ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-03 / 44. szám

4 ESZTERGOM 1-918. november 3. monyt kap a gazda és ez az, ami a többtermelésre való igyekvést jóformán illuzóriussá teszi, mert belterjes üzemet megfelelő képzett munkaerő nélkül elképzelni nem leket. A gépek alkalmazása a mezőgazdaságban mindenesetre tért fog hóditani; de ebhez is idő kell, amig a gyárak a szükséges gépeket előtudják állitani, másrészt az emberi munkát a mezőgazdaságban nagyon jelentékenyen redukálni csak úgy lehetséges, ha a belterjességről lemondunk és teljesen külterjes gazdálkodásra térünk át. Ebben a helyzetben csak egy a vigasztaló, hogy a mezőgazdasági téren velünk versenyző államokban a helyzet ugyanez, sőt ha lehet, még roszszabb, mint pl. Oroszországban, Ukrajnában ahol hogy mennyi munkáskéz pusztult el a háborúban ós a háborút követő zűrzavarban, talán sohasem fogjuk megtudni, de azt mindenesetre tudjuk, hogy a háború előtt belterjességgel kezelt üzemek mind elpusztultak és elpusztultak a vasutak is oly mértékben, hogy Oroszország hosszú ideig fog azon súlyos feladat előtt állani, hogy miképp fedezze saját mezőgazdasági termelésével az ország szükségletét. Állatállományunk pótlása sokkal könnyebb feladat. Amint a központok és a rekvirálás megszűnik, a gazda magatermelte szálas és abraktakarmánnyal saját állatait táplálhatja; állatállományunk rövidesen eléri a háború előtti számot annál is inkább, mert az állattenyésztés a mezőgazdaságnak egyik legjövedelmezőbb ága marad, mert élőállat kivitelünk, vagy ^nii még helyesebb, friss hus és húsáru kivitele elé nem fognak nehézségek gördülni, mint a múltban. Mindez a perspektíva természetesen csak ugy áll meg, ha Magyarország történelmi határai változatlanul fennmaradnak. Ha az ország legtermékenyebb részei, Bácsbodrog és a Tiszántúl nagyrésze Erdéllyel együtt, valamint az ország északkeleti része a törzstől elszakittatnak, akkor a mi mezőgazdasági termelésünknek a külföldre való utaltsága nagyon alá fog szállni. A lehetetlen, nem várt helyzetben is a magyar mezőgazdaság meg fogja tenni kötelességét. — A demokratikus átalakulás. Az utóbbi napok villámszerű gyorsasággal fejlődő eseményei Magyarországot gyors demokratikus átalakulások kényszere elé állitották. A legizgatóbb időszerűséggel merül fel most az a kérdés, hogy milyen programmot fog adni az a kormány, amely a demokratikus átalakulás jegyében jön. Mint közismeretes, a várható programm első pontja az általános, egyenlő, nőkre is kiterjedő választójog, mely a nép legszélesebb rétegeinek alkotmányos érvényesülését biztosítja. Miután a Magyarországon lakó nemzetiségek kétségtelenül önkormányzati joghoz fognak jutni, a választójog hatása immár nem hozható kapcsolatba a nemzetiségi szemponttal, mint a múltban és ennélfogva a jogreform jelentősége is lényegesen változik. Innen magyarázható meg az, hogy az általános egyenlő választójogot elvben már valamennyi országgyűlési párt elfogadta. A másik leglényegesebb programmpont: a földbirtokreform. A radikális birtokpolitikának két sarkpontja van : egyik a birtokforgalmi korlátozások teljes megszüntetése, a másik az állami kisajátítási jog, melynél fogva az állam szociálpolitikai célokra bármely szükséges birtoktestet megszerezhet. A lengyelek ós a csehek arról beszélnek, hogy a földtulajdont 300 holdra kell maximálni. A birtokmaximálás kérdése bizonyára nálunk is szóba fog kerülni ós a maximum fölötti birtokrészekre az állam kisajátítási jogot nyer; azonban bármilyen törvényszakaszokat hoznak is, máról holnapra a birtokmegoszlási viszonyokat megváltoztatni nem lehet, mert a nagyobb birtoktesteknek kis üzemekké való feldarabolása alapos technikai és pénzügyi eljárásokat feltételez, amelyek a gyors teremtési vágy elé korlátokat fognak állitani. Meggondolásra inti a birtokpolitikai akciót az a körülmény is, hogy józan ésszel a földet csak olyanok kezébe juttathatjuk, akik a termelés felszínen tartását, illetve fokozását biztosítani tudják, mert ha a mezőgazdasági termelésből eredő jövedelmet nem leszünk képesek fokozni, akkor az ország a háborús terhekre fedezetet nem talál és menthetetlenül tönkremegy. Harmadik programmpont az adózás progresszív meg állapítása oly célzattal, hogy az adóterhek a kisjövedelmeket megkíméljék és