ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918
1918-07-07 / 27. szám
franciák összelövödözni, ha majd német kézre kerül. S ki tudná megmondani, hogy mi vár még Velencére, Florenzre, Milánóra, Parisra. Nem fog-e az is Oroszország sorsára jutni, ahol a megvadult muzsikok felgyújtották a muzeumokat, palotákat, kastélyokat, lefejezték a márványremekeket s lyukakat hasítottak Verescsagin százezreket érő képein. Betörtek Odessza mellett a Puskin múzeumba is, s az orosz Petőfi féltve őrzött, nagy gonddal összegyűjtött kéziratainál szalonnát pörköltek, amint egy hazatért fogoly magyar beszélte el. Szomorú idők, füsttel, vérrel irt sorok, a művészetek történelmében. Caysz. — Nagy az ijedelem a mozitulajdonosok kebelében, a duzzadó tárca alatt rejtőző szivek mélyén a kormánynak a mozik rekvirálására vonatkozó törvénytervezete miatt. A mozik monopolizálása ugyanis inkább a zsebéhez, mint a szivéhez szól a mozitulajdonosoknak, kik a kultúra terjesztésének szolgálatában legalább is annyi előnyt s kiváltságot vindikálnak maguknak, hogy ha már az állam a zsebükben akar kotorászni, akkor hadd dughassák ők is egyidejűleg a kezüket a zsebükbe az állam keze mellé. A községi üzemű mozik a tervezet szerint afféle hatósági szórakozásosztó irodák lesznek, hová a röndór a kapu előtt szép párosan felsorakozott tömeget a városi pecséttel ellátott szórakozási-jegy felmutatása mellett bocsátja csak be. A többgyermekes, többgondu családapák külön, élénkebb szinű elsőbbségi jegyet fognak kapni, mert ezeknek több kedélyfelfrissülésre van szükségük, mint például az agglegénysorban tengődő bankdirektoroknak. Aki hatósági orvosi bizonyitvánnyal tudja igazolni, hogy hajlamos a hipochondriára, az felemelt kvóta szerint kap mozijegyet. A fejadagot a kedólyügyek minisztere minden szezon elején külön rendelettel fogja szabályozni. Ha teszem azt rossz termés mutatkozik, akkor a szellemi táplálék fejadagját bizonyos percenttel emelni fogják, viszont ha jól megverjük az olaszokat, akkor, — hogy a túlságos öröm meg ne ártson, — egy negyedévig csak sötét filmdrámákhoz adnak leszállított adagra szóló mozijegyet. A községi mozik üzemkezelése bizony nem lesz olyan egyszerű, mint most, hogy: megjött a film, fölcsavarjuk a kerékre, aztán brrkrr .... már táncol is a vásznon Rita Sachetto. Hát nem. A postán érkező filmet először beigtatják a városi igtatóba, aztán a szépművészeti tanácsos szignálni fogja a mozireferensnek, aki javaslatot terjeszt majd elő a kibocsátandó plakát, — bocsánat: hirdetmény szövegére vonatkozólag. Ha 3. Kivánságok. Öregek mondják, hogy nem szabad az embernek kívánságai rabszolgájává válni; ez a mondás emlékeztet egy történetre, melyet a minap olvastam. Kínában élt hajdanában egy okos, tehetséges ember, aki azonban olyannyira varázs alá került, hogy a végén alig találta helyét. Koldus szegényen menekült az emberek közül és felhőkbe burkolt hegyek magányában bolyongott. Ott telepedett le az egyik sziklacsúcson és élete eddigi körülményeiről elmélkedett. Már már közel volt ahoz, hogy átadja magát a kétségbeesésnek, midőn egy hófehér hajú aggastyán jelent meg kísérteties öltözetben előtte. Az agg figyelmesen végignézte ós aztán szólt: „Egykor osztályosod voltam, — és midőn a másik térdre hullt előtte, homlokráncolva folytatta, — egykor te is az élet tartalmáról ós törvényeiről elmélkedtél mint én. De rajtad erőt vett ingatag szived hatalma ós kiforgatott minden józanságból. Én azonban legyőztem szivemet ós a szent törvény szerint éltem, mert tudtam, hogy csak igy leszek természetfölötti hatalommal felruházott szellem, kinek akaratával senki sem dacolhat. Kövesd példámat, változtasd meg érzéseid, gondolj állhatatosan a jóra ós azután próbálj igények nélkül élni!" Midőn emberünk észrevette, hogy a szellem isteni hatalommal rendelkezik, rögtön — kevés őszinteséggel — könnyekbe tört ki: „Rettentően ezt a szöveget a tanács elfogadja, akkor a legközelebbi közgyűlés elé vezérlik a filmet, mely