ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-07-01 / 26. szám

legutóbbi közgyűlésen a világbékéről mondott megnyitó beszédről. A levélnek erre vonatkozó része igy hangzik : „Örömmel hozom Eminenciád tudomására, hogy a Szentatya nagy gyönyörűséggel tapasztalta, hogy Eminenciád a nagyfontosságú tárgyat kiváló jártassággal fejtette ki. Krisztus földi helytartója kéri a jó Istent, hogy amit Eminenciád mély értelemmel kidolgozott és — bizonyára az előkelő hallgatóság tetszése és helyeslése mellett — kimerítően előadott, az teljes mértékben beigazolódjék a valódi keresztény béke mielőbbi beköszöntésekor. Ez a béke kapcsolja össze a nemzeteket a testvéri szeretet szövetségében ama elvek és törvények értelmében, amelyek a katholikus egyházban birják legszilárdabb alapjukat és legerősebb védelmöket." Patakjaink kihasználása a világítás céljaira. A természet erőinek minél, nagyobb mérvű kihasználása volt a fejlődő kultúra legfőbb törekvése. Ezt a célt maga a Teremtő tűzte az ember elé és ha a kultúrtörténet egyes korszakait s az azokban nyilvánuló technikai fejlődést fokról-fokra vizsgáljuk, csakugyan beigazolva látjuk a szertirás kezdetén olvasható isteni szózatot, mellyel az ember a teremtmények urává lett. Az emberi elme nem nyugodott soha, hanem a találmányok és felfedezések szakadatlan sorával gazdagította az emberiséget. Az ember a létért való küzdelemben a világegyetemben felhalmozott energiákat saját hasznára iparkodott fordítani s az elégtelen emberi és állati erőt azokkal pótolta. Megtanulta a tűzben felhalmozott energiát gépek hajtására fordítani; a vizgőz, a gázok feszereje a közlekedés fontos eszközeivé váltak. Az elektromosság megszámlálhatatlan variatiókban nyer alkalmazást a nagyarányú fejlődésnek indult technikában. A természeti erők közt talán legkisebb alkalmazást nyert a vizi erő, és ebben rejlik a modern technikának legnagyobb hibája. A viz energiája a legolcsóbb erőforrás s functiója oly állandó, hogy csakugyan nem fogható fel ama csekély érdeklődés, a melyet különösen nálunk ezen kiváló természeti erő iránt látunk. Magyarországnak különösen hegyi vidékei oly nagymérvű vízenergiával rendelkeznek, hogy annak fel nem használása az ipari technika szempontjából a legnagyobb veszteségnek mondható. Most, a hábiru alatt legjobban érezzük, mit mulasztottunk eddig ebben a tekintetben. Petroleumhiány van mindenütt; gyenge gyertyafény mellett dolgozunk vagy olvasunk. Pedig ott folyik a községen keresztül, vagy nem messze a községtől a hegyi patak meglehetős vizböségével s eszünkbe juttatja, milyen jó lett volna, ha a közelső surahját: Dicsőség Allahnak, az egek Urának az irgalmasnak, s kegyelmesnek . . . Abu-Halim a kezét keresztbe tette a mellén s letérdelt a madár előtt, mialatt az dallamosan folytatta tovább: — mert Ura az Ítélet napjának. Téged imádunk, téged szeretünk, tőled kérünk segítséget . . . S mikor bevégezte, Abu-Halim karjára szállt. Már erős hajnal volt, mikor Halim a madárral a piacra ért, a dohány-, kávé-kereskedők már nagy zajt csaptak, s a vásáros nép ott hömpölygött a sátrak körül. Abu-Halim az egyik utca sarkán megállt s a madarat a botja végére tette, ahonnan az mondani kezdte a koránt. Az ájtatos igazhivők csodálkozva nézték a madarat, mely hétféle olvasási mód szerint tudta mondani Mohamed igéit. A pénz meg csak hullt a földre tett turbánba, ugy, hogy alig lett még dél, már egyik hitelezőjét ki tudta volna fizetni. Boldogan sietett haza. A tegnapi fáradtság mintha végkép eltűnt vona, frissnek, üdének érezte magát. De milyen volt a csodálkozása, amikor lakásában a fejedelem embereit találja. Megijedt, hirtelenében azt hitte, hogy adósságaiért tán bezárni akarják, amikor nagy meglepődésére az egyik katona barátságosan jön felé. — Abu-Halim, a nagy fejedelem, kinek országában a minarettek erdőket alkotnak s ereje sokakon uralkodik, küldött hozzád, hogy csodás szent madaradat vidd el hozzá, mert a hire szélvészként jutott el fejedelmi trónjához. ség malmában vagy más külön helyen volna egy kis dynamo, mely, ha nem is az összes lakosoknak, de legalább az érdeklődőknek