ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-06-06 / 23. szám

hető vissza, amely a vallások, de kivált a krisztusi tan erkölcsi rendszerével ellentétben törekszik a maga javára a világot boldogítani olyaténképen, hogy túlhajtott igényeinek kielégíthetése végett mások javán élősködő kizsákmányoló üzemet rendszeresít és azzal, illetőleg abból él, abból táplálja magát. íme a modern szabadkőművesség a legridegebb valóságban elénk táruló történelmi materializmusával, amely ugyancsak szedi áldozatait a népek nemzetek háborgó óceánján. Szedi bizony magasra lobbantva lángját a népek faji, nyelvi sőt vallási együvétartozandóság érzetének, amely a kebleket feszítve nem ismer, nem akar ismerni könyörületet, hogy féltett javait megszerezze megvédje. Nos, most kedve telhetik a szabadkőművességnek az általa előidézett vihar tomboló és romboló táncában, amelynek nyomán halál, pusztulás enyészet jár és járni fog mindaddig míg népboldogító üzemét továbbra is aknaszerüen folytatja. Nagyon érdekes jelenségnek kell tekintenünk azt, hogy mig egyfelől a szabadkőművesség orgiákat, bár nagyon véres orgiákat ül, másfelől Pontius Pilátusként mossa két kezét, hogy a felelősséget amennyire csak lehet elhárítsa magáról és lehetőleg egyes tagjaira terelje azt, mint az a magyar szabadkőművesek szócsövéből nyilvánvalóan kiérzik. És hogy neve legyen a gyereknek, a magyar Symbolikus Nagypáholy az összes magyarországi páholyok nevében Olaszország Nagyoriensével minden közösséget megtagad s vele szemben minden összeköttetést megszakít. Ez azonban azt hiszem inkább porhintés, mint valóság. Most ha az olaszországi szabadkőművesség okot szolgáltatott a szakításra, mennyivel inkább a francia, amely évtizedek óta sakkban tartja az olaszországi testvérpáholyokat, figyeli minden mozdulatát és végeredményében felbujtja esküszegésre birja őket; de nem kisebb mérvben a brit szabadkőművesség is, amely szövetségben azokkal világuralmával kiaknázhatlan pénforrásaival segíti azokat. És a magyar Symbolikus Nagypáholy nem találta sem okszerűnek sem időszerűnek azokkal a közösséget megtagadni és az összeköttetést megszakítani. Jóllehet, hogy kitűnően szervezett összeköttetései révén tudomással kellett birnia a pokoli tervről és annak kivitelének minden fázisáról. Azt mondja a magyar Symbolikus Nagypáholy főfő atyamestere, hogy a Nagyorienssel a közösséget megtagadták ... Helyesen van megtagadták : Ámde az a megtagadott közösség egyebet is jelent, jelenthetett és pedig egyenes és nyílt megtagadását annak is, ami alapjában véve a francia és ennek révén az angol szabadkőművesség is a világháború kezdeményezésére vezette és pedig több mint valószínű a világ összes páholyainak előzetes tudatával és beleegyezésével, mert egyébként érthetetlen, hogy a szabadkőművesség a világháború megindultával önmagával nem hasonlott meg és mint érdekcsoportokba oszolva egymás között az összeköttetést nem szakították meg, a közösséget nem tagadták meg. Amiből kitűnik, hogy a Szimbolikus Nagypáholy állásfoglalása az olasz Nagyoriensével csak látszólagos lehet, mivelhogy, ha az nem volna, akkor eredménytelenül kelletett, hogy eljárjon a franciáknál ép ugy mint az angoloknál, amely esetben az olaszok esküszegésével egyidejűleg azokkal is meg kellett volna a közösséget és öszszeköttetést tagadni. Nagyon természetes, mert ha én az esküszegővel cimboraságban leledzem, esküszegésével azonosítom magamat: nem kevésbé erkölcsileg megromlott, megmételyezett és megbélyegzett vagyok, mint az esküszegő és menynyivel inkább nálánál, ha felbujtó vagyok ! A magyar Szimbolikus Nagypáholy fellépése és üzenete az olasz Nagyorienssal szemben tehát nemcsak nem lehet őszinte, hanem teljesen hiányát adja a következetességnek is és pedig pro primo azért, mivel a közösség megtagadása egyúttal megtagadása azon nagy szabadkőműves alapelveknek is, amelyeknek forrásai részben kétségtelen az olasz Nagyoriens titkos munkásságában lelhetők fel, onnan származtak, keltek szárnyra és közössé minősítve szentesittettek; pro szekundó mivel az olasz Nagypáholy eljárását a látszott okból is inkább elvtagadásnak, mint megtévelyedésnek lehet minősíteni. Már pedig szentül meglehetünk arról győződve, hogy a további összeköttetés továbbra