ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-07-16 / 29. szám

Fölfedezések útja. —'Karcolat. — A stílszerűség megkívánja, hogy a fölfede­zésekre indulót füstgomolyokat eregető öreg hajó várja a kikötőben s maga a fölfedező már csak a hajókötélen kúszhasson fel az induló hajóra. Mindez megtörtént. Semmiben se volt hiány. A hajó elég öreg és jgöthös. Neve: „Kövesd". (De azért ne kövesd.) Ugyanis az öreg hajó a füstgo­molyokat eregeti, de nemcsak a törvényes úton : a kéményen, hanem a kazán |oldalain is. (Ez nem baj. Legalább a kovácspataki utasok tüdejében keve­redik egy kicsit a jó erdei levegő.) Egyszóval már mérgesen dohogni kezdett a „kis öreg", amikor feltűnt az utolsó utas a lát­határon. Azért megvárták. A jó kapitány bácsi fogta a kormánykereket, a matróz bácsi a hajó­kötelet, amelyet sohasem próbált a tű fokán át­húzni, minthogy ő a bölcsességet nem a tű foká­ban, hanem másutt, mélyebben keresi. A jegykiadó kisasszonyka kosarat kap, bár reggeli friss mosoly kíséretében kinálja a jegyet. De hát úgy kell neki! Miért nem tudja, hogy a fölfedezők a népek összességének jótevői, a köz­ügynek oroszlánjai és a közszidásnak teherhordó tevéi lévén — legalább is az esztergomi óceán­járó gőzösön a szabadjegy áldásában részesülnek. (A kormánytól még nem tudott a felfedező szabadjegyet kapni, mert következetesen el­lenzéki volt. Ezt pedig odafent nem szeretik megjutalmazni. Protekciót meg nem kapott nagy ügyéhez.) A fölfedező az ingyenjegy fejében illedel­mesen köszöntötte a hajó összes személyzetét. A nevezetesebbekkel egyenesen parolázott. Utoljára szórakozottságból önmagával is kezet fogott. Erre aztán fel is szisszent, mert szokása és ereje sze­rint szörnyű energiával szokott kezelni. Végre eszébe jutott, hogy leüljön — persze a födélzetén — s körülnézett az utasok elég gyér sorain. Természetes, hogy egy ellenzéki fölfedező csakis a főispánt tisztelhette szomszédjaként. És nagyon és újra megszerették egymást.T. i. ők ketten. Ekkor a hajó nagyot zökkent s kikötött a másik világrészben: Párkányban. A főispán kiszállt, a fölfedező pedig tovább ment s ezen útjáról a jövő számokban fog beszámolni. Fel Fedező. Gregor csakhamar beleszokott az udvari életbe, belépett az orosz hadsereg kötelékébe s a cár kegyétől kisérve, hihetetlen gyorsasággal lépett előre. Az 1812-iki háborúban, amikor tönkre ment Napoleon serege és a napóleoni név varázsa, egyik kozákezred élén látjuk őt. Természetesen nehéz idők voltak ezek Máriára, ki szorongó szivvel leste a híreket, de büszke volt férjére s boldogan mo­solygott, ha azt hallotta: Ivanovic Gregor hős! A grófné Kalugában lakott. Itt történt 1812­ben, hogy ablaka alatt vonult el a francia foglyok hosszú sora — s ő látta a szegény rongyos ala­kokat kiéhezve, a kemény tél hidegétől a csont­velőkig átfázva. A menet élén néhány tiszt kullo­gott, kiknek rangja alig volt felismerhető — s éppen a ház ajtajánál az egyik alacsony, gyenge tiszt összeroskadt. Hiába igyekeztek őt társai talpraállitani, hiába dorgálta őt kemény szavakkal a csapat vezetője, a szerencsétlen nem birt tovább vánszorogni, erői teljesen kimerültek. Máriában önkénytelenül is felébredt a szánalom érzete, ma­gára vetette bundáját és kisietett. A körülállók rögtön helyet adtak neki s ő ott állott a szeren­csétlen előtt, megnézte figyelmesen a lelohadt, bágyadt, lázas arcot: Dubois generális feküdt előtte. Ő is felismerte a hercegnőt. Szégyenkezve lödé be arcát két kezével. Mária pedig azt hitte, hogy álmodik. Ijesztő módon vonultak el lelki szemei előtt az utolsó almissai napok, az atya és leány fájdalomteli búcsúzása, boszúesküje, lealázó fogsága — egymással ellentétes érzések dúltak szivében ! Itt fekszik előtte, aki meg akarta alázni a fegyvertelen, védelmet nélkülöző nőt — itt fek­szik ő, a nyomorult, most magára hagyhatná őt és gyalázatosan elpusztulna. De csak egy pilla­natig tartott habozása, mert csakhamar győzedel­meskedett szivében a résztvevő jóság. — Ivanovié grófné vagyok — monda a fog­* Személyi hirek. Dr. Kohl Medárd püspök hazaérkezett Esztergomba. Dr. Pongrácz Frigyes gróf vágujhelyi prépost néhány napig Esztergom­ban tartózkodott. * A hercegprímás körlevele. Julius 12-én adta ki a bibornok hercegprímás az idei XII. kör­levelét, melyben is először köszönetet mond mind­azoknak, akik születésnapja és névnapja alkalmából jókivánataikkal felkeresték. Tudtul adja, hogy a mezei munkák vasárnap és ünnepnap végezhetők. Következik a napközi gyermekotthonok szervezése. — A Lackenbacher pályázat. — A korpótlék ki­utalása. — Dr. Rajner Lajos püspök pápai kitün­tetése és az ő adományai. — Papszentelések és személyi változások. — A hadifogoly munkások lelki gondozása. * DP. Rajner Lajos püspök adományai. Dr. Rajner Lajos püspök, főkáptalani nagyprépost és érseki általános helytartó aranymiséje alkalmá­ból a következő adományokat tette: 20,000 koronát az alesperesek tiszteletdijára fennálló alap javára, 10,000 koronát pedig a főegyházmegyei papi nyug­díjintézet javára adományozott. * Negyven év az oltár szolgálatában. Ma van 40 éve annak hogy boldogult Simor János hercegprímás 1876. év. július 16.-án a bazilikában föladta az egyházi rendet 17 pap-növendéknek. Ezek közül életben vannak : Agnelli József plébá­nos, Holicson Nyitramegyében, Böhm Károly a magyarországi munkások lelkésze, Clevelandban, Amerikában. Dr. Halmos Ignác prael.-kanonok, szemináriumi kormányzó Esztergomban. Huszár István plébános Tallóson, Pozsony megyében. Dr. Mihalek János apátplébános Sasváron, Nyitrame­gyében. Paulovics József nyugalmazott hodrusbá­nyai plébános. Perger Lajos esperes-plébános Esz­tergom, Szentgyörgymezőn. Plöchl Antal plébános Békásmegyeren Pestmegyében. * Gazdasági munkák végezhetők vasárnap. A bibornok hercegprímás megújítja azon engedé­lyét, melynél fogva már a háború elején szabad volt vasárnap és ünnepnapon szolgai munkát vé­gezni. A legutóbbi körlevélben egyenesen felhívja a főpásztor a lelkészeket, hogy magyarázzák meg a népnek, miszerint a gazdasági munkákat nem­csak szabad végezni vasárnap és ünnepnap, hanem a mostani sürgős aratási időben kívánatos is. Ezen okból megengedte a hercegprímás, hogy a hivatalos istentisztelet a reggeli órákban tartassék. * A lisztkiutalás késni fog. A belügymi­niszter felhívja a törvényhatóságok első tisztvise­lőit, hogy — mivel a hadsereg lisztszükséglete lyok vezetőjének — engedje át nekem a tábor­nokot, majd ápolom őt! Tisztelegve sapkájához emelte kezét a tiszt, mélyen meghajolt, mert az ezredes neve imádott név volt az egész hadseregben. — Amint a méltóságos grófné parancsolja — s ezzel bevitette a házba a beteget. Mária legyőzte önmagát és tán sohasem volt boldogabb, mint azon este, amikor értesítette fér­jét a történtekről. — Isten úgy akarta — irta finom kézvoná­sokkal — hogy ez legyen a boszúm ! * Napoleon zsákmányát a bécsi kongresszus szétosztotta tulajdonképeni jogos urai között, de bizony a kicsiny Almissáról megfeledkeztek, szu­verenitás helyett egyszerűen bekebelezték Dalmá­ciába, úgy hogy az utolsó nagyhercegnő által meg­mentett szekrényke iratai tanúskodnak csupán egykori fennállóságáról. Az okmányok a szent­pétervári állami levéltárban állanak a buzgó ku­tatók rendelkezésére. A boldog pár még egyszer meglátogatta Almissát. 1816-ban történt — az öreg emberek még néhány év előtt emlékeztek reája — hogy Almissa ünnepi diszbe öltözve várta a fellobogó­zott orosz hadihajót, amely a drága honfiakat le­tette az anyaföldre. Ujjongott a nép, örömköny­nyekben lángolt minden szem, az egykori nagy­hercegnő pedig most is ellátogatott a szegények hajlékába, a nj'omorultak viskóiba, mint régente. Felsietett a rombadőlt várba s felkereste a szobát, ahol a döntés nehéz pillanatait várta. Elmélázva állott sokáig az ablak előtt, könnyek lopóztak a szemébe, mert újra átélte ama napok minden ke­servét, minden boldogságát. Az almissaiak még ma is regélnek a bátor amazonról, hőn szeretett utolsó nagyhercegnöjükről. Dr. Dombováry. előre nem láthatólag és hirtelen emelkedett — a július 14.