lehetőleg teljes súlyukkal a feleslegesre nehezedjenek. Ehhez a törekvéshez tartozik mindenekelőtt a fogyasztási adók törlése, mint amelyekben nem érvényesül a progresszivitás és egyenesen az élethez való jogot támadják meg. Már kérdés természetesen, hogy akad-e Magyarországon olyan pénzügyi zseni, aki a fogyasztási adó törlesztése vagy csökkentése révén meg tudja tölteni az állam pénztárát. A megvalósult demokratizmus seholsem bizonyult eddig olyan csodaszernek, amely a gazdasági életben a keresett egyensúlyt valóban létrehozhatta volna s a kis ékszisztenciákat a tartós jólét állapotába juttatná. SŐt a Wilsonék hazájában azt látjuk, hogy egyfelől a vagyonfelhalmozódás, másfelől az alsórendűek kiaknázottsága élesebb ellentótként helyezkedik szembe, mint bárhol a világon. Nagy csalódás volna tehát egy minden izében demokratikus jogrendtől rögtön olyan gazdasági kiegyenlítéseket várni, amelyek megszüntetik a mai vagyoni különbségeket, vagy legalább is biztosítják a szélsőségek enyhülését. A demokratizmus csak a módokat ós a lehetőségeket adja meg arra, hogy mindenki saját munkaképességéhez mérten érvényesülhessen, de az érvényesülés mértékét természetesen nem állapithatja meg. A szabad versenyben a természet ősi törvényénél fogva az ügyesebb, erösebb mindig előre fog törni. Ami ezt a versenyt korlátozni, sőt megszüntetni igyekszik, annak nem demokratizmus a neve, hanem marxizmus. A kettő élesen szembeszáll egymással, mert mig az egyik felszabadítja és elevenebbé teszi a versenyt, addig a másik: a szociáldemokrácia a mórkőző emberek fölé a közösséget állítja oda mint olyant, amelynek hivatása a termelést kézbevenni ós egyenlő osztályt tenni az emberek között. B. L. A bolgárok és magyarok honfoglalása. Az „Esztergom" számára irta: d. m. 1. (Vége.) Amidőn a bolgárok hatalmukat a szlávságra kiterjeszkedni törekedtek szemben találták magukat a bizánci császársággal, amely csak nehéz küzdelmek árán volt hajlandó tartományairól lemondani. Ezen küzdelmeket mindjárt az első bolgár fejedelem Aszparuch vagy Iszprich (641—705) kezdette.. Szépen berendezett fővárosából Preszlávból időnként erőteljes sereggel tört rá a bizánci birodalomra; igy két hatalmas rabló hadjáratot vezetett Trácia ellen és a béke helyre állítása érdekében a görög császárt adófizetésre kényszeritette. Iszperichnek utóda Tervel (705—720) barátságosabb álláspontot foglalt el a császárral szemben. A trónjáról elűzött II. Jusztiniánt, midőn ez egy csónakon a Duna torkolata felé menekült barátságosan fölfogadta ós őt uralma visszaszerzéséhez segítette. De később a császár erről megfeledkezve, mégis háborúval támadta meg a bolgárokat. A hadiszerencse a bolgároknak kedvezett ós a császár Anchialosznál véres vereséget szenvedett. A bolgár fejedelem erre kedvező békét kötött a császárral. De az uj császárnak V. Konstantinus Kopronymusnak (741—775) trónralóptével újra megkezdődtek az ellenségeskedések. Konstantinus nyolc háborút viselt a bolgárok ellen váltakozó szerencsével. Kormiszosz bolgár fejedelem 759-ben határozott diadalt aratott Várna ós Mezembria között a Balkán hegyszorosokban a görög sereg fölött. Viszont a császár néhány évvel később 763-ban Anchialosznál az előbb szenvedett vereségét szerencsés győzelemmel kárpótolta, ugy hogy maga a legyőzött bolgár fejedelem, Telec is áldozatul esett a vereség miatt elkeseredett katonái haragjának. Hasonlóképen szerencsétlenül küzdött Toktuk khán ós maga is halálát lelte sok hűséges nemesével együtt. A görögök mindeme harcokban ugyanegy haditervet követtek, hogy délről fölküldtók seregüket a Balkán szorosokon át, mig az ő hajórajukkal a Fekete-tengeren keresztül a Duna torkolatába nyomultak. A következő fejedelem Cérig vagy Telerig 775-ben egy borzasztó vérfürdővel vetett véget a görögök folytonos háborús támadásainak. Egy adott jelre az elérhető görögök között szörnyű vérontást rendezett. Konstantin császár e feletti bánatában, nemsokára meghalt, de két év múlva Cérig bolgár fejedelem is egy lázadás következtében elveszítette trónját. Háborgó alattvalói elől Bizáncba menekült és itt egy görög hercegnőt feleségül véve, maga is a kereszténységre tért. A következő khán Kardán alatt kedvezőbben alakult a bolgárok hadiszerencsóje. Ezen küzdelmek és különösen a hős Krum khan (802—815) harcainak eredményekópen a IX. század elején következőkép oszlott el a Balkánon gyakorolt hatalmunk: 1. Románia vagyis az akkori értelem szerint a mai Rumélia. 