ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-07-28 / 30. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik mmáen vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Egyes szám ara 20 jillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Szerecsen-mosás. Esztergom, július 27. A közelmúlt nappali fényt vetett azon társaság lelkére és szivére, mely a munkásság megváltójának tolná fel magát, ha ugyan lépten-nyomon ki nem bújna a szeg a zsákból. A szociáldemokrata vezényszóra elsült csendörfegyverek előtt vérében f^kvö halottak koporsója felett demokrata szeretettől átszőtt önszépitgetö hazudozásba merül az a Népszava, melynek nevelése a félrevezetett munkásság és nérói vadságának öröme a céltalanul és szükségtelenül kiontott munkásvér. Céltalanul, mert egy heti sztrájk után is ezt kellett beismerniük, szükségtelenül, mert a bérharcnak szépen érő győzelmének küszöbén, midőn a nyugodt tárgyalások már úgyis eredményt ígértek — tüzet és nyomán vért szomjazott. Miért ? Hazaáruló és munkástestvért gyűlölő könnyelműségének tobzódó kielégítésére. Hazaáruló, mert pár ezer vaggon szükséges áru elmaradásával nem törődött, amiért oka lesz a fűtőanyag stb. hiány nyomában fakadó nyomornak és a haza gyengülésének; munkástestvért gyűlölő, mert a halottak tetemei felett sem tud igazoló okot felhozni, hogy miért nem működhetett vér nélkül. S mig Népszaváék és szociáldemokrata uraimék ily könnyelmű labdázást tesznek a munkás néppel, addig a békés szellemű és önérzetes keresztény sociális szervezetelöbbre juttatta a munkásság helyzetét. Ez a különbség a kettő közt. A keresztény szocialista kulturáltabb, önérzetesebb és komolyabb uton akar haladni és munkálkodni, a szociáldemokrata durva, betyárkodó és hazug mellékcélokért ont vért és terjeszt gyűlöletet és nyomort. A munkásság érdekeinek és pedig jogos érdekeinek fölé helyezi azt a botor hencegést, mely közöttük bizonyos csoport hatalmi mámorának féktelen érdeke. Ezért haljon meg egy pár munkás, legyen több özvegy és árva, egy heti keresetét dobja el 100 és 100 ezer család, jól lehet a másik oldalról már jő és sürgetést sem igényel a munkásság érdekének kielégítése. A Népszaváék hiába, sőt kárukra dühöngenek. Hazug, betyárkodó soraik és főcélnak előrángatott klikk érdekeik minden hitelre méltatlanná teszik. Elragadták a munkásság szájából egy heti kenyerüket és a keresztény szocialisták kiabálás és törészúzás nélkül hozták a béremelést. Tehát hiába tobzódnak és rágalmaznak még utólag is ugy, hogy a keresztény szocialisták a bérlenyomók és veszik el a munkásságtól a kenyeret. Nem. A lóláb ez: a keresztény szocializmus első szava nekik a vörös posztó, nem a második. Mosakodásukban is nem szégyenlik e hallatlan ferdítést és botor meg nem értést hangoztatni: „ . . . Mert az illető szervezet — a római pápa egyenes utasítására — a keresztény jelleg leple alatt igénytelenségre, alázatosságra, szolgaságra . . stb. neveli őket." Hát ez a baj! De ha citál, értsen is ! Nos hát az a római pápa által sürgetett igénytelenség, alázatosság még mindig önérzetesebb munkásságot nevel és helyesli a megérdemelt béremelést és annak sürgetését, mint a saját központjának legalázatosabb, orránál fogva vezetett és cél nélkül is hajszolt szociáldemokrata munkásság. Amig a keresztény szolgálatkészségre nevel (és nem szolgaságra), mert a munka az első és a bér a második, addig odaát a szociáldemokrata pápa puskacső elé viszi tehetetlen rabszolgáit. Hivatásának önérzetesebb, kulturáltabb és megfontoltabb magaslatán állónak kellene lenni a Népszaváéknak, ha igazán a munkásság és társadalom hitelére akarnak számot tartani a jövőben. A betyárkodásnak, hazudozásnak és izzó tudatlan Róma és keresztény üldözésnek programmjukból ki kell maradni, mert ezen Ízetlen felekezeti sértegetésnek kezd a cirkusza már összedőlni. K. Gy. S. — Biharmegye közélelmezése. Hogy a közélelmezés és közellátás kérdésének sikeres megoldása és céltudatos irányítása milyen eredményeket képes felmutatni, azt legújabban Biharvármegyében lehet tapasztalni. Országunk eme szép reményekre jogosító vármegyéje is kénytelenkelletlen hajlékot ad a háborús konjunktúra képviselőinek. A