ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-11-07 / 45. szám

Ezután a mult évre vonatkozó számadások vizsgáltattak meg s elnöknek nemcsak a felmentvény adatott meg, hanem egyhangúlag köszönet szavaztatott. A jövő évre vonatkozó költségvetés tárgyalásánál kimondatott, hogy tekintettel a háború okozta nagy drágaságra, az előző évben adott 40 koronányi segélyt 50 koronára emeli az egyesület s a rendkivüli és időközi segélyek nyújtásánál különös figyelembe veszi a hadbavonultakat. Innen van az, hogy az idén az eperjesi gör. szertartású egyházmegye kérelmezői közül többen kaptak, mert azon vidék az oroszok betolakodása miatt sokat szenvedett s vagyonúkban károsodtak. Ösztöndíjért az idén 18-an folyamodtak, kiknek okmányait átvizsgálva, mint legérdemesebbek a következő 8-an kaptak : , Besztercebánya egyházmegye: Szopkó Kálmán tképző I. oszt. Eger egyházmegye: Biáth Jenő főgymn. VII. oszt. Eperjes egyházmegye : Kellő Tivadar főgymn. VI. oszt. Erdély egyházmegye: Józsa Péter tképző III. és Kömény Brigitta tképző II. oszt. Esztergom egyházmegye: Torma István II. éves műegy. hallgató. Szatmár egyházmegye: Weisz Elemér főgimn. VII. oszt. Szombathely egyházmegye: Windisch Mária tképző I. oszt. Régi ösztöndijasok egyházmegyék szerint a következők : Baghy Zoltán Eger, Blanár Imre Eger, Dénes Konstantin Veszprém, Gráff Kálmán Szombathely, Hriczó Mária Eperjes, Jankóvics János Szatmár, Knyazoviczky János Besztercebánya, Kraxner Mária Szombathely, Laffers Margit Esztergom, Lakatos Imre Erdély, Márton László Erdély, Misik Mária Vác, Molcsán Malvin Nyitra, Mudry Ilona Szepes, Planek Gyula Szatmár, Hepcsik Géza Szepes, Reuter Ágoston Győr, Schuller Kálmán Szombathely, Sipos Gábor Esztergom, Steiler Nándor Besztercebánya, Szabó László Eger, Varsányi József Székesfehérvár. Évi 50—50 korona segélyben részesültek: Besztercebánya egyházmegye: Garzsik Arpádné Récske, Murgas Józsefné Zsarnóca, Holicska János, Szelese. —• Eger főegyházmegye: Ajtay Józsefné Ujfehértó, Ignáczy Elek Rakamaz, Kóczián Györgyné, Gyöngyös. — Eperjes görög szertartású egyházmegye: Andréskó Józsefné Szobos, Deszatnik Györgyné Szinnamező, Hladonik Mihály Eperjes, Hriczó János Vendég, Illykovics Cyrill Eperjes, Juhász János Víszló, Karaffa Péterné Kavicsos, Kaszencsák Vazulné Eperjes, Moszkva Jánosné Eperjes, Sima Miklósné Lőcse, Sztaurovszky Márton Kormos, Vojtaskó Péterné Eperjes, Zattkovics Andrásné Virava. — Erdély egyházmegye: Mihály Elek Csikmadaras, Pálfy Jánosné Gsöb. — Esztergom főegyházmegye: Ettenberger Sándor Hontpereszlény, Gallovich Alajosné Esztergom, Janda Rezsöné Vágszentkereszt, Pirovits János Visegrád, Szokol Istvánné Esztergom. — Nyitra egyházmegye : Barinka János Láz, Kreszánek Károly Diósfalu, Sasváry János Nyitrapereszlény. — Rozsnyó egyházmegye: Jakubeczy Pálné Várhosszurét. — Szatmár egyházmegye : Zsoficsák Istvánné Zuhogó. — Szepes egyházmegye : Dsurny Jánosné Szepesváralja, Reindl de most, most már állandó jólétet visz a vergődő emberek közé ! Amint bekukkantott az ablakon, fehér kis szoba tárult eléje. Az ágyban halott-sárga asszony feküdt, mellette egy leányka szundikált a széken. Kopott, törött-formájú bútor-félék vigyáztak a csendre. •— Itt is szükség lesz rám ! — gondolta és bement. Az ágy végén foglalt helyet s várta, hogy mikor nyitja fel az asszony a szemét. Végre megmozdult s révetegen elnézett. Fantázia szürke palástját levonta a varázs-ruháról. — Leányom, én nem hiszek az orvosnak. Nem igaz, hogy nem lehet segiteni, csak keveselli a pénzt ... Én érzem, hogy fölgyógyulok. •— Ó csak gyógyuljon is meg, aranyos, édes anyus ! — szólt síró hangon a leányka, kidörzsölve szeméből az álmot. — Meg kell gyógyulnom. Tudod, megígértem a Ferinek, hogy mire a háborúból haza jön, felépíttetem a házat. A ház kész. Ferinek meg kell látnia azt is, aki a házat szerezte. Meg, meggyógyulok . . . Sovány, sárga ujjait végighúzta a pokrócon. Nézte a kezét hosszan, a halálraszántak ösztönével. Lassan, fájdalmasan kinyujtózott s fáradtan ásított. Annyi ideje