ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917
1917-03-11 / 10. szám
1917. március 11. ESZTERGOM 8 utódra és bizakodva várja a dicsőséges végső győzelmet és a nyugodt, boldog jövőt. Hőseink sírjából a nemzeti vitézség és a hazafiúi önfeláldozás sugárzik felénk, a fájdalmunkat és gyászunkat kiváltó bécsi felséges halottunk után pedig az igazi munkaszeretet és kötelességtudás maradt reánk osztályrészül. E kimagasló erények buzgó követésével fogjuk szép hazánk jövő fejlődését megalapozni és ezeréves nemzetünket nagygyá fejleszteni. Bámuljuk szövetségeseink, különösen Németország harctéri és gazdasági fegyelmezettségét, kitartását és szervezettségét, mely különösen most, a világháborúban oiy fényesen érvényesül; de öntudatosan tekintünk itthon is körül, mert a hazafiasság és kitartó munka e nagy időkben nálunk is csodákat művel és enyhíti a háború okozta nélkülözéseket. Büszkén tekintünk hős fiaink harctéri teljesítményeire, de csodálatraméltó és örvendetesen biztató az a teljesítmény is, amit az ország pénzügyi téren mindenütt, de különösen a hadikölcsönök jegyzése körül produkált. Ki merte volna hinni, hogy ez a tőkeszegény ország rövid két év alatt nyolc milliárdot lesz képes előteremteni? A háború által megbénított világkereskedelem nem csak egyes országok életét emelte ki régi kereteiből, de felforgatták a keletkezett nagy pénzbőség és eltolódások mult évben a pénzintézetek életét is, minélfogva reális, óvatos és előrelátó üzletpolitika követése nem csekély gondot okozott a vezetőségeknek. Két teljesen ellentétes áradat keletkezett. A kinlevőségek : kötvény, váltó és egyéb követelések nagy összegekben folytak vissza, ezzel egyidejűleg a takarékbetétek soha sem tapasztalt tömegekben özönlöttek a jó pénzintézetekhez és igy ugyancsak erős feladat volt az intézetek értékes hajóját a háborgó tengerről az emberileg biztos vizekre kormányozni. Az ádáz világtusában lefolyt 1916. évben a társaság működése a háború folytán — miként a nyugodt mederben járó többi pénzintézetnél, — itt is gyökeresen megváltozott. Szigorúan tartózkodott mult évben is minden ügylettől, mely esetleges rizikóval jár, ha az még oly haszonnal is kecsegtetett és igy a jól jövedelmező hadi üzleteket is teljesen mellőzve, egész működését a mérsékelt jövedelmet hozó, de a reá bizott betéteknek teljes garanciát nyújtó biztos kölcsönüzletekre és tőkeelhelyezésekre szorítkozott. E konzervatív elvek dacára is jövedelmező üzlet ágai lVs millió koronával gyarapodtak, a betét állomány a mult évben pedig 372 millió koronával emelkedett, ugy hogy ez idő szerint e társaság több mint husz millió korona betétet kezel. A lefolyt évben gyűjtött hadikölcsön jegyzések összege: 2.723,000 korona volt, ugy hogy összesen 5.831,150 korona jegyzést szolgáltatott a hadi kincstár rendelkezésére. a lelkészekkel érintkezésbe helyezték magukat, a lelkészek buzdítására szívesen hallgattak, tanácsaikat kikérték, a lelkészeket tiszteletbeli elnökükül választották, de működéseiket tulajdonképen mégis a világi elnökök irányították. Teljesen megfelel ez az anyaszentegyház szellemének, megfelel az apostolok felfogásának, kik a szegények gondozását választott férfiakra bizták, mert hiszen ök maguk a tisztán lelki gondozással teljesen el voltak foglalva. Különben a papságnak, jelesen a lelkészkedő papságnak már az ő hivatásuk is bő alkalmat nyújt a szegényekkel való érintkezésre. A papság már hivatásánál fogva is köteles szegény híveiknek testi-lelki, anyagi és erkölcsi érdekeit fölkarolni, nekik tanácsot és amennyiben képesek, anyagi segítséget is nyújtani. Mily megható és mennyire igazán katholikus dolog, amidőn a lelkészeket ebben a feladatban önként vállalkozó világi hiveik is segítik! Igy lesz elérve azután az az ideális állapot, amidőn a világi hivek lelkipásztoraikkal karöltve, őt támogatva, tevékeny részt vesznek hivő társaik és igy ..a társadalom nevelésében, javításában! Előadásomat azon imaszerű óhajjal fejezem be: Legyenek konfererenciánk tagjai hivek egyesületünkhöz ! Szeressék meg mindinkább a szegénygondozás Jézusi