ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-03-18 / 11. szám

1917. március 18. ESZTERüOM 3 érzi az elmondottak igazságát mindenki, akit rossz sorsa erre a cifra nyomorúsággal dekorált köztisztviselői pályára predesztinált. Ezen csak a hősies, frontmögötti bátor kitartás és türelem segit. Aki pedig csak egy sanda pillantással is rosszmájú gúnyt mer űzni a szomorúszemű apák és bánatos anyák fájdalmából, az rosszabb a hazaárulónál. Hm. A Vatikán politikája. A múltkoriban magyar, osztrák, német és semleges kath. képviselők nemzetközi konferenciára gyűltek össze Zürichben. Svájcban ugyanis biztosabban tárgyalhattak az apostoli Szentszék helyzetéről. A tanácskozások folyamán bizonyára nem kerülte el a figyelmet az a gyalázkodás, melyet Olaszország és Franciaország szórt a pápa ellen, ribgy Wilson ujabb törekvéseihez hozzá nem járult és hogy a központi hatalmak megszigorított tengeralatti harca ellen nem emelte föl tiltakozását. Egy hónappal előbb nagy öröm járta át az ellenséget, hogy Gasparri bíboros államtitkár Melcier kardinálishoz egy levelet intézett, melyben sajnálkozását fejezte ki, hogy a belga polgári munkásnépet Németországba vitték. Ennek a levélnek szövege ellenséges sajtóban lett közölve. Vájjon authentikus-e, ahhoz szó fér. De mindenesetre csak hálával tartozhatnak az olasz és francia szabadkőniivek ezen állítólagos levél iránt. Most azonban mégis nagyon csalódottan szemlélik, hogy a pápa Wilson csalfa lármás politikájához nem járult. Pár nappal a „Corriere della Sera" kath. köpönyegbe burkolódzva, hogy a Szentszékre nyomást gyakoroljon nagy nyomatékkal ezt irta: Itt volna már egyszer a legszebb alkalom, a legjobb idő, hogy a központi hatalmak barbár kitörését a megszigorított tengeralattjáró harcban a pápa nyilvánosan megbélyegezze. A Corriere ugy állítja be a helyzetet, mintha a pápa ebbeli szándéka kilátásban volna. A pápa, irja tovább — eddig csak inkább erkölcsi, mint politikai semlegességet űzött. Most már nincs más hátra, minthogy tartózkodó álláspontjából kilépjen és a központi hatalmakat a jelen helyzetért kárhoztassa. De ezen esetben is téved a jó olasz lap. A Vatikán politikájában a legkorrektebb semlegességet mutatja. Még soká kell várni ellenségeinknek, hogy a Vatikán Wilson fölszólitásában nyilatkozzék. Igen jó érzékkel állithatjuk, hogy XV. Benedek pápa Wilson politikáját már kezdettől fogva átlátta és a legtisztább képet alkotta arról, hogyan festene egy Wilson-béke, mely nem volna más, mint angol béke. A Vatikán rendületlenül áll ellenségeink csalóka játékai között, mit a turini mekegéshez meg, guzslicza-hanghoz van szokva a régi jó időkből, amikor ott ábrándozott a szép kis Getinje főterén, amikor a k. u. k. Etappenkommando még nem főzetett esténkint nagy kondárokban juhhúst a királyi palota előtt. A bella regina még csak Evvivá-kat hallott az uj hazájában és még nem próbálta, hogy mi az, mikor Abassoval hömpölyög a Kvirinál felé sok százezer jótorku ember és az Avanti szabadon irhát valakiről, hát még ha. az Asino kedve szerint megpingálhatja a képét! Mindez kissé zajosabb, mint a cetinjei guzslica és mindezt még nem tapasztalta a szépséges crnagorc királyleány, akinek az évei is megnövekedtek egy kissé azóta, hogy átjött a mare nostro-n; nem tudja hát királyi urát kellőképen vigasztalni, szegényt. Ezért fáj Vittorionak, a győzedelmesnek feje; ezért ideges és ezen nem segit semmi aszpirin 1 hűséges alattvalói jutnak az eszébe, azoktól riad fel álmából és hallja a vészes kiáltást: Ma dopo! Majd csak ezután jön el a haddel-hadd. Ezért nem tud hát jól aludni szegény Vittorio ; ezért irják róla egyre az újságok, hogy nagyon ideges. Sajnáljuk szegényt, és igaz barátsággal azt tanácsoljuk neki: addig is, mig eljuthat oda, amerre ágyúival olyan nagyon szeretné törni az utat, a kvietált generálisok