ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-09-08 / 36. szám

Mi szürke ujságirók sokat forgunk a szürke emberek, a kispénzű középosztály tagjai között s mi nem hivatalos Írásokból, hanem a saját nyomorúságunkból, közvetlenül ismerjük a kereskedelmi miniszter úr által hangoztatott állapotokat. Az árúuzsorán a mi meggyőződésünk szerint nem paragrafusokkal s rendeletekkel, hanem a pénz vásárló értékének javításával s az árúcikkek tömegesebb piacradobásával, legfőkép pedig a kereskedelemre nézve alkalmatlan galiciai elemek könyörtelen kipusztitásával lehetne csak segíteni. Ha súlyos vétség a katonai szolgálatban álló egyénnek a szolgálat- s fegyelemmegtagadás, akkor épp olyan súlyos vétség a közellátási, kereskedelmi s ipari szolgálatban álló egyéneknek minden visszaélése is. S ha ott, a a katonaságnál a súlyosabb fegyelmi vétségeket statáriális úton büntetik, akkor — igaza van a kereskedelmi miniszternek, — az árúuzsora megfékezésére is tágabb körű felhatalmazást kell kérnie a törvényhozástól. 100 koronával vagy 10 napi elzárással nem fogják elrettenteni az árúuzsorást a százezrek összeharácsolásának vágyától s lehetőségétől. Ma nincs kereskedői tisztesség, mert a kereskedő is csak akkor lehetne tisztességes, ha tőle a termelő például ebben a bő gyümölcstermő szezonban egy kiló almáért, amiért semmit sem dolgozott, nem kérne 2—3 koronát, vagy ha a cseléd nem kérne 100 kor. havi bért. Mindenki izgalommal terhelten fürkészi a jövő megélhetési feltóteleit. Mindenki iparkodik titkolt készleteket gyűjteni, bármennyit bármily áron megvásárolni, csak legyen, mert a hatóságilag engedélyezett fejkvótákból megélni nem lehet. Ma mindenki iparkodik magát ruhával, cipővel, élelmiszerrel évekre ellátni, mert ki tudja, mit hoz a jövő. Mi láttunk szerényebb háztartásokban 20 kiló kávét, egy internátusban két métermázsa csokoládét, egy 3000 koronás fizetésű tisztviselőnél 8—10 pár cipőt felhalmozva rejtegetni, az elesett katona családját pedig havi 28 kor. nyugdíjból éldegélni. Ha én azt tudnám, hogy az üzletben azonnal kapok új cipőt, amint a régi elszakad, akkor .& fölös két pár cipőmet eladnám másnak, mert mi az ördögnek nékem három pár cipő, ha holnap vehetek újat ? Hát igy. Mig tojást csak dohányért, petróleumot csak cukorért, ruhaszövetet csak lisztért kaphatok cserébe, de pénzért sehol semmit, addig az én százkoronás papírpénzem csak egy darab papír, aminek nincs értéke s mig én nem vagyok biztos affelől, hogy bármily árúcikkből van elég az üzletben, addig az üzleti raktárt az •én szekrényemnek kell pótolnia s mig a galiciai zsebrákok bántatlanul sétálgathatnak s köthetnek üzleteket itt közöttünk, addig bolondok is volnának hazamenni. Tehát szókimondó, őszinte, egyenes hangú rendeletekkel szemben mi is őszintén beszélünk: kérünk telipolcos üzleteket, ércpénzt és a régi tisztességes kereskedők tekintélyének visszaállítását az ad hoc árusok és lánckereskedők ismételjük : könyörtelen kiirtásával. Akkor egyszerre rendbe jön minden s a kereskedelmi kormány képviselőjének is nyugodtabb lesz az ebéd utáni álma. Tsz. HIREK. * Kisasszony ünnepén a főszékesegyházban d. e. 9 órakor az ünnepélyes nagymisét dr. Machovich G-yula prelátus-kanonok celebrálja, utána szent beszédet Kánter Károly prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános mondja. * Főegyházmegyei hirek. Tóth Alajos perbetei káplán Felsőszőlősön lett adminisztrátor. — Trettina hitoktató a budapesti IX. ker. főgimnáziumnál lett hittanár. — Kovács Gellért Budapestre neveztetett ki hitoktatónak. — Klima István tábori lelkész Kirván lett plébános. * Német ujságirók látogatása Esztergomban. A német sajtó vezető fórfiai mintegy huszonötén viszonzásául a magyar sajtó képviselőinek az elmúlt évben Berlinben tett látogatásának, szeptember 12-én Budapestre érkeznek, honnan a M. F. T. R. „Ferenc József" nevü különhajóján szeptember 15-ón vasárnap d. e. 9 órakor kirándulnak Esztergomba, hová 1 óra körül érkeznek. A német ujságirók déli 2 órakor kezdődő ebédre a hercegprímás vendégei