ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-01-03 / 1. szám

alapja, amelyet azután üzleti szelleméhez mérten ki-ki igyekezett a maga számára lehetőleg minél jobban kihasználni. A viszonyok további alakulása ugy hozta később magával, hogy az ember nem kész dolgokat cserélt ki már többé, hanem e dolgok valami értékmérték szerint megmért valódi értékét helyettesitette olyan segédeszközzel, amely magában véve ugyan teljesen értéktelen az ember előtt, azonban mégis meg van e segédeszközben az a képesség, hogy helyette újra ugyanannyi érték kapható. És pedig azért van e segédeszköznek föntebb emiitett tulajdonsága, mert e segédeszköz kell, hogy mindig valóban képviseljen reális és oly mennyiségű értéket, amennyi rajta feltüntetve van. Bizonyos értékkel rendelkező tulajdonos ez értéknek eladás alkalmával való tényleges birtokba való átadás céljából nem kell, hogy valóban a tényleges értéket magát adja át a vevőnek, hanem kiállít az eladott értékmennyiség helyett ugyanannyi mennyiségű értékkel jelzett segédeszközt (pl. váltót) s ezt adja át a vevőnek. A vevő nem e magában értéktelen segédeszközért adta értékeit, hanem e segédeszköz által képviselt tényleges értékért; ezen érték mennyiségét a vevő a segédeszköz újból való eladása által visszakapja, miáltal a segédeszközt kiállító most már ezen második vevő adósává lett. Világos, hogy a csereüzletnek ez a már megváltozott alakja csak akkor lehetséges, ha a használt segédeszközök valóban tényleges értékekről, bármi néven nevezhető birtokról vannak kiállítva. Tehát következik ebből, hogy ezen uj kereskedési mód egyik alapfeltétele a kölcsönös bizalom — üzleti nyelven hitel. Hogy a cserekereskedésben hogy keletkezett, illetőleg a már megváltozott (segédeszközzel dolgozó) cserekereskedésből hogy fejlődött ki a történelem folyamán a mai alakjaiban használatos u. n. pénz, többé-kevésbé mindenki előtt ismeretes. Mi folytassuk inkább előbbi gondolatmenetünket s vizsgáljuk röviden, mi az oka a bármi néven nevezhető pénzértékek (tehát a magában véve értéktelen segédeszköz, ha mindjárt arany, vagy drágakő is az) értékbeli hullámzásának. Az előbbiekből már láttuk, hogy az emberiségnek a földön mindig van bizonyos meghatározott mennyiségű értéke. Az embernek ugyanis az egész föld birtokában van, de világos, hogy e földből valóban csak azt nevezheti igazi birtokának, amit valami módon saját céljaira felhasználni tud. Ámde a történelem tanúsága szerint az ember tudásával és szorgalmával a földet kicsiben és nagyban mindig jobban és jobban képes a maga céljaira felhasználni. Tehát az ember értékei a földön mennyiségileg folyton változnak, egyesek már nem, vagy csak kisebb mértékben szükségesek, mások meg felhasználatlanok. íme tehát az emberiség értéke, vagyona folyton gyarapodhatik vagy csökkenhet, egy szóval változik. E folyton változó értékmennyiség birtokosa vagy az egyén, vagy pedig valami egyesület (állam, gazdasági stb. társulat) mint morális egyén Úr Jézus Szivének felajánlotta, az ellenség pedig v, határból kivonult. — Most, midőn e nép velünk együtt szenved, visszaemlékezve az Ur Jézus hatalmas oltalmáról, most ismét hűséget esküdött az Űr Jézus sz. Szivének, mint azt mi ma készséggel megteszünk. Ha vájjon segithet-e az Úr Jézus? hisz ő mondta: ne féljetek, én legyőztem a halált. Nekem adatott minden hatalom az égen és a földön. (Máté 28, 18.) Előtte meg kell hajolnia minden térdnek s nincs más név, melyben megmenekülnünk lehetne. S ha nem hisz valaki a szóban, ott a Genezaret tava, tanítsa az ki az Úr Jézus hatalmáról. Mi akaratát illeti, biztositlak, hogy az a láng, mely a sz. Szivén lobog, nem puszta jelvény, az tiszta valóság, mert nagyobb szeretete senkinek nincsen, mint aki életét adja barátaiért. Ö ontotta az utolsó csepp vérig érettünk. Eltelve tehát az Úr Jézus sz. Szive iránti bizalommal, sokszor mondjuk majd az életben, de ma különös bensőséggel és buzgósággal: Te, ó sz. Sziv! légy a mi hadseregünk győzelmi zászlaja, aggódó szülők reménye, az elhagyott árvák és özvegyek vigasztalása. Fogadd nemzetünket atyai kebledre .. . Uj frigyet akarunk kötni veled, mely örökre biztosítsa nekünk atyai szeretetedet s hathatós oltalmadat. Add, hogy a veled való szövetségben a béke áldásait élvezhessük s a Te hűséges