ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-01-06 / 1. szám

XXII. évfolyam. Esztergom, 1917. január 6. 1. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara Ifi fillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Mikor bukjék Tisza?! Esztergom, 1917. január 5. Mindazok, akik a jelen napokban vak­merően nyilvánitják politikai nézetüket s nézeteik megvalósításában semmiféle tekin­tetet nem ismernek, szemüket behunyva, sőt vakon ugranak a sötétbe s bármily nagy is a nevük, bármily varázslatos is politikai tekintélyük, nem kivánhatják, hogy mások is kövessék őket a veszélyes bizonytalan­ságba. Megengedjük, hogy a jelenleg aktuális politikusok — a lehetőség szerint — jól ismerik a belpolitikai helyzetet. Megenged­jük, hogy pártpolitikai szenvedélyük és ér­dekeik határán túl tudnak tekinteni. Első szóra azonban nem engedjük meg, nem hihetjük el, hogy a külpolitikai helyzettel is teljesen tisztában volnának. Sajnos, nem hihetjük el ezt a tudást az országot — a többségi elv alapján — vezető kormánypártiakról, mert egyfelől nagyrészben csak előrántott, alkalmi politi­kusok, másfelöl pedig vajmi kevés alkal­muk van beleszagolni a belpolitika rejtel­meibe is, a külpolitika pedig valóságos titok számukra, miután ezt gróf Tisza István ki­sajátította a tapasztalat szerint s mondhat­juk, hogy nagyon is önállóan intézkedik e téren. Már amennyire tőle függ és teheti. Az ellenzéki politikusok általában véve alaposabb politikusok, mert hiszen, ha eszük és tudásuk nem volna, akkor épen semmi­jük se volna. Hogy még élnek, léteznek, mozognak a politika porondján, ezt egye­dül egyéni súlyuknak köszönhetik, amely­nél fogva ellen tudnak állani a legerősebb politikai szélviharok elsöprő erejének. A külpolitikával azonban ők sem lehetnek kö­zelebbi ismeretségben, mert a háború előtti események mutatják, hogy az európai hely­zetet mutató dolgokról és mozzanatokról nincs alkalmuk kellő és biztos értesülést szerezni, minthogy a külügyminisztérium épen nem a magyarok informálására van felállítva. Ezt a tények bizonyítják. Megtörténhetik és hazánkban meg szo­kott történni, hogy nem korrekt cselekvök, tisztességtelen eszközökkel létrehoznak olyan intézményt, amely a rosz kezdet dacára jó eredményeket produkál. Ezért a jóért meg kell bocsátani születésének nemtelenségét. Nézzenek körül a hivatott politikusok és vizsgálják meg, hogy vájjon nincs-e a munkapártnak is ilyen enyhítő körülménye, amely mégis képesítheti arra, hogy legalább addig a felszínen maradjon, amíg a majd szűnő világháború érdekei el tudnak viselni egy földet rengető, heves, magyar belpoli­tikai válságot. Sohasem szabad előre meg­állapítani és makacsán hirdetni, hogy a bibliai „tiz igaz" meg nem található. Bármennyire is ellenzékiek legyünk te­hát, bármennyire is óhajtjuk az ismert vá­lasztási fogásokkal egybegyűjtött munkapárt bukását és gróf Tisza István letűnését, meg kell gondolnunk, hogy egy uj miniszter­elnök, a kivel a szövetséges országok diplo­matái és külügyminiszterei semmiféle obii­góban nincsenek, kezébe tudja-e ragadni azokat a fonalakat, amelyek szerint Magyar­ország érdekeit biztosan lehet bevezetni a megvalósulás biztos kikötőjébe?! A munkapárt újévi beszélői, mint fel­hevült trobadurok, nekimentek fejükkel a falnak, amidőn dühhel vegyes gyerekesség­gel hadat üzentek az egész Magyarország­nak azért, mert Tisza Istvánt nem szereti. Ebben azonban az okos ellenzékiek, mint igazán jó hazafiak nem követhetik őket s ha bukni kell Tiszának, ha meg akarják buktatni öt, jól nézzenek körül, és ugy csinálják, olyan pillanatban pro­vokálják Tisza bukását, amikor a hazának