ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-03-04 / 9. szám

1917. március 4. ESZTERGOM 3 Slov. Noviny-t (a kormány tót nyelvű napilapja), a magyarul silabizáló meg megveszi „Az Est"-et, a „Nap"-ot. A tót nép mostanában mindent akar tudni s ezt az akaratát törekszik kielégíteni bármi áron, bármi módon is. Elszorul az embernek a szive, amikor látja azt a mérhetlen pusztítást, amit ezek a demokrataluteránus, szociáldemokrata lapok a jó, ártatlan tót népben véghez visznek. A tót nép legszentebb javai forognak veszélyben s a kath. papság tehetetlenül kénytelen nézni sajtó hiányában népének vallási romlását. Vy G. Lloyd George és Briand. A két nagy államférfiú London külvárosának egyik kisebb vendéglőjében tárgyal, a hol Lloyd George munkáskorában „Stammgast" volt. Mig a vendéglősné ellátja őket a szükséges dolgokkal, szünet. Briand: Eszembe jutott valami. A pún háborúk előtt Carthago azt találta mondani a rómaiaknak, hogy Carthago engedelme nélkül római ember még csak a kezét sem moshatja meg a tengerben. Lloyd George : Mondott valamit! Briand: Azonban Carthago az első pún háború alatt, — mikor a rómaiak Szicília és Carthago között szétverték flottáját — alkalmasint megméltóztatta nézetét . . . Lloyd George: Nos, és mi lesz ebből a tanulság? Briand: A tanulság az lesz, hogy Németország is alighanem még lábait is meg fogja mosni a világ összes tengereiben. Ismét szünet és eltűnődés. Lloyd George: Nekem is van egy zokszavam a franciákhoz. Olvastam, hogy a párisi esküdtbíróság fölmentette a gyermekgyilkos Barthelemy Jozefint, aki egy német fogollyal szerelmi viszonyt folytatott, minek gyümölcse lett a meggyilkolt gyermek . . . Briand : Ugy van, fölmentette .. . Lloyd George: De az Ítélet indokolása! „Pusztuljon inkább Franciaország, mintsem német vér járuljon az életéhez!" Ez talán mégis kicsinyeskedés. Mikor az egész világ teli van a német szellemével, akkor kicsinyes dolognak tartom a a német eltiprását két deci véren kezdeni. . . Briand : Bizony csehül állunk 1 Deák Antal. HÍREK. Dr. Walter Gyula püspök alapitványa. A királykoronázás fényes aktusánál előkelő szerepet betöltő dr. Walter Gyula c. püspök, esztergomi prelatus-kanonokot a király a vaskoronarend II. osztályával tüntette ki, mely alkalomból Esztergom város tanácsa meleg szeretettel üdvözölte a kitüntetett főpapot, ki ugy a közélet, mint a jótékony felebaráti szeretet terén kifejtett lelkes tevékenységével már a múltban is számos tanújelét adta Esztergom vármegye és város polgárai iránt érzett áldozatos szeretetének és jóindulatának. Azon alkalomból, hogy Esztergom város tanácsa a város közönsége nevében királyi kitüntetésekor üdvözölte, a jólelkű főpap ismét egy fényes adományával tett tanúságot a város közintézményei iránt mindenkor tanúsított érdeklődéséről, a mennyiben dr. Antony Béla polgármesterhez egy 10.000 kor. névértékű 4%-os koronajáradékkötvényt küldött át azzal a kéréssel, hogy annak kamatai az esztergomi szegényház és aggokháza javára fordíttassanak. Midőn ugy a város tanácsának üdvözlő iratát, mint a nagylelkű főpap adományozó levelét itt egész terjedelmében leközöljük, tesszük ezt azon reményben, hogy a város közintézménye javára ilyen fényes áldozatot nyújtó főpap adománya nagyban fokozni fogja azt a ragaszkodó szeretetet, mellyel iránta e város közönsége mindig viseltetett, részben a szegények és aggok iránt ily módon megnyilvánuló felebaráti szeretet fényes példája lelkes visszhangra fog találni azok lelkében, kik méltányolni tudják a szegény, törődött, keresztényi gyámolító szeretetre szoruló embertársaik sorsát. A lelkes üdvözlő-irat, mellyel a város tanácsa a kitüntetett főpapot üdvözölte, igy