nem volt, hogy a kezét szájára tegye. Szeme fennakadt . . . A Fantázia kidülesztette szemét. Szép arca eltorzult, magára hajtotta szürke palástját, a feje lekonyult és ott maradt az ágyon, mint csúf, fekete maszk. Istvánné Rózsahegy. •— Székesfehérvár egyházmegye : Eggenberger Lajos Vál, Gallér Józsefné Velence. — Szombathely egyházmegye: Pungor Ferencné Vasszécsény. — Veszprém egyházmegye: Dely Jánosné Bárdudvarnok, Németh Mihály Komárváros, Stephan Antalné Dunaföldvár, Szabó Béláné Kaposvár. Ezek után az indítványokra került a sor és élénk eszmecsere indult meg, hogy mi módon lehetne e nagyjelentőségű egyesületet a tanítóság között még inkább elterjeszteni s az iránta tapasztalt közömbösség jelét megtörni. Többek hozzászólásából azon vélemény szűrődött le, hogy elsősorban is tanítóképzőinkben a szervezettan tanításánál kellene ezen jótékony intézményre a pályájukra készülő ifjakat saját érdekükben figyelmesebbé tenni s másodsorban sokat tehetnének a tanfelügyelő esperesek is, ha iskolalátogatásaik, tanitói gyűlések s több más kínálkozó alkalommal igyekeznének a tanítókat belépésre bírni s tagsági dijaikat beszedni. Kétség kivül elsősorban ezen ügyet is a Nagyméltóságú Püspöki Kar mozdíthatja leginkább elő, miért is alázatos tisztelettel a bizottság őket támogatásra fogja kérni. Befejezésül Számord Ignác egyesületi alelnök mondott a bizottság nevében az elnöklő dr. Walter Gyula v. püspöknek az egyesület iránt tauusitott buzgó fáradozásaiért köszönetet. Siposs F. Antal. Fronton — és front mögött. • (Dr. Robitsek Ferenc cikkéhez.) Az Esztergom mult vasárnapi számában a „Fogadalmi templomokról" közölt cikk, mely kevéssel előtte már a Budapesti Hírlap hasábjain is napvilágot látott, praktikus eszméivel visszhangra talált itt Budapesten többek lelkében. Ez az érdeklődés és sok oldalról jövő hozzászólás a legbiztosabb jele annak, hogy életrevaló és életbevágó eszméket szólaltatott meg a cikk írója. A lelkipásztorkodó papságot főleg egy szempontból érdekli a nemzeti fogadalmi templom' emelésével felvetődött gondolatkör. A cura animarumnak kétféle szolgálata van: fronti és front mögötti szolgálat. Az előbbihez tartozik a pasztoráció technikai része, amilyen a keresztelés, esketés, avatás, temetés, irodázás; a másik annak spirituális része: a gyóntatás, beteglátogatás, áldoztatás, kongregáció vezetés, prédikálás. A tertium comparationis, itt természetesen nem a munkával járó fáradság, mert hisz fáradságos a gyóntatás és prédikálás is, hanem a munkával járó több vagy kevesebb vigasz és lelki öröm. Ki vonhatja azonban kétségbe, hogy a lelkipásztorkodás spirituális fele ezerszerte kedvesebb, mint annak inkább csak technikai oldala. Ily értelemben igazán fronti szolgálat egész délutánokat végigtemetni, sokszor lehetetlen időjárásban, úttalan utakon, lélekölő anyakönyvi kivonatokat készíteni és keresztelni rakásszámra. Akkor a gyóntatás és prédikálás méltán front mögötti szolgálat, mely a lelket minden fáradság mellett is, legalább emeli és örömmel tölti el. A fogadalmi templomok egyre-másra történő szaporodása, a piébánia templomok rovására, eltekintve egyéb hátrányaitól, avval a veszéllyel is jár, hogy a pasztoráció e két heterogén elemét mesterségesen szétválasztja s a lelkészkedő papságot részint az egyik, részint a másik felével terheli meg egyoldalúan. Hogy a súlypontnak ez az eltolódása a papság egyik táborára, egészségtelen tünet, magától értetődik. Amivel foglalkozik az ember, azzá lesz rendszerint. Ténykedésünk minemüsége döntő befolyással van egyéniségünkre. A régi axióma is azt vallja: magni erimus, dum magna tractamus. És következésképen: eltörpülünk, ha aláereszkedünk. Miért kelljen már most némely szegény paptársunknak összeaszni a lelki szárazságtól, a cura animarum egyoldalúan technikai functióitól? Miért legyen ő másodrendű pap, akinek csak a kézműves munkát adják ki és elzárják a magasabb, lelkibb tevékenységtől? Talán ő nem kapta ugyanazt a gráciát per impositionem manuum ? Nem csoda, ha e magukban véve száraz dolgok