ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-06-23 / 25. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik mmáen vasárnap. Előfizetési árak : Esrész évre 12 kor., fél évre 6 kor. E//ye# szám ara 20 fillér. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Társszerkesztő: SZVOBODA ROMÁN. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Az új sajtóalakulás. Esztergom, június 22. Nem régi alakulás, de erös és izmos már. Ott erősödött, ott nőtt, a hol jövője is egyedül gyümölcsözhetik, a hol létjogosult­sága és korszerűsége felett Ítélhetnek: a közvéleményben. S ha nem volt eddigelé valakire oly erös hatással, hogy a lekicsinylés és bizal­matlanság lelkületét megtörje, most a köz­vélemény demonstrációja előtt gondolkodóba kell esnie mindenkinek, aki tehetsége vagy hivatottsága által a kereszténység előharcosa kell, hogy legyen. Ez a nagy összefogás kényszerítő hatalma. Aki nem vele küzd, vagy nem őszinte és odaadó szövetségben vele, az a keresztény táborral már szemben áll és általános eredményekben nem re­ménykedhetik. Ha valamit az ellenséges tábor visel­kedéséből észre kell venni, az most bizony­nyal az az ideges kapkodás, mely a vihar előtt röpködő madársereghez hasonlit. A meny­nyire erös az ellenszenv ezen fiatal óriás iránt odaát, annyira igazolva van egyúttal szüksége és célravezetösége is. A túloldaliak kiabálásának deferálni erkölcsi lehetetlenség, mert hiszen a sok megalkuvás és keztyüs kéz emlőin nőtt az oly erös jerichói lármává, hogy bevette a fővárost is. A keresztény ellenhatás — minden hősi vonása mellett is — gyengének bizonyult. Az a defenzíva, mely kis sereggel megelég­szik egy általános, hatalmas ügy nemes szolgálatára: dicséretet szerezhet, de a kivánt eredményt nem garantálhatja. Az általános védkötelezettséget nem lehet a nagy társadalomra kényszeríteni; az ily toborzásnak nincs lelke, hanem erös és diadalmas az a hadsereg, melynek alaku­lása önérzetes, csatasorba állása önkéntes, küzdelme óhajtott, szervezete tövis nélküli mindenki számára. Hogy ez nem theoria, hogy az eddigi­től eltérő úton hatalmasabb tömörülés érhető el: megmutatta az ezen célzatú általános népfelkelés. Nem az érdeklődés és készség hiánya, csak a modus vivendi hiányzott azon keresztény társadalom számára, mely egy uj alakulatban oly imponálóan tömörül. Jellemző az ellenvélemény béreseire, hogy ök, akik mindig a „közvélemény" trombitáit harsogtatták, most egy hatalmas áradattal szemben az intrika fegyverével az eröszakot sem sajnálnák megmozgatni. Meg­győzött már a tapasztalat mindenkit arról, hogy a sajtó nem szükségképen a közvéle­mény exponense, hanem leggyakrabban opponense. Fegyver a cél szolgálatában, takaró rongya hitvány embereknek és destruktiv eszméknek, melyeknek romboló hatása sokszor kiszámíthatatlan, félrevezetője hiszékeny olvasóknak, gyilkosa az.igazságnak. Ezzel szemben meghajlást és tiszteletet érdemel az a sajtóvállalat, mely a közvéle­mény pillérein áll és a jog, erkölcs és közjó hivatott munkásává szegődik. Vétkezik jelen­leg az, ki ezen áramlattal szemben elfogult, vagy közömbös. Ha megindult, oda minden hivatott a kormányához és evezőihez. Fel­tétlenül szükséges az acatholikus, vagy helyesebben antikatkolikus és antikristianus sajtó megzabolázása, mert szégyenteljes dolog, hogy vallásunk legmélyében merjen túrni az a csoport, mely minden kis szellőre nagyot kiabál az „antiszemita* ellen és sáros lábbal rúgja meg azt a Prohászkát is, kit tisztesség és statisztika erejével megcáfolni nem tud. Ezt pedig csakis az általános tömörülés eszközölheti, mely elég számottevő lesz, ha kell, törvényhozás útján visszaszorítani azon merészségeket, melyek e téren ma napirenden vannak. Ily nagy tömörülés pedig egyedül és példa szerint is csak a Központi Sajtó­vállalat R.