ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-12-23 / 51. szám

1917. december 23. ESZTERGOM 5 serü poharát meg sem. ízlelte, az lassan-lassan lelkileg eldurvul. Geniessen macht gemein mondja Goethe. Az ilyen ember elveszíti érzékét szenvedő társának nyomora iránt, részvétlen közömbösséggel nézi vergődését, szívtelen, szeretetlen, jólétében elbizakodik, lenézi s megveti felebarátját. Gőg lopózik szivébe, nem elégszik meg szerencséjével, ujabb s ujabb javak után vágyódik, nagyravágyó lesz, nagyratörő terveket kovácsol, melyek végrehajtásánál nem válogat az eszközökben, letöri s legyűri vetélytársait gőgjében könnyen megfeledkezik az Istenről, az erkölcsről s hitközömbössé, nem ritkán vallástalanná válik. Nagyon szépen mondja a német költő fejedelem : Wer nie sein Brot mit Tränen ass, "Wer nie die kummervollen Nächte, Auf seinem Bette weineud sass Der kennt euch nicht, ihr himmlischen Mächte. (G-oethe: Wilhelm Meisters Lehrjahre.) Ki sosem áztatta kenyerét könnyel, Ki sosem virrasztott bánatos éjjel Szívszorongva sirva ülve fekhelyén. Az nem ismeri hatalmadat, ó Ég! A magyar költő azt mondja: Ne tedd ki szived nagy melegre Megromlik, pondró kel ki benne. Vegyíts fájdalmat a gyönyörhez, Ne légy falánk, mert megcsömörlesz, Tanulj éhezni, szomjúhozni, Tudj örömet búval fokozni. Mint rózsa zápormosta földbül, Mosolyod ugy hajtson ki könnybül. Ha megunod vig társaságod, Fogadd be a szomorúságot S jobban fog esni sirnod egy sarokban, Mint vígak közt vigadnod élv unottan. (Reviczky: „Tristia.") Ha a levegőn a zivatar és villám időközönkint végig nem suhintana, a levegő megromlana, ha a tengert a vihar időközönként fel nem korbácsolná, vize elposhadna. A léleknek is szüksége van itt-ott ily korbácsoló viharra, a szenvedés tisztító zivatarára, hogy a nagy csöndben s tétlenségben el ne puhuljon, meg ne romoljon. Nagyon helyesen jegyzi meg Friedrich modern német bölcselő: „Amint a légnyomás feltótlen szükséges ahhoz, hogy megakadályozza vérünk kitolulását a test pórusain keresztül, épugy az életkörülmények nap-nap után kisérő nyomora, a sors időközönkinti csapása szükséges ahhoz, hogy az ember a nemes egyéniség határai között megmaradjon. („Die Farce des Jahrhunderts" 44 1.) Hogyan megy végbe a lélek megtisztulása a fájdalom pörölycsapásai alatt? (Vége következik.) HIREK. Krónika. — Mikor a filozófus kedvetlen. — A filozófus ül a széken December egyik estelén, Tollszár nyugszik a jobb kezében, Fáradt a lelke, teste vén. Fejét a balkezére hajtja, Elméje messze-messze jár, Ragyog a szemüvegje sarka, Futkos rajta egy kis sugár. # Egy könyv készül most a jövőnek, Mely bakfisoknak nem való ; Való komoly elmélkedőknek, Mély terveket felszaggató. A háborúról szól az írás, Jövőbe látó, gonddal írt. A toll olykor, mint gyönge sírás, Karcolja, rója a papírt. A kályhatűznek fürge fénye A fal homályán táncra kel; Felugrik székre, könyvszekrényre, De melegséget nem lehel. Az emeleten zongoráznak; Skálákat verdes egy fiú. Az udvaron lakók lármáznak S künn a szél sikongatva fú. Olyan zavart, oly zagyva minden, A zajt, a szitkot hallja jól És tudósunknak kedve nincsen, De asztalára ráhajol. A

(

