ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-10-20 / 42. szám

2 ESZTKKGOÄ 1918. október 20. igy ki akarják használni a jelen keserveit a keresztény magyar vezetők hitelének aláásására, ez is tiszta élelmesség. Még az is élelmesség, hogy Apponyi miniszterelnökségét kedvezően fogadták volna. Le akarták járatni öt is, azután ök akartak következni. . . Azt hittük, hogy a faji élelmesség kimerült a háborús konjunktúra kihasználásában, a lánckereskedésben, a felmentések kieszközlésében, a stróman-soroztatásban, a lógásokban. De nem! Most egy hallatlan politikai élelmességnek vagyunk tanúi. Miután a keresztény magyar vezető osztályt kiforgatták vagyonából, ki akarják forgatni politikai befolyásából. Résen legyünk!!! Dr. Hmvs. találja azt a tanulási lehetőséget, mely őt a nemzeti munka minél közvetlenebb részesévé és hasznos állampolgárrá teszi. Különösen mezőgazdasági téren a kisgazdák érdekei sürgetnek uj iskolát. Törvényhozási reformokkal és szociálpolitikai intézkedésekkel arra kell hatnunk, hogy a magyarság fájának leggyengébb rügyhajtásait is megóvjuk a gazdasági zúzódások ellen. Emelnünk kell a falusi élet szinvonalat, hogy a ma alacsonyrendű életfeltételek között élő falusi nép kultúrája fejlődjék, gazdasági térfoglaló képessége izmosodjék. És ami legfontosabb, meg kell szervezni a jók és igazak uralmát, ahol a becsületes és érdemes emberek érvényesülhetnek minden vonalon, nem pedig a munkakerülő szájhősök, az izgatók és a protekciósak. Az önálló nemzeti élet kiépítésében testvéries egyetértéssel kell résztvennünk. A magyarság jövője érdekében nyújtsunk kezet egymásnak mindannyian, mert különben eltipornak az események. r> 7különbséget tennünk az egyes vallásfelekezetek között sem. Ali ez elsősorban a katholikusok ós protestánsok felekezetéről, habár a vállvetett, sikeres munkásság legelső feltótele mégis csak a keresztényi alapon nyugvó felekezetek végleges tömörülése volna. Nagyon sok körülmény késztet bennünket arra, hogy a katholikusok és protestánsok egyesülésének kérdését országos akcióvá tegyük. Itt van legelsősorban a zsidók terjeszkedése következtében beállott s ma már határozottan kataszrófális jellegű elnyomatásunk, mely ugy társadalmi, kereskedelmi ós gazdasági téren a teljes elmerülós veszélyével fenyeget bennünket. Ezzel szoros kapcsolatban áll a keresztény magyar intelligencia megteremtésének szükségessége is, mert hiszen végtelen elszomorító képet nyújt ez az ország amikor a 2°/o zsidó vallású lakosság ügyes, befurakodó elhelyezése következtében, a nemzet vezető, irányadó osztályában 42°/0 zsidó vallású elemet vagyunk kénytelenek megtűrni. Ide sorolhatjuk a folyvást terjeszkedésben levő keresztényszociális munkásmozgalmakat, melyekben ma már örvendetes módon vannak képviselve a protestánsok is. Kívánatossá teszi ezt a vallási közösséget a nagytőke terjeszkedésének hatalmi túltengése, mert mégis csak visszás és elszomorító körülménynek kell betudnunk, hogy a zsidó pénzkapitalisták kövérre hízott képviselői, a legnagyobb egyetértésben és a legnagyobb nyugalommal ássák meg ennek a nemzetnek a sirját és mi keresztény katholikusok — habár a nemzet zömét képezzük — változatlan beletörődöttsóggel tűrjük ós szenvedjük ennek az elnyomatásnak velőtrázó terjeszkedését. Az ország szövetkezeti mozgalma pedig, élénk illusztrálásául szolgálhat annak a megállapítására, hogy a katholikusok és protestánsok, sőt más felekezetű egyének is, milyen üdvös és hasznos munkásságot fejtenek ki azon a téren, mely a kiuzsorázás elleni törekvésben, ma már korszakalkotó jelentőségűnek mondható. Mekkora sikereket lehetett volna felmutatni a nemzeti érdekek előbbrevitelének munkájában, hogy ha a mi • keresztény politikánk valójában magában foglalná az egész nemzet keresztény