hangzik: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Ur 1 Minden alkalom, amely Esztergom város szülöttjét, avagy polgárát a királyi kegy részesévé teszi, kedves nekünk, mert valahány közéleti férfiú részese lesz a legfelsőbb figyelemnek, annyira gyarapodik azoknak száma, akik Esztergom tekintélyét növelni hivatvák. Tagadhatatlanul büszke Esztergom Méltóságodra nem csak azért, mert egyházi pályáján magas méltóságot visel, nem csak azért mert a város közéletének évtizedek óta tettekkel tényezője, hanem azért is, mert apostoli munkásságának fenkölt eredményeit ismeri és valóban méltányolja. Igen természetes tehát, hogy amidőn Méltóságodat most 0 Császári és Apostoli királyi Felségének a vaskoronarend II. osztályú jelvényével méltóztatott legkegyelmesebben kitüntetni, Esztergom szab. kir. város közönsége, tanácsa és tisztikara elsőnek törekszik arra, hogy méltóságodat szívből üdvözölje. Midőn a fenti tényezők legmelegebb érzelmeit és szerencsekivánatait örömmel tolmácsolom, arra kérem Méltóságodat: kegyeskedjék jobb sorsra érdemes városunkat s annak közművelődés és a haladás érdekében kifejtendő törekvéseit mt. uri hajlandóságában részesíteni! Esztergom, 1917. január 20. Méltóságodnak kiváló tisztelettel Dr. Antony Béla s. k., polgármester. A kitüntetett főpap adományozó levelét, mely élénk tanúsága a város közönsége s az elhagyatott aggok iránti szeretetnek, itt közöljük : Nagyságos Polgármester Úr ! Ritkán jut oly kedves kötelesség osztályrészül, mint aminőt teljesíteni szerencsém van, midőn forró köszönetemet, mély hálámat nyilvánítom a nagyrabecsült üdvözlésért, amellyel Nagyságod csekélységemet 0 császári és apóst, királyi Felsége legnagyobb kegyének megnyilvánulása alkalmából a tek. Tanács és a m. t. Tisztikar nevében is megtisztelni érdemesnek tartotta. Méltóztassék kérem szívesen fogadni ez érzelmeim adóját és meggyőződve lenni, hogy szívvel-lélekkel csatlakozom mindazokhoz, akik „a •— mint joggal hangsúlyozza Nagyságod — jobb sorsra érdemes város" oly emelkedését, haladását, virágzását óhajtják, amely visszavarázsolhatná rég elhalványult dicsőségét, rég lehanyatlott nagyságát. Hálás köszönetemet és ezen óhajomat megújítva, azon kéréssel bátorkodom a mellékelt 10000 azaz Tízezer koronáról szóló E betűs, 32164. sz. 4%-os Koronajáradéki kötvényt a f. é. június hó 1-én kezdődő szelvényekkel együtt Nagyságod kezeihez származtatni, hogy azt IV. Károly király és Zita királyné Ö Felségeik megkoronáztatása emiékére, alulírottról nevezendő örök alapítvány gyanánt, a kir. városi szegényház és aggápolda fentartási tőkéinek növelésére a tek. város által elfogadtatni és intézkedést tétetni méltóztassék az iránt, hogy a nevezett intézet benlakói az 1916. évi december 30-án lefolyt koronázás évfordulóján, 0 Felségeik hosszú, boldog életéért, dicsőségben áldásokban gazdag kormányzásáért évenként, közösen egy rózsafüzért imádkozzanak. Csekélységemet a további becses jóindulatába ajánlva, mély tisztelettel maradok Esztergomban, 1917. február 26. Nagyságos Polgármester Úr alázatos szolgája Dr. Walter Gyula c. püspök, őrkanonok. Krónika. Népdal-változat. Hogyha nékem száz forintom volna, A kilincsem vert aranyból volna. Jönnének a kilincsrekvirálók, Én meg csak úgy kacsingatnék rajok. „Rézkilincse de szép van az úrnak I* S hozzáfognak, hogy faragnak, fúrnak, Erre én igy szólanék: Jó bácsik, Nem mind réz az, ami annak látszik! Megnézik jól: Ejnye, aki adta, Az államot mennyire becsapta, Aranykilincs van az ajtajába, Akár csak a királynak házába'. De nem úgy- van, — szól a főfő ember, — Ellenkezik ez a rendelettel. A rendelet világosan mondja: Sárga kilincs nem lehet ajtódba! S