ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-11-04 / 44. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hegjeienik mmáen vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szartx ara Ití jillér. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Visszavágyom . . . Visszavágyom a boldog multat, Kacagó, friss gyermekszemével . . . Visszavágyom a mosolygásom, A régi vidám dalos kedvem, Mióta sötét bánatoknak, Eájó könnyeknek rabja lettem. i Visszavágyom gondtalan álmom Gondok álmatlan éjszakáján. Visszavágyom neved csengését Gyermekeim mosolygós ajkán. Visszavágyom elárvult fészkünk Meghitt bizalmas melegségét, Visszavágyom férfiszavaknak Rég nem hallott komoly zenéjót. Visszavágyom az édes Bókét, Szivárványos derűs egével . . . Oh hozd vissza a boldog multat: Kacagó friss gyermekszemével! Kossányi Alajosné. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKO BÉLA. Felejtés. Irta: Csite Károly. A terebélyes gyümölcsfák, mint megennyi csodás, nagy bokréták, virítottak teljes ragyogó pompájukban az udvaron. A fák virágain százezernyi méh zümmögése olvadt egybe, mint valami távolból hangzó tündéri zene. Színes szárnyú lepkék szálltak virágról-virágra s kergetőztek a verőfényes levegőben. S hogy teljesebb, ragyogóbb, bájolóbb legyen a tündöklő, tavaszi kép, a lakóház verandájáról öt kis, egészséges, vidám, kacagó leánytestvér szökdécselt ki ez udvarra. A legkisebb tipegve járó babácskát' halvány, tiszta arcú, mosolygós szemű, kis dajka vezette a többi után. A virágos fák alatt körbe fogózkodtak s járták mindannyian dalolva a körtáncot. Derűs, vidám volt valamennyi gyermek s legboldogabb volt valamennyi közt Mariska, a kis dajka. Mindig mosolyra állt a kicsi szája, ragyogó, sötét szeme. Legvidámabb játék közben azonban elhalt ajakáról a játékdal, csillogó szemében sejtelmes ijedtség villant meg. Merően nézett a kapuszin felé, honnét ünnepies öltözetű, falusi anyóka ballagott befelé bátortalan léptekkel. — Nini, jön a Mariska mamája! — kiáltotta Piroska s kiugrott a körből. Felbomlott teljesen a tánc, iramodtak a gyermekek Mariska után, aki édesanyja elé sietett aggodalmas szívvel. Mert hát valami nagy okának kell lenni, hogy most hétköznapon : a legsürgősebb kapálás idején, meglátogatja. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. _________ boló irányban tudnak hatni, holott a béke positiv hatóokok eredménye. Nem tudunk bizni általában a világban, mely lelkesedik a „szent önzésért" és tapsol a gyengét letipró „Übermensch" apostolnak, Nitzschének. De ha nem is merjük remélni az örök világbékét, tartós békét mégis várhatunk, még pedig — materiális okokból. Nem mintha ideális szempontoknak szerepet nem ' juttatnánk. Ó igen! Csakhogy a materiális okoknak a mai anyagias világban kényszeritöbb és általánosabb érvényű szerepük lesz. Rámutatott ^erre Czernin. Az emberiség sebzett válla a háború után nem fogja birni a fegyvert. Elég lesz a háborús kiadások kamatait fizetni, , nemhogy még drága flottákkal és seregekkel parádézzunk. Már a háború előtt is sokaltuk az államadósságot, pedig Magyarország csak kb. 4*5 milliárddal dicsekedhetett, Ausztria még egyszer annyival. Az utóbbi csak kamatra fizetett 400 milliót, melyhez Magyarország is járult 50 millióval. Hát azóta? Azóta bizony a háború jócskán szaporította az anyagot. Németország a hetedik hadikölcsönnel elérte háborús kiadásaiban a 72-ik milliárdot, mi is baktatunk megfelelő arányban utána. Franciaország kb. a 70-ik milliárd magasságában lebeg, mig a rendőri szerepében tetszelgő Anglia jóval a 100-dik milliárdon túljár. Ehhez járul a valutaromlás, mely szintén adósságot leplez. Mesebeszéd az, hogy a széditö kiadások nem okozták szegényedésünket, mert a nemzet saját fiaitól vette kölcsönét és igy a kamat Jóidéig a kapuszin sarkában sugdosódtak. Csakugyan nem csalta meg a kis dajkát a sejtelme. Azért jött édesanyja, hogy haza viszi jövő hónapban aratni, felmondanak most a gazdaasszonyának. — Jaj, ón nem merem megmondani a tekintetes asszonynak ! — tördelte