ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-06-27 / 26. szám

A Hadsegélyezö Hivatal feladatairól. A háborús jótékonysági intézmények homlokterében kétségkívül a magyar királyi honvédelmi minisztérium által felállított Hadsegélyező Hivatal áll, amely mindjárt a háború kitörése után a király parancsára létesült, hogy központi szerve legyen Magyarország területén az önkéntes segélynyújtásnak és irányitója a jótékonysági cselekvéseknek. Miután a háború ez alkalmi alakulásra rendkívüli kötelességeket hárit, az elengedhetetlen együttműködés érdekében szükséges, hogy a társadalom figyelmét ismételten reátereljük a Hadsegélyező Hivatalra. A Hivatal tevékenységi és működési köre főbb vonásaiban az, hogy alapot gyűjt a katonák özvegyei és árvái, valamint a rokkantak részére, segiti a harctéren küzdő katonákat és eljuttatja hozzájuk az áldozatkész közönség szeretetadományait, ruhanemüeket oszt ki a rokkantaknak, a katonai özvegyeknek és árváknak és minden téren segítője, gyámolitója a háború szerencsétlenéinek. A Hivatal által kezelt jótékonysági alapok összege már meghaladta a két milliót, természetbeni gyűjtésének eredménye pedig a három millió koronát. A direkt gyűjtéseken kivül a Hivatal céljainak szolgálatában állanak: 1. A Magyar Nők Korona Alapja, melynek tagja lehet minden magyar asszony és leány, aki legalább egy koronát fizet az alap pénztárába. A teljes bevétel, mint a többi gyűjtésektől elkülönülő alap, a katonai özvegyeké és árváké. Az adományok hivatalos emlékszelvények ellenében történnek, amelyek a Hadsegélyező Hivatalnál és vidéken a Hadsegélyező Hölgybizottságoknál szerezhetők be. 2. A Nemzeti áldozatkészség szobrának alapzatára és a lovas alak páncélzatára illesztendő bronzlemezek jövedelme felerészben az özvegyeké és árváké, felerészben a rokkant katonáké. Ezt az akciót a Gyors Segély Auguszta-Alappal együttesen viszi keresztül a Hadsegélyező Hivatal. E bronzlemezek az adományozó nevével ellátva, két korona minimális áron megválthatók. 3. Az alakulóban lévő Hadsegélyező Szövetségbe beléphet mindenki, aki öt éven keresztül évi egy korona tagsági dij fizetésére vállal kötelezettséget. Ennek a szövetségnek teljes jövedelme felerészben az özvegyeké és árváké, felerészben a rokkantaké. Vidéken a szövetség akcióit tagsági ivvel a tanítóság hazafias áldozatkészséggel intézi. 4. Családi- és egyéb gyüjtőperselyeket hozott forgalomba a Hivatal; a családi perselyek 40 fillér árban Budapesten, IV., Kossuth Lajos-u. 12. szám alatt, vagy a Hadsegélyező Hivatalnál (képviselőház) rendelhetők meg. Vidéki megrendelések utóbbi helyre intézendők. A befolyó összegek fele az özvegyeké és árváké, fele pedig a rokkantaké. 5. Gyűjti a Hivatal a közönség természetbeni Este mikor édes atyjuk hazatért, kedves lelkendezéssel újságolták el neki csónakázásuk kalandját. — Papa, madárfészket láttunk a halastón. — Két szép tojás volt benne. A Laci ki is I szedte őket. •— De a mama visszatette őket, mikor a madár felénk röpült. Azt mondta a mama, a madár is nagyon örül a fészkének és senki sem szereti, ha feldúlják a fészkét. — A mama sírt is — tette hozzá kissé félénken a kis Ilonka. Úgy érezte, ezt talán nem lett volna szabad elárulni. Lesütött szemmel sompolygott édes anyjához, hogy hozzásimulva, hozzádörgölődzve kiengesztelje. A szőke asszony elborult szemmel vonta magához az aranyfürtü gyermeket, keblére ölelte s kis orcáját orcájához szorította. S újra megeredtek könyei. A férfi megrezzent. Valaki fájó hűrt pendített meg szivében. Kinzó gyötrő érzések támadtak zizzenő hangjára. Lelkiismeretfurdalást érzett. Igen, mert szétdúlta családi fészkét, melyet felesége, ez a szőke asszony oly becézgető gonddal rakosgatott kellemessé, puhává. — Oh én esztelen — simította végig homlokát kezével — én esztelen. Hisz már a hátam mögött hallottam suttogni az embereket. Hogyne tudna róla a feleségem. Mert már messzire mentem a doktor leányával. S otthon hagytam szenvedni, elepedni ezt a... Aki annyira szereti az ő féltő gonddal ápolt fészkét. Akit én is, én is . .. igen, én is szerettem. Az ablakhoz fordult s kinézett a sötétedő kertbe. A lenyugvó nap búcsúzó sugarai lila szinszeretetadományait élelmi és élvezeti cikkekben, pénzbeli adományokat a harctéren lévő és Magyarország területén kiegészülő közös, honvéd és népfölkelő csapatok részére, — és az adományokat eljuttatja a harctérre. 