ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-02-11 / 6. szám

A madarak és a rekvirálás. Hull a hó! Minden nap másik, ujabb réteg a tegnapi tetejébe. A cinkék, a pirókak, a sármányok, stiglicek és más tarka szárnyasok éhesen csipognak, visongatnak. A szarkák mérgesen kontráznak, a varjak pedig fújják az elkeseredés rút basszusát. Leszállnak az elsepert utakra, de semmit se találnak. Nemtetszésüknek kifejezést is adnak. — Kár, kár! — kiáltják s tovább mennek éhes gyomorral, azaz üres beggyel. A cinkék végig kutatják a sétatéri bokrokat, amelyekben azelőtt a madárvédelem szalmatetős sátorát szokta elhelyezni. — Nincs, nincs ! — cincogják elkeseredetten az arra elmenők fülébe. Persze, hogy nincs. Honnan lenne most madáreledel, amikor az embereknek sincs elég ennivalójuk. A rekvirálás elvitte a kiszórni való felesleget. — Hát már nincsenek jóságos szivek? — Nincsenek számitó fejek, amelyek a férgeket irtó madarakban a jövő gyümölcstermés fürge őreit látják ? A sok „nincs, nincs" dacára is akadnak azért irgalmas szivek. Nini! Ott egy üres kutyaól! Hamar fel kell tenni az Öreg szilvafára. Egy kis darát, magot, hulladékot, ételmaradékot belé. Jöjjenek a cinkék és a többiek ! Kukkantsanak bele a kis kutyaólba s ne mondják örök elkeseredéssel : —• Nincs, nincs ! Már meglátták az új etetőt! Jönnek vágyódva, •de gyanakodva. Körülröpködik, az ajtóból bekukkantanak, majd visszaugranak. Még félnek, hogy csapdába mennek. Egyik beugrik, felkap valamit s egy ághoz szorítva csipegeti. A többi csipogva kergeti. El akarják venni a zsákmányát. Riadtan ugrál előlük. Most a többi is bemerészkedik. Kezdik megszokni a kedves kutyaólat. De jön egy éhes piróka. Beugrik, eszik és leül az ajtóban. A cinkék körül táncolják. Be akarnak osonni mellette. A piróka azonban harciasan védi a bejáratot s a zsákmányt magának akarja biztositani. A többi éhesnek támad. Üzi őket fáról-fára. A háta mögött beosonnak a cinkék és lakmároznak. Dühösen visszafordul s kikergeti őket. A közös nyomorban megszületik a kenyéririgység. Akár csak az emberek között. Egyszerre tarka ruhájú, gigerli szarka suhan •el fölöttük. Csörög, mint egy kereplő. Az irigy piróka megszökik őrhelyéről. A cinkék is szétrebbennek, elbújnak a bokrokban. Elmúlik a veszedelem. Újra összesereglenek s civakodva lopkodják az eledelt a fára tett kutyaólból, amelynek tetejére egyre hull a hó. Egyik réteg a másikra. Hullhat, mert már a madarak is megtanulták a rekvirálást. R. HÍREK. Krónika a kukoricakenyérről. Nem fehér és lágyan foszlós, De goromba, mint a pokróc. Belül sárga, kivül pöttyes, Aki eszi, arca könnyes. Nincsen ize! Szaga? Az van, Ha friss: mint a mosószappan. Ha meg száraz: a kő lágyabb. Elmegy tőle az étvágyad. Oláh ember, hogyha látja, Szentelt gyertyát gyújt a házba. Ünnepnapja van szegénynek Láttára az ily kenyérnek. Német ember nagyítót vesz: Tápértéke hány kilót tesz? Nagyobb hive bár a sörnek, De erről is ir egy könyvet. Ám a magyar, vagy a székely Fitymálva szól: „Ez is étel? Nem ily kenyér szép hazája Tisza-Duna áldott tája! Kukorica, édes málé, Maradtál vón' az apádé! Kürthy ur tán szeret téged, De én evvel soh'sem élek!" És a fokost kézbe fogja És az oroszt vérbe fojtja. Átgázol a félvilágon, — Csak ily kenyeret ne lásson! (-•) * Báró Hornig bíboros halála. A magyar püspöki karnak oszlopos tagját ragadta el a halál báró Hornig Károly bibornok ban, aki fényes pályafutásával tudományos munkálkodásával, értékes közszereplésével valóban kiérdemelte azt a tiszteletet, amelyet magas korára és egyházi nagy méltóságára való tekintetből neki mindenki megadott. Ugyanezen méltányoló hódolattal övezzük ravatalát és egyházmegyéje gyászából mi is részt kérünk, hiszen az ő papi és főpapi életének bölcsője főegyházmegyénkben ringott és a nagy idő dacára még vannak olyanok, akik őt mint a b. e. Simor János bibornok udvari papját ismerték. 