szakadatlan végzése által kialakul az a típus, a mely fájdalom nem a legvigasztalóbb tünetek közé tartozik, de a kikre azért nem szabad követ dobni. Ki tudja, ha a front mögötti szolgálat harcosai ugyanazokat a mechanikus dolgokat végezték volna, nem vált volna-e belőlük is még gyászosabb típus. Veszélyes tehát az osztott pasztorációs rendszer a fronti harcosokra. De nem kevésbé veszélyes a front mögöttiekre is. Könnyen megesik, hogy a spirituális functiókat végző oltártestvérek sikereik láttára elkapatják magukat és lenézik azon paptársaikat, akik kinn a lövészárokban szenvednek. Természetes dolog, hogy a gyónás-áldozásprédikálás templomaiban, ahol nem kell plébániai funkciókat végezni, nagyobb népcsődület lesz, hisz ott több idő is van a hívekkel foglalkozni. De ebből azért nem következik, hogy a plébánia-templomban nem csinálnak semmit. Ok is dolgoznak, csakhogy keservesebb, mert szárazabb munkát végeznek. A népség odatódulása pedig a más templomokhoz, kedvét szegi a plébániai papságnak és nem egy esetben a kölcsönös szeretet lehűlését is idézi elő. Lelkesen csatlakozunk tehát a nemzeti fogadalmi templom eszméjéhez, ha az egyszersmind plébániai funkciók gócpontja is lesz s igy ellensúlyozni fogja a fővárosban eddig is már nagyon egyoldalúan megoszlott fronti és front mögötti pasztorális szolgálatot. Front mögötti. A magyar nemzeti múzeum könyvtárának Mborns gyiiteménye. A magyar nemzeti múzeum könyvtára a háború kezdetétől fogva gyűjti a háborúra vonatkozó nyomtatott és irott emlékeket. Bármennyi forrás áll is rendelkezésére, a közönség legszélesebb rétegeinek bevonása nélkül nem érheti el célját. Bizalommal fordul tehát a Könyvtár magyar közönségéhez, melynek érdeklődését fennállása óta. állandóan tapasztalta s most is kéri támogatását. Reméli, hogy most, amikor rendeltetéséből folyó kötelességhez hiven a világháború történetéhez forrásul szolgáló anyagot minél teljesebben iparkodik összegyűjteni s a jövő történetírás számára megőrizni, számihat úgy egyeseknek, mint a polgári, katonai és egyházi hatóságoknak, jótékony-és egyéb célú egyesületeknek, szövetkezeteknek, cégeknek stb. jóindulatú támogatására. Háborús gyűteményünk kiterjeszkedik a háborúra vonatkozó, bármilyen nyelven megjelent mindeníéle nyomtatványra, a legegyszerűbb űrlaptól a könyvig, valamint kézzel írt naplókra, feljegyzésekre, tábori levelekre, versekre, rajzokra, térképvázlatokra, minden válogatás nélkül- külföldiekre ép úgy, mint hazaiakra. Tájékoztatásul a következő csoportokban foglaljuk össze a háborús gyűjteményünkbe tartozó anyagot: A háború előzményeivel s lefolyásával foglalkozó vagy azzal bárminő vonatkozásban álló könyvek, füzetek, röpiratok, egyes folyóiratszámok. (Szépirodalmi termékek is.) Újságok, különösen rendkivüli hadiesemények alkalmával megjelenő külön kiadások, ujságkivágatok, folyóiratok, képeslapok. (Egyes számok is.) Tábori, hadi, fogolytábori újságok. Hivatalos falragaszok, hirdetmények, felhívások, utasítások mindenféle űrlapok. A közélelmezésre vonatkozó nyomtatványok. Liszt-és kenyérjegyek stb. Szükségpénzek, fogolytábori pénzek. Jótékonysági és egyébb egyesületeknek felhívásai, gyűjtőivei, falragaszai, rneghivói, műsorai stb. Jótékonysági számolócédulák, bélyegek, sorsjegyek stb. Halotti jelentések (ujságkivágatok formájában is.) Térképek. Képek^ képeslevelezőlapok, fényképfelvételek, emlékbélyegek. Tréfás, humoros képek és nyomtatványok; játékok. Zenemüvek. Háborús ponyvairodalom (versek, hadikrónikák elbeszélések stb.) Kéziratos naplók, tábori levelek, táborban készült rajzok, dalok, dalgyűtemenyek. Ismételjük és hangsúlyozzuk, hogy külföldről s az elfoglalt ellenséges területekről származó mindennemű, a háborúval kapcsolatos irott és nyomtatott emlékre (hirdetmények, parancsok, képek stb.) is nagy súlyt helyezünk. Szállítási s esetleges egyéb költségeket szívesen megtérít Könyvtárunk. A magyar nemzeti múzeum orsz. SséchényiKönyvtára Budapest VIII. Múzeum-körút 14. sz. a. van. Erre a cimre küldendők a fenti dolgok bármelyike.