ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-07-08 / 27. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szarn ara 16 fillér. Demokrácia az egyházban. Esztergom, 1917. július 7. Az uj kormány programmjának kapcsolatá­ban egész sereg szociális népjóléti intézmény vár Magyarországon megoldásra. Ezen intézmények mindaddig nem jutnak megoldásra, mig a vezető tényezők s a törvényhozás a maga egészében át nem lesz hatva ezek fontosságától. A törvényho­zást erre a választójog tervezett reformja fogja átalakítani, hogy a nemzet egész rétegét átható és felölelő erők hivassanak életre. Minden állami, sőt egyházi intézmény is megérezte a háború rázkódtató hatását. Minden téren nagyobb s méreteiben kihatóbb átalakulás előtt állunk, mint 48-ban. Az államszocializmus programm lett a kormányzatban s ennek kényszere viszi be min­denüvé a demokratikus érvényesülést. A demokratikus evolúciót az egyház se ke­rülheti el. Annyival kevésbbé, mert hisz maga az egyház alapítása alapvető tanítása, első szerve­zése, a hirdetett testvériség s egyenlőség az em­ber egyéni értékének felemelése demokrácia volt. Az elnyomottnak a hatalmasok ellen való védelme, az első századok nagy harcai keresztény esz­mékért, az állam s az egyház között lefolyt küz­delmek alapjában a demokráciát jelentették a zsar­nokság világnézetével szemben. Az idők, a századok folyamán, az állami befolyásolás révén, a kor uralkodó eszméinek hatása alatt az egyház eme demokratikus vonásai ugyan hullámzásnak voltak kitéve s az absolutistícus állam nyomására s példájára, az absolutistícus hatalmi erők az egy­házi adminisztrációba is behatoltak. De azért a néplélekkel való összéforrás, állandó törekvése maradt az egyháznak s a nép helyzetén javítani AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A főorvos barátja. Irta: Proskauer Márton. — Fordította: Szabó Nándor. Pudajeff Szergej, a gazdag paraszt megállí­totta lovait a patika előtt és nagynehezen lecihelő­dött a szánkóról. A patikus elébement és barátsá­gosan a pult mögötti belső szobába vezette és si­etve előhozott egy kis üveg pálinkát. „Tanácsért jöttem, Petrovics Vaszily — szólt a vastag paraszt — a fiam a jövő hónapban -sor alá kerül," „Ahá, — bólintott a patikus megértőleg — ki akarod szóval szabadítani ?" „Természetesen szivecském — szólt Pudajeff — egyetlen gyerek. Mit használ az nekem ha be­húzzák? Mondd csak, nem tudnál valami jó módot, hogy egy kicsit beteges kinézése legyen?" A patikus tiltakozólag emelte fel a kezét: mit gondolsz Szergej, — én ebben a tekintetben úgy vagyok, mint egy hivatalnok, én olyan tanult ember vagyok, akár maga az ezredorvos és igy — elhiheted nekem : ilyen mód nincsen. Azonban menj el Njerchachoffhoz az kiszabadítja a fiadat, máskép nem megy." „Valóban kiszabadíthatja?" — szólt bizalmat­lanul Pudajeff. „Ha én mondom neked testvér, — erősítette a patikus — az a te embered! Tudod, titkos össze­köttetése van a főorvossal, ismeri a kormányzóság Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. leghatalmasabb embereit — ha valaki ért a katona­szabaditáshoz akkor az Iván az!" „Mit csinál hát?" „Semmit — szólt Vaszily lelkesen — épen semmit. Te egyszerűen adsz neki 2Q0 rubelt és ő szól egy pár szót — na persze ott ahol kell — és.a dolog rendben van. És az Iván becsületes marad, ép talpig becsületes, mondom neked. Aztán nézd csak, ha a fickó olyan délceg, erős, hogy a cári gárdába föltétlenül szükség van rá — akkor Njerchachoff Iván visszaadja a kétszáz rubeledet — hiány nélkül!" A patikus diadalmasan nézett barátjára. A beszéd utolja láthatólag tetszett a parasztnak, meg­nyugodott és szólt: „Jó, jó. Hol lakik az az ember? „Egészen lent a külvárosban. Különben, várjál, én is veled megyek a szánkón!" Mind a ketten felállottak és szánkóra szállva gyorsan iramlottak a behavazott uton a külváros felé. Egy alacsony ház előtt leszállottak és a pa­tikus bevezette a parasztot Njerchachoff Ivánhoz, egy kicsi, csendes beszédű, göndörszakállú ember­kéhez. Nyugodtan meghallgatta a kérést és aztán szólt: „Gavrilovits Szergely, meg fogok tenni min­dent, ami tőlem telik. De 200 rubel az ára. Ha pedig a fiad mégsem lesz szabad, vagyis az Atyus­kának különösen megtetszik, visszakapod a pénzt!" aztán előhozott egy vaskos könyvet, amelybe oda­I vezette a többi hasonlóhoz Gavrilovits Szergely drága fiát is. Ahogy visszaértek a patikához, Petrovits Vaszily, a patikus diadalmasan szólt: „Nos, szivecs­kém, mit szólsz hozzá? Az én Vanja barátom kiváló gyerek ! Nézd csak, most meghallgatott téged, Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. aztán csak egy szót szól ott fenn — és máris rendben van! Persze, vannak itt mások is, akik foglalkoznak katonaszabaditással, — mind zsidók, ilyen a Mendel Izsák