decemberi szürke este Hideg és durva, szomorú; Ilyenkor írhat ily dolgokról: „Mikor lesz újra háború?" H. I. A jóakaratú embereket a földreszállott kis Jézus szeretetével köszöntöm ezen a szent ünnepen s a békeszeretet izzó vágyával hívom meg a betlehemi jászolból kiáradó lángok tüzóhez melegedni. Szeretném, ha az emberszeretet salaktalan kohójában összeforrna a lelkünk néhány órára valami tiszta, öntudatos, együttérző elhatározásban. Valami erős, bátor feltevésben, valami komoly, meggyőződósszerű megállapodásban, hogy végre e rettentő vérzivatar paskoló zuhatagában eszünkre térve, vállat összevetve, sarkunkat megfeszítve s erőinket összesítve kiállunk az evangéliumi tiszta, önzetlen emberszeretet homokjára s nyitott homlokkal, fölemelt fejjel fogjuk szemébe mondani becstelensógüket, a rosszban való megrögzöttségüket a rosszakaratú embereknek. Szeretném, ha lelkem jóakaratú heve az apostolok bátorságával ihletné meg a gyávákat, a kerülő-uton bujdosókat, a megalkuvókat, kik miatt a rosszakaratú emberek merészsége ilyen nagyra nőhetett a mostani léleknélküli napokban. Az volna álmaim igaz megvalósulása, ha a jószándékú emberek összefogva háborút üzennének a rosszakaratúaknak a béke ünnepén. Ha elhatároznák, hogy a békétlenség zsoldosait minderi erejükkel az ideális emberszeretet békés jóságára fogják rábirni. Ha föltennék magukban, hogy kíméletlenül irtani fogják a nyers önzésnek az utolsó kabátunkba is belekapaszkodó töviseit, hogy le fogják törni az utolsó falatunk után markolászó ujjak sarlós karmait s hogy le fogják szorítani az örömeinkre éhes szemek héjait. Valami szent esküt szeretnék kivenni itt a jászolból emelt oltár előtt a rosszakaratú emberekből, hogy az önzetlenség ós a felebaráti jóakarat padlójáról nem fognak többé az embertelenség, a lelketlenség iszapjába belegázolni s nem fogják többé a világra rászakadt nyomorúság áldozatait a telhetetlenség farkasfogaival széttépni s fölfalni. Szeretném vélük beláttatni, hogy elég volt már önös érdekeik hálójával kihalászni s a nélkülözések kopár partjaira tenni bennünket a boldogság, vizéből, melyben a nagy világégés előtt vidáman, gondtalanul éltünk. De nem jönnek, kevesen jönnek ide körém az emberszeretet csarnokába a békesség oltárához, mert kevesen vannak a jószándékú emberek. Több jut tehát nekünk a békéből, a lelkiismeret nyugalmából, mit az angyalok hirdettek karácsonyi ajándékul a jóakaratú embereknek. Miénk lesz a közelgő béke nyugalma, áldása, miénk, jóakaratú embereké. Miénk ez az ünnep is, nem az övéké, a rosszakaratuaké. Megoszlott a lelkek önismerete, oszoljék meg az önismeretből fakadó eredmény is. Övéké lesz lelkiismeretük bűnös, nehéz, gyötrő öntudata, miénk a jóakaratú emberek nyugalmas lelki bókéje s a világbéke eljövendő glóriás öröme. \ Sz. R. * A hercegprímás a királynál. Dr. Csernoch János bibornok hercegprimás f. hó 16-án reggel a gyorsvonattal dr. Lepold Antal prelátuskanonok, főegyházmegyei irodaigazgató kíséretében Bécsbe utazott a királyhoz, ki előtt a koronázás évfordulója s az újév alkalmából a főrendiház szerencsekivánatait tolmácsolta s előterjesztéseket tett a kormány által benyújtandó kath. autonómiai javaslatra vonatkozólag. Őfelsége Olmützből viszszatérve, Laxenburgban másfólórás külön kihallgatáson fogadta a hercegprímást, kinek a főrendek nevében tolmácsolt üdvözletét s előterjesztéseit igen kegyesen fogadta. A király élénken érdeklődött Oeminenciájánál a magyarországi közügyek iránt s a hercegprimás előterjesztései alapján megadta a kormánynak a beterjesztett autonómiai javaslathoz való előzetes hozzájárulását. A hercegprimás a királynőnél is kihallgatáson jelent meg s tanácskozást folytatott a pápai nunciussal is. A bibornok hercegprimás kedden esté érkezett vissza Bécsből székhelyére. * A katholikus autonómia. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter pénteken délután a képviselőház elé terjesztette a katholikus autonómiáról szóló törvényjavaslatot. Igen valószínű, hogy az országgyűlés hamarosan letárgyalja s elfogadja a javaslatot, melyben elvi rendelkezések vannak. Magának a katholikus autonómia szervezetének megállapítása a törvény megalkotása után fog csak kezdődni. A mint a katholikus autonómiáról szóló törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, ő felsége egybe fogja hivni az autonómiai szervező kongresszust. Ugyanaz a kongresszus fog öszeülni, a mely 1902-ben együtt volt, mert akkor nem oszlatták fel a kongresszust, csak elnapolták. A [kongresszus épen azért, mert azonos a régebbivel, ugyanazt a szervezeti szabályzatot fogja alapul venni, melyet az 1897—1902. évi ülésszakban már - kidolgozott. A szervezeti szabályzat nem kerül az országgyűlés elé, hanem a püspöki kar ós az apostoli szentszék jóváhagyása után a király, mint legfőbb kegyúr fogja szentesíteni a szabályzatot. A szervezeti szabályzat megalkotása hosszabb ideig fog tartani, ez azonban nem akadálya annak, hogy addig is, mig a magyar katholikus egyház autonómiai alkotmánya véglegesen elkészül, az autonómia egyes szervei életbelépjenek és működésüket megkezdjék. Erre vonatkozólag a beterjesztett törvényjavaslatban is van intézkedés. * Karácsony ünnepe a bazilikában. Karácsony első napján a d. e. 9 órai ünnepi nagymisét dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás fogja pontifikálni és utána ugyancsak a bibornok mondja a szent beszédet. Az ünnep második napján a d. e. 9 órai nagymisét dr. Machovich Gyula prel. kanonok celebrálja, a szentbeszédet a soros karkáplán tartja. * Az „Esztergom" előfizetési árát 1918. évre a papír és a nyomdaköltség árának tetemes emelkedése folytán mi is kénytelenek vagyunk mérsékelten felemelni egy évre 2 koronával, igy tehát lapunk előfizetési ára jövő évre 12 korona lesz. Ez a csekély áremelés korántsem áll arányban más lapok előfizetési árának emelkedésével s igy bizón hisszük, hogy előfizetőink ez elhatározásunkat megnyugvással veszik tudomásul. — Az „Esztergom" kiadóhivatala. * Főegyházmegyei hirek. A szenczi alesperesi kerületben rendes alesperes lett Roszipál Antal erzsébetkápolnai plébános, Martini Miklós pozsonyivánkai plébános pedig tanfelügyelő alesperessó neveztetett ki. Hlavathy József istvánházai plébános a Selmecbányái kerület alesperese lett. Heves József nagysenkőci plébános meghalt dec. 13-án életének 42. évében. B. i. p.! * Karácsonyi jótékonyság. Lollok Lénárd praelátus-kanonok a karácsonyi ünnepek alkalmával a Kolos-kórház karácsonyfájára 300 kor., a Szt. Erzsébet egyesületi népkonyhára 150 koronát, a vizivárosi apáca intézet karácsonyfájára 50 koronát, a Szt. Anna apáca intézet karácsonyfájára 50 kor., a szentgyörgymezői árvaház karácsonyfájára 50 kor., az esztergomi hadi árváknak 500 kor., négy szorgalmas gimnáziumi tanulónak 200 kor., a főgimn. Mária-kongregációnak 50 kor., a Szt. László Társulatnak 100 koronát, az Oltáregyletnek 100 korona adományt küldött. * Karácsonyfa-ünnepélyek a katonai kórházakban. A helybeli katonai kórházak sebesült és beteg katonái számára rendezendő karácsonyi ünnepély az idén is fényesnek Ígérkezik. Esztergom város közönsége a rendezőséget, mely e valóban fáradságos, de ennél még nemesebb cólu munkát végzi, oly nagy anyagi ós erkölcsi támogatásban részesiti, hogy nem marad egyetlen katona sem ajándék nélkül s ezek az otthonuktól távol sínylődő derék fiúk oly dúsan lesznek ellátva ünnepekre valóval, mintha otthon volnának szeretteik körében. A rendezőség a