elektromos áramot szolgáltatna házuk számára. Talán a háború után rájövünk, hogyan lehet olcsó és jó világításra szert tenni és amit eddig nem tettünk, a,zt azután fogjuk tenni. Mint minden technikai alkotásnak, ugy ennek is a legnagyobb akadályozója és lassitója a vállalkozási szellem hiánya. Nem találunk kompanistákat s talán magunk is fázunk a befektetéstől, mely a jelen esetben csekélynek mondható. Pedig milyen kedves dolog volna, ha a plébános ur némely esti ünnepélyes alkalomkor szép elektromos fényárban mutatná az Ur oltárát a népnek; milyen vonzó volna ez a külsőség sok emberre, talán olyanokra, kikben a belső vonzalom hiányzott — de talán később megjön. Az egyház ugyan nem akar theatrális pompával embereket fogni — de «azért számol az emberi természettel és az ö szépérzékére is akar hatni. Templomainkat főleg azért díszítjük, mert azok az Ur házai, de amellett azt a célt is tartjuk szemeink előtt, hogy azok az emberre is vonzó hatással legyenek. Említhető itt ama nem kevésbbé fontos szerepe is a kis elektromos falusi centrálénak, hogy a nép 'szellemi mivelődésében kiváló eszköz lehet. Sok községben szokásba jött a legújabb időben a külföld példájára egyes lelkes papok és tanitók a népet hasznos és szórakoztató előadásokra gyűjtik össze, mely előadásokat képek vetítésével teszik vonzóbbakká és érdekesekké. A vetitő-lámpa lelke a fényforrás — a legideálisabb fényforrás pedig az elektromos ívlámpa. A különféle szesz- és acetylen-lámpakészülékek hatásukban nagyon messze állnak az elektromos lámpa mögött. íme, eltekintve a házi használat előnyeitől, mennyi ideális cél szolgálatába lehet a kis elektromos centrálét bevonni! Lássuk most a módot, mely szerint a község patakját az említett célra felhasználhatjuk. Ha van a községben malom, amelynek tulajdonosa ugy a saját, mint mások érdekében rábírható egy dynamo felállítására vagy megtürésére, akkor a dolog nagyon egyszerű. A vizikerék tengelye, mely a malomgépezetet hajtja, külön szijkerékkel lesz ellátva, mely a dynamót egy-két transmissió közbevetésével gyorsan hajtja. Ha külön vizikereket kell felállítani, akkor az első dolog megmérni a vízenergia nagyságát. A hydraulika szabályai szerint a vizikerék munkateljesitő ereje függ a vízmennyiségtől és a vízesés magasságától. A következő képlet megadja a vizi OH erőt lóerőkben: N = — N jelenti a lőerőt; Q jelenti az egy másodperc alatt lefolyt vízmennyiséget literekben, illetőleg kilogrammokban ; H jelenti a vízesés magasságát méterekben, vagyis a felső és alsó vizszin közti magassági különbözetet: 75 pedig ama méterkilogramm-szám, melyet egy lóerő képvisel. Pl. egy vízesésnél 120 liter = kilogramm Hamil még le sem tisztította ruhájáról a port, csak úgy ahogy volt, elindult a fejedelemhez. A nagy ur, mélyen fekvő belső szobájában fogadta Hamilt s barátságosan ültette le selyem vánkosaira. — Gyönyörű madár, — szólt aztán, megsimogatva ragyogó tollait, — mintha csak színaranyból lennének s a hangja mily csengő, mily elragadóan szép. S a madár mozgatta a fejét, emelgette a szárnyait s mint egy szaltáni muezim, lágyan idomitgatta a hangját. Aztán még egyszer bólintott, felrepült s megállt. A fejedelem meghatva fordult Halimhoz. — Te, ad el nekem ezt a madarat. — Legalázatosabb szolgád, óh hatalmas úr, hogy ellenkezhetne, fizess és vedd. S a fejedelem gazdagon megajándékozta őt. S Halim boldog volt, boldog, mert kifizette adósait mind s még annyija maradt, hogy nyugodtan éldegélhetett tovább. De azon éjjel nehéz álmai voltak a fejedelemnek, úgy látta, hogy az aranyos kalitka, amelybe az aranyos madarat zárta, kinyílt s a madár helyett egy ezüstös turbánú, fehér köntösű ember lépett elő s halk, mély hangon mondta, hogy ő a csodatettek atyja Ben-l-Makarin, s a madár csak a lelke volt s ezzel eltűnt. Reggel mikor a fejedelem felébredt, a kalitka üres volt s Abu-Halim szép tiszta turbánban, aranyos papucsokban sietett a piacon keresztül. Z. Gy. viz esik másodpercenkint 3 méteres magasságból. Ezen viznek munkaereje 120X3 = 360 méterkilogramm (mkg). A teljesített munkát azonban nem méterkilogrammokban, hanem lóerőkben (HP vagy N) szoktuk kifejezni. Egy lőerő annyi, mint 75 mkg. Ennélfogva 360 mkg annyi mint 360: 75 = 4-8 HP (lóerő). A vizikeréknél ezen theoretikus energia nem érvényesül teljesen, hanem csak bizonyos százaléka, pl. 80% — azért a theoretikus energia csak ezen százalékát vehetjük mint használható energiát. Ha pl. a fenti 4"8 lóerős energia oly vizikereket hajtana, melynél a vizerő 80 százaléka jut érvényre, akkor a kerék hajtó ereje 4*8 X 0*8