is és még egy pár, de ezek I buta módon dolgoznak, holmi görcsökkel, úgy, hogy a magamfajta tanult ember mindjárt megis­meri. Az én Vanja barátom pedig megy, szól egy pár szót a főorvossal — és akkor a katonaorvos sem tehet ellene semmit." A paraszt megköszönte a patikusnak a jó tanácsot és megígérte, hogy egy borjút hoz neki ajándékba, ha fiacskája kiszabadul. A sorozás napja elérkezett és rengeteg, ot­romba parasztlegény tódult a városba, a kik a csapszékekben és teaházakban kurjongattak, pá­linkáztak, mielőtt az orvos elé mentek volna. Pu­dajeff Szergej maga hozta be fiát a szánkón és még egyszer elment Njerchachoffhoz, aki meg­nyugtatta : „Minden rendben van, Gavrilovits Szer­gej, a te fiadon kivül még más 30 legénykét men­tek ma ki. Isten veled!" Estére vége lett a sorozásnak és a Pudajeff fiút alkalmasnak találva beosztották a tüzérség­hez. Az öreg először roppant megdöbbent és való­sággal rohant Njerchachoff lakására. Ez egészen nyugodtan fogadta: „Igazán nem lehetett Szer­gej, én nem tehetek róla, hogy olyan derék fiad van, majdnem mindegyiknél erősebb, mint a kik ott voltak!" A haragos apa kételkedve nézett először, de aztán később hízelgett neki a dolog. „Komolyan mondom", — bólintott Njercha­choff — a doktor maga mondta. Vanja, szólt, tizet kiszabadíthattam, de a fiatal Pudajeffet be (pl. hitelszövetkezetek, földbérlet) ma is egyik de­mokratikus vonása. Valahányszor a kor fejlődésé­ben ujabb elemek keletkeztek, az egyház azok vívmányait legtöbbször művészettel beillesztette szellemébe s megerősödött tőlük. Napjaink nagy kultúrkörei s változásai közepette, az egyház szin­tén a meglátás s a beállítás azon keretében fog mozogni, mely számol a kor követelmények igé­nyeivel, melyeket ezek az egyházi intézmények iránt támasztanak. Ezt a demokratikus evolúciót egyelőre két dologban lesz szükséges érvényesíteni az egyházi téren. Első sorban a világi hivek autonómiájá­ban, másodsorban az alsó 'papság helyzetében. Aa egyházellenes világnézet nálunk is min­den tényezőt felhasznál hatalmas hálózata bizto­sítására. Éppen azért fel nem tételezzük, hogy ellensúlyozásul fel ne használná, ki ne aknázná az egyház mindazt, ami uj tónust, uj levegőt, uj érdekszövetséget vinne be a világiak s a papság érdek szövetségébe. Amint 48-ban a népjogok bizonyos fokú tágítása vetette felszíne az auto­nómiát, ugy most, a választójog sarkalatos meg­oldásának példája fogja kivinni az autonómiát is. Amint az állam meghajol az igények szükséglete előtt, ugy a másik fenntartó nemzet-tényező, az egyház is mintegy az idők változó stílusának tesz beilleszkedő engedményt, midőn a híveket az auto­nómiába, mint az erőket egyesítő propagativ szer-, vezetbe bevonja. Amint valamely intézmény, jelen esetben az egyház, jogosítványait szélesebb réte­gekre kiterjeszti, érdekeit közössé teszi s ezzel önmagát erősiti. Ha tehát az egyház, a felekeze­tek fölött álló állam helyett, híveivel osztja meg külső vonatkozású ügyeinek intézését, a hivek az eddiginél jóval hatványozottabban fogják érezni, ' hogy ők is tényezők, az egyház érdeke az övéké is. Öntudattá igy lesz bennök az egyház ügyeit sajátjuknak közérdeknek is tekinteni, megszűnik az inferioritás ama látszata, melyben eddigxnia­gukat hitték és a hivek öntevékenysége is na­gyobb keretben érezteti hatását a keresztény tár­sadalmi s politikai mozgalmakban. Akik a mun­kában a sáncokon kivül vannak, azok nem igen melegednek fel a sáncokon belüllakók iránt. Az autonómiával épen azért a köztevékenységre éltető hűs levegőt visszük be a hivők lelkületébe s jo­gokat utalva át nekik, erővé válik bennök annak I tudata, hogy a jogokat adó egyház érdeke az övék ! is. Ahol jogokat adnak, ott egyben páncélfalat ! emelnek az ellenséggel szemben. Nem kell félni a hivek bevonásából az auto­I nómiában. Ha félünk, ha tartózkodunk vagyunk, I az annak a látszatát kelti, mintha a papság nem j tudná lelki bátorsággal köztevékenységre nevelni hiveit és féltené az egyházat saját híveitől. A ha­tárkör korlátaira s a* képviselők minősítésére nézve amugyis ott van a szervezet és a szabályzat. Az nem ok a tartózkodásra, hogy másutt nincs meg az autonómia. A király főkegyúri joga is speciális intézmény. Ne csak utánozzunk mindun­talan másokat, legyen a magyar szellemben is olyan uj, restauráló gondolat, melyet külföldön is utánozhatnak. A felsőbb körök tartózkodása az autonómiá­tól, ellankasztja, elkedvetleníti a laikus világot egyházától s azt a véleményt erősítené, mintha a papság félne saját híveitől. Minden késedelmezés az autonómia körül az egyház túlzó optimizmusát igazolná, mintha a jelen állapotokkal szemben a tolerari posse álláspontjára helyezkednék. Ilyen felfogás élénken emlékeztet a mult század 70—

Next

/
Thumbnails
Contents