városába, Grácba, addig ne sajnáljon magától egy kis idegcsillapitó medicinát. Például egy kis brómot, nervogént; ez utóbbit ujabban ideges izraelita dámák szokták használni a Balaton mellett, a kik azért nem tudnak nyugodni, mert a férjíik még mindig nem lett udvari tanácsos. Ezt ajánlhatjuk Vittorionak is; kapható nálunk is, helyben is, Esztergomban. S. I. „Stampa" február lfí számában igy igazol: „A semleges irány a Szentszéknél a legvégsőkig bizonyos. A pápa a jelen háborús viszonyok közt politikai nyilatkozatot nem fog tenni, bármily követelődzők lesznek vele szemben a hatalmak. A hatalmi csoportoknak nemcsak hazafias szempontokból áll érdekükben a pápa beavatkozása, — hanem különös erővel hatna vissza a pápaság érdekeire, — amit tehát figyelmen kivül hagyni nem szabad. A Vatikánban tehát a szigorú semlegesség elve uralkodik, vagy ha ugy tetszik: a hallgatás semlegessége. Ezentúl XV. Benedek pápa egyik pillanatról a másikra álláspontját meg nem változtathatja." A nem épen pápai érzelmű Stampának utolsó mondatai tényleg a Szentséges Atya óhaja lehet. Azt eléggé tudják, hogy a Vatikánban előkelő állásokban politikai barátaink vannak. De azt is tudjuk, hogy a Vatikánban mindig szem előtt áll, hogy ha az entente győz, akkor a latin államokban a vallástalan demokratizmus és . szabadkőrnivesség, a pápaság legnagyobb ellenségei lesznek első sorban. A mi győzelmünkkel pedig a pápai politikában irányadónak kell lenni, hogy ez esetben csak jobbra fordulhat a pápának egyre tűrhetetlenebb helyzete. rG. A pauli szent Vince-egylet közgyűlése. Az esztergomi pauli szt. Vince-egyesület konferenciája márc. 7-én tartotta meg XXIII—XXVI. rendes évi közgyűlését. Kánter Károly prelátuskanonok, elnök mélyreható beszéddel — amelyet mult számunkban közöltünk — nyitotta meg a közgyűlést. Beszédében kiemelte azon óhaját, hogy a szt. Vince-egylet mennél több világi kath. férfiút szeretne tagjai között látni. Az elnök beszéde után Mátéffy Viktor, a konferencia titkára és pénztárosa számolt be ezután az elmúlt év működéséről és a pénztár állapotáról. Jelentését az alábbiakban közöljük: M. T. Közgyűlés 1 Ez a borzalmas világháború, a mely immár harmadik éve tart, s pusziit embert-anyagot ide haza és künn a fronton rányomja bélyegét a világi életre, annak egyedeire és intézményeire. Hatása alatt áll minden — igy a szegénygondozás ügye is — s mindama egyesületek, amelyek a szegények ístápolásával foglalkoznak. A háború a jótékonyságot uj utakra állította, kényszeritette, s igy azok az egyesületek, amelyek a szegénygondozást a jó lelkek áldozatkészségére, adományára támaszkodva végezték, nehéz helyzetbe jutottak. A mi egyesületünk működése elé más akadályt is gördített a háború. Az élelmi cikkek folyton növekedő drágasága mellé a különféle jegyrendszert léptette életbe. A mi szegénygondozásunk pedig főképen a természetben nyújtott élelmi segélyezésben nyilvánult. Miután a legtöbb élelmi cikket csak a hatóságok által kiadott jegyekre lehet beszerezni, a mi élelmi cikk utalványaink hatályukat veszítették. Innen van, hogy az elmúlt két esztendőben nagyobb pénzbeli segélyben részesítettük szegényeinket, amit a méltóságos Főkáptalan nagylelkűsége és egyesületünk iránt táplált bizalma tett lehetővé. A mit élelemben nyújtottunk szegényeinknek, az inkább az 1915. évi működés javára irandó. Lollok Lénárd prelátus-kanonok 1000 koronát volt kegyes a város polgármesteréhez küldeni, hogy azon a szegények részére liszt szereztessék be és osztassék szét. A város polgármestere ezen összeget illetve a lisztet egyesületünk által kívánta a szegényekhez juttatni s igy szegényeink az általunk lebélyegzett lisztjegyekre a hatósági lisztelárusitóknál ingyen kapják meg heti lisztadagjukat. Ismételten tanácskoztunk, hogyan lehetne szegényeink ügyét hathatósabban felkarolnunk, de a nehéz körülmények