ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-05-27 / 21. szám

Hisz oly kevés lehet a már elrejtve levő gabona, hogy azt a fent körülirt módon könnyebb lett volna forgalomba hozni. Ez a gondolatmenet volt az, mely a rekvirálás megkezdése előtt azt az elhatározásomat váltotta ki, hogy az ellátott közönséget előbb fölszólítom az önkéntes beszolgáltatásra s csak amennyiben az célra nem vezetne, hajtom végre a rendeletet. Ez a beszolgáltatás legyen pedig a komoly megértéstől áthatott, számoljon mindenki azzal a céllal, melyet a rekvirálással elérni szándékunk, kisebb darab kenyeret szeljünk, hogy mindenkinek jusson, embertársaink iránti kötelesség és irgalmasság győzze le önzésünket s ha kell, egy napig ne szeljünk, ha másként a fenyegető Ínséget meg nem előzhetjük. És még csak arra mutatok rá, hogy a szemnek a baromfitenyésztéstől való teljes elvonása a már megromlott valutánk ujabb esését vonhatja maga után. Tudott dolog, hogy kereskedelmi mérlegünkben a baromfi, a tojás és a toll nagy aktívát jelentett. Ezen cikkekért sok-sok millió jött be az országba, ami ha elmarad, ugy kereskedelmi mérlegünk ismét romlani fog. Az a szem, ami nélkül baromfi nem nevelhető, mert hisz korpánk sincs, sok-sok milliónak is elmaradását jelenti, a közélelmezésünk várható romlásán kivül. — Restaurálják a vármegyét — s miként öregapáink nótája oly bölcsen megállapítja: egynek rossz az, másnak jó. Jó annak, akit megválasztanak, rossz annak, aki megbukik. A nótának tréfás az igazsága, de ilyenek voltak a mi öregapáink; a rosszmájú ujságiró azonban, ki olyan szemmel néz, amilyennel mint a közélet elfogulatlan kritikusa a közállapotokat s a nyilvános fórumon szereplő egyéneket nézni s látni már megszokta, a nóta igazságán felül most igen világos igazságokat tudna arra a zöld abroszra szervírozni, mely mellett az egyik párt piros pünkösd keddjén a másikat meg fogja enni, de ezektől az igazságoktól — sic vos non vobis — nem lenne sokkal boldogabb a világ. Hogy a választást megelőző mérkőzésekben hány szabálytalan, de fájó laposvágás csattan el a mérkőzők lapockáján, azt csak a beavatottak, meg a vezető segédek tudnák megmondani; az avatatlanok csak arra kötnek fogadásokat .a palánkon kivül, hogy vájjon a birkózás végeztével kit hoznak ki paizsára fektetve, mint a küzdőtér halottját. Pedig az ily választások szinte törvényszerű esélyeit, melyek a nyilvános szavazásokkal együttjárnak, igen találóan jellemezte a minap egy hozzáértő, választási harcokban megedzett vezetőember. Az fog nyerni úgymond, ki a szavazás első perceiben a többséget kapja, mert az utóbb szavazók, — a bukás szégyenét elkerülendők, — rendszerint arra szavaznak, kinek a szavazás első felében többsége van. Hajnóczy Józsefek ugyanis, — kiket, mint „igaz és szándékában állhatatos férfiút, sem a hatalmasok komor tekintete, sem polgártársainak heve soha el nem tántorít" még a máglya lépcsőjén sem, — ma már igen kevesen vannak. A többség kényelmes és opportunus, oda szavaz, a hol győzni lehet. Elvet, meggyőződést, jóhiszeműséget és közérdeket alárendel egyéni befolyásoknak, érdekeknek s kényelmi szempontoknak. Érdemet nem méltányol, igaz jussot nem támogat, rátermettséget nem honorál. Csak szavaz. Szavaz a komájával, mert a jó komáknak dukál összetartani, szavaz a szőkékkel, mert ő is szőke, szavaz a többséggel, mert ő nem olyan buta ember, akit falhoz lehessen állítani. Csak az a hiba, hogy ilyen elvekből egy vármegye nem él meg. Egy vármegyei közigazgatás vezető tisztségeire talpig erős, munkás, tapasztalt