munkáját! Gyarapodjék egyesületünk főleg világi tagokban ! És minket megértő jóbarátokban és pártfogókban ! Jótékony célra az intézet az elmúlt évben összesen 41.291 koronát fordított, mely összegben benfoglalva azon 30,000 korona hazafias jótékony adományok illetve alapok, melyeket az intézet vezetőjének 40 éves jubileuma alkalmából nevét megörökítendő, létesített. Az esztergomi takarékpénztár rt. 1916. év végével 25.320.979 koronás végösszeggel lezárt mérlege 253,917 korona üzleti eredményt tüntet fel, vagyis a 2 milliós alaptőke 12'7%-ot jövedelmezett, az egyes 2000 K n. é. részvényre kijáró 190 K osztalék pedig 9'5°/o jövedelemnek ; mai forgalmi árát, 4200 koronát tekintve pedig szűk 4 l /2°/o kamatozásnak felel meg. * A mult vasárnap lefolyt közgyűlés elnöki tisztét Mattyasóvszky Lajos, a társaság felügyelő bizottságának elnöke töltötte be és azon a következő beszédet intézte a közgyűlés tagjaihoz: „Azt hiszem, nincs köztünk senki, a ki ne gyönyörködött volna a napsugárban repkedő szappanbuborékban, — mikor a sugarak rajta megtörve ezernyi színjátékban kápráztatták szemeinket, mely ha elpukkadt, nem maradt belőle semmi nyom, a mi szemünket többé lekötötte. Igy vagyok én a nagy hangzatos, cifra szóözönnel is, — amíg hangja rezgésben tartja a levegőt, kellemesen üti meg fülünk dobját,] de ha elhangzott, nem marad abból semmi, a mi szivünkben lelkünkben valami kedves emléket, valami különös megnyugvást hagyott volna. Nem igy áll az itt előttünk fekvő terjedelmes igazgatósági jelentés dús tartalmával, ékes számadataival szemben a mi ügyjnk. Ebben a jelentésben oly megkapó, lélekemelő, biztos alapokon nyugvó mélyreható adatait látjuk az öntudatos körültekintés, a buzgó szorgalom, a fáradhatlan munkának, mely nemcsak örök időkre szól és bennünk a megnyugvás, az öröm, a megelégedés édes érzetét váltjak ki, — hanem az utókornak is követendő mintaképül szolgálhat. Büszke önérzettel tekinthetnek arra mindazok, kik eme fényes eredmény létesítéséhez szorgos munkájukkal hozzájárultak és a sikert lehetővé tették. El nem mulaszthatom, hogy itt az elnöki székből, hálás elismeréssel ne adózzak intézetünk ritka szorgalmú fáradhatlan buzgó Igazgatójának, kinek neve ismeretessé vált a hazai pénzintézetekben, kit a legmagasabb királyi kegy, buzgó tevékenysége, a közügyek terén kifejtett széleskörű fáradhatlan működése és buzgóságának elismeréséül és jutalmául királyi tanácsossá nevezett ki. De köszönet illeti és hálás elismerés az intézeti igazgató-tanács tagjait is, hogy a sikerek eléréséhez készségesen közreműködtek. Elismeréssel kell adóznunk azonban az intézet tisztviselőinek is. kik a hosszú rémesen duló harcba vonult társaik helyett is, oly buzgó odaadással kétszeres munkát végeztek, mert közölük 7 harctérre került, illetve a háború alatt elhalt és csak hat egyén maradt csendes foglalkozása mellett. Az érdemekben gazdag m. t. Igazgatónk, tanácsosai és a tisztikar szorgos munkájának, odaadó buzgóságának köszönhetjük, hogy intézetünk a hazai hasonló intézetek között elöl jár, hogy számadásainkban oly fényesen duzzadó eredményeket mutathat fel, oly bőven veheti ki hazafias részét a jótékonyság terén is. És ezt nemcsak én állapithatom meg az elnöki széken, de megállapította a Pénzintézeti Központ kiküldött érdektelen szakértő bizottsága, teljes megelégedéssel ismervén el intézetünk szakavatott kiváló vezetését és szakszerű könyvelését. Most még egy nehéz feladatom van, nagyon nehéz, mert ez szivemet is érinti. Az őszinte nagyrabecsülés, a baráti igaz szeretet, a közös megértés, együttérzés egy zöldelő ága hervadt el életünk fajáról. Magos Sándor kúriai biró hagyott el bennünket, ép akkor, midőn intézetünk mult évi üzletéről beszámolni készültünk. Hogy ki volt ő, csak az tudhatja, a ki régóta ismerte, lelkének nemességét tanulmányozta, a ki látta, megismerte lelke tisztaságát, nemességét, a ki látta családja körében, a ki ismerte lelki életét. Én nyugodtan állithatom, hogy ő egy csendes, de mélyen járó ész volt, a ki életének utolsó pillanatáig művelte magát, a ki tanult, hogy