ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-09-08 / 36. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szam ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő: SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Keresztény munkaadó. Esztergom, szeptember 7. Sokat hallunk szociáldemokráciáról, ker. szocializmusról. Taglaljuk a munkáskérdést gazdasági és világnézeti szempontból. Beszélünk a feladatokról, melyek a munkásszervezésterén keresztény férfiak előtt emelkednek, de keveset hallunk és keveset beszélünk a munkásviszonyok egy fontos tényezőjéről: a munkaadóról. Erről, mintha megfeledkeznénk. Pedig nemde, a szociáldemokrácia a munkaadók hideg önzésének terméke? A gazdasági liberalizmus eszméitől áthatott tőkések kiszipolyozták a munkást: a férfit, az asszonyt egyaránt, de még a gyermeket is. Már öt éves korában felkergették a kis rabszolgát a vékonybélü gyárkéménybe kormot vakarni. A szegény munkás egész családjával a kereszténységtől eltávolodott, pogányul kegyetlen ipar polipkarjai közt vonaglott. Mást nem tudott kizsákmányolói ellen szegezni, csak gyűlöletét. Ebbe a gyűlöletbe vetették bele Marx eszméit. Ebből a gyűlöletből kovácsolták össze a forradalmi szociáldemokrata szervezetek vasláncait. Ma is a szociáldemokrácia legjobban ott terjed, ahol a munkás igazságtalanságot, jogtalanságot, elnyomatást tapasztal és ennek következtében megfogamzott lelkében a gyűlölet. Kivált ha a vallás nem érezteti mérséklő hatását. . Németország kath. részein virágzanak a keresztény munkásszervezetek. A szociáldemokrácia sok helyen nem képes gyökeret verni. De miért? Mert azon vidékeknek még van vallásos szellemtől áthatott intelligenciája, kath. nagyiparos- és nagykereskedővilága. Munkaadó és munkás között atyafiságos, ker. szellemtől áthatott, bizalmas viszony áll fenn. Egy Rajna-vidéki mérnök mondta a legutóbbi sztrájk alkalmával: „Nálunk az ilyen sztrájk nem lehetséges ! Ha a munkásoknak panaszuk, vagy kívánságuk van, megjelennek a gyár vezetősége előtt és tisztességes hangon előterjesztik ügyüket. Megkezdődnek a tárgyalások, melyeken végigvonul a kölcsönös bizalom és megértés. Megegyeznek anélkül, hogy a kalapácsot le kellett volna tenni." Ott a munkás a munkaadót nem tekinti kiszipolyozónak, hanem munkatársnak, akinek tökéje táplálja az üzemet, akinek a szelleme kezdeményezi és irányitja a munkát, s aki mindezért a munka gyümölcseiből igazságos arányban részesedik. Természetesen a munkásszervezetek itt is szükségesek a munkaadóval szemben, már csak ama emberi gyöngeség miatt is, melyet a közmondás ugy fejez ki, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze." De ez a szervezkedés nem a gyűlöletből, hanem az okos megfontolásból ered és igy könnyen meg is maradhat keresztény alapon, mig ellenben onnan, ahol gyűlölet uralkodik, még a keresztény névnek is száműzve kell lennie. Roppant fontos tehát, hogy a munkaadót is a keresztény szeretet szelleme hassa át, hogy legyenek kath. nagyiparosaink, gyárosaink és kereskedőink, hogy földbirtokosaink is keresztény szociális érzésben erősödjenek. A „pro iuventute catholica"iéle mozgalom „a kath. intelligencia szociális önképzése"*) jelentőségét e szempont lényegesen növeli! Már az is vigasztaló, hogy ilyen mozgalom van. A jövőben mintha kezdne derengeni! Annál sötétebb, a jelen ! Egy emberöltővel ezelőtt micsoda atyafiságos viszony volt még sok helyütt — pl. a megyebeli kőfaragó községekben is — mester és legény között! A régi céhrendszer családias szelleme kötötte össze a lelkeket. Aztán jött a szervezkedés! Ki szervezte a munkásokat? — A pap és tanitó szépeket tanítottak, de szociális feladatukról sejtelmük sem volt. Amithogy ma is, sajnos, a legtöbb szemináriumban és tanítóképzőben a . szociális kiképzés minimális vagy semmi. —- Végezték tehát a szervezést a vörösek. És hogy hozták össze a munkásokat ? Természetesen nem világnézeti felfogásuk igazságával, hanem azzal, hogy elégedetlenséget vittek a munkás lelkébe és ebből az elégedetlenségből kicsiholták a gyűlölet lángját a mester ellen. A munkaadó egy szép napon csak hallja ám suttogni a háta mögött: „itt a nyúzó.