ép ugy fenmarad, mint a nagyelvek közösségének vallása, talán annál is inkább, mert Bone János, Tür István, Pulszky Ferenc és garibaldisokkal inkább egymással vonatkozásban vannak és mélyebb nyomokat hagytak a magyar Szimbolikus Nagypáholyban, hogy sem a közösség az Összeköttetés tényleg megszűnnék. És ezt annyival is inkább pótolhatjuk, mivel a szabadkőművesség első sorban is a legmeghittebbek bizalmas társasága, amely társaság mint ilyen tudvalevő ügyeit, jövőben való terveit a nagy közönség kizárásával teljesen titokban vezeti és késziti másfelöl alapelveinek, eszméinek, határozatainak, törvényeinek szentesítését szimbolikus jelvényei kiséretében szimbolikus szertartásaival szentesit és csak azt adja közre, amelynek jótékonyan ható gyakorlását a szabadkőművesség egyetemessége időszerűnek és alkalomszerűnek tart. Mert ha nem igy volna minek a titokzatosság és miért nem adja nyilvánosság elé mindazon cimeket, törekvéseket, amiket megvalósítani az emberiség általunk vallott boldogító javát szolgálná Miért miért a titokzatosság ? A mi az általuk gyakorló humanizmust illeti, azok a szeretet, tehát a krisztusi erkölcsi rendszer alaptételei és mint ilyeneknek az életben való alkalmazása, bárha más tekintetből toborzási vagy egyéb célból történik is, kétségtelen birja a szivek melegét amiért is a magyar szabadkőművesség csak kötelességet teljesített, mikor áldozatokat hozott a háború okozta nyomorúságokat és szenvedéseket enyhíteni. Ámde az áldozatokat kiegészítette volna azzal is, hogy valamint az olasz szabadkőművesekkel, azonképen a francia és angol szabadkőművesekkel is megtagadhatták volna a közösséget és összeköttetést. Most igy egymagában véve csak az olaszokkal szemben, amint fentebb kifejtettem sem nem őszinte, sem nem következetes a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy eljárása. Az olasz. Kétségkívül a legérzékibb népe Európának. Az olasz inkább lát, hall, ízlel, szagol vagy tapint: csak gondolkozni ne kelljen! S ezen érzékisége tette őt a poézis és a művészetek atyjává. Legkedvesebb sportja az orgyilkosság. A hires Pergolese is orgyilkosságnak áldozata lett, azon egyszerű okból, mivel ö szerzetté a híres Stabat Mater zenekölteményt. Riválisa leszúrta őt — zeneirodalmi féltékenységből. Az is jellemző az olaszra, hogy például Giorgione csak páncélban mert festeni. Ha rossz festő lett volna, bátran festhetett volna ingujjban is ! Az olasz nem szeret utazni, azt azonban megköveteli, hogy a más nemzetségbeliek az ő szép hazáját fölkeressék. Mert az olasz minden nációnak a cipőjét ki akarja tisztítani napjában kétszer, bőrét pedig le akarja vonni napjában háromszor. Még a templomban is melléd kuporodik s markát alamizsnáért nyújtja. (Az ilyen népet aztán hogyne vásárolhatta volna meg az angol könnyű szerrel ? !) A koldustempó, a csúszás-mászás, a hízelgés vérében van az olasznak: uralkodni talán nem is tudna legfölebb féktelen szabadsággal. Nagyon szereti a lustaságot — dolce far niente ! — viszont ha szenvedélye hajtja, dolgozik, mint két igavonó. Az olasz kétségkívül szereti a külsőséget. Néha három család tart egy közös livrét, melybe alkalmilag hol egyik, hol másik család bujtat egyórákra szegődött embert. A belsőségre már kevesebbet ád. Néha két nőnek van egy inge. Az olaszok közt sokkal különb kevés van Doria Andreánál. Ez egy alkalommal V. Károly császárt hajóján vendégül fogadta. Lakoma után minden arany és ezüst edényt a tengerbe dobatott, arról azonban jó előre gondoskodott, hogy a hajó erős hálókkal legyen körülvéve, hogy a legkisebb kanál is megmentessék. Szeretik a makkarónit igen — ez a nemzeti eledelük — talán azért szeretik oly nagyon, mivel belül olyan üres, mint jómaguk. De szívesen megeszik az éneklőmadarat is. Hálóval fogdossák őket, különösen költözködés idején tömegesen s a piacon úgy árulják őket, mint más országban a csibét. Változatosság kedvéért az olasz megeszi a békát is, nemcsak a két hátulsó lábát, hanem — tutti frutti! Nagyon sok cigány természet szorult az olaszba. Ha egy kis pénzmagot lát: Monsignore-ból illustrissimo lesz belőled. De attól se ijedj meg, ha Eccellenzának, vagy Milordónak szólít. De ha nem kap tőled pénzt, átkoz, mint a záporeső. Az olasz, hogy valamiként a becsületen