignác, Páli Sándor, Spiegel Ármin, dr. Katona Sándor, dr. Prikkel Marián, dr. Sebők Ferenc, Ember József, Török József, Bleszl Ferenc, Jakobek Jenő, Farkas Tivadar, Toldy János, Komáromy Ferenc, Petrik Ignác, ifj. Homor Imre, dr. Fehér Gyula, Mitter János, dr. Gróh József, dr. Perónyi Kálmán, Heischmann Ferenc, IványiPám M. Iván, Ispán István, Gerenday József, Krajniker Ferenc, Zeke József, Rudolf István ós Szölgyómy Gyula. — Katonák: Radios László, Csatáry Dezső, Eggenhofer Kálmán, Leier Manó, Pajor Tamás, Buday Aladár, Pifkó Lajos, Gál István, Virág György és Erdős Ödön. Választás után a népgyűlés ismét átalakult városi közgyűléssé. A városi képviselőtestület ünnepi közgyűlése. Az Esztergomi Nemzeti Tanács megalakításával egyidejűleg a városi közgyűlés a mostani nagy idők emlékét megörökítendő, hat pontból álló határozatot hozott, melyben kimondja, hogy a népszabadság kivívásának tényét örök emlékezetül jegyzőkönyvbe igtatja, a közgyűlésből üdvözli a Magyar Nemzeti Tanácsot, annak s az uj kormány rendelkezéseinek magát mindenben aláveti, Károlyi Mihály miniszterelnököt hazafias lelkesedéssel üdvözli, megalakija az Esztergomi Nemzeti Tanácsot, felhívja a polgárságot a polgárőri szervezet megalakítására s hazafias kérelmet s felhívást intéz a polgársághoz, hogy kötelességeit a mai nagy időkben hazafias lelkiismeretességgel teljesítse. A gyűlés befejeztével a jelenlevők a magyar himnuszt énekelték el. '.<; . - k * A vármegye közgyűlése. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága szerdán délelőtt 10 órakor rendes közgyűlést tartott, melyen Beniczky Ödön főispán bejelentette, hogy főispáni tisztéről lemondott, lemondását azonban az uj kormány nem fogadta el. Palkovics László alispán bejelentette, hogy a népkormány által követelt esküt letette s egyben a vármegyeháza összes tisztviselőitől a közgyűlés szine előtt az esküt kivette. Az eskü letétele után az alispán lelkes s hazafias beszédet intézett a vármegye tisztviselőihez. Az alispán beszéde után a közgyűlés meghallgatta s egyhangú lelkesedéssel elfogadta a vármegye közönségének a Magyar Nemzeti Tanácshoz s az uj kormányhoz intézendő üdvözlő feliratát. A közgyűlés végén dr. Frühauf Béla bizottsági tag interpellált a statárium kihirdetése ügyében, melyre azt a megnyugtató választ kapta, hogy annak szükségessége ezidőszerint még nem forog fenn. * Az Esztergomi Nemzeti Tanács első ülése kedden este 6 órakor folyt le a városháza nagytermében. Elnökválasztás céljából korelnökül dr. Fehér Gyula prelátus-kanonokot, jegyzőül Homor Imrét kérték fel. A korelnök elrendelte a titkos szavazást, melynek eredményekónt nagy szótöbbséggel dr. Katona Sándor választatott meg az Esztergomi Nemzeti Tanács elnökóvó. Dr. Katona szép beszédben köszönte meg a bizalmat, majd ismertette a Nemzeti Tanács célját és szervezetét.