ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-01-30 / 5. szám

az arcát. Ilyenkor az álruhás Nikolaj visszakerül a táborba s a rárótt böjt után ujabb terveken törheti a fejét. Vármegyénk egyes falvaiban az asszonyok különös gyöngédséggel fogadták be a hórihorgas muszkákat a családba. Ezek azután visszatérve sivárnak találják a tábort. Agyafúrtan hazudnak, csak hogy magánházakhoz kerüljenek. — Egyik helybeli szódavizgyárosnak a géphez értő kocsis kellett volna. A foglyok közül előugrott egy fiatal vékony alak s bizonyította, hogy egész életében kocsis és szódavizes volt. A munka helyszínén azonban semmit se tudott. Nem értett a lóhoz, de a szódavizes géphez sem. Rá ripakodott a gazda: — Miért csaptál be, te címeres muszka ?! — Ne kergessen el — könyörgött a jámbor —• hiszen bankhivatalnok és zászlós voltam, nem érthetek az ilyen munkákhoz. De megtanulom, hogy ne kelljen visszamennem. Meg is tanulta a mesterséget s azóta a zászlós bankhivatalnok ur kitűnő kocsis és szódavizes lett. Hasonlóképen járt egy szabólegény muszka is, aki szintén fain kocsissá nőtte ki magát. — Néhányan mégis megjárták, mert mechanikusoknak és villanyszerelöknek adták ki magukat. Ezeket hamarosan visszazavarták a táborba. * Elnökváltozások az olvasókörökben. Az esztergomi lelkészkedő papság sorában beállott személyi változások kihatással voltak a helybeli kath. olvasókörök életére is. A szentgyörgymezöi olvasókor elnöksége Pauer Károly karkáplánnak kőhidgyarmati h. plébánossá való kineveztetésével megüresedett s a kör közgyűlése Rolkó Béla karkáplánt választotta meg elnökké s az elnöki tisztet eddig viselő Pauer Károlyt diszelnökévé választotta meg. — A vízivárosi és szenttamási kath. kör elnöksége szintén megüresedik Siposs Antal Felix udvardi plébánossá való kinevezése folytán, a kör azonban még eddig nem választott uj elnököt. * Tavaszias időjárás. A meleg verőfényes napok, amelyek ránk köszöntöttek, rácáfolnak a telet mutató kalendáriumra s a földmivelők már sürün látogatják a földeket, különösen a szőlőket s bizonyos előkészítő munkákat végeznek kint a határban. — Már csak a kislibák hiányoznak, hogy csipegetnék a kizöldült füvet — véleményezte egy falusi asszony, amint a hátán fekvő nagy batyuval valamelyik pótkaszárnyában levő katonafia után szaladgált a városban. Csak aztán később meg ne szenvedjünk a korai napsütéses napokért. * Nyugtázás. A mult év november havától a mai napig Perényiné, alispánné úrnő, az általa már elszámolt karácsonyi és szilveszteri ajándékokon kivül a következő adományokat szíveskedett a főgimnáziumban elhelyezett tartalékkórház sebesült és beteg katonái részére beküldeni: 200 drb. almát, 2 üveg és egy fazék mézet, 14 liter tejet, 2 tyúkból levest, 5 üveg málna- és ribizli szörpöt, 3 liter cseresznye befőttet, 22 üveg egyéb befőttet, 33 drb. citromot, 6 74 kgr. cukrot, 500 cigarettát. Ezenfelül a sajátjából gyakran 1—1 gobre tejet és több izben erőlevest tojással. — Karácsony első ünnepén, délben 164 beteg mindegyikének 1—1 adag befőttet juttatott. Küldött továbbá 36 drb. régi és 60 drb. uj vánkoshuzatot, 1 vég vánkosra való angirt, 1 tollvánkost, 52 zsebkendőt, 28 pár rövid harisnyát, 12 inget, 2. pár komótcipőt, 24 pár papucsot, 27 félkendőt, 20 drb. használt fáslit, 32 használt borogató ruhát, 9 botot, paplaniepedőt, légpárnát, mellényt, flanellokat