lesznek. Utána a bazilikát ós a kincstárt tekintik meg s este visszautaznak a fővárosba. * Hősi halál. Baranyanádasdi és szentgyörgymezői báró Feichtinger György tüzérhadnagy, a signum laudis, a nagy és kis ezüst, a bronz vitézségi érem tulajdonosa az olasz harctéren földerítő útjában ellenséges gránáttól találva huszonnégy éves korában hősi halált halt. Egyetlen fia volt báró dr. Feichtinger Eleknek s unokája dr. Feichtinger Sándornak, vármegyénk néhai népszerű s nagy tudású főorvosának. * A mezítlábas hadiárvák téli cipőszükségletének fedezésére mint a megelőző években, úgy ezidón is dr. Csernoch János hercegprímás 0 eminenciája volt kegyes — mint legelső adakozó — kórelmünk megjelenése napján 300 koronát küldeni. A kegyes adományért hálás köszönettel adóznak Mátéffy Viktor, özv. Marosi Józsefné elnökök. * Prohászka püspök beszéde a magyarság bajairól. A katholikus Népszövetség a Szent István Társulat dísztermében Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök elnöklósóvel nagy hallgatóság előtt kezdte meg szociális hetét. A megnyitó beszédet Prohászka püspök mondotta a magyarság bajairól. Három pontban látja kicsúcsosodni a magyarság bajait: elmaradottság minden vonalon, amellyel együtt jár a szakismeretek hiánya, a szervezetlenség és végül a védtelenség. A magyar népiskolák nincsenek beállítva arra, hogy életképes szépet neveljenek föl. Egész kultúránk nem belőlünk fakadt, nem nálunk forrt ki, hanem importált, gyors tempóban ránkerőszakolt formák komplexuma. Meg kell reformálni a népiskolát és ki kell emelni a doktriner intellektuálizmus módszeréből. A vezető politikusok Angliát bámulták, ahelyett, hogy megvetették volna a mezőgazdaság alapját. A munkaerő szervezetlenül áll a földkihasználás problémájával szemben. A többtermelóst ne bizzák a nagybankokra hanem arra törekedjenek, hogy többet termeljenek a kisgazdák. A magyarság régi rendi szelleme még ma is ugyanaz, mint volt ötven óv előtt. A kivándorlást a korszellem megnemórtése okozta a vezetők részéről, akik semmit sem tettek a földbirtokpolitika terén. A jobb jövő biztosítása érdekében földbirtokreformra, a nép földhözjuttatására, egészséges nópvédelemre van szükség. A tudós püspök nagystílű szociális beszédét a hallgatóközönsóg osztatlan lelkesedéssel fogadta. * Esztergom vármegye megszüntetésének terve élénk visszatetszést és jogos méltatlankodást váltott ki a vármegye hangadó köreiben s lapunk legutóbbi számában közölt hozzászólásunk a legteljesebb helyeslésre talált azok között, kik a vármegye fönnmaradásában ősi történelmi tradíciók megvédését látják szükségesnek. A vármegye kikerekitósének kérdése a múltban már többször foglalkoztatta a vármegye közönségét s akkor az a terv mutatkozott legpraktikusabbnak, ha Esztergom vármegyéhez hozzácsatoltatnók Hont vármegyének szobi járása, mely földrajzi fekvésénél fogva is legtermészetesebb kiegészítő része volna Esztergommegyónek, továbbá úthálózata, Ipolyságtól való elszigeteltsége stb. mind az Esztergommegyóhez való csatolását indokolják. Hogy e terv mennyire plausibilis, azt legjobban igazolja a „Honti Lapok" augusztus 31-i számának vezércikke, melynek irója riadót fúj s már eleve is népfölkelóst hirdet a vármegye csonkitatlansága érdekében. „Nem szabad —• úgymond — elbizakodnunk, vagy éppen előkelő hüvössóggel páholyba könyökölve néznünk a jövendő fejleményeket. Vegyük fontolóra azt, hogy ez a vármegyék területi beosztása, mint minden erőszakos ujitás, bizonyos megrázkódtatással fog járni. Az a tizenöt, vagy nem tudni hány halálra szánt vármegye előreláthatóan önvédelmi harcot fog kezdeni, ami a ma még nyers feloszlatási tervezet bizonyos korrektivumait könnyen maga után vonhatja. Vármegyénk intéző ós irányadó köreinek tehát nyitott szemmel kell figyelnie ezt az élethalálharcot. Féltő gonddal figyelnie a fejlemények minden fázisát, igy talán különösen keresnie az érintkezést azon tényezőkkel, melyek a felosztási tervezet készítésével vannak megbízva, még pedig mielőtt ezek a ma még nyers tervek végleges törvényjavaslattá