ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-02-18 / 7. szám

1917.-február 18. t S Z T £ R G 0 i 3 nak lefegyverzésére. S hogy előbb-utóbb be kell állania a hadi helyzetnek Japán és az Egyesült Államok között, arról senki sem kételkedhetik, ha figyelemmel kisérte az eseményeket. Japán arra törekszik, hogy Amerikát Kínában épp annyira háttérbe szorítsa, mint a többi nemzeteket, már pedig ezáltal mélyen belemarkol az Unió szivébe, melynek nagy érdekei vannak képviselve Kínában. Azt is rossz; néven veszik az Egyesült Államokban, hogy Japán a Filippi-szigetek felé veti tekintetét, sőt még azon tul is, a petróleumban gazdag Mexikó partjaira. Nem ok nélkül szaporította meg flottáját Amerika s nem hiába iparkodik hárommilliós hadsereget állítani glédába. Bár Németországgal szakította meg a diplomáciai viszonyt Amerika, e nagy hadsereg aligha fordul ellenünk, hanem első sorban Japán ellen. Ugylátszik Japánban is mindenki jól értesült Amerika s Anglia gonosz cinkoskodásáról Németország (általában a középponti hatalmak) és Japán ellen, mert a japán újságok nemcsak hogy nyíltan és nagy hangon követelik az angol japán szerződésnek pontos leírását, hanem még németjapán szövetséggel fenyegetőznek Angliával szemben. Kigúnyolják a dicső Albiont flottájának paszsziv szereplése miatt és azt remélik, hogy Németország és szövetségesei nemsokára muníciót fog szállíthatni a megtámadott szigetországnak. Angolország tehát már eleve lemondhat a japán segítségről, ha emez már német szövetségre gondol. A hangadó nagy újságok hevesen elitélik Tsingtau elfoglalását és a német-japán ellenségeskedést. A befolyásos „Dai Nippon" szerint: „Sok okunk van rá, hogy az Angolországgal fennálló szövetségi viszonyunkat felbontsuk és Japán ne idegenkedjék a gondolattól, hogy még a most dúló európai háború alatt hadat üzenjen az Egyesült Államoknak, mert Anglia most nem nyújthat segítséget az Uniónak európai elfoglaltsága miatt. Itt az utolsó időpont, melyben Japán szembenézhetne az amerikaiak jogtalan gőgjével, mielőtt megvalósulhatna Amerika nagyarányú flottaépítési tervezete." Nincs tehát mitől félnünk, bármikép alakuljon ki a helyzet Amerika és Japán között. De Wilsont, akit furcsa semleges viselkedése dacára is a béke barátjának tartottunk, alaposan kiismertük e lépésével kapcsolatban. Nem ideális szempontok sugallták neki a béke szózatát, hanem a félelem és aggodalom, hogy Anglia ereje megroppan és képtelen lesz arra, hogy a megbeszéléshez hiven támogassa az Egyesült Államokat a kicsi Japán ellen. Jácint. — Nagyságos asszonyom van szerencsém a mai premierre meghívni, magammal hoztam a jegyeket, hány körszéket parancsol ? — Nem kell egy sem. Ha kedvünk lesz j estére majd elmegyünk. — Hát nem mindegy az Nagyságodnak, akár este, akár most megveszi. — Nem, mert estére vendégeket is kaphatunk. — Kérem annál jobb, elhozzák a vendégeket is. Hány jegyet hagyjak itt? — Mondtam már, hogy nem kell. A férjem nincsen idehaza, nélküle nem teszek semmit. — Csak nem fogja támogatását megtagadni ? Mit várjunk, ha az intelligens elemek is ilyen közönyt mutatnak. Ha már körszék nem tetszik itt hagyok két zárszéket. — Arra nem ülünk! — Tessék ráültetni a szobaleányt. — Annak a foga fáj, nem mehet! — Ajánlom magamat! Még ilyen smutzig népet nem láttam! Agyon hagyják az embert beszélni és még egy jegyet sem vesznek. Hiába huzza maga után a bársony slaffrokot, csak snasz ifjasszony marad én előttem. Minden igyekezet hiábavalónak bizonyult, a legszebb szemű naiva sem bírta színházlátogatásra csábítani a falu agglegényekben bővelkedő urait, kik inkább a ferblinek s tarokknak hódoltak s igy pár nap múlva hitelfosztottan gyönyörködtek a — Amerika mint háborús tényező. Mult év júniusában érkezett vissza Németországba angol fogságból P. M. misszionárius, aki Amerika hadi mozgolódásaival kapcsolatban igy nyilatkozik: „Mikor májusban Anglia internáltjai közé tartoztunk, a londoni élemiszerárak rohamos emelkedése azt sejtették velünk, hogy a háború három hónap múlva befejeződik — a kíméletlen tengeralattjáró-harc dicsőségére. De ez Amerika előtt is világos volt; és mivel ez a „kitartó semleges" az ántánt győzelmét kívánta, mert máskülönben nem kapja meg a vérdíjat, a muníció árát, belénk kötött. Nagy volt csalódásunk, mikor Németország engedett, de ma már világos, hogy engednie kellett. Azonban éppen olyan világos az is, hogy e körülmények között Amerikának minden alkalmat és eszközt meg kell ragadnia a szövetségesek megmentésére. Mindhiába! Mert 1. több muníciót nem képes szállítani, mint eddig tette; ellenkezőleg. Kiléphetünk a várakozó álláspontból, nem nézzük ölhetett kezekkel, miként látja el hadiszerekkei ellenségeinket, hanem bátran közbeléphetünk. 2. Pénze eddig is ellenfeleink rendelkezésére volt bocsátva. 3. Hadiflottájától nincs miért félnünk. Mit tehet velünk szemben? Két év előtt egy amerikai lapban olvastam, hogy egy kiküldött bizottság a parlamentben feltárta, hogy a flotta szétzüllött. Maga az újság bővebben megokolta ez állítás valóságát. 4. Hadserege ? Csak nem szándékszik Amerika Franciaországba küldeni csapatait? (Japán sem küldött ezideig!) Vagy rávehetők az amerikai katonák arra, hogy hajóra szálljanak, mikor folyton attól kell tartamok, hogy tengerbe fúlnak, mielőtt Európában vérüket onthatták volna?!" Félre tehát a félelemmel. Nincs rá ok! Ha a német tengeralattjárók erélyesen blokád alá veszik az angol partokat (s az irányadó körök biztosítanak bennünket erről), akkor szempilláink megrezdüLése nélkül nézhetünk az ujabb ellenségek szemébe, pláne, ha nem európaiak . . . Hannibal. Az orosz cár csirkéi, A hatalmas orosz cár, mióta a latin ivadékokkal véd- és dacszövetséget kötött, nagyban tanulmányozza azok történetét. Méltó akar lenni hű szövetségeseihez ! Ilyen komoly tanulmányok alkalmával a cár elvonul téli palotájának legelrejtettebb zugába, egy olyan kis fészekbe, ahová a legelvetemültebb nihilista gyilok se tud magának utat törni. Ebbe az elrejtett zugba az orosz cár XIII. számú hálószobájának rejtekajtaján keresztül jut, de nagyon is kacskaringós uton. A XIII. számú hálószoba rejtekajtaja ugyanis egy kis csigalépcső lejáratba nyílik. A fehér cár ezen a lépcsőn — kezében tolvajlámpával — leballag egy semmi kijárattal nem biró pincébe, mely csak pár szelelő nyilassal van ellátva. Innen a minden oroszok cárja egy másik csigalépcsőn felkúszik a már említett barátságos kis fészekbe, holdvilágos éjszakában, töprengve s kutatva a segélyforrásokat. — Ne lamentáljatok, vigasztalta őket Iván, I kinek balkézfelől valódi kékvér csörgedezett ereiben s ki a föld alól is előteremtette azon hüvelyeseket, mik életösztönük megerősítésére szolgáltak. — Itt van, karaláb, bab, cékla, krumpli, retek, főzzétek meg, de engem ne várjatok, mert a krájzleres még tegnap meghívott sóletra ! — Nektek a patikárosnétól kunyeráltam ki ezt az üveg rumos meggyet csak az üveget meg ne egyétek, mert vissza kell származtatnom s akkor talán még sikerül egy kis őszibarackra appelálni, bár nem rázná ki a hideg, ha egy darab szalonnával megkenegetne bennünket, ugy lógnak a kamra falán, mint a tükör. — Adjatok hamar egy bögrét — szaladt közéjök a titkár, a vendéglosné a teremben tárgyal a direktorral, a sütő meg nyitva van, óriási liba pirkad benne, ha nem sietek, kifut a zsirja. — No fiacskám, szólt este a