kényszerítő hatása alatt, alig tudtunk megfelelő megoldást találni. Egyesületünkben az elmúlt két év folyamán mintegy 50 házi szegényt gondoztunk. Működésünket azon nemes és jólelkek áldozatkészsége tette lehetővé, akik a háborús jótékonykodás mellett szerény egyesületünkről és szegényeinkről sem feledkeztek meg. Ezek között kell említenem az esztergomi Főkáptalant, utána az esztergomi Takarékpénztárt, a Kereskedelmi és Iparbankot, a szent Benedek-rendi székházat, Lollok Lénárd kanonokot. Hálás szívvel köszönjük minden jóságukat és kérjük, hogy egyesületünket továbbra is tartsák meg jóindulatukban ! Egyesületünk vezetésében is változás állott be. Elnökünk dr. Koperniczky Ferenc prelátuskanonok pozsonyi préposttá neveztetvén ki, eltávozott Esztergomból. Az igy megüresedett elnöki tisztnek viselésére Kanter Károly prelátus-kanonok kértük fel, a ki korábbi működése helyén is nagy szeretettel foglalkozott a szent Vince egyesületekkel és a szegények gondozásával. Működő tagjaink sorából is elvesztettük Pauer Károly és Siposs Antal Felixet, kik vidékre neveztetvén ki plébánosnak, elhagyták Esztergomot. Ügy a volt elnök, mint a volt működő tagoknak az egyesületnél és a szegényeink iránt megnyilvánult szeretete és nagy buzgósága követendő példa gyanánt fog előttünk mindig élni. Midőn ezen jelentésem szives tudomásul vételét kérem, s megköszönöm a 12 évi titkárságom alatt a szives bizalmukat, kérem szíveskedjenek titkári és pénztárosi tisztem alól véglegesen felmenteni. A közgyűlés nagy sajnálattal vette tudomásul Mátéffy Viktor titkár-pénztáros megmásithatlan felmentési kérelmét. Az elnök a közgyűlés meggyőződését tolmácsolta, midőn a titkár-pénztáros 12 évi agilis működéseért forró köszönetet mondott. S ha a közgyűlés bele tud nyugodni a lemondásba, ez csak onnét van, mert belátja, hogy Mátéffy Viktor plébánosnak a város, sőt a vármegye élelmezése terén, a szövetkezetek vezetésénél roppant széleskörű elfoglaltsága van. Hogy^ tehát a nagyobb közjóért a titkár-pénztáros több idővel rendelkezhessék, a titkár-pénztárosi terhek viselésétől Mátéffy Viktort felmenti s a titkári tisztségre Németh István belv. káplánt, pénztárossá: Loczner Gusztáv karkáplánt választja. A közgyűlés az 1915. és 1916. évi számadás felolvasását meghallgatta, a pénztárosnak a, felmentvényt megadta. A pénztár állapotáról, nemkülönben a segélyezés arányáról az alábbi kimutatásban számol be a pénztáros : A) Bevétel. 1. Pénztári maradvány 1914-ről . — — 2. Az értekezleteken befolyt . . 109 K 30 f. 3. Szent Antal perselyéből . . . 661 „ 78 „ 4. Jótevők adományaiból .... 2569 „ 97 „ 5. Pellet alapítvány kamataiból . . 16 „ — „ 6. Főkápt. Szegénypénztárból . . 6275 „ — „' Összesen: 9632 K 05 f. B) Kiadás. 1. Kenyérre 269 K 60 f. 2. Liszt és darára 1068 ^ 79 „ 3. Zsirra 1263 „ 60 , 4. Különfélére 18 „ 25 „ 5. Szegények pénzb. segélyezésre 6212 „ — „ Összesen: 8832 K 24 f. Egybevetés. Összes bevétel 9632 K 05 f. Összes kiadás . . 8832 , 24 „ Maradvány 1917-re: 799 K 81 f. Kimutatás az egyesület adományairól. Kenyér 805 kilogramm . . . 1182 utalvány Liszt 1714 „ ... 1714 Dara 222 . ... 244 Zsir 345-80 , . . . 333 Összesen: 7408 utalvány Esztergom sz. k. v., 1917. március 7-én. Mátéffy Viktor, pénztáros. Az esztergomi Pauli szent Vince egyesület 1915—16. évi pénztári állapota és számadása megvizsgálására kiküldetvén, ezen pénztárt és számadást rendben találtuk, ehhez képest a felmentvényt az 1915. és 1916. évre megadni javasoljuk. Számord Ignác, Szoleczky János, számvizsgálók. Az egyesület tisztviselői. Elnök: Kanter Károly. Alelnök: Lovag Mattyasóvszky Lajos. Titkár és pénztáros : Mátéffy Viktor. Működő tagok: Dr. Antony Béla Mattyasóvszky Lajos Kanter Károly Német István Karácsonyi Béla Számord Ignác Dr. Krammer György Szentgyörgyi József Lipcsey Endre Szoleczky János Mátéffy Viktor