ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-01-30 / 5. szám

egész földkerekségnek, hogy Németország előjogának tartja: megoldani a független Egyházállam kérdését.* Mindezen állitások mélyebb értelmének igazolásaképen a Tribune egy „történeti visszapillantásának nevezett eseményt hoz elő, amelynek középpontjában „Herzberger" követ áll. „Herzberger vatikáni küldetésének célja, a többek között az volt, hogy onnan nagyobb nyomás gyakorlását tegye kivihetővé a bécsi ker. szocialista pártra, „mely egyik legnagyobb kerékkötője a császár és a kormány engedékenységének." „Herzberger" visszaérkezvén Berlinbe, a Tribuna munkatársa előtt igy nyilatkozott: „hogy mindent elért a Vatikánban, amit csak akart." Erre ^Bettmann Hollweg egy más személyiséget küldött Bécsbe, — ha nem csalódunk Ledochowski jezsuita-generálist, — aki Ferenc József gyóntató-atyját megnyerte magának. E politikai nyomás jutalmaképpen a pápa 2 dolgot igértetett meg Németországgal, t. i. bebocsátást a békekonferenciára és a garanciatörvény nemzetközivé tételét. Hasonló módon „dolgozták meg" Bülow herceget és Msgr. Marchetti-t, a pápa schweizi követét. A „Secolo" most a Tribuna hírlapi kacsáit „Itália vezető köreinek" különös figyelmébe ajánlja s fondorkodásuk befejezéséül a Tribuna a legközelebbi napok egyikén felszínre hozza „ama gonosz ítéleteket a vatikáni politikától, amelyet a bíboros környezetében és kath. körökben minden különös tartózkodás nélkül hangzanak el." A Secolo feldolgozza hasábjain jan. 2.-án a spanyol követváltozást, amelyben Canalejas antiklerikális politikájának felujulását veszi észre ... és még ugyané napon a Tribuna „Pompili vicarius-cardinálist a római francia szeminárium protektorává" nevezi ki, aki „birtokába, kerítette ezt a hivatalt" és amellett „beszédet is mondott, amelyet ama óhajjal fejezett be, hogy a francia fegyverek győzelemre jussanak.* Természetesen ez új csalásnak (mindhárom állítás ismét csak koholmány) az volt a célja, hogy újabb gyalázattal és hazugsággal illessék a Vatikánt és mondhassák: Lám, a Vatikán nem óhajtja a franciák és szövetségeseik győzelmét, tehát Olaszországét sem ; a pápa a központi szövetségeseknek áll pártjára. Ezért tartja magát az Osservatore Romano, jan. 4.-én feljogosultnak egy újabb nyilatkozat tételére: „fel vagyunk hatalmazva, végzi be cikkét — újból annak föltétlen kijelentésére, hogy mindeme hirek teljesen hamisak és tendenciózusait, igen, mi protestálunk az ilyen gyalázatos és becstelen, a üzlet kívánatos kirakatához, hogy éhségét enyhítve, lelkemet is megnyugtassa. Sokáig nem mozdult — ujjaival a bankjegyet babrálta s fehér zsebkendőjével gondteljes arcát törülgette. Kíváncsi voltam, •— vártam. Végre megindult gyors léptekkel haladva a főutcán s kellő távolságban követtem lépteit. A piac közepén állt a Ferenciek temploma. Hajója telve volt hatalmas faállványokkal s a hosszú vászonleplek mögött festők renoválták a mennyezet freskójait. Oidalt sötét folyosó, melyen a bonnet látom lábujjhegyen végigsurranni. Mit akar itt — vájjon hova siet — e gondolatokkal bújtam egy oszlop mögé — éberen figyelve mozdulatait. A folyosó fülkéjében szent Antal szobra magaslott ki, kezében liliomág, alatta vaspántokkal erősített persely e felírással „Szegények pártfogója." Itt letérdelt s némi szünet után a bankjegyet gondosan összehajtva, a persely nyílásán lecsúsztatta. Megrendültem — hát nem értett meg — rossz módot használtam — nem igy kellett volna! Követtem utcáról-utcára, ki az országútig, melyen villamos sinek vezettek a közeli helységig s a huszárlaktanya trombitája jelezte az ebéd idejét. Zsebébe nyúlt, elnyűtt szoknyája oldalán egy piros almát dörzsölt végig s ragyogóvá csiszolva ajkaihoz emelte. Sovány ebéd, szegény leány, de lelkiismereted nyugalmában, pazar fogásokkal felér ! E megható képtől menekülve siettem az indóházhoz, lelkemben a váddal, hogyan gondolhattam, hogy egy hivő Martyr megcsalja az ő szentjét. Gladiolus. Szentszék hathatós tevékenysége ellen uszitott befeketitő-rendszer ellen." Jan. 5.-iki számának vezércikkében pedig még egyszer visszatér ez előzménj-ekre és ama következtetésre jut, amely itt összeállított bizonyítékainak láttára magától kialakul, t. i. : Ily mesterkedés láttára teljesen céltalan volna haszontalan vitatkozásba bocsátkozni, mert immár semmi kétség sem fér ez ármánykodás valódi okaihoz és tényezőihez. Itt valóságos felekezeti háborúval állunk szemben, ama gyűlöletes, háborúságok egyikével, amilyet időről-időre szerveznek az Egyház és a Szentszék ellen s amellyel szemben sem cáfolatok, sem az igazság világos és nyilt szavai nem használnak semmit. A páholyok összeesküvése láttára az igazság csak a becsületes emberek Ítéletére hivatkozhatik." * A hadjárat célja nyilvánvaló. A pápát Itália ellenségeként akarják feltüntetni és e véleményt mindenütt elterjeszteni. Maga a hadjárat oly időpontra esik, amidőn „a négyesszövetség elmaradhatatlan közös győzelme" a beláthatatlan távolba merült, oly időpontba, amikor Olaszország vezetőkörei és titokzatos bujtogatói óriási léptekben látják közeledni politikájuk és háborújuk halomradöltét, látják összeomlani Olaszországot, mint nagyhatalmat, hadseregük és gazdasági erejük roskadozását; s végül oly időpontban, amidőn a szörnyű véres áldozatok sikertelensége folytán baljóslatszerüen a nyomott hangulat lesz úrrá Olaszország felett és a becsapott, vágóhidra vitt nép mindinkább azzal fenyegetődzik, hogy maga fogja kezébe venni ügyének védelmét azok ellen, akikben ma még csak bujtogatókat lát. Az itt vázolt tervből azonban kiviláglik, hogy a kormányzó férfiak és a páholyok tagjai a mindinkább növekvő, mind hevesebben fenyegető népbosszút gálád módon a pápa ellen irányítják, akiben az Olaszország szerencsétlenségeért felelős ellenségbarátot és a győzelmes ellenfél pártférfiát állítják a dühöngő nép elé. S vájjon sikert fog-e érni az olasz nép tudatlansága révén e fondorkodás ? Aggodalommal kell megállapítanunk, hogy fenyeget a veszély! Ha az olasz nemzet az Isten és természet által megáldott észtehetségeit gondolkodásra használná fel, akkor mit se kellene félnünk. De éppen a szabadkőművesség nagy tökéletességre fejlődött ügyessége, amellyel vezetni tudja a nagy tömeget szándékának kivitelében, amely ellen a mi gondolkodás és logikában kifejlődött értelmünk tiltakozik s amely meggondolatlan ítéletre indítja a népet — ennek a tudata méltán sejteti velünk, hogy e terv sikere nem is lehetetlen. Természetesen — máskép is történhetnék, mint ahogy Giustiniani palotájában álmodoznak róla. A legutóbbi napokban láttuk, mint remegtette meg alapjaiban az egész olasz nemzet életét, valamint a többi szövetségesekhez való viszonyát a Lovcsen váratlan eleste. Ily hirtelenül fellépő események Olaszország politikai tehetetlensége folytán és távol a Vatikánnal való minden összefüggés nélkül, könnyen megtetézhetik a mértéket, mielőtt a sötétben bujkáló cselszövők megtennék előkészületeiket. Egy éjjelen át elemi erővel tépheti szét láncait az orkán és végigdühöng a szerencsétlen országon s förgetegében magával ragadhatja az igazi felelős cinkosokat, mielőtt idejük volna fondorlataikat megkezdeni. Polgármester változás. Az uj polgármester megjött,, elfoglalta hivatalát s igy természetes, hogy már lehet róla irni is. Esztergom városa törvényadta legszebb és legfontosabb jogát gyakorolta, mikor uj polgármesterét megválasztotta. Idegenből hivta meg a vezért, hogy függetlenül, minden családi érdek, atyafiságos összeköttetés, partikularizmus és patriarchális administráció fölött állva, intézhesse nehéz és válságos állapotba jutott városunk kormányzását s megerősítse egyben a forum dekórumának féltékenyen őrzendő biztosítékait. Kívülről hozva polgármestert, tekintély után nézett a város, mert érezte, hogy a tekintély ereje a város élén, még a közvélemény hangulatánál is magasabb eszme. A közvélemény: az tömegérzés. A tekintély: a kiválóság, az értékes erő tisztelete. A kiválóságnak adott tekintély, tekintélye magának a szervezetnek is, amelynek élén a kiválasztott erő áll. Az elismert tekintély után a közvéleménynek igazodnia kell, mivel a tömeg vezetésre szorul, azt vezetni, fejleszteni, szervezni, dresszirozni kell. Ezt a tekintélyt Esztergom városa dr. Antóny Bélában, Szentendre polgármesterében ismerte fel. Ha jó hire s ponderáló neve nem lett volna, bizonyára tekintélye se nőtt volna akkorára, hogy városunk rajta akadjon meg. Nagy bizalom, mondhatni, előlegezett szeretet fogadta öt, ami ritka tünet a mi közönségünknél, mely a helyi személyi kultusznak nagy hive. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a város jövőjét szinte odaköti Antony Béla tekintélyéhez. Fiatal, a munkabírás javakorában levő ember és amennyire meg lehetett őt eddig ismernünk, az ambíció, a tehetség, a munkára való rátermettség és az energia, amire elsősorban lesz szüksége, szinte ki rí egyéniségéből. Jó szónoknak is bizonyul, ami a reprezentacionális állásnak egyik elmaradhatatlan vonása. Mint buzgó keresztény, lelkiismeretes ember s ezt a lelkiismeretes szellemet úgylátszik elsősorban Önmagán próbálja ki, hogy tisztviselőtársainak ne csak fölöttesük, de a munkában első példájuk is legyen. Tevékenységében preventív erőnek bizonyul s amihez fog, abban kitartó akarat nyilvánul. Részletes programmot természetesen székfoglalóján nem adhatott. Ezt a város érdekei s az ő tapasztalatai fogják számára kialakítani. Hogy nehéz a helyzete, már csak azért is, mert idegenből jött, ezt ő tudja legjobban. De idegen volta egyben a legnagyobb fegyvere arra nézve, hogy önállóan, minden befolyástól menten járjon el. Az erőpróbát ebben akkor fogja megállani, amikor purifikálni, rendet teremteni és alkotni akar s erős lesz szembeszállni minden néven nevezendő nexusokkal, klikkel, protekcióval és nem fog maga mellett kamarillát megtűrni. Erre a kamárilla irányzatra, a nexusrendszerre kis városokban sok helyen megvan az abnormis tünet, hogy néhány ember szereti magát olyan pótolhatatlan tényezőnek, törzsfőnöknek tekinteni, aki nélkül a város ügyei megfeneklenének.Tesznek, eljárnak, intézkednek, protegálnak, sokszor még presszionálnak is, csakhogy az látszassék, ők tulajdonképen a város ügyeinek intézői. Ilyen tünetektől minden polgármesternek függetlenítenie kell magát, mert ha úszik az ilyen klikk-áramlatokkal, eszköz lenne kezükben s csakhamar az ellenzéket is kiváltja működése ellen és vége a tekintély nimbusának. Fontos dolog egy város adminisztratív vezetésében, hogy a mindenkori polgármester ne kerületi, hanem egyetemes városi politikát csináljon. A mi helyzetünkhez mérten Esztergom város polgármestere se belvárosi, se vízivárosi, se semmiféle kerületközi protekciós politikát nem űzhet, hanem csak Esztergom városi politikát. A városrendezés minden kerület egyforma érdeke s ahol nagyobb a hiány, oda kell az erőgyűjtésnek s támogatásnak is tömörülnie. Aki a városok fejlődését ismeri, az látja, hogy ahol okos városi politika van, ott a város fejlesztés a mellék városrészek felé is gravitál erősen, ahol még sok amúgyis a parlag s a tennivaló. Amely városban nagy a .hajlandóság, hogy minden városi ügyet, minden városfejlesztést csak egy városrész, pl. a belváros szempontjából tekintsenek, mindenben a becézett városrésznek deferáljanak, mintha pl. nálunk az egyesült városrészek csak olyan tűrt szervei lennének Esztergom városának, nem pedig alkotó részei, ott belső meghasonlás és villongás, folytonos érdekharc van napirenden a város érdekeinek és békéjének vitális kárára. Az egyesülés óta Esztergom sz. kir. város fogalmába az egyesült városrészek éppen ugy jogilag tartoznak, mint az ősi belváros. Az egyesülés egymás erősítésére történt s így egymást támogatónak kell lenni az adminisztrációnak is. A separativ városi politika mindenütt erőgyöngitést jelent. Mi meg vagyunk győződve, dr. Antony Béla a dolog természeténél fogva szívvel lélekkel a városért fog élni s erős, önérzetes egyénisége meg fogja öt őrizni, hogy akár klikkeknek, akár kerületi partikularizmusoknak kedvezzen. A közérdek, a salus reipublicae lesz működésének mindenkori zsinórmértéke. Fölmerült a polgármesterváltozással a városi kör felelevenítése, mely tömöritené a képviselő-