ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-01-27 / 4. szám

XXIII. évfolyam. Esztergom, 1918. január 27 4. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik mmáen vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 kor., fél évre 6 kor. Etjues asam ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő : SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Az „Esztergomi Katholikus Kör" közgyűlése. A világháborúval kapcsolatos társadalmi jelenségek tanulságai sok okulást rejtenek magukban. Aki figyelemmel kisérte ezeket a társadalmi jelenségeket s némi életfilozófiával mórlegeli azokat a megdöbbentő tüneteket, melyek e társadalmi jelenségek nyomán fakadnak, lehetetlen észre nem vennie, milyen erő rejlik a felekezeti összetartozandóság tudatában s hogy milyen el nem vitatható, le nem tagadható, sőt le nem kicsinyelhető eredményeket tudott felmutatni minden téren a felekezeti együttérzés és összetartás, — sajnos — mindig ós mindenhol a katholikus elem rovására. Minket nem vezetett soha katholikus elveink érvényesítése érdekében kifejtett munkásságunkban a kicsinyes és oktalan gyűlölködés ós békétlenség tendenciája s mi nem lobogtattunk sohasem vörös posztót mások szeme előtt, de régi sérelmeinkből eredő komoly és öntudatos magatartásunkat még erősebbre, még szívósabbra | nevelte a háború sok-sok szomorú tanulsága. Recrudescunt inclytae gentis Hungarae vulnera : kiújulnak a jeles magyar nemzet sebei, melyeknek vérét nemcsak a csatamezők fövénye, de a társadalmi élhetetlenség homokja is mohó szomjúsággal szívta, szipolyozta a háború elmúlt negyedfél éve alatt. A katholikus öntudat gyengesége s lazasága régi bűnünk s nemtörődömségünk könynyenvevése régi mulasztásunk. A katholikus felekezeti összetartozandóság kellő ápolásának elmulasztása kemény vádként nehezedik társadalmi lelkiismeretünk mérlegserpenyőjóre. Nálunk a katholikus öntudat éberen tartását a templomok szószékein buzgólkodó apostolokon kivül néhány vérszegény katholikus egyesület szolgálja csupán több-kevesebb eredmónynyel, de korántsem azzal a sikerrel, melyet az ügy fontossága megérdemelne. Az egyesületek között kétségtelenül egyik legelőkelőbb helyet foglalja el az Esztergomi Katholikus Kör, mely már több mint negyedszázados múlttal szolgálja Esztergom város katholikus intelligenciája vallásos s meggyőződésszerű katholikus öntudatosságának irányítását. * Az Esztergomi Katholikus Kör f. hó 20-án tartotta XXVI. évi rendes közgyűlését, melyen a főkáptalan tagjain s a papságon kivül a város úri ós polgári társadalmának minden számottevő tényezője megjelent. A kör helyiségét zsúfolásig megtöltötték a megjelent tagok, mikor 5 órakor lovag Mattyasovszky Lajos, a kör világi elnöke az alábbi lelkes és lendületes beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelt Közgyűlés ! Hosszú vajúdás után eljutott kedves körünk a XXVI-ik közgyűléséhez. Ez a választópont kedves körünk életében a bibliai sovány és kövér esztendők között. Es ha a sovány, küzdelmekkel teljes 25 évet Isten segítségével és különös kegyelméből átküzdöttük, mily reményteljesen kezdhetjük meg az ujabb 25 évet, midőn a súlyos terhektől részben megszabadultunk, sőt már biztosítékunk is van, a továbbfejlődéshez. De nem akarok ma a mult súlyos terheiről, azoknak szerencsés, gondos elhárításáról szólani, mert akadhatna oly jóakaróm, ki abban dicsekvést fedezne fel. Ezt a 25 éves fennállásunk évfordulója ünnepére hagyom másnak, olyannak, ki kedves körünk bölcsőjénél a bábaságot, a gondos apát, a csecsemőnél, annak fejlődésénél, a szorgos, figyelmes, szerető keresztapát képviselte, és e nehéz állást szeretettel, odaadó gonddal és aggódó örömmel ma is viseli, betölti. A rendes évi közgyűlésen csak a letűnt évnek kimagasló eseményeit volt szokás megemlíteni; ón ezt ma is követni óhajtom; ma is csak a mult óv eseményei közül nagy horderejű, különösen kedves körünket, annak fennállását biztosító eseményekről fogok szólani. A mult évben kedves körünket leginkább érintő események között kimagasló tények sorozata, már a most egy éve megtartott 25-ik közgyűlésünkön vette kezdetét. Az a nyomasztó helyzet, az az aggódó küzdelem, melyet a kör anyagi helyzetéről akkor a m. t. közgyűlés szemei elé tártunk, Őméltóságának, a mi hódolattal tisztelt és tisztelve szeretett elnökünknek dr. Machovich Gyula prelátus kanonok urnák nemes szivét oly mólyen érinté, hogy fennkölt lelke ez állapoton segíteni óhajtván : 20 ezer korona hadi kölcsön kötvényt ajánlott fel, mely kamataival a kör adósságának kamatait