katholikus táborának óhaját és nem kellett volna igen sokszor farkasszemet nézni oly egyénekkel, akik — keresztény voltuk dacára — nem eléggé elitélendő nemtörődömséget és közömbösséget tanúsítottak a legnagyobb érdekkel biró társadalmi mozgalmakkal szemben. Sajnos, igen sok esetben magas állású személyekről van itten szó, akik, bármilyen fajtájú is volt a megoldandó kérdés, mindenhol és mindenben az antiszemitizmus vádjával hozakodtak elő és gán-csolni valót találtak már abban is, ha mi katholikusok, a nagy nyilvánosság igénybevételével szálltunk sikra a mi közös és jogos érdekeinkért. Ezeknek a társadalmi kinövéseknek egyszersmindenkorra el kell tünniök, le kell döntenünk nem csak a teljesen felesleges és a széthúzást legjobban előmozdító társadalmi válaszfalakat, hanem — ha kell — a legerélyesebb követelő hangon fel kell lépnünk azok ellen, akik bizonyos animozitással szítják a tüzet az egyes vallási felekezetek között. A bolseviki világáramlat és a vörös szociáldemokrácia tüntető viselkedése eléggé igazolja azt, hogy mi katholikusok ugylátszik gyengék vagyunk arra, hogy ezekkel a destruktiv, a nemzetet teljesen aláaknázó irányzatokkal sikeresen szembeszálljunk s éppen azért szükség van itten olyan vallási uton végbemenő közösségre is, mely már a puszta gondolat felvillanásakor biztosítja számunkra a társadalmi rend nyugalmát és békességes voltát. Amint a „Sárospataki Református Lapok" emiitett száma irja: „Ha a jövőt nem akarjuk elveszíteni, ha erős falanxot akarunk a radikális és szociáldemokrata irányokkal szembeállítani, akkor a keresztény öntudat erősítése — A világháború eseményei a magyar nemzetet sorsdöntő órák elé állították. Ma már kétségtelen, hogy Ausztria f öderalisztikus állammá alakul át és megdőlvén a dualizmus, Magyarország önrendelkezési szabadságát visszanyeri s az önálló nemzeti állam kiegészítése önként adódó lehetőséggé válik. Magyarország önrendelkezési joga a gazdasági berendezkedés kérdéseiben eddig sem volt kétséges. Hiszen már a koalíció idejében vámszövetség helj^ett vám és kereskedelmi szerződést kötöttünk Ausztriával, ép ugy, mint a külföldi államokkal. Mig azonban a múltban Ausztriával való államszövetségünk korlátozta a tényleges különválást, addig most az államszövetséges viszony megszűnése egyenest ráutal bennünket a gazdasági különválásra is. A mai vámterületi közösség tehát kétgtelenül meg fog szűnni, ami még ennél is többet jelent, külön magyar banknak is létre kell jönnie. Ez az átmenet a mélyreható változások egész sorozatát fogja előidézni és oly uj problémákat ad fel, amelyekkel a gazdaközönségnek és elsősorban a mezőgazdasági érdekképviseleti testületeknek a legközelebbi jövőben foglalkoznia kell. A nemzeti élet öncélú berendezkedése nagy feladatok és reformszükségletek elé állit bennünket kulturális és gazdasági téren egyaránt. Megoldásra vár a közigazgatás reformja, a nemzeti állam központi erejének növelése céljából és ami nem lényegtelen, ki kell építeni ezúttal a mezőgazdasági közigazgatás szervezetét is úgy, hogy a nép érdekeinek gondozása és a mezőgazdasági törvények végrehajtása biztosítva legyen. Meg kell teremteni a most szóttagolt gazdatársadalomnak önkormányzati intézményét, mely a termelés fejlesztésére, szervezésére és irányítására hivatott. A földbirtokpolitikát a nemzeti érdekek és népesedési politika szolgálatába kell állítani. Erősen kézbe kell venni az iskolaügyet, hogy népünk fiai között ne legyenek analfabéták, s már az alsó vonalon mindenki megsékkel próbálta vigasztalni. S midőn reszkető sugarait egymásután kezdte az elhagyott virágocska kelyhébe bocsájtani, ez üde, bársonyos leveleit szép csillagalakban kiterjeszteni és mindazt, amit hallott, mohón szítta magába, hogy a levelei olyan tűzben kezdtek ragyogni, mint