-t. keretében lehetséges, melyben politikai és ezen jő ügyhöz közömbös prog­rammpontok nem vernek éket keresztény és keresztény magyar közé! Az ébredő és talpraálló kereszténység a megkezdett uton céltudatosan és önérze­tesen haladjon. K. Gy. S. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Nocturno. A pásztor-tüzek rőzséje elhamvadt, Ködfátyolosan néma lett a táj, Kihűlt szivemben sugara a dalnak, S ( az est csókján a leikem egyre fáj, S én hunyni térek! A mécsem fénye homályokba téved, S a hárfámon a húr már nem sikolt. Lelkem! feledve kínzó szenvedésed, Elpihenek. Reám ragyog a hold S ezüsttel öntöz. Levetkezem a piros selyem köntöst, Hajfürtjeim illat-szerekbe mártom. Reám az éj lila-palástot öltöz, Mint barna lány, jön el az édes álom S csókolja ajkam'. Lolly. Egy Oláhországban internált magyar pap elbeszélései. Irta: Dunai György. (Folytatás.) VII. A Corni-Husi-i plébánialak, mint vizsgá­lati fogház papok számára. — A valóságos börtön, ahol már csak szám szerint történt meg napon­ként a foglyok nyilvántartása, oly nyomasztólag hatott a papi cella lakóira s annyira fokozta el­keseredésünket, hogy elhatároztuk, miszerint igénybe vesszük a megyefőnök irántunk tanúsított jóindulatát és megkérjük, eszközölné ki a bel­ügyminiszternél áthelyezésünket a külváros római katholikus plébánia épületébe. A megyefőnök elfogadta kórvényünket és sürgönyileg kórdóst intézett a belügyminiszterhez, Mortnn Vazulhoz, aki a miniszteri székből távozván, még aznap kedvezően válaszolt. December 16-án, kilencnapos ájtatosságnak befejezése napján, a megyefőnök megjelent az esti órákban leánya kíséretében s a börtönigazgató fogadó szobájában ünnepélyesen tudtunkra adta kérésünk, meghallgatását. Két napra rá a hét pap, meg három iskola-barát szuronyok kísérete nélkül átköltözött az új vizs­gálati fogházba — a plébániára. Az új helyzet elfelejtette velünk, hogy 20 négyzetméternyi területen 10 személynek kellett aludnia, laknia, ebédelnie, szórakoznia. Másnap megjelentek a szuronyok, de két nap múlva vissza­vonultak véglegesen. Csak egy öreg strázsa aludt a konyhán a karhatalom képviseletében. Másnap J december 19-én valóságos római katholikus templomban mutattuk be valamennyien szent miseáldozatunkat. Az a szent hely volt azután vigasztalónk, amikor metsző hidegben szőlőkaró­kat kellett kihúzni ós gúlába rakni, palánkot ácsolni, diógyökértönkökkel tűzifáért harcra kelni, a méter magasságú hóban utat nyitni. Odagyü­lekeztünk déli harangszóra az Ur Jézus szentséges Szivét imádni, mig az áskálódó rossz emberek besúgása miatt a megyefÖnök attól el nem tiltott. Csak a korai reggeli órákban volt szabad a pa­poknak Isten házába bemenni. Sajnos, az idő multával tapasztalnunk kellett,' hogy a részvétből nyújtott kenyér még ha pénz ellenében történik is, mennyire keserű. Keserű­ségünk imává lett: a keserű részvót-nyujtotta kenyértől szabadíts meg Uram minket. Pap fog­házigazgatónk, egy olasz minorita, nem any­nyira rossz akaratból, mint inkább, emberi gyarlóságból nem egy szomorú percet szerzett nekünk. A fogoly is azután olyan mint árva, őt fújja a szél is legjobban. Az Isten keményen büntet itt a földön is, mi éreztük. Annál jobban esett a jassy-i apostoli adminisztrátor gondoskodása ós atyai aggodalma. Levelei tele voltak vigasszal és szeretettel. Az orosz fogság veszedelme január és február hó­napjában kerülgetett legjobban. Rettegésünk nagy volt, mert pénzkészletünk egyre apadt. Egyik

Next

/
Thumbnails
Contents