csorba ne essék, kivezeti a tehenét a piacra és ott feji meg a tejvásárló közönség előtt. Ennek azonban nagyon vigyázni kell, ha négy szeme van, mind a négy szemével; mert a „becsületes" olasz fejés közben vízzel telített szivacsból szaporítja a „becsületes" tejet. Szóval igaza volt Benda hires politikusnak: — Be kell vallanom, hogy Olaszországban találtam néhány becsületes embert, amint a németek közt egy pár gazembert... Bevallhatjuk továbbá azt is, hogy az olaszoknak köszönhetjük a lutrit, mely oly sok embert tönkretett már a világon, meg az Aqua toffana nevü bájitalt, ezt a különös mérget, mely állítólag a sziveket meghódítja. Hogy Nápoly a világ legszebb városai közé tartozik, senkisem vonja kétségbe. De ezerszerte szebb volna lármás népe nélkül: tehát ha lakói némák volnának, vagy legalább az utazók — süketek... Velem történt meg, hogy egy olasz házban, hová bennünket elszállásoltak, a ház úrnője, ki olasz mécsét a lépcsőházban minden lépésemhez odatartotta, (tehát túludvarias volt!) ezt megelőzőleg már teljesen kifosztotta utazóböröndömet. Tehát nemcsak: Romae omnia venalia! — hanem : Romae omnia furacia! Deák Antal. HIREK. A körmenetek sikere. Még tőlünk nem messze álló körökben is nehezményezik, indokolatlan idegenkedéssel nézik, söt bizonyos rejtett mellékcélzatoknak tulajdonítják, hogy különösen az utóbbi időkben oly buzgón emeljük fel szavunkat a tekintélyek mellett, hogy az alakuló tekintélyek építésében közremunkálkodunk s a meglévő, régen elismert tekintélyek fényének egy-egy sugarát szavakban és írásban megrögzítjük, megörökítjük. Pedig mindenki láthatja, hogy az országok tömegeinek jelenlegi mozgásában, lázas hullámzásában az erkölcs, a becsület és a jog biztosítására egyedüli eszköz a tekintélyeknek szinte végtelen tisztelete s a tekintélyt képviselő egyének minden közérdekű és üdvös irányú nyilvános ténykedésének nagyrabecsülése, vezérszerepük jelentőségének körültekintő méltatása. Ez a gondolat, ez a határozottan üdvösnek tartott törekvés vezet bennünket és észszerűen vezetnie kell minden jól gondolkozó és arra hivatott tényezőt, hogy a nagyobb tömegmozgások után a közvélemény és a közérzés sikeres megnyilvánulásainak lezajlásával az eredmények s a mutatkozó gyümölcsök nagyrészét azon egyének és méltóságok számlájára írjuk, akikben a jövendő gondok és bajok között is természetes vezéreinket akarjuk látni s akikben a népeknek bizalmát és rendíthetetlen hitét összpontosítani kívánjuk. Az események megmutatták, hogy a legkörültekintőbb szervezés, a legalaposabb felvilágosítás dacára se mozdulnak meg az egy gondolkodású, az egy célra törekvő tömegek teljes erejük érvényével, ha nem állanak előttük egyének, méltóságok : tekintélyek, akiknek neve fogalom és minden üdvös törekvésnek megszemélyesítése. Bizonyos dolog, hogy a május 30-án Budapesten tartott könyörgő nagy körmenet óriási közönsége, népessége — egyszóval sikere — a mai nehéz körülményeknek tulajdonitható jórészben, amidőn a hazafias eszmék lelkesítenek, a vallásos érzések mélyen meghatnak minden magyar lelket. Mégis, hogy tévedésbe ne essünk, hogy egyedül e szempontból ne könyveljük el a különösen felemelő eredményt, hogy az ünnepi rendet ismertető újságoknak és a nagyon ügyes rendezőknek — bár kiszámíthatatlan érdemük — túlsókat ne tulajdonítsunk, még mélyebb szempontokat is tekintetbe kell vennünk, melyek a mai időben, a demokrata korban idegenek lettek az emberi szivek előtt, vagyis inkább idegenekké tették őket a demokratizmus agitátorai. Észre lehet venni a néplélek mozgásából, a közhangulatból, hogy a háborgatott ország, a szenvedésektől megpróbált magyar nép az eddigi rakoncátlankodásnak hátat fordítva, egymással egyesülni, az egyházi és világi tekintélyek: a király és a főpásztorok köré csoportosulni óhajt. Ezért nem zavargott most senki az egyházi, vallásos színezetű körmeneten és régente se zavargott volna, ha a tekintélyek részt vettek volna a körmenetekben s az újságoknak egyéb dolguk is akadt volna, mint őket lerántani. R. Tarkaság. Ne tessék mosolyogni. Igenis. Kikeriki országban az emberek dagadó keblét forró láz gyötri. Egyszóval lázbetegek. Igenis. Szemeikből vakító villámok cikkáznak a puskaporos levegőégbe. Igenis. Kikeriki ország heves