meg nem érnek. Éppen most vármegyénk őszi közgyűlése előtt állván, törvényhatóságunk tagjai is elmélkedés tárgyává tehetnék azt, hogy nem volna-e üdvös ezt a nagy kérdést valamelyes formában a közgyűlés szine elé vinni ós benne valamelyes határozatot is hozni ? Bizony a véresen komoly háború közepette is minden tovább élni akaró vármegyére nagyon komoly idők ezek. Ilyen komoly időben hangozhatott el a római szenátusban az immár klasszikus szállóigévé vált intelem, hogy: Caveant consules ..." ímhol, igy védekezik már előre Hont vármegye közvéleménye a vármegye megcsonkítása ellen s ébresztgeti azokat, akik „előkelő hüvössóggel páholyba könyökölve" szokták nézni az eseményeket. Ennek a riadónak minden szava a mi vármegyénk közönségének, hangadó köreinek is szól, mert Esztergom vármegyét nem lehet megszüntetni, vagy másodrendű érdekeknek áldozatul dobni. * Tanári kinevezés. A^ esztergomi érseki róm. kath. tanítóképző intézetnél megüresedett tanári állásra 0 Eminenciája a Bibornok Hercegprímás Bartal Alajos győri polg. iskolai tanárt nevezte ki. * Áthelyezés. Vándor Károlyt, a „Hangya" nagyszombati kirendeltségének tisztviselőjét, lapunk jelles tollú gazdasági munkatársát önálló működési körrel a nagyváradi kirendeltséghez helyezték át. * Az iskolák higiéniája. A vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletben hivja fel a vármegyék közigazgatási bizottságait, hogy utasítsák az elsőfokú közigazgatási hatóságokat ós egészségügyi közegeket, hogy a népiskolai egészségügyre vonatkozó rendeleteket szigorúan hajtsák végre, illetve azok végrehajtását pontosan ellenőrizzók. E rendelet kiadására az iskolai egészségügyi szabályok általános elhanyagolása adott alkalmat. A jövő generáció épségének s egészségének biztosítása a háború által lerontott egészségügyi viszonyok között fokozott figyelmet követel s épp ezért a kultuszminiszter rendelete fontos érdekek biztosítását célozza. * Kath. iró dicsérete. A nagyszombati jezsuiták kiadásában megjelenő tót nyelvű „Jézus Szive Hírnöke,, (Posol) szerkesztősége diszkiállítású dicsérő oklevéllel tüntette ki dr. Janda József nyitrapereszlényi esperest párját ritkító szorgalmú irodalmi tevékenységéért. * A tengerparti gyermeknyaraltatásra Esztergom városból is 64 gyermek jelentkezett, de a kormánynak ez ügyben ismeretes állásfoglalása miatt ezeknek a szegény gyermekeknek az üdülése abbamaradt. Az apróság persze nem érti, hogy az örömmel várt kirándulás miért bukott meg, a szülőket azonban a terv lefuvása határozottan megnyugtatta, mert hisz a tengerparton történtek után gyermekeiket úgysem engedték volna az ismert viszonyok közé „üdülni". * Magyarországi munkások rokkant és nyugdíj egylete negyedszázados fennállását az Országos Zeneakadémia hangversenytermében díszközgyűlés keretében ünnepelte meg. A jubiláris közgyűlés impozáns lefolyású volt. Részt vettek azon a kereskedelmi, földmivelési, honvédelmi miniszterek kiküldöttei, képviselve voltak a főváros, az Orsz. Ipar egyesület, Az Áll. Munkásbiztositás Hivatal, az Orsz. Munkásbetegsególyező és Balesetbiztosító Pénztár, továbbá társadalmi intézmények, Ott voltak még az egylet fiókjainak küldöttei. Az ünnepély a Himnusz eléneklésóvel vette kezdetét, a megnyitó beszédet pákai Kölber Alajos kocsigyáros, az egylet 25 óv óta működő elnöke és örökös tb. elnöke mondotta. Az ünnepi beszédet Darvas Adolf alapító tag tartotta. A vidéki fiókpénztárak nevében Schneider Vilmos soproni elnök, a diósgyőri 2. sz. fiók részéről pedig Deák József beszélt. A közel 6000 rokkant köszönetét a vezetőség iránt Szabó Béla rokkant tag, volt vasöntő fejezte ki egyszerű szavak kíséretében. Az ünnepélyt MÁV. Gépgyár „Acólhang" dalegyesülete a „Talpra magyar" c. dal eléneklésóvel zárta be hatásosan. A jubileum alkalmából a társadalom támogatása is szépen megnyilvánult az egylettel szemben, Weiss Manfréd lőszergyára r. t. 3000 K-val, Thók Endre 1000 K-val, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár 300 K-val az egylet alapító tagjai sorába léptek, számosan pedig kisebb