emberek kellenek, kiknek megbízhatóságát múltjuk, rátermettségüket munkás életük eredményei, egyéni kiválóságukat pedig a köztudat garantálja. Ugy hallszik, hogy most ilyeneket akarnak és fognak választani. Csupa talpig embert, csupa elsőrangú erőt, kik a vármegye szekerét majd biztos kézzel s bölcsen • kormányozzák. Róth bácsi azonban azt szokta mondani: Kinder, semmi se nem bizomos. Az a kérdés, hogy a választásra Hajnóczyék vonulnak-e fel többen: a justum et tenacem propositi viri, vagy Aesopus bölcsei, kik azért szavaztak a háború ellen, mert ott a tolongásban hamar rálépnek az ember lábára. Hm. HIREK. A hercegprímás a hatodik hadikölcsönről. A most jegyzés alatt álló VI. magyar hadikölcsön tárgyában dr. Csernoch János hercegprímás a következő körlevelet bocsátotta ki a főegyházmegye papságához : „Kérem és utasítom Tdő Papságomat és az érdemes tanitói kart, hogy a kibocsátandó VI. hadikölcsön sikere érdekében, miként az eddigieknél, hathatósan, minden lehető módon közreműködjék. A minden számítást meghaladó küzdelemben, amelyet ellenségeink reánk erőszakoltak és amelynek folytatására békejobbunkat mereven visszautasítva kényszerítenek, mindvégig ki kell tartanunk. Különösen most kell mindent elkövetnünk a végső győzelemért, a mikor már talán nincsen messze az annyira óhajtott és sóvárogva várt béke. Jelek tűnnek föl a régóta borús égen, amelyek azt a reményt keltik, hogy a gondviselő Isten a borzasztó megpróbáltatásnak véget vet és ismét jóságos és derűs atyai arcát mutatja felénk. Azért vigyük szívesen a haza oltárára azt az áldozatot, amelyet a hadikölcsönnek jegyzése által a haza minden tehetős polgárától méltán kíván és elvár. Buzdítsunk mindenkit, hogy tehetsége szerint a legmesszebbmenő mértékben vegyen részt a jegyzésben. A ^nagy világküzdelem döntő perceit éljük. Most válik el, hogy három évi vérhullatás, szenvedés és áldozat gyümölcsét leszakithatjuk-e. Az utolsó lendületre, az utolsó erőfeszítésre van szükség, a melynek túl kell szárnyalnia az eddigieket. Tegyünk félre minden hideg számítást. Adjunk merészen és lelkesen, amikor a haza kér." Itt említjük meg, hogy a hatodik hadikölcsönre a hercegprímás két millió, az esztergomi főkáptalan szintén két millió koronát jegyzett. Krónika. A Newyork Times jelenti, hogy Roosevelt volt elnök nyaralóhelyének, Oysterbainak polgárbizottsága dijat tűzött ki a legjobb csatakiáltásra az Egyesült-Államok hadserege számára az eljövendő német-amerikai háborúban. Roosevelt is tagja a pályabiráló bizottságnak. A gárdának a jelszavát Egész világ hangoztatja: „A francia gárda meghal, Hanem magát meg nem adja!" Operettet írtak erröT, Megírták ezt számos versben; Kevés jelszó ily hatásos, Kevés jelszó hangzik szebben! Amerika polgársága Győzi bőven aprópénzzel, őmiatta a háború Pénzhiányban sohse vész el. Embere is volna bőven, Sok-sok izmos, délceg jenki: Csak épp jelszót nem találnak, Csak épp jelszót nem tud senki! Muníció mindig több lesz, Gyárak ezre gyártja egyre: Büszke hajók raját küldi A végtelen nagy vizekre. Lobogója tarka-barka: Csillagok, meg hosszú sávok. Minden van a háborúhoz, — Csak épp jelszót nem találtok? Pályázati hirdetményt már - Tettek közzé minden lapban: Aki egy jó jelszót talál, Jelentkezzék Oysterbaiban. Jelszó legyen, amitől, — ha Kiáltja a jenki-sereg, — Ideát a Rajna mellett Sírni kezd a német gyerek! Jelszó legyen, jó hatásos; Operettre, versre téma, Jelszó nélkül az Unió Hadserege szinte néma. Gaz legyen, ki rosszra gondol, Hogy Unió csak utánoz; Eredeti jelszót kérünk A nagy német támadáshoz! Megindul a jelszó gyártás ""Kicsinyben és nagyban szépen, És a gyárak füstfelhői Kavarognak fenn a légben. „Eredeti jelszók gyára . . .