feleségéhez — szedjen össze kukoricaszárat, azután főzzön meg egy nagy fazék krumplit, mert ma nálam lesz az egész banda vacsorára! Operettkórusok danája mellett soupiroztak a kiéhezett apostolok, a korcsmárosné pedig szomorúan forgatta a tepsiben, az offenzíva áldozatát. „Nézd, apjuk, négy hétig tömtem, mégis milyen hitvány zsirja lett!" — Hja, fiam, a liba sem egyforma! Gladiolus. hogy tanulmányainak zavartalanul hódolhasson. Ennek e kis teremnek létezéséről benki sem tud a cári birodalomban; valamint a két csigalépcsös pincéről sem. Itt azután a cár tanulmányaiba mélyed Olvasás közben fagyos arca hirtelen földerül: — Ezt megpróbáljuk! Ezt kitapasztaljuk! Azt olvasta ugyanis, hogy az a bizonyos római hadvezér kísérletet tőn a szent csirkékkel: esznek-e vájjon ? Mert ha esznek, és a papság ezt hivatalosan megállapítja, biztos a győzelem. Ha ellenben nem esznek, vagy csak immel-ámmal falatoznak: kár a csatába bocsátkozni. A csirkék nem ettek. Hanem a hadvezér nem volt éppen a legájtatosabb hangulatban: — Ha nem esznek, hát igyanak ! És a tengerbe dobálta a csirkéket. A római hadvezér ezen vakmerő föllépése után is győzött, ami persze ínyére volt a minden oroszok hatalmas cárjának, s puszta szimpátiából is — a latin törzsek iránt — azonnal elrendelte a szent csirkék intézményének megvalósítását. Az első próba — az etetéssel — várakozáson felül sikerült. A szent csirkék nem is ettek, hanem zabáltak Pétergrádban; elképzelhető tehát, hogy Bruszilov ezt a sürgönyparancsot kapta : — Nieboss, stupai! Ne félj, előre ! És Bruszilowot megvertük minden vonalon. Deák Antal. HÍREK. Krónika „Megölte valaki magát, Az hozta ezt a rút időt," Igy írt Petőfi egyik télen, Hetvenkét évvel ezelőtt. „Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában." Hol a boldogság mostanában ? Ma a boldogság nincs sehol, Meleg szobáról ma a költő Csakis lázálmában dalol, Szenet, fát nincs, ki adjon máma Hideg, rideg, kicdny szobádba! Hol van a szén ? A szénközpontnak Papírzacskóban van a szene. Ma e szó „kőszén," szebben hangzik, Mint operában a zene. Ma vége hossza nincs a vádnak És szene sincs kicsiny szobádnak. Hol van a fa ? A város fáját Ne is nézd, oly piciny, csekély, Még fogpiszkáló volt, mikor már Elvitték drága kincsekér'. Ha szólni mersz a boldogságról, Jöjj ki rideg, kicsiny szobádból / Megölte valaki magát? Rosszul tette, — ha fája volt! A fáját még ma elvitetjük, Minek fűtsön immár a holt ? Csak úgy lehetünk mostanában Barátságos meleg, szobában! (-•) A Kath. Népszövetség beszámolója. Az országos Katholikus Népszövetség esztergomi csoportja február hó 11 én tartotta a belvárosi olvasókör nagytermében beszámoló értekezletét 1916. évi működéséről. A beszámolón a Népszövetség esztergomi tagjai, élükön a csoportvezetőkkel, igen sokan jelentek meg s élénk érdeklődéssel vettek tudomást a Népszövetség mult évi áldásos működéséről. Mátéffy Viktor pápai kamarás, belvárosi plébános, mint a Népszövetség helyi igazgatója tartalmas és hatásos beszámoló-beszédjében ismertette a Népszövetség céljait s mult évi működésének országos érdekű eredményeit. A Népszövetség — úgymond — a nép érdekeinek megvédéseért alakult s ezen szövetség és szervezkedés magával a néppel is jobban megérttette saját szerepének fontosságát, erejének határtalanságát és tudatára ébresztette annak, hogy az államot a nép hordozza vállain. A Népszövetség immár kilenc éve azon dolgozik, hogy jöjjön el az a demokratikus korszak, melynek megérkezését sem nem lehet, sem nem szabad hátráltatni. De jöjjön el egy keresztény szellemben nevelt, erkölcseiben megjavított, politikailag megérlelt, gazdaságilag szervezett néppel. Minden év, amely-