* Munkásai ettől fogva csalták, károsították. Természetes, hogy a két fél viszonya mindjobban elmérgesedett, a gyűlölet kölcsönös lett. A szociáldemokrácia ennek csak örül. Mint ahogy némely növény megdolgozza a földet, hogy a következő időben kedvezőbb létfeltételek mellett terjeszthesse gyökereit, hasonlókép *) Ilyen címen tudvalevőleg dr. Vass József előadást tart'a budapesti szoc. kurzuson. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy Oláhországban internált magyar pap elbeszélései. Irta: Dunai György. (Folytatás.) XIV. A túszok. Itt találkoztam a túszokkal s itt ismertem meg azt a rettenetes bánásmódot, amelyben őket részesítették. 1916. évi november havában hozták őket ide. Kezdi vásárhelyi ügyvédek, papok, polgárok. Brassóból is vannak köztük. A legtöbbje Háromszók és Csik falvaiból jött fuvarral. A kocsit, lovat, ökröt elvették tőlük, őket pedig a Raducaneni iskolába zárták be. Csupa gyermek (két éves is) leány, asszony (80 éves is), aggastyán, rokkant. Férfi a javából nem is akad. A padlón hálnak. Nyűves megőrölt és megfőtt borsó az eledelük. Pedig vannak köztük nagyon sokan, akik a legjobb módban éltek. A nyomor, insóg, éhség, hideg, mocsok beteggé tette őket 250-ből nem jött 100-nál több haza. A többiek ott nyugosznak a Raducaneni temetőben. Jó emberek segíteni akartak rajtuk. A főszolgabíró elején, majd a tábor parancsnoka később nem engedte. Pusztuljanak, volt a válasz minden előterjesztésre. Hogy a száz életben hazajöhetett, az Weiss József faipari igazgató érdeme. Julius havában került oda a sassii börtönből, átlátta azonnal a szomorú helyzetet és hozzálátott a munkához. A parancsnok határozott tilalma ellenére személyesen utánajárva összegyűjtött a pénzzel rendelkező internáltaktól havi 4000 leit és ezt mind a túszok felsegélyezésóre használta. Megjavult a koszt ós vele a túszok életkedve. Ma Kézdivásárhely tele van ez ember dicséretétől, mert akik hazakerültek jó részben Isten után neki köszönhetik életüket. Jó szivéért, bátorságáért^ jó Isten megjutalmazta már, ma övéinél van. És minden bizonnyal más jutalom is vár reá. XV. H adifogigáinkról. A túszoknál Moldovában csak a hadi foglyoknak volt rosszabb dolguk. Eskü alatt nyilatkoztatták ki Simon Márton bankigazgató és Csató József jegyző békási polgárok, hogy a sipote-i táborban 17000-ből csak 4000 hadifogoly maradt életben. Az albitai fogoly táborbeli magyar bakákkal nem egyszer volt alkalmam beszelni Husi városában. Melegebb ruháikat elvették, földalatti odúkban laktak, tűz ós világítás nélkül. A menázsi semminél kevesebb, mert nem táplálta, hanem elrontotta egészségüket. A tél folyamán igen soknak lefagyott a lába a fogolytáborban. Vasutat ópitő oroszokhoz osztottak be őket, a hol nehéz munkáért jó kosztot és kilencven fillért kaptak napjára. S ők örömmel végezték az orosznak a munkát, csakhogy az oláhtól megszabaduljanak. Ahogy mindezt láttuk, hallottuk' sirt a lelkünk. Személyes tapasztalatom alapján a következőket le akarom szegezni, as oláh kultúra monumentális bebizonyítására: 1917. évi május havában Husi-Oorni 52. sz. a. lakásunkban megjelent egy csángószármazásu csendőrkáplár ós a csendőrőrsre hivott meg bennünket. Az ottani csendőrőrmester utasított bennünket, hogy menjünk el azonnal'a Fálciu nevü katonai kórházba. Azonnal elindultunk. Ott fogadott bennünket Madame Hillerin de Pressec francia grófnő, vöröskeresztes hölgy azzal, hogy a kórházban lefagyott lábu hadi fogoly katonák vannak, akik lelki vigaszra ós a betegek szentségeire szorulnak. Nagynehezen be tudtunk jutni a termükbe. Az intendáns — erdélyi oláh volt — mindenképen akadékoskodott. Megbeszéltük a jó katonákkal, hogy másnap reggeli nyolc órakor a legméltóságosabb Oltáriszentséget elhozzuk és ellátjuk őket szent hitünk vigasztalásaival. A szenvedéstől megtépázott arcok a belső lelki örömtől szinte átszellemültek a jó hir hallatára. Az intendáns ur is beleegyezett. Megkérdeztük aztán még a hadifoglyokat, hol, mikor fogták el, milyen ezredből valók, hol fagyott le a lábuk, milyen a kosztjuk stb. ? Négyen 4-es bécsi Deutschmeisterek. Meghatott lélekkel hazamentünk ós másnap az Oltáriszentsóggel szivemen siettem a városba. Katonás pontossággal 8 órára ott voltam Surányi kellógámmal. Fél tizre rendelt akkor oda, az intendáns. Újra odamentünk, de ismét visszautasítottak azzal, hogy a főorvos