2. Bulgária, az akkori elnevezésnek megfelelően a mai Dobrudzsa és a hozzáfüződő déli és nyugati rósz. 3. Szlavónia, a Balkán-hegységtől az Adriáig terjedő, szlávok által lakott terület, vagyis a mai Macedónia. Tehát ama vidék, hol jelenleg is a bolgárokat elterjedve találjuk. Nyugaton egész a Száva torkolatáig terült a birodalom és itt érintkezett a frankokkal. Békésebb uralmat folytatott Omortag. Az ő idejében már erősen kezdte befolyását éreztetni a meghódított keresztény népeknek áthasonlitó ereje és hatása. Ezen fejedelem szigorú szabályokkal gátat vetett a kereszténységnek, de utódja Boris (852—888) már maga is megkeresztelkedett 864-ben. Sokáig ingadozott Róma és Bizánc között, végre is az utóbbihoz fűzte népe sorsát és III. Mihály görög császár, keresztapja után felvette a Mihály nevet. A megtért nép a tudományokban, kereskedelemben gyors ós hatalmas fejlődésnek indult. Fia Simon alatt (888—927) érte el a Bolgárbirodalom legnagyobb kiterjedését és fénykorát, ugy hogy a fejedelem letéve eddigi egyszerű címét, felvette a bolgárok és görögök cárja vagyis császárja címet. Országa kereskedelmének fejlesztése miatt éles ellentétbe került a császárral. Leo császárnak (886—911), ellene küldött seregót sikerrel visszaverte, az elfogott katonáknak levágta orrát s igy küldte Őket vissza urukhoz. A szorongatott császár a még félig nomád magyarokat hivta segítségül. Ezek akkor az Etelközben vagyis Beszarábiában laktak, habár a bolgárok megerősítették betörések ellen a Dunát, a görögök mégis által segítették az ellenséget. Mintegy szörnyű fergeteg, ugy zúdultak rá a magyarok a bolgárokra. A magyarság kisebb rajokra oszolva, hirtelen nyílzáporral tört az ellenségre, azt megriasztotta és a zavar első pillanatában szótverte, mire az ellenség újra magához tért ós hadirenddel támadt, addig a magyarok apró, fürge lovaikon szerzett zsákmányukkal már rég visszavonultak és eltűntek. Az ellenség egész a bolgár fővárosig, Pfeszláv kapujáig hatolt pusztítva, rabolva. Majd gazdag zsákmánnyal megrakodva, újra visszatért hazájába. De a bolgárok sarkába kerültek a gazdag zsákmánnyal visszatérő ellenségnek, ós azt saját otthonában érzékenyen megverték. A következő évben a magyarok Pannónia felé rendeztek egy rabló hadjáratot. Ezt az alkalmat felhasználták a bolgárok, hogy magukat a jövőre nézve a magyarok esetleg megújuló betörése ellen biztosítsák. A bolgárok 895-ben a besenyőkkel szövetkezve rátámadtak a haderőtől megfosztott magyar telepekre. A védetlen aggastyánokat és gyermekeket és nőket részben felkoncolták, részben elhurcolták. Midőn a magyar-ok visszatérve látták otthonuk szörnyű pusztulását, már nem akartak tovább maradni.a gyásznak azon szinterén. Következő évben 896-ban újra betörtek Pannoniába, de most már hogy ott maguknak uj hazát hódítsanak. A röviddel előbb 893-ban meghalt hatalmas Szvatopluknak fiai tehetetlenül állottak az ellenséggel szemben, ugy, hogy a magyarok minden különösebb ellentállás nélkül letelepedhettek. Kivált az alföld egész pusztán hagyott terület volt. Ezen területek elfoglalása által a magyarság mintegy hatalmas ók furakodott az északi és déli szlávok közé, ugy, hogy ezek egyesüléséi? teljesen meghiúsította. Mindkét rokon ázsiai nép, a bolgárok és magyarok ősi hazájukban a bizánci politika érőkörzetébe tartozott. A besszarábiai és dobrudzsai bolgárokat a bizánciak a Balkánon eredetileg a szlávok ellensúlyozására szánták, de az uj nép idővel majdnem egyenrangú hatalmi tényezővé nőtte ki magát. Felvette a meghódított szláv népek nyelvét és vallását, igy megalapítójává lett az ó szláv kultúrának, mely méltó testvér kultúráját képezi a bizánci birodalomnak. Habár közben többször ingadoztak Róma és Bizánc között, mégis Bizánc politikai és műveltségi bűvkörébe maradtak végig. Érdekesen más fejlődós és történelmi szerep jutott a magyaroknak. Őket is a bizánci politika hozta Európába ós akarta az elhatalmasodott bolgárok ellen kijátszani. De a bolgárok visszaadták a magyaroknak a keserű kölcsönt, csakhogy ezek uj irányt ós hazát kerestek történelmi fejlődésük számára. Magyarországban is még