ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-01-31 / 5. szám

XX. évfolyam Esztergom, 1915. január 31. 5. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szaru ara 16 fillér. Szerkesztőség: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. Kéziratok a szerkesztőség-, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A közérzület a háborúban. Esztergom, 1915. január 30. Sokat harcoltak ujabb időben az egyénnek jogaiért. Évezredes tévedést akartak megcáfolni és a hosszú múltnak bűneit megengesztelni az egyén, az ember értékének hangsúlyozásával. Tiltakoztak a fölfogás ellen, hogy az egyes ember a nagy közösségnek csak egy sejtje, része, szerve. Mert szerintök ez a nézet az embernek megalázása, a rabszolgaember nevelése. Megfordították a tételt, hogy az egyén a nagy közösségért van s azt állították: a közösség van az egyénért, mert testületek, csoportok, államok, az egész emberiség csak fogalmak, mig az egyén az élő valóság. Azért az egyéniség számára a szabadság, a függetlenség követelésében nem ismertek határokat. Törvénytelennek, igazságtalannak mondottak minden korlátot, amely az egyént szabad fejlődésében, egyéni kiélésében akadályozza. A modern pedagógia nem tudott belefáradni az uj és ujabb módszerek és eszközök kutatásába, amelyek az egyéni erők kifejtését, edzését célozták, s mindinkább ellenezte a testületi vagy közös nevelést. Különösen a franciák büszkélkedtek, mint az uj irány hivei. Gúnyolták a németek tömegszellemét és tömegemberét. A német katonaság volt az élcelődések legfőbb tárgya, amelyet a lehetetlen nevelés ijesztő példájának szoktak feltüntetni, mert abban az egyes embernek teljesen el kellett tűnnie és a szerintük lélektelen fegyelemnek élettelen hordozójává válnia. Már a béke is keserű tapasztalatokkal szolgált a túlzó egyéni nevelés rendszerének. A háború pedig alaposan kijózanitotta annak minden képviselőjét. Amint a világ leghatalmasabb nemzetei egymásra támadtak, hogy megvívják a nagy élet-halálharcot, az egyéniség értéke rögtön kellő mértékére sülyedt alá. A katonák milliói hiába keresték önmagukban a nagy célokat, amelyek őket életük föláldozására bírhatnák. Egyszerre érthetetlenné vált előttük a világ, ha hiányzott belőlük a közérzület, a nemzettel és a fajjal való együttérzés. Mit használhat a küzdelem az egyes embernek? Csak kimondhatatlan fáradtság, szenvedés és halál vár a névtelen hősöknek százezreire. Mi lelkesítse, mi hajhatja őket a biztos halálba, amely elrabolja az egyénnek összes értékes kincseit itt a földön? A harcban csak a közös haza szeretetében, a nemzethez való ragaszkodásban nevelt katona találhatja meg kötelességének magyarázatát és áldozatainak inditó okát. Tudnia kell a katonának, hogy ö nem különálló, független valami, hanem a megtámadott közös kincseknek egyik élvezője, amelyeket ugy kell megvédenie, mint önmagát. Éreznie kell, hogy a közszellem él ö benne, amint ö él a közszellemben. Háborúban nem élünk egyéni életet. Ilyenkor az országnak, a hazának szive ver a mi szivünkben, A külső történések: a nagy egésznek fájdalma és boldogsága betölti az egyesek lelki világát. Ha csak rólunk volna szó, nem tudnánk talán gyilkos fegyverekkel az ellenségre rontani, hanem megbocsátó lélekkel, áldozatos önuralommal megengesztelnék öt. De most a közügyről van szó s azért kérlelhetetlenül követeljük és kiharcoljuk az igazságosság diadalát. Látjuk a mi hazánkat, amelyet az ellenség megtámadott és kifosztani akar, népünket, amelyet meggyaláznak és megcsúfolnak: azért milliók állnak ki a csatamezöre s önzetlenül szentelik magukat a köznek, halált osztanak és büszkén fogadják a halálos csapást, az otthonmaradottak pedig ujjonganak a diadalmas katonákkal és együtt gyászolnak velük. Az egyes meghalhat, a legtehetségesebb, legnemesebb meghalhat, de az erös és boldog népnek élnie kell ebben a hazában. Az Országnak, a hazának nem szabad meghalnia. Nagy emberek helyébe uj nagyok támadnak, de az elveszett hazát nem lehet pótolni. A nemzeti szellem nem élhet, nem működhetik a nemzeti államhatalom, a nyelv, szokás, jog, kultúra nélkül. Idegen zsarnoki nyomás alatt elsorvad, elhal. A nemzetnek életfeltételei nem ugyanazok, mint az egyéni életéi. Az egyén a szolgaságban is megőrizheti belső függetlenségét. Legnagyobb értéke a halhatatlan lélek nincs ennek a világnak körülményeihez kötve. A lélek nem nyer, ha az egész világot megnyeri, s nem vészit, ha az egész világot elveszti. De a nemzet földi valóság, amely földi alapokon nyugszik, s mindent elvesztett, ha elveszti azt a darab világot, amelyet hazájának nevez. A nemzetnek hely kell, tér, napsütéses termékeny terület, amelyen boldogulását megtalálja, szabadság, tisztelet, dicsőség, hatalom. S ez követeljük a mi AZ „