valami emberi arc az öröm derűjében. Kelyhóből kis korona emelkedett ki, amelyet a csillag-szirmok tartottak. A hold bánatosan vált meg a szegény virágocskától. Mikor a következő nap már rég felvirradt, a kis virág álommámorosan állott a hideg sziklán és harmatos kelyhóből a hold ezüst fénye ömlött szét bársony-puha leveleire. A fák ós virágok csodálkozva nézték a szikláról leragyogó testvérkéjüket ós illatos sóhajokkal kérdezték, mi történt vele? Amint a kis virág igy, magáról megfeledkezve állott, a viruló alpesi rózsa irigyen nézett föl rá s nem tudott betelni látásával és ő is elküldte illatos sóhaját. A sóhajok eredménytelenül tértek vissza a völgybe s még a fenyők sóhajkövetei sem értek el semmit a magános, titokzatos virágnál. Susogva adták szájról-szájra : egy varázsos holdvirág áll a sziklákon és nem győzzük csodálni . .. Egy pajkos pásztorgyerek mászta a sziklákat s midőn megpillantotta a kis virágot, „De szép fehér vagy!" kiáltotta ós leszakította . . . Ez a havasi gyopár históriája! Németből szabadon : Lolly. A katholikusok és protestánsok egyesüléséről. Habár minálunk Magyarországban minden társadalmi mozgalom, amely a katholikus erők koncentrációját célozza, érthetetlen befolyások, de leginkább a radikalizmus behatása alatt már csirájában is a legalattomosabb támadásoknak van kitéve, a legújabban felszínre vetődött, a katholikusok ós protestánsok egyesülését célzó kérdéssel már puszta méltányosságból is illő dolog hogy foglalkozzunk, mert a vallási világnézet szempontjából mindenesetre eminens fontossággal bir az a körülmény, amikor egy-egy vallásfelekezet egyesüléséről van szó. A katholikus szervezkedés mindig jobban ós jobban tapasztalható elmélyedésében, örömmel ós megbecsülendő értékkel kell fogadnunk a protestánsok részéről azt a nagyjelentőségű elhatározást, amikor a protestánsok látják szükségét annak, hogy ők is csatlakozzanak a katholikusok táborába. Ennek a két vallásfelekezetnek az egyesüléséről, nem mostan van először szó. V. Károly császár már 1539-ben, majd 1540-ben a frankfurti, hagenaui és regensburgi vallási értekezleteken foglalkozott a katholikusok ós protestánsok egyesülésének kérdésével, de végleges megállapodásra nem sikerült jutni s igy a további intézkedések is cótlalanoknak bizonyultak volna. Éppen ugy sikertelenek .maradtak azok a kísérletek is, melyeket I. Ferdinand alatt, majd később Staplrylus, Wicel ós Cassander tettek, kiknek egyesítési gondolatai több protestáns hittudósnál is, mint Hugo Grotiusnál, Calixtus Györgynél visszhangra találtak. Amikor Németországban 1817-ben létrejött a lutheránusok ós kálvinisták egyesülése (Unió), akkor minálunk is erősbödni kezdett a vallásfelekezetek egyesülésének a gondolata és ennek eredményeképpen Pap István, vámosi református lelkész 1823-ban adta ki „A vallási egyesülés ideája" cimű munkáját. A nagy nyilvánosság előtt történt fellépésére egy csomó személyes megtámadás volt a válasz. Azóta sem sikerült ezen a téren eredményes munkát véghez vinni, habár Fáy András, gróf Zay Károly, Kossuth Lajos, a Telekyek és Rádayak is, nemesen buzgólkodtak azon, hogy ezt a nagy horderejű kérdést megoldásra vigyék. Igy tehát, a minden idők legvéresebb korszakának kellett bekövetkeznie, hogy egyrészt, a keresztényszocializmus lelkesedéstől kisért eredményes volta, másrészt a „Sárospataki Református Lapok" augusztus 4-iki számában megjelent felhívás, a legkomolyabban előtérbe szorítsák: a katholikusok és protestánsok egyesülésének nem csak szükségességét, hanem elodázhatatlan fontosságát is. Látjuk azt, hogy az erők tömörülése által, az érvényesülni akarás legbiztosabb módja megvan adva ós amikor a katholikus érdekek hathatós megvédése szempontjából, mindazt ami magyar, egyesítenünk kell, akkor nem szabad