6. Elfogad és gyűjt mindenfajta pótruházatot és felszerelési tárgyakat a harctéren lévő csapatok részére. 7. Forgalomba hoz jelvényeket, emlékérmeket, emléklapokat, csataképes levelezőlapokat és egyéb mű-, disz- és használati tárgyakat, melyek a Hadsegélyező Hivatal jelvény-, emlékérmével diszitvék. Jótékonysági bélyegeket és számolócédulákat ad ki, üzleti számlákat, levélpapírokat és névjegyeket jótékonysági bélyegzővel lát el. Mindezek jövedelme az özvegy- és árva-alapé. 8. Gyűjt férfiruházati tárgyakat a katonai kötelékből elbocsájtott rokkantak részére. Női- és gyermekruhát a katonák özvegyei és árvái számára. 9. Elfogad készpénzt, arany-, ezüst- és egyéb értéktárgyat, képet, szobrot stb. az özvegy- és árva-alap javára. 10. Azokat a hozzá érkezett élelmicikkeket, amelyek a harctérre való szállításra nem alkalmasak, értékesiti s a befolyó összeget az özvegy- és árva-alaphoz csatolja. A közönség forduljon bizalommal és szeretettel minden hadsegélyező ügyben a Hadsegélyező Hivatalhoz, mely a legnagyobb készséggel és díjtalanul ad tanácsot és felvilágosítást. Elintéz a lehetőséghez képest ez irányban minden kívánságot. Felkarolja a háború szerencsétlenéit, segiti a rászorulókat. Épen a kielégítésre váró igények nagy mérve indokolja, hogy a hivatal fejlődő alapjai a társadalom állandó jóindulatára és támogatására szorulnak. A Hadsegélyező Hivatal vezetősége a képviselőház palotájában van. Átvételi különítménye és nagy raktára Budapesten, Váci-utca 38. szám alatt található és ide cimzendők az élelmi- és élvezeti cikkeket, ruhanemüeket stb. tartalmazó csomagok, ládák. A pénzküldeményeket a Hivatal pénztára (a képviselőház földszintjén) veszi át. A gyűjtő- és propaganda-osztály (képviselőház, földszint) az összes jelvényekre és egyéb kiadványokra vonatkozólag szívesen szolgál szóval vagy írásban útbaigazítással. Ugyanitt van a Nemzeti áldozatkészség szobrának végrehajtóbizottsága is. HIREK. Tarkaság. Razzia a muszkáknál. Olyan volt az egész nagy fogolytábor, mint valami felbolygatott méhraj. A lakásokból százával hömpölygött ki cókmókostul a sok fránya muszka. Mindegyik nyalábjában cipelte lim-lomját, melyet még a harcok mezejéről hozott magával: katonás stílusban összehajtogatott zöldesbarna köpönyegét, be vonták a fák rügyező ágait. Messze, ott, ahol a nap lebukott, égtek a hegyek, mint óriák fáklyák s abból a tüztengerből észvesztőén mosolyogva előlépett a doktor leánya. Finom fátyol I simult termetéhez s izzott rajta, szénfekete haja, mint a kék acél ragyogott s hosszan úszott utána. A nap szétfolyó sugarain lassan lépegetett előre, lebegett a légben, mint az imbolygó lidérc az ingovány felett s végre megállott a kert fái felett s tüzes szemei kihívóan, villantak meg a férfi felé. Fátyolán ekkor már lila szin ömlött el s hosszú haja körülcsavarodott termetén. S a férfi egyszerre csak azt érezte, hogy végtelen utálat fogja el a szemvillanás láttára. Hogy csak most veszi észre! Undorral fordul el az ablaktól és feleségéhez indult, ki még mindig ott ült a divánon kis Ilonkájával a nyakán. A Laci is hozzá húzódott. Felesége mellé ereszkedett s jobbjával csendesen megfogta a kezét. Az asszony engedte. Mély szomorúsággal susogta a szőke asszony felé : — Megbocsátasz? Az asszony nem szól semmit csak gyengén megremegett. — Megbocsátasz? S a férfi balkeze már az asszony nyakába fonódott. — Megbocsátasz ? A szép szőke asszonynak erre nem tudni, a boldogságtól-e, vagy hogy lelkén könnyitsen — megeredtek könnyei s a férfi vállára borult. A férfi gyengéden szárítgatta a szép asszony könnyes szemeit. Zách Iván. kenyér- és