= 3'84 lóerő volna. Tehát felállíthatjuk a szabályt: valamely patak absolut munkaképességét ugy számítjuk ki lóerőkben, ha a másodperc alatt lefolyt vizmenynyiségét literekben megszorozzuk a méterekben kifejezett esésmagassággal, a szorzatot pedig elosztjuk 75-el. Ezt az absolut munkaerőt azonban — amint már emiitettük — egy vizimotor sem használja ki teljesen, hanem annak csak bizonyos százalékát. Ezen effectiv, valóságos munkaerőt ugy számítjuk ki, ha az absolut munkaerőt megszorozzuk a valóságos, ható erő emiitett százalékával. Igen gyakran az az eset fordul elő, hogy a vizi kerék ható ereje 75% akkor az effectiv vizi OH OH energia képlete lesz Nn = X 0*75 = JQÖ", VA

" gyis a vizmennyfség és a vízesés magasságának szorzata osztandó 100-al. A mondottak szerint fejtsük meg a következő feladványt. A gáton egy másodperc alatt 780 1. víz folyik le 4 m. magasságból. Mily nagy a víz absolut munkája és mily nagy annak effectiv munkája, ha a vizikerék a vizierő 80%-át hasznosítja? 780 X 4 Ezen vízmennyiség absolut munkája—=—— 41*6 HP. Ámde a vizi motor ezen erőnek csak 80%-át hasznosítja, akkor az effectiv munka lesz 41-6X0-8 = 33-28 HP. Most az a kérdés, hogy számítjuk ki az egy másodperc alatt lefolyt viz mennyiségét. A dolog nem oly komplikált, a milyennek látszik, ezzel rövidesen lehet végezni. A gáton kivágunk egy téglányszerü hosszabb rést, a melyen át a viz négyszögletes oszlopban kifolyik. Ezután megyünk a gáttól felfelé a patak partján és bizonyos fix helyen, pl. 30 méternyire távol a gáttól dobunk a viz felületére könnyen úszó tárgyat. Megszámláljuk a másodperceket, melyek alatt az uszó tárgy a gáthoz ért; a patak vize a 30 méter hosszú utat ennyi másodperc alatt tette meg. Ha e méterszámot elosztjuk a másodpercek számával, megtudjuk, hány méter hosszú vizoszlop folyt át a gáton egy másodperc alatt. Ha a vizoszlop ezen hosszát (deciméterekben) megszorozzuk a rés átmetszeti területével, megkapjuk a lefolyt víz menynyiségét köbdeciméterekben, vagyis literekben. Pl. Ha az uszó tárgy a 30 méteres utat a gátig 60 másodperc alatt teszi meg, és ha a gát rése 10 dm széles és a viz 2 dm magas oszlopban folyik át, mennyi a másodperc alatt átfolyó vízmennyiség? Az úszó tárgy mutatja, hogy a patakban a viz 1 másodperc alatt 30 : 60 = Va méternyi (5 dm) gyorsasággal folyt, vagyis a gáton át 1 másodperc alatt 5 dm hosszú vizoszlop folyt le. Ezen vizoszlop keresztmetszete 10 X 2 = 20 köbdm. Megszorozva az 1 másodperc alatt lefolyt vizoszlop hosszát ezen keresztmetszettel, megkapjuk a lefolyt viz mennyiségét. E szerint lesz a vizmenynyíség 20 X 5 = 100 köbdeciméter, vagyis 100 liter. Ezen eljárással kiki könnyen kiszámíthatja egy patak vízmennyiségét s megtudja, hogy a meglevő vízenergia mily nagy dynamót képes hajtani. Tájékozásul legyen megemlítve, hogy 16 darab 16 gyertyafényü fémszálkörtéhez szükséges 1 HP hajtóerő. 0'6 lóerő képes egy 8 Ampere erősségű ivlámpát (1200 gy'ertyafóny) működtetni. Ebből látható, hogy kisebb igényeknek a kisebb hegyi patakok is megfelelnek, melyek 1 — 172 lóerőt képesek kifejteni. Pl. 75 liter vízmennyiséggel lehet 1 méter magas eséssel körülbelül 72 lóerős kereket hajtani és 12 körtét ellátni árammal. 100 1 vízmennyiséggel lehet 1 m magas eséssel 1 lóerőt kifejteni, ugyanazon vízmennyiséggel 2 m magas eséásel 2 lóerőt, 3 m magas eséssel 3 lóerőt. Minél magasabb esésre lehet a vizet vezetni, annál jobb. A nagyobb vízeséseknél használtatnak a felülcsapó kerekek, a kisebb eséseknél használjuk az oldalcsapó kerekeket. Ezek közt a legnagyobb munkateljesítménye van a Zuppinger systemáju kerekeknek, melyeknek hatóereje 75—80%-re rug. A kere-