ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-10-24 / 43. szám

nedves, hideg földön és érdekes dolog, amilyen beteges voltam előbb, olyan egészséges vagyok most, még csak náthám sincs! Egy nagy baj van, hogy t. i. nagyon kevés postám van, azért kérném a Főtisztelendő urat, hogy irjon és küldjön olvasnivalót, ugy mint újságot; hiszen lehet küldeni! Gondolom azt már megirtam, hogy J. volt kispaptársam elesett a Kárpátokban! ? H.-ról is hallottam, hogy elesett volna az orosz-lengyelországi harctéren. L. még él, mert azt még eddig nem gyalogositották, mint engem, egyideig t. i. együtt szolgáltunk a tüzérségnél. De azért lovagolok itt is! Nagyon jó ezt a mesterséget a gyalogságnál is tudni!! Szabad időmet különben, jobb hiján, a román nyelv tanulásával töltöm! Vannak t. i. román legények a szakaszomban, akikkel szintén beszélni kell, tehát meg kell tanulni a nyelvüket! Kölönben nagyon érdekes dolog ám az egyszerű katona lelke, csak foglalkozni kell vele! Kezdem érteni, becsülni és szeretni az egyszerű ember lelkét, megtanultam megbecsülni annak kérges kezét! írnék még többet is, de szólit a kötelesség. Sok örömöt az életben! Hálás tanítványa: K. 1915. X. 5. — U. i. Most kaptam k. lapját, köszönöm, kérek olvasni valót! 1915. X. 6. * Lómészárszék lesz Eszterg-omban. Ha ugyan lesz, mert még az ügy a fejlődés állapotában van. A hatóságok ugyanis észlelve a mindinkább jelentkező húshiányt, de kivált a hús drágaságát: általánosabbá szeretnék tenni a lóhús fogyasztását. A pozsonyi katonai parancsnokság átírt a vármegye alispánjához, hogy tegyen lépéseket az iránt, hogy Esztergomban, a megye székhelyén lómészárszék állíttassák fel. Első pillanatra sokan azt gondolják, hogy mészárszék lehet, de honnan veszik a lovakat. Ugyanazon parancsnokság tudatja, hogy a vágásra alkalmas lovak az Alsókorompán, Cabajon, Körmenden, Ógyallán, Ptípán, Sopronnémetiben és Tornóczon levő lókórházakban szerezhetők be. Nem kell azért kehes lovakra gondolni, hanem olyanokra, amelyek a háború viszontagságaiban megrokkantak. * Szombati képek Esztergomban. A libák. A Kisduna partján, ott az öreg mángorló táján áll déli fél 12 órakor egy kopott falusi szekér. Girhes ló áll a rúdja mellett. Rongyos bácsi topog körülötte. Ám a deszkákkal befödött szekér alján kincsek lappanganak ! vagy 10 drb vékonyan hízott liba lógatja álmosan a fejét. — Hogy a liba bácsi ? — kérdezzük. — Tizenkét forint nagyja, nyolc a kissebbje. — Ki micsodás — toldja még hozzá. — Hát kilóra mennyi? — Kilóra sehogy! A piacon is ugy akarta a rendőr kiméretni, de nem hagytuk. Eljöttünk. — Most hová viszik? — Párkányba. De nem enyéim a libák, hanem egy asszonyé. Ott van a korcsmában. Hármat már eladott. Most jár házról-házra, kínálgatja. A sintér kocsija. Egy kutya el vonyítja magát, mire megmozdul az egész utca. Különféle kedéllyel szemlélik, hogy a sintér miként emeli be a ládába a nyakánál fogva a vergődő állatot. — Ebzárlat van! Minek engedték ki! — böki oda az aktust fedező rendőr. Vagy 40 gyerek és kamasz kiséri az alkalmatosságot. A város minden részéből toborozta őket össze a kutyák visítása és rekedt ugatása. * A felszabadult Duna. A magyar Dunának az a része, amely Zimony és Orsova között az ország déli határát alkotja, több mint egy esztendeje parlagon hevert és az a körülmény közlekedési viszonyainkat annyiban is súlyosan befolyásolta, amennyiben az áruforgalmat teljesen elhárította a vasúti hálózatra. Ezzel egyidőben a Szávának az a része, amely Racsa és Zimony között vonul el, szintén ki volt kapcsolva a forgalomból, ami különösen a mezőgazdásági termékek szállítása körül rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta az áruforgalmat. Csapataink és a szövetséges hatalom csapatainak diadalmas előnyomulása a Duna és a Száva legnagyobb részét már felszabadította az ellenség ellenőrzése alól és amint a jelek mutatják, rövidesen szabaddá lesz téve a Dunának az a délkeleti óriási kanyarulata is, amely Szerbiának közlekedési szempontból egyik legfontosabb életere. A Dunának az a része, amely Orsovától délre Radujevácig a szerb román határt alkotja, légvonalban mindössze 40 kilométer, a valóságban a kanyarulatokkal együtt azonban mintegy 60 kilométer hosszú és ezen az útvonalon fekszenek azok a szerb kikötő állomások (Tekia, Klabova, Grabovicza, Palánka, Prahovo), amelyeken