ESZ

T

ERGOM" TÁRCÁJA^ Titkári jelentés. Irta és az esztergomi kath. kör 1915. évi janár 24.-én tartott XXIII. rendes közgyűlésén felolvasta Dombay Náreisz titkár. Szokatlanul szomorú és lehangoló az a keret, amelybe egyesületünk mai, XXIII. közgyűlése illeszkedik. Körülöttünk a vilátörténelem leghatalmasabb mérkőzésének veszedelmesen pusztító és véres hullámai csapkodnak, s oly erővel támadnak mindenfelé, hogy nemcsak a nyilt csatamezőn, hanem az ettől távol eső munkatereken is érezhetővé válik az a mindent megakadályozó és megbénító erő. amelyet a háború hatalmas és messze terjedő hullámai vetettek felszínre. íme itt közvetlen közelünkben, ami egyesületünkben is elénk hárul e szomorú keret, helyiségeink — egynek kivételével — mind le vannak foglalva, s ott, ahol békés, csendes és nyugodt időben tagjaink vidám és fesztelen hangulatától volt hangos minden, ott most a kemény és véres harca készülő katonák százai találnak csendes lakóhelyet. De azért mi mégis örömmel, a régi érdeklődéssel jövünk össze esténkint e szegényes, de azért barátságos fészkünkbe, hogy e nehéz időkben is kifejezésre juttassuk közös érzéseinket és megmásíthatatlan együvétartozásunkat. Ilyen válságos helyzetben, ilyen komoly és nehéz körülmények között töltjük most napjainkat. A szépen megindult, a hasznos és komoly munkában megkezdett 1914. esztendőnek első része nyugodtan telt el, de második felében a kitört háború miatt ami egyesületünkben is sok tekintetben megakadt az életrevaló, célirányos és hasznos munkásság. Nem fejthette ki körünk társadalmi tevékenységét oly alakban és mértékben, mint azt más esztendőkben lelkes buzgósággal tette. Épen azért — m. t. kögyülés — mai titkári jelentésem egy működésében megakadályozott, tevékenységében megbénított év beszámolója lesz. Nincs sok jelenteni és mondani valóm, mert társadalmi szerepünket, hasznos munkánkat részben megakadályozta az a hatalmas küzdelem, mely hónapok óta egész Európát vérözönnel borítja és amely folytonos aggódásban és izgalomban tartja lelkünket. S ha e nehéz viszonyok dacára is megtartjuk szokásos évi közgyűlésünket és tájékoztatni kivánjuk m. t. tagjainkat a lefolyt esztendő eredményeiről, ezt csakis azért tesszük, hogy megmutassuk egyrészt tagjainknak, másrészt meg a világnak, hogy mi a ker. meggyőződésnek emberei és lelkes hivei folytonosan résen állunk és közös érzéssel ápoljuk a legnehezebb, a legizgalmasabb körülmények is azt, ami lelkesít, ami bátorságra serkent és diadalra is fog vezetni bennünket: a vallásosságot és hazafiságot. Körünk élete mindaddig, amig a világtörtéI nelmi események forgataga azt meg nem zavarta, a rendes mederben folyt. A tagok az elmúlt évben is szívesen keresték fel a kör helységeit, sőt tátogatták még akkor is, amikor olvasó és játéktermeink egy helyiségbe szorultak. E megnyugtató jelenség onnan magyarázható, hogy a kör tagjainak javarésze tudja és átérzi azt, hogy Esztergom társadalmi életében a kath. kör számottevő tényező s egyúttal az a hely, ahol nemesen, szépen lehet szórakozni, ahol gondolatainkat bennünket megértő lelkekkel bármikor ki lehet cserélni és közös érzelmeinket meg lehet osztani. Az egyesület vezetősége — a nehéz és szomorú viszonyok dacára is — tőle telhető módon mindent megtett arra nézve, hogy a kör ker. öntudatra ébresztő és bátorító szelleme megmaradjon és erősödjék, továbbá hogy nemes irányú társadalmi munkássága hasznos és eredményes legyen. E célból tartott üléseit, amelyeken a kör életét érdeklő ügyeket az egyesület választmányával egyetemben megbeszélte és el is intézte, a lefolyt évben egyrészt a hely szűke miatt, másrészt meg a háború szülte életműködésünket zavaró körülmények miatt csak 7 választmányi ülést tartottunk. Ezen üléseken azonban a kör szellemi és anyagi ügyei iránt mindenkor élénk érdeklődés mutatkozott a válaszmányi tagok részéről. A háború nyomában támadt nehéz viszonyok a kört — sajnos — anyagi téren is érzékenyen sújtották. A tagdíj fizetések igen lanyhán történtek az elmúlt évben. A hátralékosok száma anynyira megszaporodott, hogy a választmánytól kiküldött bizottság a tagok sorából 8 tagot volt kénytelen véglegesen törülni feltűnő hátralékaik I miatt. Ezenkívül még egy lényeges számot felszóI litott, hogy kisebb hátralékukat mielőbb kiegyen' litsék. Megemlítem e nem kellemes dolgot a közgyűlésen is azért, hogy itt ünnepélyesen megkérjem az egyesület tagjait a tagdíjfizetésben kifej-