leszerelnék a kilincset szépen, „Nem árt, hogyha arany van a rézben", Száz forintom igy hiába volna, A kilincsem mégsem arany volna! Mivel pedig száz forintom nincsen, Fából van az én ajtókilincsem. Fakilincsen madzaghúzó járja, Mig a kormány ezt is rekvirálja. (-•) JEDLICSKA PÁL. Tegnapelőtt még koporsóját állottuk körül, a melynek csillogó érce halotti pompával födte el romlandó földi maradványait. Ma már csak az emlékezet jelöli meg azon helyeket, amelyekhez életének, munkálkodásának mozzanatai fűződnek. Hamvait se őrzik az egyházi gócpontok székesegyházainak falai. Elvitték egy falucskának árnyas temetőjébe, ahol márványok helyett virágok díszlenek majd sirja fölött s méltóságos orgonahangok helyütt madarak fognak vidám, barátságos dalokat csicseregni. Az elhunytnak ezen utolsó akaratában látjuk az ő jellemének igazi megnyilvánulását. Hamvainak nem kivan zajos városban emelt emléket, de viszont lelkének, szellemének emlékoszlopát ő maga életében építette fel, amidőn minden felebarátja iránt jóságos szívvel közeledett, magasabb méltóságában a gondjaira bizott papságnak szerető atyja volt s amidőn irodalmi műveivel arra törekedett, hogy a hosszú munkás élete folyamán összegyűjtött szellemi kincsekkel másokat is gazdagítson. Tudományos intézmények, jótékony társulatok koszorúit, küldötteit láttuk koporsója körül, igy a Szent István Tudományos Akadémiát Giesswein Sándor prelátus, az Orsz. Pázmány Egyesületet Keményfy Kálmán szentszéki tanácsos és Dvihally Géza lapszerkesztő s más egyesületeket azok kiküldöttei képviselték, a mi azt bizonyítja, hogy szellemi és anyagi tehetségeit önzetlenül bocsátotta a közjó emelésére. Szeretetet adott mindenkinek, akivel érintkezett, vagyonával már életében sokakat felsegített, azért sok szívből fakad fel őszinte sóhajtás halála hirére: Adj Uram neki örök nyugodalmat! * Pénteken reggel a prelátus holtteste a bazilikában volt felravatalozva s 9 órakor dr. Kohl Medárd püspök pontifikált ünnepélyes requiemet. Ennek végeztével dr. Csernoch János bibornokhercegprimás beszéntelte a ravatalt s a szertartás után elszállították az elhunytat Alsólopassóra. A főkáptalan a következő gyászjelentést adta ki: Az Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan Isten szent akaratában megnyugodva szomorú szívvel jelenti, hogy szeretett kartársa méltóságos és főtisztelendő Jedlicska Pál, apostoli főjegyző, Őszentsége házi főpapja, az esztergomi főszékesegyházi káptalan kanonokja, Keresztelő sz. Jánosról nevezett c. prépost, nyitrai főesperes, volt nagyszombati érseki helytartó, a Ferenc Józsefrend csillagos középkeresztjének tulajdonosa, aranymisés áldozár stb. stb. f. évi február hó 27-én délután 3

A3 órakor életének 73. évében, áldozópapságának 51. évében, betegségének Isten akaratán való teljes megnyugvással viselt szenvedései és a szentségeknek többszöri ájtatos felvétele után visszaadta lelkét Teremtőjének. A boldogult hült teteme március hó 2-án délelőtt 9 órakor a főszékesegyházban bemutatandó szentmise-áldozat után fog ugyanitt beszenteltetni és Alsólopassón örök nyugodalomra helyeztetni. Esztergom, 1917. február [hó 27-én. Adj Uram örök nyugodalmat neki! És az örök világosság fényeskedjék neki! Nyugodjék Krisztusban! * A hercegprímás a királynál. Dr. Csernoch János bíboros hercegprímás kedden reggel dr. Lepold Antal hercegprimási irodaigazgató kíséretében Bécsbe utazott. Ő felsége aznap délután Badenben kihallgatáson fogadta. Szerdán estére érkezett vissza székhelyére. * A főkáptalan távollevő tagjainak részvéte. A Jedlicska Pál prael.-kanonok temetésén való részvétel céljából dr. Rott Nándor kormányzó és Báthy László érseki helytartó praelátus-kano-