elébb zárt ülésen meg fogja bírálni, hogy milyen társadalmi rangú, nemű és korú közönségnek mutathatja be a városi mozi a darabot. Mert a városi mozi, az más, az nem üzlet, az nem gscheft, az egy finom kultúrintézmény szaffiánba kötött erkölcstannal és birtokon kivül föllebbezhető zárószámadással. Tudom, hogy a zárószámadáshoz inkább kulcs kell, mint kultúra és erkölcs, de az ón fogalomköröm és eszmetársitási önfegyelmezettsógem már előre meg van zavarodva attól a gondolattól s kinos bizonytalanságtól, hogy ezentúl a községi moziba, mivel nekem ötezer koronán felüli jövedelmem, s csak négyen aluli gyermekem van, csak ugy juthatok majd be, ha a kedólyügyi tanácsoshoz jó protekcióm lesz. Pedig ón a mozit nagyon szeretem s épp azért féltem a községi üzemkezelés nehézségeitől s szekatúráitól. Én ugy szeretek szórakozni, hogy leszúrom az entrót a pénztárnál, de aztán ne álljon az utamba se röndér, se paragrafus, se szabályrendelet. Ezekből elég kijutott már a háború folyamán. Nekem a moziban jóizű nevetés kell s nem bürokrácia. Pedig a községi mozi valami ilyesnek készül. Szabályrendeletes községi üzemnek pénztárossal, ellenőrrel, számvevővel, tanácsossal, ruhatárossal, jegyszedővel, sine curákkal, gorombasággal, tessék váraival és deficittel. Holott a mozikhoz élelmesség, üzleti szellem, udvariasság, figyelmesség, izlés, no meg sok türelem kell, amit a községi üzemekben, — tisztelet a kevés kivételnek, — még nem igen találtam. Azért is ón át tudom érezni szívfájdalmát a mozitulajdonosoknak is, meg a publikumnak is. Sz. Odesszai levelek. Irta: Lenz Ferene. Odessza, 1918., VI. 6. II. Mikor 1918. elején Trockij a középponti hatalmakkal kezdett a békéről tárgyalni és azt a világtörténelemben egyedül álló megoldást találta: „Oroszország leszerel, hadseregót hazaküldi, a háborút befejezettnek tekinti, — de békét nem köt" — már akkor a teljes felbomlásnak indult orosz hadsereg kétharmada részben otthon is volt s mint haditónyező nem jöhetett többé tekintetbe. Már január elején a hadseregek képviselői a sovjetek középponti választmányának ülésén jelentgették a hadsereg siralmas helyzetét. A második hadsereg (Armee) képviselője jelentette, hogy a front a fegyverszünet ideje alatt teljesen összeomlott. Az első vonalak lehetetlen állapotban vannak, a drótakadályokat leszerelték, a fedezékek, kavernák széjjelrombolva, betemetve. Ugyanszenvedek az éhségtől és a szomjúságtól. Fenséges szellem, gondolj a barátságra, amely minket egykor egybefűzött! Szánj meg, és adj valamit, amellyel éhségem csillapíthatom ! Eletem végéig I hálás leszek érte !" Az agg mosolygott: „Olyan vagy mint a kavics a kemencében, érzékeid sóvársága miatt szenvedsz annyira. Azonban egyszer teljesítem kívánságodat." Hangosan felkiáltott: „Hamu !" ós azonnal 4—500 rizzsel telt zsák termett előttük. „Ezzel a rizskószlettel" —szólt emberünkhöz — egész életedre kielégülhetsz. Azt mondják: akinek mindene van, az nem kivan semmit. Ugy hiszem, neked sincs semmi vágyad most már?" „Jótéteményed mélyen meghat" — szólt a másik — „de mégis volna még egy csekélyke kérésem. Rizst ugyan adtál uram bőséggel, de ez nem sokat használ, na csűröm nincsen, ahová elzárjam. Ha teheted, szerezd meg nékem ezt is !" A szellem bosszúsan kiáltott rá: „Nem tudnál te magad is csűrt építeni, te telhetetlen, azáltal, hogy valamit ebből a rizsből eladsz ? De ha már első kérésed teljesítettem, megteszem a másodikat is. Hamu!" — kiáltott újból, mutatóujját felemelve. És azonnal számos csűr emelkedett fel a földből, melyek magukba fogadták a rizst. „Meg vagy most már elégedve?" „Igen" — felelt emberünk még mindig térdelve, — „azáltal, hogy ezeket a pompás csűröket előteremtetted, teljesítetted legnagyobb kívánságom. Jóságod határtalan s ez örömmel tölt akkor a trén és tüzérség lóállományának hetvenöt százaléka már nem volt meg, az orosz paraszt elhagyta a frontot, de vitt magával két-három lovat, amelyekkel elhagyott otthoni gazdaságát