1840-ben született báró Hornig Károly Budapesten, tehát életének 77. évet érte el. Utolsó nevezetesebb és országos ténykedése a királyné megkoronázása volt. Ettől az időtől kezdett erősebben gyengélkedni, mig végre is a halál elragadta. Még egy évtizeddel ezelőtt találkoztunk vele Budapesten az egyesületi életben és a nagyobb intézmények közgyűlésein, ahol hatalmas erejű megnyitó beszédeket mondott. Ez is bizonyítja, hogy agilitását és nagy munkakedvét csak a csodálatosan magas kor tudta gyengíteni. 1862 ben szentelték áldozópappá, 1870 ben egyetemi tanár, 1878 ban esztergomi kanonok, 1882 ben kultuszminiszteriumi osztálytanácsos, 1888 ban püspök, 1912-ben bibornok. Veszprémben temetik el abban a monumentális kápolnájában, amelyet a kórház mellett emeltetett s amelynek főcélja volt, hogy magában foglalja a főpapnak sírboltját. A temetés az eddigi intézkedések szerint kedden délelőtt lesz a veszprémi székesegyházból. * Az igazságügyminiszter és a keresztény gyermekvédelem. Az a nagyértékű vallásos és hazafias munka, amelyet a dr. Rajner Lajos püspök által alapított „Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve" már évek óta végez az elhagyott és árva gyermekek gondozása körül, magára vonta a magas kormány figyelmét is, amennyiben az igazságügyminiszter az egyesületnek január 30-án tartott közgyűlésén külön kiküldött által képvisel tette magát. Az igazságügyminiszter képviseletében dr. Vaniss Dezső helybeli járásbiró jelent meg a közgyűlésen, ahol kijelentette az elnöklő püspök előtt, hogy a miniszter élénken érdeklődik az egyesület üdvös működése iránt. A közgyűlés élénken ünnepelte a miniszter képviseletében jelenlévő járásbirót annál is inkább, mert az ő munkássága, a közügyekben és a kath. mozgalmakban való buzgósága már mindenki előtt ismeretes. Külön is rámutattunk erre a nevezetes eseményre, mert az igazságügy miniszter érdeklődése fényes bizonysága annak, hogy a keresztény gyermekvédelem eddigi munkássága minden dicséretre méltó s hogy azt a jövőben minden hatóságnak, sőt magának a kormánynak is támogatnia és elősegítenie kell. * A hercegprímás temeti Hornig bíborost. A veszprémi káptalan az elsők között értesítette táviratilag dr. Csernoch János bibornok hercegprímást, hogy Veszprém bíboros püspöke meghalt. A hercegprímás értesítette a veszprémi káptalant, hogy a nagy halottat ő óhajtja eltemetni. Erre megérkezett a káptalan válasza, amelyben felkérte a hercegprímást, hogy szíveskedjek végezni a bíboros fölött a temetési szertartásokat. A bibornok hercegprímás igy tehát hosszabb ideig távol lesz székhelyétől. * Főegyházmegyei hir. Bokovics József ipolyszakállosi segédlelkész behivatott katonalelkészi szolgálatra. * Előadás és válaszmányi gyűlés az Oltáregyletben. Dr. Madarász István f. hó 14.-én d. u. 4 72 órakor tartja az Oltáregylet tagjainak a hadi apologetikus konferencia előadást a vizivárosi zárda polgári iskolájának IV. o. termében. Utána választmányi gyűlés. Pontos megjelenés kéretik. * A villamvilágitás redukálása. Az általános szénhiány nagy gondot okoz az illetékes köröknek. A szén kiaknázásának és szállításának nehézségei lehetetlenné teszik a városnak szénnel való ellátását. Különös gondot okoz a szénhiány a villamtelep üzemvezetőségének, mert bár ez üzem elsősorban kap szenet, mégis gyakran megtörténik, hogy a szükséges mennyiség nem érkezik meg kellő időben. Azért is a villamtelep vezetősége egyelőre beszüntette a város területén az ívlámpák használatát s figyelmezteti a közönséget, hogy a villannyal a lehető legtakarékosabban bánjék. Nem lehetetlen, hogy a szénhiány miatt később további redukálások is be fognak állani a villanyáram szolgáltatása körül. * Felmentések