óhajtotta kiegyenlíteni: a tőkét pedig a kör bővítésére, fejlesztésére engedte felhasználni. Ezen óriási, fejedelmi adomány megnyitotta a fölöttünk összetornyosult sötét felhőket, elhárította a már vészteljes, aggodalmas megsemmisítéssel fenyegető vihart és szemünkbe egy szebb jövő pirkadó napsugarát, a remény éltető fényét lövélte és küzdelmeinket enyhítette és megszüntette. Ugy emlékezem, e nagy meglepetés, ezen óriási — kedves körünk életében örökké megmaradó tény, — rám, kinek kedves körünk oly mérhetlenül, oly kifejezhetlenül szivéhez nőtt, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Elmondhatod... Elmondhatod hangos szóval . . . Nem kell, édes, szégyenkezned miattam ízig-vérig magyar voltam, Árnyékomtól ugyan sose' riadtam, De egy golyó leterített. Rá a gránát félig be is temetett . , . Itt járt már a pap is nálam : Most adta rám az utolsó-kenetet. S itt jártak, az ezredesem, Meg a tisztek, kik életben maradtak ; S gyűrött, véres galléromra Még egy fehér csillagocskát varrattak . . . S hozzám jött a tábornok úr, Nyomában a fényes, büszke környezet, S a két ezüst érmem mellé Feltűzte az aranyat és — könnyezett . . . Ezt beszéld el büszkélkedve . . . Ennél többet rátok úgyse' hagyhatok. Mindenemet odaadtam, S nem kértem, hogy valamit is adjatok. Három évi szenvedéssel Mégis felért az a dicső pillanat . . . Magyar voltam izig-vérig: Csak olyannak neveljed a — fiamat! Ferke Ágost Titkári jelentés. Irta és az .Esztergomi Kath. Kör" 1918. évi január hó 20-án tartott XXVI. rendes közgyűlésén felolvasta Dombay Náreisz alelnök és titkár. M. T. K.! A gyorsan rohanó, egész valónkat lefoglalva tartó világesemények véres forgatagában újra összejöttünk, hogy megtartsuk szokásos évi beszámolónkat, körünk XXVI. rendes közgyűlését. Most, amikor érdeklődésünk középpontjában a hatalmas világrengés egyrészt véres, másrészt meg békés reményekkel biztató eseményei állanak, s amikor minden figyelmünk ós egész lelkivilágunk nemzeti létünk és életünk sorsdöntő eseményeire szegeződik, mondom most, egyesületünk szerény keretekben mozgó, élete ós működése nagyobb figyelemre és érdeklődésre nem igen számithat. S ha mi mégis — e nehéz ós súlyos viszonyok közepette is —• összejöttünk ós egyesületünk lefolyt életéről tagjainknak tájékoztatót akarunk adni, ezt csak azért tesszük, hogy lássa meg az érdeklődő világ körünk életképes voltát és állandó, megszakítás nélkül való hasznos tevékenységét. Ha a nagy világégés eddigi három esztendejében megtartottuk szokásos évi beszámolónkat, akkor kész örömmel kell ezt tennünk most, a háború negyedik esztendejében, mert ez az év egyesületünk törtónetéban mindig emlékezetes és örökre felejthetetlen lesz. S bár a jelen nehéz és áldozatos idő nem alkalmas a hangos ünnepségre, azért a mai közgyűlést reánk nézve mégis az igazi öröm felejthetetlenül kedves ünnepévé avatják a lefolyt óv kimagasló és el nem hallgatható eseményei. Ezen örvendetes események közül — az időrendet betartva — a legelső az, amely most egy éve törtónt, mult évi közgyűlésünk alkalmával. Körünk áldozatkész szivéről ismert egyházi elnöke, dr. Machovich Gyula praelátus-kanonok úr 20000 K-ás adományával felejthetetlen emléket állított magának egyesületünk történetében. O Méltósága körünk működését ós életét alapításától fogva élénk figyelemmel kisérte. Az egyesületi élet iránt fogékony lelke állandóan érezte, hogy Esztergom társadalmi életében hasznos, áldásos tevékenységre hivatott kath. kör életét és működését állandóan bénítja, fejlődósét és nagyobb szabású társadalmi tevékenységét szinte lehetetlenné teszi az a nagy anyagi gond, amely az egyesület fennállása óta súlyos teherként nehezedett haladni és nemesen működni akaró vállainkra. Ezen hosszú esztendőkön át egyesületünkre nehezedő terhet vette le jelentékeny részben szeretett és nemesszivű egyházi elnökünk akkor, amikor — saját szavait idézve — mult évi közgyűlésünkön a következő bejelentést tette: ,,a kör jubiláris esztendejének hajnalán O Felségeik: IV. Károly apostoli királyunk ós Zita királyné asszonyunk szerencsés megkoronáztatásának emlékezetére 20000 K-t ajánlok fel 6 %-os hadikölcsönkötvónyekben oly végből, hogy ez összegnek 1200 K-t kitevő kamatjával a fennálló adósságnak valamivel kisebb kamatja fedeztessék, s ha majd erre bármely okból, miként remélni szeretjük, mennél hamarább, többé szükség nem lenne, a felajánlott összeg a kör házának illő kifejlesztésére fordittassék." A nagylelkű és körünk kifejlesztését , és felvirágoztatását célzó fejedelmi adományt akkor