gyarapítsa. Hasonló jelentéseket tettek az 5., 10., 12., 6., 11. és a román fronton álló hadseregek képviselői. Mikor áthaladtunk a volt orosz vonalakon, láttuk, hogy az állások elpusztultak, a tüzérségi állásokban messze sehol sincs ágyú és egy hadosztály frontszakaszát legfeljebb ha egy század tartotta megszállva. A fegyelem az egész orosz hadseregben megszűnt ós bizony a tömegek által meg nem értett bolseviki jelszavak alig fogják helyreállítani. A katonák Kerenszkij bukása után tömegesen tértek haza és senki sem kérdezte, hová mennek, senki sem próbálta őket visszatartani. Sokan a távoli szülőfalvakból hamarosan visszatértek a nagyobb hadtápi városokba, mikor az éhség kényszeritette őket falvaik elhagyására és olyashová menni, ahol még élelmiszer volt. Dünaburg várában január közepén körülbelül 200,000 katona volt, akiket csak az élelem tartott ott, akik ott naplopva őgyelegtek, politizáltak, lármáztak ós éjszakai lövöldözéseket rendeztek, amelyeknek szép számú áldozata is volt. A vezénylet a közlegénység kénye-kedve szerint változik naponta többször is. Századok, osztagok, csapattestek választják, elbocsátják, megverik, megölik vezetőiket az épen'uralkodó hangulat szerint. A vasúti állomásokon hemzsegnek a frontról haza és hazulról a hadtápba utazó katonák. Az ötödik hadsereg parancsnoka, akinek ellenjegyzése nélkül az Armeestab semmi parancsa sem érvényes, február elején egy 22 éves fiatalember volt, egy vidéki színház volt színésze, akinek a katonák sok derült percet köszönhettek, meg is választották fővezérnek. Március hatodikán agyonverték. A pétervári garnisonban a kormány közvetlen befolyása alatt még ugyan van némi fegyelem, de kérdés, meglesz-e akkor is, ha a kormány már nem lesz olyan helyzetben, hogy elitcsőcselékét továbbra is becézni, dédelgetni tudja. Az orosz tisztek rangjukat letették. Egyenruhában járnak, de rangdisztinkció nélkül. Akik anyagilag függetlenek, úgy élnek, mint magánzók, akiknek vagyonuk nincs és pályájukat kenyérkeresetül választották, azok nyomorult munkával keresik meg néhány napi rubeljüket, hogy esténkint egy darab kenyerük, meg egy heringjük legyen. Egy májusi este elmentem az odesszai Jachtklub mólójára és béreltem egy csónakot, hogy rajta kissé kievezzek a tükörcsendes tengerre. Egy nagyon szurtos, piszkos, mezítlábas, rongyos alak mászott a mólón valami vitorláson. Szóltam neki, hozzon evezőt a bérelt csónakhoz. Hozott és felszerelte a ladikot. Aprópénzem nem volt, de munkáját meg akartam fizetni, egy marék cigarettát nyújtottam festókes, piszkos keze felé. el. De mondok valamit és gondolkozz rajta: ez a sok rizzsel telt magtár valóban pompás ajándék, de nincs-e lakásra is szükségem ? Ha az emberek ezt a sok rizst és csűröket látják, nem fogják-e a házat is keresni; ós nem fogják-e a nagy szellemet szűkkeblűséggel vádolni ? Nekem pedig nagyon fájna, ha az emberek efféléket beszélnének Rólad!" „Igazán ravasz vagy s úgy tudsz kérni, hogy szinte kell, hogy teljesítsem kérésedet" — szólt az agg ós ismét felkiáltott: — „Hamu!" •— mutatóujját felemelve és nyomban gyönyörű házak emelkedtek, telve ékességgel és fénnyel, szépek, mint a Mikádó palotája. „0 köszönöm, ezer hála!" — kiáltott emberünk homlokával 9-szer érintve a földet — „Rizs, csűrök és ez a lakás, f —- most már igazán nincs semmi kívánságom. És mégis — vájjon nem fognak-e az emberek bolondnak tartani, hogy ennyi minden mellett még csak egy rézdarabot sem mondhatok a sajátomnak? Grondolkozz csak e fölött! Ha még ezt is megadnád nekem, ó hatalmas szellem, ha öt, vagy hat arannyal, ezüsttel telt szekrényt, három vagy négy láda mindenféle ruhát ajándékoznál, nem volna semmi kívánságom többé; nem kérnék egyáltalán semmit tőled, még akkorát sem, mint egy újszülött csecsemő hajacskája!" Az agg egy percre szótlan lett a bosszúságtól, de aztán gondolta magában: Már annyival megajándékoztam ezt az embert, hogy ráadásul még ezt is megtehetem érte, akkor legalább minden vágya beteljesül.