fogyasztó közönség már régen tudja azt, hogy az árdrágítók garázdálkodásának csakis ugy lehet véget vetni, ha jogos érdekeiért sikra szállnak és szövetkezetekbe tömörülnek. ÄZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy Oláhországban internált magyar pap elbeszélései. Irta: Dunai György. (Folytatás.) IX. Az internáltak kálváriája — modern oláh fogolyszállitás. November vége felé jár az idő. Vad északi szél száguld végig az oláh pusztán. Hideg eső hóval keverve csapkodja arcba a karavánokat. Feneketlenné lesz az agyagos utak sara. Gyors tempóban, szuronyok között indulnak útnak az internáltak. Szitkok zápora és puskatusok püfögése közepette megtanulják a visszavonulást az internáltak. Csak néhány szekér internálási podgyásszal és a parancsnokság hintói követik a gyászos menetet. Mintha a zsidók pusztai vándorlásának képmása volna ez. A parancsnoknál se térkép, se útmutató. Minduntalan téves útra kerülnek. A parancs az, hogy csak észak-kelet felé! Néhány tízezer ember hetekig vándorol sárban, mocsokban, éhesen, szomjasan, álmosan. Kenyér nincs, meleg étel sincsen. Akinek pénze van, vásárol jó drágán — puliszkát. Az oláh visszavonuló hadsereg utólóri a karavánokat. A rendetlenség még nagyobb és nagyobb a szenvedés. Mert ím előttük hajtják a kémeket, akik ették az ország kenyerét, de elárulták annak minden titkát. Sehol t egy barátságos arc, egy szives elszállásolás. Éjjeli szálló többnyire a csillagos vagy felhős ég sátora, vagy legjobb esetben egy szalmakazal. 1916. december 24-ike van. Karácsony szent estéje. Vájjon hol töltik a szegény kóborlók a mai szent estét? Az egyik kollégám igy rajzolta le életének legszomorúbb karácsonyát: ,,Bemegyünk egy parasztházba, onnan oláh katonák kergettek ki. Eltaláltunk nagynehezen egy sertósólba, de oda oroszok hurcolkodtak be. A betlehemi istállónak csak a szalmája jutott nekünk. Beletemetkeztünk egy szalmakazalba s ott töltöttük a szent estét karácsonyfa, pásztorjáték, éjféli mise, öröm nélkül. Csak egy kis karácsonydalt énekeltünk és lefeküdtünk. Reggelre négy dermedt lóleknélküli testet húztunk ki a kazalból. A nagymise örömteli Glória zengése helyett megtört hangon, rövidesen és gyorsan mondtam: „Adj uram örök nyugodalmat nekik!" és mentem tovább a kálvária utján." Ez már a menetelés 4. és 5. hete. Az utakon sokan elmaradoztak betegen, haldokolva és meghalva. Ki tudja elszámlálni az ütéseket, amit csendőrök, népfelkelők mértek a szerencsétlenekre. Bors főhadnagy tandaresii parancsnok kiadta napi parancsba, hogy le kell szúrni, vagy lőni a hátramaradókat. Pedig bénák, gutaütöttek és fóllábuak is voltak az internáltak között. Egy másik centrum embereit, köztük nagykereskedőket, gyárosokat, öreg embereket lövészárkok ásatására vitték. Rövid néhány perc alatt a munkát vezető hadnagy tizenötezer leinél többet vágott zsebre, amiért néhányat felmentett a lövészárok ásásától. Csak az orosz katonák köí zül találkozott emberségesebb alak, aki megszánta a szerencsétlen internáltakat. Jó szó kíséretében teát, levest, kenyeret, hust, sőt dohányt is adtak. A pénzt semmiért sem akarták elfogadni. Végre elérték az internáltak a Galati-Tecuci vasúti vonalat. Szegény internáltak de nagyot csalódtak!! Azt hitték, hogy kész vonat várja őket és véget ér a gyaloglás. Pedig napokig ott lógtak a vasútvonal mentén. Négyszer is megtették az utat gyalogszerrel Hanu, Conachi és Barcea állomások között. • A sok nyomorúság közepette egyetlen egy a vigasztalás, a visszavonuló román hadsereg rettenetes állapota. Katonák fegyver nélkül, rongyosan, piszkosan. Lovak szerszámmal, de ágyuk, municiós szekerek nélkül. Minden a legnagyobb rendetlenségben. Persze ez is csak az egészségesek vigasztalása. Végre vonatra szállhattak. De itt új szenvedések vártak rájuk. Irtózatosan összezsúfolták őket. Volt kocsi, amelyben 50 ember helyett 117 foglalt helyet. A néhány órás ut Hanu Conachi ós Crasna állomás között háromtól egészen hét napig tartott. El sem lehet képzelni ama rettenetes szenvedéseket, amelyeket a szerencsétlen internáltaknak ki kellett állniok. A sok hetes gyaloglás után összetörve, összefázva belekerültek a legborzasztóbb mozgó börtönbe.