* És megírja minden hírlap: Van már jelszó-milliárdos, Akiről uj regényt írnak! . (-•) Rekviráló tanitók. A városi iskolaszék minapi ülésén foglalkozott a helybeli tanítóság abbeli kérelmével, hogy az élelmi készletek házankénti rekvirálásától — állásukra való tekintettel — mentesítessenek. Az iskolaszék méltányolva a tanítóság álláspontját, pártolólag terjeszti a tanítóság kérelmét a város elé. A tanítóság kérelme indokolt s meghallgatásra méltó. A pap és a tanitó foglalkozik legintenzívebben a néppel ugy az érintkezésben, mint annak megnevelésében. A rekvirálás legérzékenyebb oldalon érinti a népet s bármily jogosult és természetes a rekvirálás a háborús szükségletek miatt, a néplélek mégis a rekvirálót rossz szemmel nézi. A tanítóban viszont az ö gyermeke nevelőjét tekinti, mintegy szövetségesének látja a gyermek kialakulásában. Már most miféle szemmel nézi azt a tanítót s hogyan fogja öt gyermeke elé állítani különösen a félművelt néposztály, ha a tanítót oly működési körben látja, melyet a hatósági közegtől, nem pedig népnevelőtől szokott meg. A hatósági közegtől megszokta a nép az ilyen működést, összeférőnek tartja, de nem az ő lelki vagy szellemi irányitóitól. Nem arról van szó, mintha a tanítóság lealázónak tekintené a háborús időkben a közigazgatásnak szoros, hivatásán kivül álló foglalkozásokban is rendelkezésére állani. Az egész dolog megítélésénél a lényeg az, hogy a rekviráló tanitó a tanitó súlyának és helyzetének s ezzel magának az iskola befolyásának van ártalmára. Sokkal helyesebb volna, ha ilyen dolgot a hivatali, a rendőrségi vagy a katonai közegek végeznék, akiktől á nép ilyen dolgokhoz amúgy is hozzá van szokva s hivatásukkal összeférő kötelességnek tekinti. A tanítóság rekvirálásra való felhasználhatósága különben miniszteri rendelkezésen alapul s igy a városok ezen jogos alapon veszik őket alkalmazásba teljes jó intencióval. Módját kellene azonban ejteni, hogy a tanítóság a minisztérium útján, egyetemes állásfoglalással menlesittessék a rekvirálástól s inkább más háborús foglalkozási körbe állittassék be. Addig is mindenütt a városok tapintatától függ, hogy milyen korlátok között használják fel a tanítóságot a rekvirálási munkára. Tudtunkkal a miniszteri rendelet csak 8 napig tartó igénybevételre szól. K. * Pünkösd ünnepe a bazilikában. Ma, pünkösd vasárnapján a délelőtti 9 órai nagymisét dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás pontifikálja. Utána az ünnepi szent beszédet Kanter Károly főszékesegyházi plébános, prelátus-kanonok mondja. * Májusi előléptetések a háziezrednél. A májusi szokásos katonai előléptetések során a 26. gy. ezred tisztjei közül magasabb fokozatot nyertek: Szilaveczky István alezredessé, Riva Erik századossá, Chudoba Pál főhadnaggyá, Lulic István, Blaskovics László, Német-Kromperger Sándor, Krausz Ede, Kovács Sándor, Sipos István, Meszéna Ferenc, Hoffmann Géza, Roszival Rudolf hadnagyokká, dr. Lévai Oszkár tart. főorvossá, Lénárt Egon tartalékos egészségügyi hadnaggyá lépett elő. * A főszékesegyházi énekkar mai műsora. Thielen: Ecce Sacerdos, 8 szólamu vegyeskar. Introitus és Communio koraliter. Mitterer: Graduate 4 szólamú vegyeskar. Sequentia Veni Sancte koraliter, Haller: Confirma offertorium, 5 szólamú vegyeskar. Schlögl: Mise c moll, 4 szólamú vegyeskarra orgona kísérettel. Mise végén pápai himnusz.