ez a bukás igazán egészségére válik. Különben se feledjük el, hogy a ma­gyar politikai élet felett uj csillagok keltek fel, uj világosság támadt a magyar szent korona jegyében. Károly király megmutatta, hogy szeret minket, magyarokat. S ha szereti ezt az országot, ezt a lelkesedő, boldogulni vágyó, vitézül verekedő, vérét áldozó népet, nem fog bennünket cserben hagyni abban a pil­lanatban, amely arról határoz, hogy dicső­séggel éljünk-e tovább, vagy tovább gör­nyedjünk a közösség átka és a mindenre kapható politikusok terrorja alatt. R. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Királykoronázás. i. Koronázás volt, az idők daliásak: Öreg Budán ifjú királyt koronáztak. Letette a tenger gyászt a magyar nemzet, Megint öröm dagasztja a magyar keblet. Megújulnak a nagy idők dicsőségi, A magyar név megint dicső, megint régi: Három éve csak az ellent veri, dúlja, Három tenger határán vág rendet újra! Nem savó a magyar vérnek, semmi cseppje, Tüzes az mind százviharban izzó lelke! Kint a harcban s itthon is ki nem mihaszna És ki vérző nemzetének nem bitangja, Mind helyen van, mind csak egyért küzd és áldoz: Csakhogy ellen ne nyúlhasson a hazához! A hazában Istenadta fészket, otthont Ezeréve véd e nép és mennyi vért ont, Mennyi éltet, kincset, erőt áldoz érte! De a haza, magyar haza mind megérte ! Jó királyunk! e hazának új királya, Homlokodon Szent Istvánnak koronája, Kezedben a kard és a törvény, — a szivedben. Ür félelme, hon szerelme, legyen egyben! Legyen egy a lelked velünk, — ki ellenünk?? A legelső magyar ember te vagy nekünk! Te mutasd a honszerelmét legdicsőbben Ne szeresse azt te nálad senki hőbben ! Lángpallosu cherubja a magyar földnek, Szivárványa új békének, uj örömnek, Hozd e szörnyű vérözönnek elmúlását Ifjúságod hozza e föld ifjodását! Mindennapi imádságunk s tüzes vérünk, Rajongással övez majd, hogy célhoz érjünk: Boldogország boldogítván királyt s népet, Magyarország lesz üdvöd, büszkeséged!... Büszke hittel gerjed a sziv mélyen, mélyen: Éljen az uj magyar király ! éljen, éljen! II. Koronázás volt és bizony mily káprázat: Ös Budában királynét is koronáztak! Letették a magyar nők a sötét fátyolt, S felkérték az uj királyt, ifjú Károlyt, Vegye föl a koronához legszebb ékét: A legelső magyar assszonyt, — feleségét! Fele minden magyar szívnek tied immár, Itthon vagy jó királynőnk hü magyaridnál, Itthon bent a szivünk kellő közepében; Hozott Isten, tartson Isten egészségben ! — Oh királynénk, de rég várt már ez az ország, Eszményeink felét is tán elorozták, Amióta anyavesztett méhek lettünk, S szürke lett a magyar égbolt mi felettünk! — Nem volt aki szemmel tartsa kincsesládánk, A magyar sziv ékességi garmadáját! Átadjuk most neked ifjú szép királynénk: Ez a legszebb legkirályibb trónajándék! Viseld gondját gyöngyölgesd csak szeretettel: Mind a világ fel nem ér a te kincseddel; Te mutasd a példát itt a magyar nőnek Hogy erényből milyen áldott rózsák nőnek: Honleány és magyar anya milyen áldás, Mily állandó Istenadta koronázás ! Szent koronánk gyöngyeinek tükrözése: Az a magyarnőnek annyi szép erénye! Vértanukat hősöket kik koronáznak, Gyöngyei ők jó királynénk koronádnak ! — Megköszöntünk mink is téged szép hazánkon A magyarok Nagyasszonya védjen, áldjon! Töltsd be magas küldetésed: légy az eszmény! Ragyogjon a homlokodon ez a szent fény, Amelynek a varázsából ír lehessen, Sebeknek és árvaságnak nyoma vesszen! Kisüssön a magyar földnek békenapja, S azt az Isten alkonyodni soh'se hagyja! Büszke hittel mi szivünk is gerjed mélyen: Drága Zitánk, jó királynénk, éljen, éljen ! Tyukoss Ev. János.

Next

/
Thumbnails
Contents