és 2 kalapot. Végül a sajátjából 5 tollpárnát, 12 rollni uj, széles vászonfáslit, 24 uj vászon borogatóruhát, 14 vég köpper-pertíit. — Őszinte köszönettel nyugtázza Esztergom, 1916. január 28. Özv. Büttnerné. * A Keleti Missziókért. A magyar, osztrák és német kath. klérus és társadalom körében már hónapokkal ezelőtt mozgalom indult meg a Keleti missziók ügyének hathatós felkarolására. December 20-án a három birodalomban megalakult országos bizottságok Münchenben közös tanácskozásra gyűltek össze, amelynek határozatairól a magyar bizottságnak az Orsz. Kath. Szövetség tanácstermében január 20-án tartott ülésén számolt be dr. Várady L. Árpád kalocsa-bácsi érsek, elnök. Az ülésen a többiek között részt vettek: Breyer István min. osztálytanácsos, Buttykay Antal a sz. Ferencrend tartományi főnöke, Concha Győző egyetemi tanár, Csiszárik János prelátus-kanonok, vatikáni követségi tanácsos, Forster Gyula báró, a vallásalapot ellenőrző bizottság elnöke, Giesswein Sándor a Szent István akadémia elnöke, Hindy Zoltán az Orsz. Kath. Szövetség igazgatója, a magyar bizottság jegyzője, Klebelsberg Kunó gróf, államtitkár, Kmoskó Mihály egyetemi tanár, Magyary Zoltán miniszteri titkár, Mihályfi Ákos hittudományi prodékán, Robitsek Ferenc papnevelőintézeti alkormányzó, Sághy Gyula országgy. képviselő, Strausz István legfőbb számszéki tanácsos, Voditska Antal apát, Zichy János gróf, az Orsz. Katholikus Szövetség elnöke, Zsembery István dr. az Orsz. Kath. Szövetség ügyvezető alelnöke stb. Elnök bemutatta a müncheni tanácskozásról fölvett jegyzőkönyvet, amely nyolc pontban sorolja fel a közös megállapodásokat, részletes útmutatást adva a mozgalom megindítására és fejlesztésére. Ugyancsak közölte, hogy mind a három államban a misszió ügyével foglalkozó egyesületek működését ott tudomásul vették, igy Magyarországra nézve a Szent László Társulatét. Ezzel kapcsolatban a magyar bizottság elhatározta, hogy ezentúl mint a Szent László Társulat Keleti Missziós szakosztálya fog működni. Ezután részletesen megbeszélték a közel jövő teendőit és elhatározták, hogy a szakosztály a ferencesek hasonlócélu lapját választja hivatalos lapul. Végül elnök előterjesztette a magyar katholikusokhoz intézendő felhívás tervezetét, amit egyhangúlag elfogadtak. Az ülés azzal záródott, hogy a szakosztály Várady érseknek az ügy hathatós pártfogásáért és eredményes vezetéséért, köszönetet, mondott. * Egy régi kápolna restaurálása. A márianosztrai kegykápolna eredete visszanyúlik a régi századokba. Nagy Lajos király építtette ezt az általánosan ismert és a hívektől nagyon látogatott kegyhelyet s bizonyára fejedelmi jövedelmekkel is ellátta az akkori szokások szerint. A kegykápolna megmaradt, a birtokot azonban a századok folyamán elcsipkedték a hatalmasok és most a kegyhelyet adományokból kell fenntartani. Hrdlicska plébános már összegyűjtött ezen célra 1300 koronát, de bizony ezen összeg még nem fedezi a restaurálás költségeit. A mostani időkben nem tanácsos kéregetni, mégis ha a kegyhely régi ismerői és tisztelői áldozni óhajtanak a szép célra, a márianosztrai plébános hálás szívvel fogadja az adományokat. * A pozsonyi 13-as honvédek hálája. A muzslai iskolásgyermekek filléreiket összegyűjtik a katonabácsik számára. Ez idén is jutott néhány ezer cigaretta a harcoló honvédek harácsonyi