szolgálatodban eltöltött földi zarándokiásunk után megdicsőült szenteiddel az örök béke hazájában örökké imádhassunk Téged. lehet. E birtokosok értékeikről, mint azt előbb láttuk, helyettesítő segédeszközöket állithatnak ki, hogy ezekkel azután kereskedhessenek, illetőleg, hogy igy módjukban legyen vagyonukat könnyebben nagyobb nyereséggel ismételten kicserélni. De az előzőkben még azt is láttuk, hogy a cserekereskedés ilyen módja csak a kölcsönös bizalmon, a hitelen (vagyis hogy valaki tényleges értékátadási kötelezettségének teljesítésére képes) alapszik. A bizalom megrendülésének a sok közül különösen két oka van. Az egyik az, hogy a segédeszköz által képviselt értékek valami fenyegető veszélynek vannak kitéve (pl. csőd előtt álló társaságok értékpapírjai), vagyis hogy a segédeszközön jelzett mennyiségű érték tényleges átvételére kevés a remény; a másik ok, amely az előbbivel tulajdonképen azonos, az, hogy már előre gyanakodni kell, vájjon a segédeszközt kiállító a segédeszközön jelzett értékek tényleges birtokában van-e vagy sem. Ez okok azok, amelyek csak az egyes pénzértékek (pl. társaságok, egyes államok papírjai) értékmennyiségek hullámzását okozzák. Van azonban az értékek olyan hullámzása is, amikor nemcsak egyes, hanem általában a világ összes értéket képviselő segédeszközei értéke változik. Ugyanis vannak értékek, amelyek a világ bármely részén realizálhatók, vagyis tényleges értékekkel behelyettesithetök. Ilyen egyetemes érvényességű értékek a nemes fémek suly szerint, drágakövek nagyság stb. szerint. De minthogy ez utóbbi segédeszközök is végső elemzésben önmagukban nem, hanem csak az általuk képviselt értékmenynyiségben bírják értéküket, azért világos, hogy mikor a. tényleges érték (pl. gabona, föld, áru stb.) birása biztosabb, mint akármilyen segédeszközé, a segédeszköz értékhelyettesitö képessége csökkenni fog nemcsak egyes területeken, hanem a viszonyok alakulása szerint az egész világon is. Ezek után arra a gondolatra kellene jutnunk, hogy a tényleges érték, mondjuk föld, gabona, élelmiszer stb. birása sokkal biztosabb, mint a helyettesítő eszközöké, például érc- vagy papírpénzé vagy bármilyen más értékpapíré vagy tárgyé. Ez a felfogás azonban teljesen helytelen és hibás. Amig ugyanis az ember közvetlen szükségleteiről van szó, igaz, hogy biztosabb a tényleges, mint a névleges érték; de egyrészt ki halmozhat fel, mondjuk csak a saját személyének szükségletére szóló összes cikket (ami külömben észszerütlen volna még akkor is, ha megvalósítható lenne) hosszabb időre, másrészt meg gondolatmenetünkben nem a pillanatnyi szükségleteket tekintjük, hanem vizsgáljuk, hogy a bármilyen alakban összegyűjtött értékek, másnéven vagyon, mennyiségileg miként változnak. Ha az értékek csak bizonyos helyre vonatkozólag veszítettek mennyiségi értékükből, akkor bizonyos értékhelyettesitö jegyek (arany, drágakövek stb. megtartják ugyan továbbra is eredeti értéküket, mert ezek valódi értéke nemcsak egy helyhez van kötve, hanem az egész világon általánosan elfogadott. Az illető helyhez kötött értékek elveszthetik részben, vagy — ami külömben ritka eset — egészben értéküket, ha az értékjegyeket kibocsátónak nem áll annyi érték rendelkezésére, mint a mennyiről az értékjegyek szólnak, vagy ha az értékjegyek által helyettesitett tényleges értékek a kibocsátónak egyáltalában nem állanak rendelkezésére. Az előbbi esetnek a gyakorlatban csőd, az utóbbinak hamisítás vagy enyhébben szólva rosszul sikerült spekuláció a neve. Következne, hogy azokat a külömböző módokat vizsgáljuk, melyek szerint előnyösebb vagy gyorsabb a vagyongyarapítás, ez azonban már messze térítene el felvett fonalunktól, s azért befejezhetjük eszmefuttatásunkat. Ilmipv HÍREK. Karácsony és újév Esztergomban. Valahányszor föl akart törni szivünk mélyéből az Üdvözítő születésének éjjelén és ünnepén azon örömteli hangulat, amelybe a boldog gyermekévek beleringatták lelkünket s amelynek hol soványabb, hol pedig kövérebb cseppjét felnőtt korunkban is sikerült megízlelnünk, mindannyiszor éreztük, hogy a jelenleg folyó nagy események emlékezete erőszakosan visszaránt bennünket egy bánatos világba, amelyben még nem ujjonganak győzelemittasan, hanem csak biznak, reménykednek, hogy a betlehemi kisded részünkre