felülvizsgálása. A kormány elhatározta, hogy vegyes bizottság utján felülvizsgáltatja a felmentést élvezők jogcímét s mindazoktól, kiknek polgári működésere a közéletnek, hivataloknak nélkülözhetetlen szüksége nincs, meg fogja vonni a felmentés kedvezményét. Erről a kereskedelmi miniszter értesítette is az ipari, kereskedelmi s más foglalkozási ágak érdekképviseleteit, a hadügyminiszter pedig elrendelte a felülvizsgáló bizottságok összeállítását. * Szentségimádás. Városunk lakóit az évekkel ezelőtt szokásos durva mulatozástól visszatartja a szent Anna templomi szentségimádás, a mely a jelen évben február 15-én csütörtökön lesz. E nap délelőttjén 6, 8, 9, 10 és 11 órakor hallgathatnak a hívek szentmisét, délután 5 órakor szentbeszéd és szentségbetétel lesz Te Deummal. * Ógyallai Szabó László halála. Az Esztergom városi társulati óvodának harminc éven át volt vezetője Szabó László 72 éves korában csendesen elhunyt Rákospalotán. A megboldogult „óvó bácsi" valójában úttörő volt a gyermek-pedagógia mezején, de ezenkívül a társadalmi téren is igen kedves modorú és tiszteletreméltó egyéniség volt. Gondos családapa volt, ki gyermekeit igazi önmegtagadással neveltette. 18 évvel ezelőtt vonult nyugalomba, amidőn egymásután súlyos csapások érték, felnőtt leányát, nejét, és két fiát elvesztette. Agg napjait legidősebb fiánál, Szabó Dezső m. kir. államvasúti főellenőrnél töltötte s itt következett be váratlan halála is. Holttestét az elhunyt kívánsága szerint fiai Esztergomba szállították, hol a belvárosi temető kápolnából f. hó 6-án d. u. 3 órakor helyezték elhunyt családtagjai mellé örök nyugalomra. Halálát Szabó Dezsőn kivül még két fia, Szabó Ágoston fővárosi elemi és ipariskolai igazgató és Szabó Lajos kaposvári törvényszéki irodatiszt gyászolja. * Kukoricaliszt érkezett néhány zsákkal legutóbb a város közélelmezésére szánt lisztmenynyiséggel együtt, hogy bevonuljon ismét a kenyérdagasztó teknőkön át a háborús élelmiszerek sorába. Nem fogadjuk meglepődve, mert régen el vagyunk rá készülve, ha nem is jókedvből, de okos belátásból. Végtére két év előtt, mikor 70 %-os kukoricakenyeret ettünk, nem haltunk bele; most is kibírjuk hát a 15 %-os keverést. Ez a kukoricaliszt már csirátlanitott kukoricából készült s megvan az az előnye, hogy nem fog megkeseredni. A kukoricalisztet valószínűleg a kenyérliszt bizonyos hányadául s külön fogják kimérni, hogy azt a fogyasztók esetleg más kukoricalisztes étel készítésére, kása, gombóc stb. alakjában is, mint kenyérpótlékot felhasználhassák. * Az Esztergomi Kisdedóvó Társulat közgyűlése. Az Esztergomi Kisdedóvó Társulat, mely immár 54 év óta tart fenn városunkban a Bottyán János utcában társulati kisdedóvódát, f. hó 4-én tartotta közgyűlését székházában dr. Fehér Gyula prel.-kanonok, társulati elnök vezetése alatt. A közgyűlést, melyen városunk szerepvivő közönségének számos tagja megjelent, a társulat elnöke mély hatást keltő beszéddel nyitotta meg, melyben a gyermekvédelemnek a háború folyamán csak fokozódott fontosságáról szólott nagy figyelem mellett. Az elnöki előterjesztések során meleg szavakkal üdvözölte a társulat elnöke Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgatót királyi tanácsossá történt kinevezése alkalmából, bejelentette, hogy dr. Machovich Gyula és Schiffer Ferenc prelátus kanonokok 100—100 korona adományaikkal beléptek a társulat alapító tagjai sorába, majd őszinte méltánylással és megemlékezéssel parentálta el a társulati kisdedóvónak 1869-től 1899 ig működő derék, kötelességtudó vezető óvóját, ógyallai Szabó Lászlót, ki a közgyűlés előtti napon hunyt el. A közgyűlés elhatározta, hogy az elhunyt óvóbácsi temetésén a társulat képviseletileg részt vesz, s kegyeletének jeléül koszorúmegváltás cimén a napközi otthonok javára 50 koronát ado-