hátizsákját, evőedényét és egyéb kicitkacatját. Persze, hogy e művelet nem maradhatott néma. Ez a muszkáknál nagyon divatos. Zagyva kiabálás, taszigálás, száznyelvü káromkodás, hangos röhögés. És ez jellemző az orosz fegyelemre is. A fegyveres őrség a vizsgálat alá veendő foglyokat a tábor egyik sarkába terelte össze s eközben éber figyelemmel őrködött, nehogy a csalafinta muszkák eltüntethessenek valamikép egyes holmit. Első sorban is az őrség magukat a foglyokat motozta meg. Ez kecsegtetett legnagyobb eredménnyel. A muszkáknak parancsszóra fel kellett tárni féltve őrzött batyuikat. Minden darab szorgos vizsgálat alá lett véve. Amely tárgyról kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy nem képezheti a fogoly jogos tulajdonát, az őrség gondjaiba vette, vagyis magyarul szólva elkobozta. Feltűnő volt, hogy az összes foglyoknál nagy számmal találtak fehérnemüket. Némelyiknél hatnyolc fehér finom inget, alsónadrágot, zsebkendőt. Noha több mint valószínű, hogy ezeket ugy harácsolta össze a muszka banda, egészségi szempontból még se szedte el tőlük az őrség. Pedig bizony csak a jó Isten tudná megmondani, hol és milyen módon jutott birtokába annak a zsiványképű, nagy, mafla kozáknak, amelyik hátizsákjában úrias, finom hét darab alsónadrág volt összehajtogatva. Az orosz hadvezetőség aligha ajándékozott ennyit az ő kozákjának. Csenevész, bajusztalan szőke gyalogosnál selyem női ing vágyakozott a napvilágra. Persze hogy teljesedésbe ment óhaja. Vidám duruzsolással bontogatta ki csekély holmiját egy jóképű orosz tüzérezredbeli fogoly. No ennek rendén van a szénája, biztosan azért olyan jókedvű. Tényleg a batyujában csak néhány fehérneműt találtam. Sebaj. Folytatom tovább a motozást. — Hé, te holdvilágképű, van-e még valamid ? — Nye, nye. — Nincs-e ? Hát huzd le csak a csizmádat. — Nye rozumi. (Nem értem.) — Nem érted? Megmutatom, hogy vesse le a csizmáját. A vidámság egyszerre elpárolgott tőle. De muszáj volt. A szuronyos töltött fegyver nagy úr. A csizmatorokban helyes kis ezüst kávéskanál szoronkodott. A nyelén valami monogram. A muszka és a kávéskanál barátsága rögtön megszűnt. Igy került elő grófi címeres szinezüst evőkés, kézi villanylámpa, derékszíj bőven. Az egyik zsidóképü, vörösszakállas fogoly alázatos meghunyászkodással mutogatja meg holmiját. Minden parancsszó nélkül kiforgatja zsebeit, lehúzza csizmáját. Sehol semmi gyanús. Még a vékony zubbonya zsebét is megmutatja. — Nos lieber Kolléga hajtsd csak szét a zubbonyodat. Magyarul mondtam, tehát megértette. Kigombolta a blúzát. — Hát ez mi az inged alatt, hékás? Benyúlok az inge alá. A kebléből egy két kilót nyomó, értékes ezüst mutatókezet húztam ki, melyet a zsidók templomi szertartásaiknál használnak. — No lám, lieber Kolléga! A fogoly röstelkedve hunyorgatott a vörös színben játszadozó szempilláival. — Hát ezt hol loptad, hékás? S összeszedve minden német tudományomat, imigyen illusztráltam lopási tevékenységét. — Was ? In Galizien ? Hopsza ne, Judisch Temple? Ja? A fogoly nem óhajtott németül válaszolni, csak oroszul nyögte: — Nye panyi, nye panyi. (Nem uram, nem uram.) A tagadás mit se használt. Az ezüst kéz az elkobzott tárgyak közé került, az ipse becses leírhatatlan neve pedig a jegyzékbe. A rakás mindegyre gyűlt. Orosz patron, feszítő vas, magyar szurony, kétfejű sasos csatt, sapkarózsa, manlicher golyó, szürke köpönyeg, tiszti esőköpeny, tiszti nadrág stb. látott napvilágot. Amiről tudtuk, hogy az a mi hadseregünktől való, el lett szedve. Bugyellárisaikban néha nagyobb summa magyar-osztrák papírpénzt is találtunk. Azonkívül rubelokat, kopekokat. Ezt nem bántottuk. Visszaadtuk nekik, bárha gyanús volt a szerzési módjuk. Honnét szerezhetett negyven-nyolcvan korona értékű papírpénzt a mi pénznemünkből, hacsak nem rabolta valahol. Vagy a lakosoktól, vagy az elesett hőseinktől. Amikor a személyes motozással készen lettünk, a lakások átkutatására került a sor. No ez már kissé kényesebb dolog volt. A hatalmas ter-