billenti „az igazság" mérlegét. Ezen évnek karácsonyéjszakáján az ég fényes volt, mint máskor, a föld fölé azonban az éj természetes leple mellett még egy másik sötét lepel is borult: az elhagyott családok szomorúsága es a haza sorsáért való gond és aggódás. Mégse tudott lesújtani bennünket a szomorú hangulat, mert föl-fölcsillant lelkünkben az örömnek kicsi szikrája is, hiszen tudnunk kellett, hogy az Isten él fölöttünk, aki az emberiség tátongó sebeit oly sokszor begyógyította már. Az Isten békéje nem halt meg a véres mezőkön, sőt jobban él, mint eddig és még erösebben kopogtat a lelkek ajtaján. Most éreztük különösen, hogy mily bátorító a templomok csendje, mily édes a templomok tömjénillata, mily fölemelő a harangok zenéje, mely éjféli szavával hívogatott bennünket a Jézuska jászolához. A mostani ünnepen is a szokott fénnyel pontifikálta az ünnepi nagymisét főpásztorunk, a bibornok-hercegprimás s a gondoktól terhes lelkeknek oly jól esett hallaniok a föpásztori ajkakról, hogy a háború borzalmai között inkább él közöttünk Krisztus szeretete s hogy az egymás között civódó magyarok valahára megértették egymást, testvért és nem ellenséget látnak egymásban. Nem voltunk annyian a templomokban mint más években, hiszen városunkból ezrek, országunkból pedig milliók távoztak, hogy a távoli harcmezőkön őrizzék a magyar családok karácsonyi békéjét, de a megtépázott ünneplő seregből erősebb sóhajok, égőbb fohászok törtek az ég felé, hogy pótolják azoknak imádságát, akik e szent napokban imakönyv és rózsafüzér helyett puskát és kardot szorongattak fagyos kezeikben. Eljött az ó-év utolsó estéje, ránk virradt az újév első reggele s a rohanó idő újra az Isten oltárához vezetett bennünket. Megtörtént a Jézus szentséges szivéhez intézett felajánlás. S azzal az érzéssel járjuk a hétköznapok szürke útjait, hogy valami nagy napot éltünk meg, nagy dolgot cselekedtünk, vagy talán inkább nagy dolgok történtek velünk, közöttünk és felettünk. Mi volt az mégis, ami legjobban megrázta lelkünket ? Talán hogy a templom kövein térdeplő ezrekben láttuk városunk népének minden rétegét egyesülni ? Vagy meggondoltuk, hogy e nép atyafisága a harcmezők hőseinek? Mindegy! Az a fő, hogy ezen istenes kezdet után reményünk lehet hozzá, hogy Isten keze felemel, segíteni fog minket a megkezdett küzdelmes esztendőben. * A főszékesegyházban az éjféli misét dr. Mttchovich Gyula prelátus-kanonok celebrálta. — Az ünnep első napján dr. Csernoch János bibornokhercegprimás pontifikált és ugyancsak a főpásztor mondott tanulságos és mélyreható igazságokkal teljes beszédet. Délután a vesperát dr. Rajner Lajos püspök tartotta. — Az ünnep második napján a 9 órai nagymisét dr. Klinda Teofil prelátuskanonok celebrálta. Áz év utolsó estéjén dr. Ernszt Sándor népszövetségi központi igazgató volt a szónok, az utána szokásos hálaadó istenitiszteletet dr. Koperniczky Ferenc prelátus-kanonok tartotta. A bibornok-hercegprimás stallumában ülve és térdepelve együtt ájtatoskodott híveivel. Újév napján a nagymisét Schiffer Ferenc prelátus-kanonok celebrálta ugyancsak ö hozta át a Bakácskápolnában kitett szentséget ünnepélyes körmenetben a főoltárra. Brühl József prelátuskanonok prédikált s mivel beszédében kiválóan foglalkozott a mostani háborús kelyzettel, tárcarovatunkban teljes egészében közöljük. Újév délutánján a szentségimádást befejező ájtatosságon dr. Lepold Antal hercegprimási titkár, föszentszéki tanácsos mondott alkalomszerű, tanulságos szentbeszédet. Ily óriási népsokaság előtt ritka pap prédikált — 7—8000 ember volt jelen — de a beszéd is nagyarányú volt, sokakat megríkatott és mindenkit meggyőzött. A szentségvisszahelyezést Schiffer Ferenc prelátus-kanonok végezte s közben dr. Csernoch János bibornokhercegprimás elöimádkozta a felajánló imádságot s ugyancsak a főpásztor adott áldást az Oltáriszentséggel. A felajánló ájtatosságon megjelentek az öszszes hivatalok és testületek, a hatalmas templom pedig szorongásig megtelt az ájtatoskodók óriási tömegével. R. Sebesült hőseink karácsonya. Megható, szívhez szólóan kedves volt ez a karácsony, melynek fényözönben fürdő fenyöfácskáit véres csatákat látott katonák ülték körül. Amit a hazafiúi szeretet és a hősök iránti hála létre tudott hozni, az mind ott feküdt az