-én kiutalásra szánt lisztmennyiség kisebb részletekben, korlátolt mennyiségben és bizonyos késedelemmel szállítható. Felhívandó tehát a kö­zönség, hogy a liszttel e napokban különös módon takarékoskodjék. * Főegyházmegyei hirek. Klein Endre süttői plébános e hó 11.-én tette le a plébánosi esküt dr. Rajner Lajos püspök előtt. Az esküté­telnél dr. Drahos János érseki titkár segédkezett. * A hadifogoly munkások lelki gondozása. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás a hadi­fogoly mezei munkások lelki gondozását rendezni kívánván, felhívta a plébánosok figyelmét, hogy, ha plébániájuk területén nagyobb számú katholikus hadifogoly helyeztetnék el, azoknak lelki szükség­leteiről gondoskodjanak. Ha pedig nyelvüket nem értenék, tudassák azt a budapesti katonai parancs­nokság tábori lelkészi hivatalával s az fog időről­időre küldeni tábori lelkészt, aki a hadifoglyok nyelvén beszélni tud. * A központi választmány ülése. A vár­megye alispánja felhívta a központi választmány tagjait, hogy e hó 22-én d. e. 10 órakor az alispán hivatalos helyiségében megjelenjenek, mert az 1917. évi választók ideiglenes névjegyzéke ellen beérkezett felszólamlásokat fogják elintézni. * Papnevelő intézet a katonaság haszná­latában. Az esztergomi szemináriumban ötven év előtt 1866-ban az osztrák-porosz háború alkalmával a mi seregünket támogató szász hadseregnek egy kisebb csapata lakott, akik egy katonai raktárral jöttek Esztergomba. Raktárhelyiségül a sötétka­pui alagút szolgált, a mely ruhával és fegyverrel volt megrakva. Most pedig ugyanazon intézet is­mét a katonaság használatában van, a háború kezdete óta állandóan 3—400 beteget ápolnak benne. * Elrejtik a sót. Kimeríthetetlen bőségben van példánk rá, hogy a legnehezebb dolog az élelmiszerekkel való üzérkedésnek a nyakát szegni. Ki hitte volna például, hogy egy napon a konyhasó is tárgya lehet igen sok vidéki nagy- és kis­boltos spekulációjának és hogy félkiló só olyan tekintély legyen, melyet kalaplevéve emlegetnek meg minden polgári háztartásban. Só van, sőt van változatlan bőségben. Csak az kap belőle, aki a félkiló sóhoz hajlandó vásárolni egyebet is, például öt darab romlott tojást vagy korona ára állott sonkát. Ennek a sónyavalyának nyilván az az oka, hogy a sót is kezdik összevásárolni abban a reményben, hogy majd fölszökik az ára. Igy lesz-e vagy sem, ehhez a kérdéshez most nem akarunk hozzászólani. Csupán figyelmeztetünk arra, hogy só kapható, van minden boltban és hogy amelyik boltos nem akar adni belőle bárkinek is, az olyan dolgot követ el, amit igen szigorúan büntetnek. Természetesen csak abban az esetben, ha rájön a rendőrség. Az meg már a rendőrség dolga, hogy rájöjjön és ebben az esetben nincs nehéz dolga. A sókérdést néhány detektivvel egy­szerre meg lehet oldani egész városszerte. * Ötszáz ebéd. A Bottyán-utcai kisdedóvóban a hadbavonultak családtagjait segélyező akció ál­tal fenntartott napközi gyermekotthonban f. hó 14.-én osztották ki az otthon megnyitása óta az ötszázadik ebédet. Ezen ötszáz ebédet 34,154 gyer­mek fogyasztotta el több mint százezer adagban. A gyermekek részére ez ötszáz napon 76,295 adag kenyér osztatott ki mintegy hatezeregyszáz kilogramm súlyban. Ezek a beszélő számok csak egy napközi otthon működéséről adnak tájéko­zódást, a segélyakció pedig három ilyen napközi otthont tart fenn. ímhol a jótékonyság szent ne­vében nyújtott koronákat és filléreket igy juttatja el, igy osztja szét a segélyző akció pénztára az adakozók nemes intenciója szerint a harcoló eszter­gomi hősök gyermekei és árvái közt s e számok a legszebben beszélő bizonyítékai ez otthon gon­dozásában közreműködő Mária-kongregációs úri­hölgyek áldásos, keresztény felebaráti tevékeny­ségének. * Mi a legdrágább ? A feleletet a kormány­hoz felterjesztett egyik memorandumban olvas­hatjuk, ahol a tisztviselők országos átlagban ki­mutatják az élelmiszercikkek árának emelkedését. E szerint a zsír ára négyszeresére, a hús ára hatszorosára, a vöröshagyma nyolcszorosára, a rizs kilencszeresére emelkedett. Legnagyobb emelkedés a fokhagyma áránál van, amely meghuszonötszö­rösödött.

Next

/
Thumbnails
Contents