Mariska kis kacsóját kétségbeesetten. — Hisz megmondom ón. Neked egy szót sem kell mondanod. — Akkor is félek! . . . Jaj, ón úgy félek . . . én úgy nem szeretem a dolgot ... Elrejtőzött Mariska a ribizke bokrok mögé, onnét figyelt, hallgatózott szívszorongva. — Azt csak nem teszi, édes Csernó aszszony, hogy ilyenkor, a legrosszabb időszakban, viszi el leányát tőlünk! •— hallatszott az urnő méltatlankodó hangja a verandáról. — En is igen restellem a dolgot, édes tekintetes asszony, de megbocsásson, nem tehetek róla ! — mentegetőzött a szegény zsellérasszony. — Elromlott a kis házam teteje, beesik szobámba az eső. Uj zsupp kell bizony rá, de most ebben a szörnyű háborús világban borzasztó pénzbe kerül az is. Pedig nekem semmim sincs. Azért gondoltam, hogy beszegődök leányommal együtt részben aratni. Úgy legtöbbet kereshet a szegény ember gyermeke, Tetszik tudni ? — nekem adnak aratórósz fejében öt mérő.gabonát, Mariskámnak pedig négy mérővel. Bizony, nagy értéke van most annak . . . Aztán az aratás végeztével visszajöhet a leányom ismét, ha vissza tetszik fogadni . . . — Oh, én nem várhatok addig. Ennyi apró gyermek mellől egy hétig sem nélkülözhetjük a Állandó béke. Esztergom, november 3. Időről-időre, mini fehér galambok szállnak fel Európa füstös-poros, vérszagtól terhes levegőjébe a békejavaslatok. Valamennyi megegyezik abban, hogy tartós, söt örök békét rajzol az emberiség láztól csillogó szeme elé. Az általános leszerelés, a döntőbíróságok stb. szükségességét hangoztatják. Az eszme élénk visszhangot kelt a lelkekben. Meg sem kell indokolni. Ugyan ki kívánná ma a csillagesésnek, földrengésnek, emberek elszáradásának megismétlődését ? — Ámde a borzalom és utálat, a háborús fáradtság múlékony lehet. Talán már egy nemzedék multán kimegy a vérszag az emberiség orrából és a csömör a gyomrából, hogy újra megkívánja* a halál e szörnyű vigalmát, melynél ágyuk bömbölése, gépfegyverek kattogása a muzsikasző s amelynél az ember saját testét-vérét tálalja fel őfelsége a Mors Imperatornak. Azért ha a világbéke csak a háborús hangulatból születik és tartus alapot egy állandó értékű világnézetben nem nyer, bizony rövidesen megint valami véres harcba fog fulladni. Ezért szaval a szabadkőműves Wilson szebbnél-szebb frázisokat a világdemokraciáról. Ezért kínálja vásári nagy hangon a szociáldemokrácia is az ö elveit. Világnézetüknek csinálnak reklámot, mint valami tartós és állandó értékű posztónak, melyből ki lehet szabni az örök békét. Nem tekintve, hogy szép elveik értékes része kölcsönzött, bizalmatlanul nézünk az ö örök békéjük elébe. Hisz a sokkal igazabb, indítékaiban mélyebb keresztényszeretet sem tudta a világbékét tartósan megalapítani. Nem tudta pedig azért, mert az emberiség egy nagy tömege mindig elzárta előle a szivét. És ez nem a kereszténység kudarca. Ellenkezőleg: igazolása a kereszténység alaptanának az eredeti bűnről, igazolása Krisztusnak, ki előre megmondta, hogy a jónak végleges győzelme a rossz fölött nem ezen világ életében fog bekövetkezni; az igazság és hamisság, a szeretet és önzés egymás mellett fognak élni állandó harcban. A háború ezen harcnak kitöréses nyilvánulása. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Krisztus igazolására kívánatos a háború. Krisztust igazolta eddig is a történelem. És ha sikerülne megvalósítani a világbékét, az megint csak Öt igazolná, mert nélküle és tanítása nélkül senki sem csinálhatja meg azt, még Wilson és a szocialisták sem. Hogy tehát bizalmatlanul nézünk az állandó béke elé, annak oka az, hogy az emberiség nem áll egyértelműen Krisztus helytartója, a szeretet, igazság és jog hivatott képviselője, XV. Benedek pápa mellé. Wilsonokban, kik békét hirdetnek és muníciót szállítanak, apostolkodnak és hadat üzennek, nem tudunk bizni. De nem tudunk bizni a szocialistákban sem, kik antimilitarista jelszavakkal ajkukon a késhegyig menő terrort igtatják fegyvereik közé (óbudai munkásnők !), akik a lelkekre, mint az osztrák vezérek legutóbb is bevallották, csak nemleges és rom-