ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-10-17 / 42. szám

kel szervezte a német kereskedelmi expanzió mód­szereinek és eszközeinek a kikémlelését. Francia­országban hónapok óta működik egy nemzeti bi­zottság, mely azt tűzte ki feladatául, hogy az ententehez tartozó, vagy azokkal rokonszenvező országokból kiszorítsa a német, osztrák és magyar árukat, Olaszországban egy évtized óta egyre ala­kulnak egyesületek és intézetek, melyek a Levan­téban a középkori Genova és Venezia nyomdo­kaiba igyekeznek lépni. Németországban, ahol a kiviteli üzletet hatalmas vállalatok saját erejükből fejlesztették, azelőtt fölöslegesnek tartották az ilyenféle „kiviteli szervezetek" létesítését, de most, hogy ilyen nagyarányú támadások ellen kell véde­kezni, ott is hangoztatják, hogy a német kivitel érdekében nagy központi szervezetet kell alakítani. El is nevezték azt „a német birodalom gazdasági vezérkarának". * A hatósági sertésvágás a péntek délutáni és a szombati rossz idő miatt megakadt, vagyis a mult szombaton nem vágták le az előre jelzett négy sertést. Csányi József rendőrségi fogalmazó, aki az uj működési ágat vezeti, kijelentette, hogy jelenleg helyben vásárolt sertéseket fognak vágni. A város tanácsa indokolatlan félelemből tudni se akar a rendőrség uj akciójáról, a pénzbeli támo­gatást pedig teljesen kizárta. Amint értesülünk, a próbavágáshoz az alispán adta a szükséges pénzt. Az ujabb vágást Mátéffy Viktor plébános financi­rozza, a további üzlet pénzbeli ellátását pedig a helybeli fogyasztási szövetkezet veszi át s a rész­vényesek könyveik előmutatása révén elővásárlási előnyben részesülnek. A jövő szombatra már lesz hatósági zsir és sertéshús. * Papok a tanítói élet szolgálatában. A kemenczei róm. kath. iskolánál a hadbavonult tanitó és a beteg kántortanító helyettesítésére Steinhübl Ambrus esp.-plébános és Czobor Gyula káplán vállalkoztak. Mindketten a legnagyobb szor­galommal és tanítói készséggel tanítják a vállalt osztályok ifjúságát. Bizonyára a legnagyobb ered­ményeket fogják elérni szorgos tevékenységükkel, amit lelkesedésük csak fokoz és a tanítók hálás elismeréssel lesznek irántuk. * Főegyházmegyei hírek. A lipótvári lel­készség vezetése ideiglenesen Janecz József uj­városkai plébánosra bízatott. — Flanek Rezső budapest-rókusi káplán és Martini Károly pozsonyi karkáplán katonalelkészeknek behivattak. * A szabadkőmivesek és az egyház. Nálunk a szabadkőmivesek 90 százaléka olyan vallásfele­kezethez tartozik, melynél a vallás és a faj össze­esik. A magyar szabadkőmivesek éppen a háború kitörése előtt 1914-ben egy nagy mozgalmat akar­tak megindítani e két jelszó alatt: antiklerikaliz­mus és antimilitarizmus. Mivel az utóbbi jelszó a háború kitörése után könnyen a fegyházba juttat­hatja az embert, azt szépen visszaszívták és hogy nagyobb népszerűségre tegyenek szert, gyűj­tést rendeztek, hogy egy falut építenek fel a Kár­pátokban, és annak neve „Kőmivesfalva" lesz. Érdekes, hogy az ág. ev. vallásnak legutolsó gö­möri zsinata kimondta, hogy sem lelkész, sem prédikátor, sem az evangélikus egyház más tiszt­viselője nem lehet szabadkömives, mivel ezen tár­sulatnak Krisztustagadó és hazaellenes iránya világosan be van bizonyítva. Még érdekesebb az, hogy a reformátusok hivatalos lapja üdvözli az evangélikusok ezen