szeretet adományára, melyhez gyermeki szeretettel, őszinteséggel irott levélkéket csatoltak. Hogy a honvédek mily érző szeretettel fogadták ezt, a szemtanú Gaibl praelátus szavait idézem : „könnyek csiHogtak a levélkék olvasásakor nemcsak a katonák, de a tiszturak szemében is. Szebbnél szebb válaszok érkeznek a honvédektől a nagybetűs levelekre. Muraszombati Koczor Géza őrnagy, Lipták főhadnagy, Oberhoffer hadnagy, hadapród, őrmester s több ur irja a gyermekeknek a hálás köszönetet jelentő lapokat. — Végtelen örömet szereznek vele, ereklyeként őrzik azokat. F. hó 25.-én ismét levelet hozott a tábori posta, melynek tartalmát teljes egészében leközlöm : M. kir. pozsonyi 13. honvéd gyalogezred. Az Eucharistikus szövetség nagytekintü Elnökségének Muzsla. Tábori posta 50. 1916. jan. 14.-én. A in. kir. pozsonyi 13. honvéd gyalogezred parancsnoksága jóleső örömmel vette a Szövetség buzgó fáradozását. Elenyészthetetlen emkékként fog lebegni minden egyes harcos előtt, a Szövetségnek azon nemes cselekedete, melyet 2 izben is a küldött karácsonyi ajándékokkal szerzett. A parancsnokság magáévá tette, hogy ugy ezen, valamint azon nemes tettéért, — mellyel a nagytekintetű Szövetség az ezred rokkantjainak alapját mozgófénykép előadásokkal gyarapította és ezzel az ezredet magasztos célja elérésében támogatni kegyes volt, — a legőszintébb és leghálásabb köszönetét nyilvánítsa. Az ezred parancsnoksága megvan győződve arról, hogy a Szövetség közismert emberszeretete mint e nehéz viszontagságteljes időben, ugy a jövőben sem fog elhamvadni. Nemes munkálkodására és magasztos célja elérésére a jóságos hatalmas Isten dús áldását kéri az ezred nevében Schranz alezredes ezredparancsnok. * A Kerschbaummayer-esalád gyásza. A város uri közönsége élénk részvéttel fordul a súlyos gyásztól sújtott Kerschbaummayer-család felé. Viktor fiuk, élete tavaszán, 23 éves korában hoszszas betegség után meghalt. Temetése szombaton délután Vs4 órakor volt a belvárosi temető kápolnájából rendkívül nagy részvét mellett. • * A saját talpunkon fogunk járni. A bőrkereskedésekben nincs többé talpbőr, mert az összeskészleteket rekvirálták. Majd divatba jönnek a talpatlan cipők, vagy egyenesen mezitláb fogunk járni. Gondolkodtak már arról is, hogy talpbőrt helyettesítő masszát találjanak fel. Németországban kátránypapirral itatott papirtalpakat alkalmaztak, azonban a vízben szétázott ez uj talp. Most fatalpakkal kísérleteznek, de mivel a merev fatalppal nem tudnánk járni, azon fáradoznak, hogy a fatalp elveszítse merevségét s valahogyan megközelítse a bőrtalp ruganyosságát. Mindenesetre számolnunk kell azzal, hogy a polgári fogyasztás kielégítése lábbelikben igen nagy akadályokba fog ütközni, a bőrkereskedelem pedig, mint olyan, a háború további tartamára a szó szoros értelmében meg fog szűnni, ami körülbelül egyértelmű azzat is, hogy a bőrt feldolgozó kisipar, nevezetesen pedig a cipészek és csizmadiák munkája: nagyon meg fog akadni. * Hangverseny Muzslán. A pozsonyi 13. honv. gy. ezred zenenövendékei f. hó 24-én Gaibl Sándor praelátus, Filepp őrmester, Tranta Ferenc és Breiter de Szélessy zenetanár vezetése mellett tanulmányi kirándulást tettek a Magyar Sionba. A zenenövendékek közt levő muzslai fiuk kérésére utbaejtették Muzslát, hol 23-án vasárnap a prelátus nagymisét celebrált, mely alatt a ka-