hivatásának pontosan megfeleljen. Családi élete példás, szeretete övéi iránt határtalan, gondolatai három fiát kisérték a harctéren és lelke velük volt a küzdelmek között is. Intézetünknek gondos lelkiismeretes igaz- I gató-tanácsosa volt, és még betegségének napjaiban eljött közénk, hogy nagy tudását intézetünk javára kamatoztassa. Az ily ritka lelkiismeretes léleknek, csak igazán ritka jutalmat adhat a mindenható Isten is. Ebben van reményünk, vigaszunk! Kérem emlékét a mai jegyzőkönyvben megörökíteni. Ezekután szívélyesen üdvözlöm az igen tisztelt részvényes urakat és kérem a mai közgyűlésre kitűzött tárgyak elintézését, tárgyalását megkezdeni szíveskedjenek. A részvényeseknek megküldött kimerítő igazgatósági jelentés anyagát a közgyűlés a tárgyalásra elfogadva, az összes indítványokat határozattá emelte; jóváhagyta a felsorolt intézkedéseket és mindkét testületének a mult évre szóló felmentvényt is egyhangúlag megszavazta. Ezeken felül elhatározta a közgyűlés, hogy tisztviselői sorából a háború második áldozata gyanánt elhunyt Marsovszky Béla hadnagynak, a harctéren szenvedett hősi halála alkalmából mélyen érzett részvétét, valamint Adolf Ede, Bayer Ágoston és Spanraft József igazgatósági tagok elhunyta feletti gyászát mai jegyzőkönyvébe iktatja. A tárgysorozot befejezéséül a közgyűlés közfelkiáltással választotta meg rendes igazgatósági tagokul: dr. Brenner Antal, Farkas Tivadar, báró Feichtinger Elek (uj), Fekete Árpád, Grósz István, Kerschbaummayer Károly, dr. Koperniczky Ferenc, Leitgeb János, Luczenbacher Pal, Philipp Konrád, Rudolf Mihály, Sólyomy Lajos, Számord Ignác, Zsiga Zsigmondot. Póttagokká: Erőss Rezső, Reviczky Elemér, Gerenday József, Hulényi Győző, Reviczky Gábor és Holényi Lászlót. A felügyelőbizottság tagjai lettek : lovag Mattyasóvszky Lajos, Brutsy Gyula és Marosi Ferenc. A közgyűlés végeztével Bleszl Ferenc kir. tanácsos mondott köszönetet a közgyűlést vezető ősz elnöknek, kit a részvényesek élénk ovációban részesítettek. A Hangya Ipar R.-t. kulturális jelentősége. A magyar gyáripar fejlődésében elérkeztünk volna egy korszakalkotó s jelentőségteljes momentumhoz : a „Hangya" a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetének keretén belül alakult Hangya Ipar Részvénytársaság megalapításához. Habár ez az uj intézmény az elmúlt viharos esztendő második felében működését már megkezdette volt, csak most van módunkban annak immáron felmutatható sikereiről és áldásos tevékenységérői beszámolhatni. Csendesen, észrevétlenül indult meg annak indusztriális megindítása, mintha csak igazán hangya szorgalommal s bizonyos szerénységgel kellett volna alapkövét letenni annak az egészséges és megingathatatlan alapokon nyugvó ipari vállalkozásnak, amely egykoron fennen hirdeti majd a szövetkezeti tömörülés legszebb és legdicséretreméltóbb diadalát. Minél közelebb jutunk ennek a rettenetes nemzetpusztitásnak utolsó fejezetéhez, annál meggyőzőbb, igazabb és a mindennapi életben számtalanszor tapasztalható példa gyanánt ötlik szemünkbe a szövetkezeti mozgalom elvitathatlan fontossága és ugy gazdasági, mint kereskedelmi életünk, berendezkedésünk jövőjére nézve annak kulturális jelentősége. Azzal most már teljesen tisztába kell lennünk, kogy ennek a sokat hányatott nemzetnek egészséges és évszázadokat biztosító jövőjét csakis szövetkezeti alakításokkal lehet megvetni. Igy volt ez minálunk két évtizeden át, igy van ez most is eme irtózatos emberpusztitás vérlázító folyama alatt és erős hittel, felbuzdult akarattal igy lesz ez a beközetkezendő békés korszakban is. Minálunk ezen a téren a vezető szerep a Hangyának jutott, amely minden elhatározásában, minden cselekedetében szövetkezeteinek kicsiszolását, közmegelégedésre való működését célozza és a jövő kialakulásában pedig a legelső helyet kívánja azoknak biztosítani. Bármenyire is akarta a Hangya szövetkezeteinek javát szolgálni, ipari cikkek dolgában mindezideig nélkülöznie kellett azt az előnyt, hogy saját előállításában bocsássa szövetkezeteinek ren. delkezésére, sőt kénytelen-kelletlen utalva volt