határozatát és a reformátuso­kat is hasonló intézkedésekre hívja fel. Csoda e akkor, hogy a kath. egyház kárhoztatja a szabad­kőmiveseket? * Jegyzések a hadikölesönre. Az Eszter­gomi Takarékpénztár igazgatótanácsa elhatározta, hogy az ez ideig beszerzett 400,000 korona hadi kölcsönhöz ujabb 100,000 koronát jegyez és igy a saját számlájára vásárolt készletet fél millió koronára emeli fel. Egyben már most elhatározta azt is, hogy amennyiben a hadikölcsönökre a tár­saság által eddig beszállított 2.300,000 korona összeg, az intézetnél a III. hadikölcsönre jegyzendő összegekkel nem emelkednék 3 millió koronáig, ugy a különbözetet maga a társaság jegyzi, hogy ilykép a hadikölcsönökre általa befizetett összeg kerek három millió koronára emelkedjék. A köve­tésre érdemes elhatározás méltó az intézet 70 éves reális múltjához és mindenkor igazolt jótékony­ságához és hazafias működéséhez. * Az érepénzek elrejtése ellen. Az ország üzleti életében egyre zavaróbban hat az a körül­mény, hogy a közönség — urak és parasztok egyaránt — összegyűjtik és elrejtik az ércpénze­ket : az aranyat, ezüstöt és bronzot. A miniszté­rium most közhírré teszi, hogy nagyon tévednek mindazok, akik azt hiszik, hogy az ezüst, nikkel és bronzpénzekkel vagyonukat biztosithatják s fel­hívja a papságot és a tanítókat, hogy erről vilá­gosítsák fel a népet. Az aprópénzek elrejtése sok bosszúságot okoz a munkások fizetésénél s az sem használt, hogy az állam uj ezüst koronásokat ve­retett, mert az uj pénzt még nagyobb buzgóság­gal dugják el azok is, akik eddig ezt a furcsa sportot nem űzték. — Elő tehát az elrejtett pénzekkel! Hadd kamatozzanak az eldugott koro­nák a hadikölcsön részvényeiben. Németországban minden aranyat beszolgáltatott a közönség az ál­lam pénztárába, miért dugják el hát a magyarok, akik ugyanazon célért küzdenek? * Páratlan bortermés. A tavaszi jajveszé­kelés, amellyel a szőlősgazdák felverték a társa­dalom csendjét a késői fagyok beköszöntésekor, borözönbe fulladt. Még mindig ezrével mennek a csemegeszőlővel megrakott kosarak a különböző városok piacára. Nagyobb a termés mint 1908-ban, amikor — tudvalevőleg — nem volt elégséges hordó a must befogadására. Hogy a mostani bor­bőség mellett is kerül hordó elég és hogy az árak váratlan magasságban mozognak, az annak tud­ható be, hogy — amint a többi szőlőtermelő vi­déket — Esztergomot is meglepték a borkereske­dők s a kibérelt pincékben s más alkalmas gyűj­tőhelyeken préseltetik ki a tőkén megvett termést. Ebben az üzletben a termelőket éri mindig a csa­lódás, mert a mostani termésbőséget nem is tud­ták kiszámítani s igy az árakat is a termés reális értékén alul állapították meg a tömeges eladás­nál. Előre látható a jelekből, hogy a drága mus­tot még drágább bor alakjában fogjuk majd meg­vásárolni. * Alapkőletétel Szentkereszten. A péliföld­szentkereszti szaléziánusok, azzal a szent vak­merőséggel, amellyel alapitójuk, Don Bosco, a legnehezebb körülmények között valósította meg csodálatos műveit, a mostani nehéz időben egy új nagy intézet építéséhez fogtak. Miután e napok­ban befejezték az építkezés előmunkálatait, folyó hó 20 án, szent Vendel-bucsunapján ünnepélyesen le fogják rakni az új épület alapkövét. Melegen ajánljuk olvasóink kegyes jóindulatába a szépen fejlődő, de még mindig a kezdet