ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-11-21 / 47. szám

matikailag számítják ki s kofák fogják árulni minden utcasarkon. Őnagysága: Maga csak tréfál, de elhiheti, ha nem nézném ismerőseimet s főleg családomat, már régen csináltatok egj^ sátrat s magam is felcsapok kofának, mert mar igazán nem lehet élni! Páll: Ugyan nagyságos asszonyom mire való ez a nagy elkeseredettség. Valamikor úgyis máskép lesz minden. De nini mi ez itt a földön (hirtelen lehajol s egy kis papírtekercset emel föl, amelyet óvatosan kibont) egy pár női függő s még alig használták. (Forgatja a kezében s nézegeti.) Őnagysága: (Izgatott kíváncsisággal:) Mutassa csak Páll? (Pall a kezébe adja) És csakugyan, egy mondhatni vadonat uj arany függő. Na hallja Páll, maga egy szerencsés ember. Más bizonyára nem találta volna meg. Most ugye elviszi a rendőrségre ? Páll: (Mosolyog) Dehogy viszem. Hanem ha nagyságos asszonyom megengedi, mondok valamit Őnagysága: Halljuk, halljuk, csupa fül vagyok . . . Páll: (Mosolyog) S minden egyes fülre egy ilyen szép kis függő! Őnagysága: De ugyan mit gondol, hisz annak értéke van ? ! Páll: Igen, de én ugyan mi hasznát veszem neki? Nekem mindegy ha van, ha nincs. Úgyis együtt találtuk, tehát elfogadhatja! . . . Őnagysága: (Szerényen mosolyog) Ha épen nekem szánja, hát elfogadom és köszönöm. Páll: (Örömmel hajlong.) Őnagysága: Nos akkor valóban rendben vagyunk. Most már azonban hazaérkeztem s nagyon köszönöm, hogy elkísért. (Megáll a kapu előtt.) Páll: (Élválnak s őnagysága felsiet az emeletre.) Otthon: Páll: (Végigdől a divánon s nagyot ásít) Szegény tudatlan asszony! Csakugyan elhitte, hogy a függőt találtam. (Nevet) Meg lehetek ügyességemmel elégedve, de muszáj az embernek diskrétnek lenni . . . Őnagysága: (Egy széken ül s nézegeti a függőt) Ugyan mennyit érhet ez ? Bizonyára száz koronát adnak rá! Mégis csak ügyes ember ez a Páll. (Sóhajt:) És Páll azt hiszi, hogy a mesét elhittem . . . Dinnyés Árpád. * A bibornok-hercegprimás ujabb jótékonysága. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprímás a minap közel tizenháromezer koronát adományozott ismét a kulturális és hadijótékonycélokra. A magy. tud. Akadémiának 10.000 K, a sárosmegyei falvak felépítésére 1000 K, a katonák karácsonyára 1000 K, az esztergomi Oltáregyletnek 400 K, a kassai kath. Patronagenak 300 K, a nyomorék gyermekek budapesti otthonának 100 K, Kovács Sebestyén volt honti főorvos szobrára 100 K. * A pozsonyi prépost. Amint a multheti lapszámunkban röviden jeleztük, dr. Koperniczky Ferenc esztergomi prelátus-kanonok kineveztetett pozsonyi préposttá. Bizonyos dolog, hogy városunkat ezzel a kinevezéssel nagy veszteség érte, Pozsony pedig talán még eddig nem is jött tudatára annak, hogy az uj prépost jellemében és szellemi kincseiben oly erkölcsi tőkéhez jutott, melynek bőséges kamatait minden jóra törekvő lélek és minden kath. intézmény, mozgalom élvezni fogja. Az uj pozsonyi prépostnak utolérhetetlen úri modoráról, munkás életéről és kiváló papi jelleméről már sok és jeles vonásokat Örökítettek meg az újságok a mostani kinevezés alkalmából. Mi ezeken felül tények leírásával szolgálhatunk, bár tudjuk, hogy a prépostnak szerénységét sérteni fogjuk ezzel. Dr. Koperniczky Ferenc prelátus, mint kormányzó és mint kanonok sokféle és terhes munkával volt elfoglalva. Ennek dacára a legrosszabb idő se akadályozta abban, hogy az októberi és a májusi ájtatosságokon minden nap pontosan megjelenjék. Mint kanonok is örömmel végezte a legutolsó káplánnak teendőit, sőt maga kérte, hogy engedjék át neki azoknak végzését. A szent miséket oly kiváló áhítattal végzi, hogy esperes-plébános korában egyenesen felhívták az öregebb papok és tanítók a fiatalabbak figyelmét erre az épületes példára. • Egy nagyölvedi földmives, a prépost egykori hive, valamelyik szomszéd faluban hallgatott végig énekes nagymisét. — Ugy-e szépen énekli a misét a mi papunk — tudakolták tőle az odavalók. — Szépen, szépen — felelte a földmives — ugy azonban ez se tudja, mint a mi esperesünk, mert annak minden szavát megértjük. — Hogyan értenék, mikor latinul mondja — tamáskodtak amazok. — Hát akárhogy mondja is, mégis értjük, mert olyan szépen mondja — erősködött a nagyölvedi földmives. Végre még megállapítjuk, hogy a prépost mindig az egyetértő munkásságnak erős kapcsa és lelke volt és csak a megértést nem ismerő lélek tudhat más irányt követni a hasznosnak munkálásában és a közjónak elérésében. * Oltáregyleti közgyűlés. Az esztergomi Oltáregylet f. hó 28-án, vasárnap délután 4 órakor tartja ez évi rendes közgyűlését a vízivárosi zárda uj épületében. A közgyűlés tárgysorozata : 1. Elnöki megnyitó. 2. Dr. Madarász István igazgató előadása: „A nő és a kereszténység." 3. Titkári jelentés. 4. Pénztári jelentés. 5. Indítványok. 6. Igazgatói zárszó. Az oltáregyesület tisztelettel kéri a tagok és az érdeklődők szives megjelenését. * A főszékesegyházi plébános. Az esztergomi főkáptalan október végén tartott rendes tanácsülésében Kanter Károly prelátus kanonokot választotta meg főszékesegyházi plébánossá. A bibornok hercegprímás a választást jóváhagyta s a plebánosi kinevezést tartalmazó okiratot az új plébánosnak a napokban megküldte. Kanter Károly a mult hét folyamán végleges tartózkodásra Esztergomba érkezett s egyszerre foglalta el a kanonoki stallumát és a plébánia hivatalt. — A budapesti sajtó nagy szomorúsággal búcsúztatja el a volt budavári királyi plébánost, mi pedig nagy örömmel üdvözöljük a főpapot, akinek neve valóságos fogalom a kath. tevékenység és szervezkedés terén. * Az ezredes köszönete. Grans Cäcil ezredes a város üdvözlésére a következő meleghangú levélben válaszolt: Tek. Tanács! Ezredessé történt kineveztetésem alkalmából hozzam intézett szárnyalóan szép soraik rendkívül jólestek, fogadják meleg köszönetemet. Életem ezen uj fázisából örökké kedves emlékként marad kezemben és ugy érzem, hogy ilyen spontán, meleg megnyilatkozása után irántam a tekintetes város részéről tanúsított nemes érzéseknek a legkedvesebbek közé fogom sorozhatni itt tartózkodásomat. Sajnálom, hogy szolgálati kötelességem oly súlyosan lekötvén, személyesen nem mondhatok köszönetet. — Igy ez uton adom zálogát azon törekvésemnek, hogy kölcsönös megértésben, egymást támogatólag iparkodok munkálkodni a nemes város Vezetőségével, mindnyájan egy célért, édes Hazánk javára ! Az egyetértés erőt ad. Bár kicsi az az erő, mely a mi együttműködésünkből származik, mégis egy része annak a hatalmas erőnek, melyet a Monarchia képvisel. Már pedig, ha ennek a hatalmas erőnek, mely a kultúrát védelmezi Ázsia vad csordái, másrészt Nyugatnak álhumanizrnusba burkolt nérói gazsága ellen — hacsak egy parányi részét is képezzük, már óriási munkát végezünk az ellenség titáni erejével szemben és becsülettel végezvén munkánkat, feladatunkat, egykor a győzelmes béke napjaiban elmondhatjuk a nagy költővel: „Szép Hazánk, megfizettük mind, mivel csak tartozánk!" Fogadják ujolag köszönetemet és nagyrabecsülésem, tiszteletem kifejezését. Esztergom, 1915. évi november hó 11-én. — Grans Cäcil s. k. ezredes. * Ünnepies hálaadó és könyörgő ájtatosságot rendelt el főegyházmegyéje területén a bíboros hercegprímás az első hajnali szent misével kapcsolatosan november 29-én akként, hogy az oltári szentség kitétele mellett a sz. mise a Magyarok Nagyasszonyáról mondassék, végén pedig az újév napján eszközölt megkérlelés illetőleg felajánlás megismételtessék, befejezésül pedig a háborúban elesett hősökről legyen megemlékezés. Ha az egy év előtt ilyenkor fenyegetett, de azóta szerencsésen véget ért kárpáti veszedelemre visszagondolunk, mindenesetre bőséges okunk van, hogy az isteni Gondviselésnek hálát adjunk és további küzdelmeinkhez erőt és kitartást kérjünk. * Főegyházmegyei hirek. Huszár István pozsonyeperjesi plébános Tallósra neveztetett ki plébánossá; Manninger Károly nagymarosi káplán ugyanott adminisztrátor lett; Kravjánszky Ede végzett theologus pöstyéni hitoktatóvá neveztetett ki; Szilágyi Oszkár csalogányutcai állami tanitónőképzői hittanár. Szociális Missió társulati házi lelkész rendi szolgálatra visszahivatott; dr. Kelecsényi István áldozópapságának második évében, 24 éves korában november 12-én meghalt. R. i. p. * Somogyi Imre. Uj név került föl lapunk hasábjaira, uj és kiváló munkaerővel szaporodott meg munkatársaink tábora, mert Somogyi Imre, a színes tollú író, ki jelenleg fent Oroszországban aprítja a muszkát és arat diadalt diadalra — a mai nappal lapunk kötelékébe lépett. Érdekes megjegyezni, hogy mint 10 éves gyerek a sárospataki főgimnázium I. b) osztályában együtt tanult és egy sorban ült lapunk egy másik munkatársával, Dinnyés Árpáddal noha akkor még egyikük se tudta, hogy valaha ismét összetalálkoznak egy egész életre. Somogyi későbbi éveiben Sárospatakról elkerült, iskoláit máshol fejezte be, mig 14—15 éves korában előbb kispap lett, majd kalandos élete a pénzügyörséghez vitte. Mint pénzügyőri vigyázó Makón, majd Mezőhegyesen szolgált, de már akkor elég jó írói nevet szerzett magának. Munkatársa volt a makói napilapoknak, mig végre egy feltűnést keltő leleplezések miatt, amelyek tollából láttak napvilágot, a pénzügyőrségtől távoznia kellett. Előbb Budapestre, majd szülőhelyére Gyulára ment, hol kizárólag írással kereste kenyerét. Pesten több lap alkalmazta belmunkatársának, mig végre Rákosi Jenő a Budapesti Hirlap hasábjain „felfedezte". Ettől a naptól kezdve keresett és elismert iró lett s mindezt alig 19—20 éves korában érte el. A sors különös játékának lehetne nevezni, hogy 11 esztendő után a két sárospataki első gimnazista valamelyik lap hasábjain ismét összekerült s megígérték egymásnak, hogy örökké együtt maradnak. Ä háború azonban máskép csinált mindent. Mig Dinnyés Árpád a haza szolgálatában itthon maradt, addig Somogyi Imre 21 éves korában mint közhonvéd a háború első napjaiban önként berukkolt. Se szeri, se száma azoknak a kitüntetéseknek, melyeket vitézségéért és bátorságáért kapott, úgyannyira, hogy közemberből egyszerre tizedessé léptették elő, majd szakaszvezető, mig nemsokára rá törzsőrmester lett. És ma, mint a gyulai 30. honv. gyalodezred őrmestere derekasan kiveszi a részét minden háborús nehézségekből s kitartással küzd magyar hazájáért! * Nyugdíjazott plébánosok. A főegyházmegyei papi nyugdíjintézet igazgatóságának a közeli napokban tartott ülésén nyugdíjaztattak: Duschek János udvardi, Kutschera József komáromi és Lelkes Adolf lakácsi plébánosok. * Adományozás. Brühl József prelátus kanonok ifjúsági nevelési célokra 2000 koronás alapítványt tett Ürményben és 1000 koronát adott alapítványul a salgói rk. iskolának. — Továbbá 100 koronát adott az esztergomi gyermekotthonnak és 100 koronát a sebesültek segélyezésére. * Ipartanáes esztergomi tagjai. A győri keresk, és iparkamara a törvényhatóság által megalakított ipartanácsba rendes tagokul: Magyary Lászlót és Schrank Bélát, póttagokul pedig Renner Gézát és Kitzinger Józsefet választotta meg f. évi szeptember 1-től 1916. augusztus 31-ig terjedő időtartamra. Vármegyénk közigazgatási bizottsága a legutóbbi ülésében a maga részéről a fent megjelölt időtartamra Pelczmann Lászlót és Meizler Jánost rendes tagokul, mig Waldvogel Józsefet és Kuhányi Sándort póttagokul választotta meg. * Jegyzések a III-ik magyar hadikölesönre. A magyar nemzet erős pénzügyi képességéről és hazafias készségéről fényesen tanúskodó III. magyar hadikölcsön jegyzése mult szerdán lezáratván, megelégedéssel állapítjuk meg, hogy városunk közönsége, megértve a nagy idők hivó szavát, lelkesen helyezte megtakarított tőkéit a haza oltárára. — Igy ez alkalommal csupán az Esztergomi Takarékpénztárnál 804,650 korona hadikölcsön jegyeztetett, ehhez adva az ezen társaság által az első és második hadikölcsönökre már előzőleg beszállított 2,303,250 koronát kitűnik, hogy pénzintézeteink közül az Esztergomi Takarékpéztár egymaga 3,107.900 koronát fietett be az állampénztárban a háborús költségek fedezetére. A III-ik hadikölcsönre az első két hét alatt ezen intézetnél aláirt nagyobb összegeket már korábbban közöltük, a második időszakban folytatólag tekintélyesebb tételeket jegyeztek: Esztergom sz. kir. város 48,500 K, Esztergom vármegyei összesített árvatár 20,950 K, Hartmann Márton és neje 14,000 K, Pachl Antal és neje 10,000 K, Schwartz Dezső 8,000 K, Láhny Mihály 6,000 K, Simonyi Lajos 6,000 K, Kégly György helembai plébános gyűjtése hivei körében 5,150 K, Mattyasóvszky Kál-