ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-03-12 / 11. szám

Takarékbetétek állaga mult év végén 16.595,272 K 67 fill, ezzel szemben 1914. év végén volt 15.585,138 K 40 fill, és igy az emelkedés 1.010,134 K 27 fill, a kihelyezések szintén 90,313 K 23 f emelkedést mutatnak az év folyamán, úgy hogy a világháború e második évében is a haladás jegyében működött az intézet. A takarékpénztár vagyonmérlege a mult év végével 22.321,097 koronával zárult, mely vagyon a következő tételekből alakul, kötvénytőke 13.369,627 K, váltó-kölcsönök 1.764,632 K, zálog 95,593 K, értékpapír állomány 5.866,074 K, folyószámlakövetelések 500,072 K, ingatlanok értéke 446,667 K, banküzlet és jótékonycél 9,453 K ezzel szemben áll a közel 3 millió alap- és tartaléktőkék és az intézet által kezelt 16.595,272 K betét. A mult év összforgalma 48.458,449 K 46 i volt, mely 252,377 K 11 f tiszta jövedelmet eredményezett, melyből: a tartaléktőke 10% os járulékára 25,237 K, osztalékra részvényenkint 190 K-val 190,000 K, igazgatósági jutalékra 6,525 K, igazgatói jutalékra 4,350 K, tiszti jutalékra 10,876 K, tiszti nyugdij-alapra 1,787 K, jótékonycélokra 11,314 K (ebből 3090 K háborús célokra) és különleges tartalékalapra 2,284 K fordíttatott a közgyűlés egyhangú határozata alapján. A társasági nyugdíjintézet .1915. évi számadása a következő: A nyugdijalap mult évi bevétele kamatokból, a tisztviselők befizetéséből és társaság hozzájárulásából összesen 24,113 K volt, kifizettetett az öt nyugdíjas özvegynek 10,654 K, a fennmaradó 13,459 K tőkésítése után a nyugdijalap 390,050 K-ra emelkedett. Ezen számadásokat a társasági felügyelő-bizottságunk is átvizsgálta és helyesnek találta. A társaság által kezdeményezett esztergompárkánynánai összekötő villamos-vasút ügyében bejelenti az igazgatóság, hogy bár a világháború annak megvalósítását egyelőre megakasztotta, mégis reméli, hogy városunk ezen nagy horderejű ügyét a háború lezajlása után kedvezően fogja megoldhatni. Egyébként mult év elején kieszközölte az előmunkálati engedély ujabbi meghosszabbítását, november havában pedig megérkezett a kereskedelemügyi miniszter leirata, mely szerint a vasút közigazgatási bejárása alkalmával felvett megállapodásokat a további tárgyalás céljaira alkalmasaknak találja és felhívja az engedményest a vasút engedélyezéséhez szükséges költségvetés felterjesztésére. Az ehez szükséges előméret és ányagszámitás ugyan már elkészült, de a költségvetést most, a jelenlegi végtelen magas háborús árak miatt lehetetlenség elkészíteni és igy a béke helyreálltáig az ügy szünetel. Jóváhagyás végett bejelenti, hogy a jelenlegi súlyos megélhetési viszonyokra való tekintetből az intézet összes alkalmazottai javára 15%-os háborús drágasági pótlékot engedélyezett, melyet 1915. január 1-től kezdve a békekötést követő harmadik hónapig folyósít. Jelenti továbbá, hogy a véglegesen alkalmazott 12 tisztviselő közül csupán hat teljesít a társaságnál szolgálatot, mert egy még 1914. év őszén elhalt, öt pedig a harctérre került, ennek dacára úgy a folyó, mint a zárlati munkálatok mindenkor idején, pontosan és szabályszerűen lettek és lesznek intézve. Kétségtelen, hogy e nagy feladat sikeres megoldása a tisztviselők munkaszeretetéről és a társasághoz való ragaszkodásáról tanúskodik; ezt kellőkép méltányolva, elismerésének legutóbbi igazgatósági ülésében megfelelő módon adott kifejezést. A hadbavonult öt tisztviselő közül három legfelsőbb kitüntetésben részesült ós ezek még jelenleg is a harctéren