nehézségeivel küzdő intézménynek e nagyjelentőségű vállal­kozását. * A krumplinak hivatalosan megállapított ára októberben mázsánkint 9 korona, novemberben 10 korona, decemberben és azután májusig 11 korona. Ezek az árak a nagybani eladásra és a kereskedőkre szólnak, de a hatóság minden ter­melőt kereskedőnek néz, tehát az esztergomi pia­con meg fog szűnni a krumpli-uzsora. A kilónkinti eladásnál bizonyos áremelést indokoltnak vesznek. * Tréfás csatornafödő. Sajátságos, szinte cirkuszba illő mutatványt produkált a hanyagság­gal párosult véletlen a városnak egyik legforgal­masabb helyén, a Marosi-féle üzlet átellenében — ott, ahol az a sok kis korcsma van. Egy földmives asszony nagy lendülettel, sietve hazafelé töreke­dett a piacról. Egyik kezében tejfölös kanna, a másikban kosár, a karján szatyor, a hátán pedig puttony. Egyszerre a jelzett helyen ez az asszony összes kellékeivel együtt a levegőbe repült, azután rémült sikoltással elterült a földön. A mázos kanna kicsorbult, a megmaradt tejfel szétfolyt a földön. A kosár, szatyor és puttony tartalma szanaszét gurult. Az asszonyok körülvették póruljárt társukat és szidták egyesült erővel a várost, amely ilyen csatornafedőket megtűr. A szerencsétlenségnek le­írását maga az elterült asszony adta meg: — Amint megyek nagy sietve hazafelé, hát ehhez a deszkapadlóhoz érek. Mikor át akarok rajta lépni, a másik végére rálépett egy nagy, fene kövér asszony. A padló felbillent, engem meg felhajított. És ez a furfangos csatornafedő padló épen a sok pálinkamérés előtt van. Részeg embernek azonban még eddig nem történt vele baja. * Követésre méltó példa. A magyar jegy­zői kar, mely a mai megnehezült viszonyok között oly számos tanújelét adta emberfeletti munkájával rátermettségének, szociális mozgalmával társadalmi érettségének, áldozatkészségével emberbaráti sze­retetének s a háborús mozgalommal kapcsolatos minden akta felkarolásával lángoló hazaszereteté­nek. Nem lesz talán érdektelen, ha egy szép, nemes és követésreméltó példára hívjuk fel olvasó­ink figyelmét. Ugyanis szeptember 21-én Muzsla község képviselőtestülete Lévay Sándor vezető jegyző indítványára a következő lélekemelő határo­zatot hozta : Muzsla község képviselőtestülete a feldúlt felvidéki falvak egyikében és pedig a jegyzők fal­vában felépítendő házra ezennel adomány cimén 600 koronát megszavaz azzal a feltétellel, hogy a felépítendő házra írassék rá: „Építtette Muzsla Esztergom megyei község közönsége." Utasítja az elöljáróságot, hogy a megszavazott összeget a köz­ségi szegény alapból jelen határozat jogerőre emel­kedése után fizesse ki s amennyiben ezen alap a hadi kölcsön miatt a megszavazott összeget nem fedezné, a többi hiányzó részt a községi pénz­tárból fedezze s a megtakarítások terhére szá­molja el. — Ha az ország minden községének ilyen vezetői volnának, ha az ország minden köz­sége oly szépen, nemesen és hazafiasán gondol­kodó képviselő testülettel birna, mint Muzsla, akkor már hajlék alatt volna a szegény felvidéki nép. Nem lesz talán érdektelen felemlíteni azt, hogy ez a község a mozgósítás beállta óta jótékony célokra ezreket áldozott s a hadikölcsönre is tete­mes összeget adtak a muzslaiak. * A kukoricát az állam ismét lefoglalja. A termelők a házi szükségletre való mennyiséget visszatarthatják, a többit