át Szerbia közvetlen összeköttetést nyert Oroszországgal és Romániával. A Dunának ezen a vonalon való megtisztítása és felszabadítása és ezzel a közlekedés újból való felvétele nemcsak azt jelenti, hogy Romániának mintegy 300.000 waggonra rugó és Bulgáriának szintén igen nagy mennyiséget kitevő gabonakészletei szabad utat nyernek Magyarországba, Ausztriába és Németországba, de jelenti azt is, hogy a központi hatalmak kivitele is nagy lendületet fog nyerni és az áruforgalom ebben a viszonylatban nagy arányokban fog megélénkülni. A megváltozott viszonyok hamarosan kifejezésre fognak jutni végül abban is, hogy a vasúti forgalom igen jelentékeny mértékben tehermentesittetni fog, mert a tömegáruk nagy része a vizi utat fogja igénybevenni. * A dorogi önkéntes-iskola, amelynek élete sok és gyors tanulásban folyt le eddig, néha-néha a kedély sugarait is villogtatta Esztergom felé. A „Dorogi Tülök" útmutatásai szerint el is vándorolt néha Esztergom közönsége, hogy Dorogon megtekintse az intelligens ifjakból álló hadsereget. Már régebben izgatta az a kérdés városunk vezetőségét, hogy az átvonulások által megviselt városnak miért nincs haszna az önkéntes iskolából. Most végre elhatároztatott, hogy november 1-én a szomszédos községből a táborba telepitik át az iskolát s igy, ha nem is a városba, mégis a város határába került ezen háborús intézmény. * Köbölkűti felhívás. Már csak a buzgalom jutalmául is meg kell említenünk, hogy a főpásztor és a miniszter felhívását mily komolyan veszi Stampay János köbölkúti igazgató-tanító. Litografált buzdításokat terjeszt a nép között, melynek egy példányát közreadjuk: „Hadikölcsönt jegyezni most nem szívesség, hanem legszentebb kötelesség! Aki ez alól most kibeszéli magát, jóllehet módjában állana segiteni a hazán, az nem hazafi, az csak él a hazán, mig mások érte vért és vagyont áldoznak. Bárkinek jegyzését akár készpénzzel, akár bankok utján ingyen elvégzem. A párkányi kórház javára az élelmiszereket ma kérem hozzám küldeni. Szombaton viszik. Köbölkút, 1915. okt. 20. Tisztelettel Stampay." * Nem sok búza termett Esztergom vármegyének északi részében s most a községek vezetőségére háramlik az a terhes kötelesség, hogy a földesgazdáknak az őszi vetőmagot beszerezzék. Ezen buzaszükségnek legnyilvánvalóbb bizonyítéka az, hogy a nép a papnak s a kántornak járó természetbeni járandóságot az idén nem búzában, hanem árpában fizette meg s az illető javadalmasok a nép szorultságát látva e fizetési módot elfogadták. * Könnyet a halottnak — pálmát a hősnek! Adózzunk a „Névtelen hősök" emlékének! A háború tartalma alatt immár másodízben zarándokolunk majd Mindenszentek ünnepén és halottak napján szeretteink sírjához. Ez alkalomból a Katholikus Karitász „Könnyet a halottnak — pálmát a hősnek ! felírással pálmaágakat fog árusítani és Budapest központi temetőjében a Névtelen hősök" emlékére felállítandó síremlékére babérkoszorút óhajt helyezni. Mindkét mozgalom tiszta jövedelmét a hadbavonultak és elesett hősök hátramaradottainak javára fogjuk fordítani. Szeretettel kérünk mindenkit, hogy koszorú helyett vásároljon ez idén pálmaágakat, mely darabonként 50 fillér, 1, 2 és 3 koronáért kapható (postadíj 70 fillér), nemzeti szinü szalaggal van átkötve, igen Ízléses sirdisz. A „Névtelen hősök"nek szánt koszorú babérlevelei 1 koronától kezdve válthatók meg. Bizonyára fog akadni sok lelkes hölgy, ki ezen mozgalmunkat magáévá teszi és kieszközli a temető-gondnokságoknál a pálma-árusitási engedélyt és a pálmaágak árusításával sok didergő és éhező könnyét fogja felszárítani. A megrendeléseket kérjük mielőbb a Katholikus Karitász cimére (Budapest, IV., Ferenciek tere 7. Hl. lépcső II. emelet) beküldeni, hogy a postai küldésben fennakadás ne történjék. t: Az orosz és német kulturérzék. Immár szükségtelen és fölösleges is bizonygatni, hogy mennyivel magasabb szintájon mozog a német nép és katonaság kulturérzéke az orosz fölött, de mint jellemző adatot jó megjegyezni, hogy mit csinál a német az okkupált belga területeken. Az orosz tudvalevőleg Felvidékünk iskoláit, templomait, mikor a télen itt járt s éppen ugy Galíciában is istállóknak használta; a németek pedig Belgiumban a folyó iskolai év elejéit 700 iskolát nyitottak meg s egyben szigorúan elrendelték a kötelező iskolábajárást. * Rokkant katonák. A m. kir. rokkant ügyi hivatal, amely a rokkantkatonák gyógykezelésével, és oktatásával foglalkozott eddig, most hogy elég kiképzett katonája van, megkezdte a munkásközvetitést, vagyis a kiképzett rokkantakat a választott szakmákban akarja munkába állítani. A jelzett hivatal a városi hatósággal áll összeköttetésben. * A huszonötkrajeáros. Valamelyik helybeli kávéházban azt mondja egy katonatiszt a főpincérnek : — Azt se hittem volna, hogy ilyen hamis emberek laknak maguknál. — Miből tetszik gondolni? — Bevásárolni jártam néhány üzletben s valahogy egy koronás helyett régi huszonötkrajcárost adtak vissza. — Baj baj, vakarja a tarkóját a főpincér. Megesik az ilyesmi, ha nem vigyáz az ember. — Tudja mit főpincér úr, magának adom. Süsse el alkalomadtán. — Oh, kisztihand, nagyon kegyes a kapitány ur. Van nekem az ilyesmikből egész gyűjteményem. A tiszt végigolvassa a lapokat, aztán estére hajolván az idő, odainti a főpincért, elébe tesz egy tizkoronást. •— Kávém volt süteménnyel. •— Ötvenkettő. Visszaadj a a kijáró összeget és méltóságteljesen ellejt. A kapitány olvasatlanul besöpri a pénzt, elmegy. A főpincér pedig mosolyogva tekint utána. A huszonötkrajcárost máris sikerült elsütnie. * Hadifoglyok ellátása és élelmezése. A pozsonyi cs. és. kir. katonai parancsnokság, amely az egész ország területére meg van bizva a hadifogoly munkáscsoportok kiadásával, értesítette az összes törvényhatóságok első tisztviselőit arról, hogy ha egyes munkahelyeken rendetlenségek merülnek föl az ellátás tekintetében, ha szökések kiséreltetnek meg, vagy pedig munkamegtagadás esete áll be, a munkáscsoportok a katonaság részéről megvizsgáltatnak. Ez a vizsgálat kiterjed az elhelyezésre, az ellátásra, a napi munkateljesítményre, a szállásokra és a munkaidő alatti biztosító szolgálatra, a kincstári ágynemüek állapotára, a ruházatra és a cipőkre, a postaforgalomra, az általános magaviseletre fegyelem szempontjából, a munkaadó kioktatására munkamegtagadási esetek tekintetében, egészségügyi vonatkozású intézkedésekre megbetegedések esetében, latrinák elhelyezésére, a szállásokban a házi szolgálati rend betartására, a munkaszerződések, a napi és fejenkénti térítési dijak, valamint a szállítási költségek tekintetében adandó felvilágosításokra, a hadifoglyokról és az őrszemélyzetről vezetett névjegyzékek kezelésére és ellenőrzésére, az őrszemélyzet összes ügyeinek rendezésére. A kisérő személyzet zsoldját a munkaadó tartozik fizetni és az illető táborparancsnoksággal elszámolni. * Nyilas repülők. Sokszor volt már szó ellenségeink részéről, kiváltképpen a szerbek és franciák által buzgón használt kicsiny, hegyes, vasból készült nyilakról, melyeket tízesével és nagyobb csomókban dobálnak le felderítő utakra kelt léghajóikról, ha valahol nagyobb embercsoportot, pl. pihenő tábort, elvonuló csapatokat, hevenyészett kötözöhelyeket, stb. vesznek észre. Ezek a kicsiny, nagyobbfajta tollszár nagyságú nyilak igen veszedelmes támadó fegyverek s nagy magasságból lebocsátva hihetetlen erővel fúródnak a földbe. Valaki, akinek hosszabb ideig volt alkalma egyik déli határvárosunkban időzni, elbeszélte, hogy egy alkalommal szerb, illetve francia repülőgépből ilyen nyilakat dobáltak le az ottani katonai gyakorlótérre. Az egyik nyíl egy megnyergelt lóra esett, keresztülütötte a katonai nyerget, az alatta levő, nyolcrét összehajtott katonai pokróccal együtt, áttörte a ló keresztcsontját, -függőleges irányban végigszaladt az állat derekán s azonfelül elég mélyen belefúródott a földbe. Tüzérségünk nagy eréllyel szokta üldözőbe venni a nyilas repülőgépeket és már sokakat közülök ártalmatlanná tett. * Az első esernyő Európában. Az esős időkben, bizony hogy jól esik az embernek esernyő alatt sétálni, védve a nyakába zuhogó viztől. Mindamellett hihetetlen, hogy mily nehezen honosodott meg ~e hasznos tárgy Európában. A középkorban még teljesen ismeretlen volt az esernyő nálunk. Legelőször egy angol utazó hozta be Kínából, hol már régen használatban volt. Mikor aztán itthon egy esős napon az utcára ment vele, valóságos forradalom ütött ki, a nők kinevették, a férfiak pedig útját állották, mert bolondnak hitték. Mindenki nagyon fel volt háborodva az uj tárgy ellen, mig az angol egy barátjával találkozva, azt is esernyője alá vette, aki aztán belátta,