vannak, ellenben Bvutsy Pál, kinek jobbkarját a Kárpátokban egy orosz srapnell összeroncsolta, már hónapok óta itthon gyógykezeltetik. A harctérre vezényelt ötödik tisztviselő, Huszár Antal nyug. főhadnagy, sajnos, áldozatul esett hazafias kötelességének; mult évi április 7-én a Kárpátok egyik magaslatán elsáncolt oroszok elleni ütközetben fejlövést kapott és hősi halált halt. A közgyűlés bezárása előtt Bleszl Ferenc igazgató megköszönve úgy a részvényeseknek a vezetőség iránt tanúsított bizalmát, mint Mattyasóvszky Lajos elnök fáradozását, részvétteljes szavakkal vett búcsút dr. Burián Jánostól, mint a takarékpénztár igazgatóságának legutóbb elhunyt tagjától, kinek a társaság érdekében kifejtett érdemeit jegyzőkönyvileg indítványozza megörökíteni. HÍREK. Krónika. Motto : „Hatszáznégy honvéd temetkezése, Százhatvanöt osztrák katona nyughelye." (Felirat a honvédemléken.) Ne vigyetek koszorúkat Ki a honvédtemetőbe, Nincsen abban egy honvéd sem, Mind feltámadott belőle! Nem várta meg márciusnak Madárdalát, napsugarát, A legelső szóra mind, mind Kiásta a sirból magát. Felkeltek mind, hatszáznégyen, Mikor ama bús napokon Hírül vették, hogy az orosz Betört már a Kárpátokon. Elsimultak a lágy halmok Itt, a honvédtemetőben És a nagy kőoroszlán sincs Már azóta pihenőben. Palkovichnak rézbilincse Megcsörrent és felkiáltott: Hé, honvédek, a magyarra Újra bilincs vár és átok, Fel gyorsan fel, ki a sirból, Pihentetek elég hosszan, Nem nyughattok szolgaföldben, Kardot, puskát gyorsan, gyorsan ! Báthory Schulz lova is már Türelmetlen, egyre várja, Hogy mikor kel ki a sirból És fog kardot a gazdája ? Megdűl a kő s lázzal, frissen, Mintha csak úgy aludt volna, Felugrik és elfut a holt, Uzsok felé lovagolva . . . Százhatvanöt osztrák baka Maradt volna csak tovább ott, De meghallak ők is e nagy Zajt és ezt a nagy alarmot, Nosza csákót, kardot ők is És repültek a határra, S ők küldték az első lövést A hajdani jóbarátra. Nem kell hát most a koszorú, Tegyétek el annak árát, És vegyétek féltő gonddal Karotokba a sok árvát Vegyetek kis cipőt nékik, És tejecskét és kenyeret; Igy üljétek márciust meg, Itthonmaradt jó emberek! (-•) Tarkaság. Muszka magyarság. Sürü köd nehézkedik a földre. Az ablaküvegek tejfehér szemei fázósan kacsintgatnak a pirosló kis vaskályhára. Kellemes meleg terjeng szét a deszkából összetákolt parányi szobában. Az ablak előtt tipegve járkál a szuronyos poszt. Az északi metsző hideg szél pirosra verdesi az unalmában dúdolgató poszt borostás arcát. Jakob muszkám trüsszögve lódul be az ajtón. — Hidag van. — De ittbent nincs, ugy-e koma? — No ja, doszta malag van na cimmeru. Aztán megint jól megrakja a kályhát. — Hát Moszkvában van-e ekkora hideg? — No ja. Doszta hidag. Velki hidag. Tuta nincs van doszta hidag. Ebből megértem, hogy hazájában elég hideg van, nagy hideg s hogy itt nincs elég hideg. Rágyújtok cigarettára. A gyerek szemcsillogtatva bizalmasan nyul a skatulya felé. — Szlobod? — Szabad. Kivesz egyet s rágyújt. S aztán elegáns hanyagsággal mondja: — Szívásán. (Szívesen.) Nagyot nevetek. — Te csacsi. Nem neked kell azt mondani. — No csa govoritom? (No mit mondjak.) — Hát, hogy köszönöm. — Keszenem. Nagyokat slukkol a cigarettából s orrán-száján eregeti ki a füstöt. Tetetett gőggel veszi szája balszögletibe a cigarettát s színpadias pózzal hetykén kacagja felém. .— Hu barátom Sándor! Pán Volkov Jakob (Ez az ő neve: Volkov Jakob). — No te zsebrák. — Némán nizs zabrali. (Nincs semmi elvihető.) S kezébe veszi az „Esztergom" újságot bötüzgeti. — E—sz—t—e—r—h—o—m. Az oroszok a „g"-t „h"-nak mondják. — Nye bugyis szpokoj ? (Nem lesz béke.) — Nu eso? (Minek) Tuta dobró (Itt jó). — Dobró, dobró. Seczki dobró. (Minden jó.) Menázs dobró, kenyér dobró, csaja dobró, raagyarszki dobró. Mosolygós, gyerekes, szép piros arca elkomolyodik. Haza gondolhat. Még a háború kezdetén került fogságba s azóta egyetlen egyszer kapott hazulról levelet. Pár napja jött. Annak se örülhetett szegény. Édes anyja irta neki, hogy apja még decemberben elesett a harctéren. Pedig már negyvennyolc éves volt. Vájjon mennyi katonája lehet még a cár atyuskának, ha már a negyvennyolc évesekből is már decemberben elestek „egynéhányan." Szelid kedélyű a fiu. Hamar felvidul. Barnás zöld mantliját magára kapja. — No igyom, pán! (No megyek, uram.) — Kuda? (Hova.) — Lepzsi (szép) kisasszonylanokhoz. Nagyot kacag. Csak huncutkodni akar, azért mondja. — Ne igyos? (Nem jösz.) — Este ne (még nem). — Te Jakob, kuda zabrali moja cimmeru klucs. (Hová vitted a szobám kulcsát.) — Pán majszterba zabrali. — Te csacsi, nem a majszterba (az asztalos mestert értette, aki szintén itt dolgozik a barakban), hanem a majszterhoz vitted. Helyreigazítja szavait. — No persze. S ő is neveti a baklövését, fürgén kiszalad a szobából, de csakhamar nyaláb fával jön vissza. — Nem jó fa. Vizát fa. (Vizesfa.) Konyha a oszta malag. — Nem konyha az" hékás, hanem kályha. — Kányga. — Kályha! — Kaliga. Ráhagyom végre is. Az a fő, hogy végeredményében tudja, hogy miről van szó. Illedelmesen szalutál. — No igyomlepzsi kisosszonyianokhoz. S vig fütyürészéssel lépked tova a cár fogolykatonája. Fery. * Március 15. megünneplése. Esztergom város polgármestere értesiti a közönséget, hogy március 15-én a belvárosi kegyúri templomban a hatóság részvételével délelőtt 9 órakor ünnepélyes nagymise lesz. Egyéb ünnepségek — tekintettel a háborús időkre — ezen évben nem lesznek. * Két testvér kitüntetése. Városunk két testvérszülötte a legfelsőbb helyről a napokban kitüntetésben részesült. Magurányi Sándor igazgató az Őfelsége személyekörüli minisztériumban, a koronás arany érdemkeresztet, öccse dr. Magurányi Jenő tart. honvédtüzérfőhadnagy pedig a „Signum laudis" kitüntetést kapta. * Az esztergomi bencés főgimnázium kérelme. Az esztergomi főgimnázium is méltó alakban és épületes módon szeretné megörökíteni az intézet azon derék és lelkes volt tanítványainak emlékét, akiket egyrészt a haza iránt tartozó szent kötelesség, másrészt meg a lángoló hazaszeretet nemes tüze hadba szólított. Azért az intézet igazgatósága arra kéri hadba vonult volt növendékeit, vagy azok rokonait és hozzátartozóit, hogy vele írásban a következő adatokat kegyeskedjenek közölni : 1. A hadbavonult neve és születési adatai. 2. Mikor járt iskolánkban és mikor tett itt érettségit ? 3. Hadbavonulása előtt mi volt polgári állása és foglalkozása? 4. Mely ezredben és milyen ranggal szolgált? 5. Kapott-e kitüntetést s ha igen, milyet s miért? (Részletes leírást!) 6. Ha megsebesült vagy fogságba került, hol és mikor történt ez és mint hadifogoly hol van az illető? 7. Ha elesett, hol és mikor? Hol van eltemetve? Nagyon kérjük a kitüntetettek és elesettek arcképét is. Ezen adatokat „A bencés főgimnázium igazgatósága, Esztergom" cimre kérjük. * A vármegye hivatalos lapja jelenti, hogy Esztergom vármegyében a harctéren levő katonák szeretetadományára összesen 1221 kor. 89 fill, gyűlt egybe s ezen összeget a vármegye 1300 koronára egészítve fordította a fenti jeles célra.