azonban be kell szolgál­tatniuk. * Felsültek a betörök. Fent az Aranyhegyen van egy kis szőlője az esztergomi zenészvilág bizonyos tagjának. A szőlőben van egy bódé is, mely az illendőség okáért tisztességesen be volt zárva, mint a többi kunyhók. A gazda a napok­ban felmászott a magas mezei pozícióra, hogy az őszi hangulatot élvezze. Látja ám, hogy a vén bódé ajtaja fel van törve. Ez a második jó vicc, ami életében történt vele. — Mi volt a kunyhóban? —kérdezték tőle. — Semmi. Csak víz hordóban. He, he, he I Különben ugyanezen úrral történt még a háború előtt, amikor a belvárosi legények játszot­tak kozákosdit, hogy esti időben nyakon ragadta egy legény a kerektemplom táján. — Adj pizt! — üvöltötte a kamasz. Zavart pillantások. Mentegetődzés. Egy pajtás jól belepislant a fogoly ur sze­mébe, mire röhögve mondja a többinek: — Ismerem. Eresszétek el. Ennek soha sincs pénze. * Katholikus Karitász levelezőlapja. A „Kath. Karitasz" „Magyarok Nagyasszonya" levelezőlapot adott ki és hozott forgalomba. Egy drb. ára 10 fillér, 100 drb. 8 korona, portódij 10 fillér. A levelező lapok tiszta jövedelme a Katholikus Kari­tász céljaira szolgál. Megrendelhető a Katholikus Karitász irodájában. * Kincstári lovat kapnak a kisgazdák. A Külügy-Hadügy irja: Az őszi vetési munkálatok serényen folynak, de igen nagy nehézségeket okoz a háború folytán előállott nagy lóhiány. Ezeken a nehézségeken igyekszik segíteni a honvédelmi miniszter egyik legújabban kelt rendeletével. Ebben rendeli, hogy a huszárezredek pótszázadai, valamint a tüzérezredek pótütegei és a hadikórházak, amennyiben a szolgálati viszonyok megengedik, elsősorban a kisgazdákat az őszi vetési munkálatok tartamára kincstári lovaknak kölcsönképp való kiadása által kisegítsék. Kukorica és bab. A kormány megállapította a tengeri maximális árát. A közönséges tengeri mázsája 26, a csinkantin 28 korona. A csöves tengeri mázsája 20 kor. 80 f., az aprószemű tengerié 22 kor. 80 fill. A bab ára métermázsán­kint száraz-érett állapotban 40 korona. A bab száz literenkint 78—86 kg. s igy egy liter bab nincsen egy kilogramm. * Az iskolák a háború beteg árváiért. A beteg gyermekekről való gondoskodás fontos ügyét szolgálja a gróf Zichy János kormányzata alatt álló Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesület, mely a háború szerencsétlen beteg árvái részére Siófok és Balatonvilágos között Balaton­szabadin egy 200 ágyas gyermekszanatóriumot épit és amely a szenvedő szegény iskolaköteles gyermekek ápolását teljesen ingyen, nagy áldozat­készséggel végezi az áldásosán működő balaton­almádii Zsófia Gyermekszanatóriumában is. Azon­kivül a mártírhalált halt Hohenberg Zsoßa herceg­asszony nevére egy gyermekvédelmi alapot kivan létesíteni és ennek érdekében fordul a magyar nemzet gyermekeihez, kérve azok segítségét. Jan­kovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanis, minthogy a gyermekek egészségügyének felkarolása olyan feladat, amelynek megoldására az államnak és a társadalomnak karöltve kell fáradoznia és minthogy a szegénysorsu beteg gyermekek felsegitésének ügye a tanulóifjúság lelkületéhez is legközelebb áll, engedélyt adott arra, hogy a tanulóifjúság a gyermekszanatórium érdekében gyűjtést eszközölhessen. Rákosi Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents