ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-05-02 / 18. szám

Hát igaz, hogy két dudás nem lehet egy csárdában s hogy a katholikus hitközségnek olyan dudásokra van szüksége, akik a szinigazságot dudálják s akiknél a csekélységek is nagy fontosságúak, de úgy vesszük észre, hogy ennek a csoportnak, amely a papságot úgyszólván szolgájának tekinti s az autonom hitközség célját az egyháziak folytonos csipkedésében, folytonos üldözésében találja s ebben önkénytelenül is igaza van a lapnak — Hudyma Emii jól bedudált. Ezek pedig megírattak, hogy a főegyházmegye lelkes autonómia-várói szemei elé a boldogság és egy jobb kor fantasztikus képére a küzdelmes jelen egy, a sok közül kiragadott, de mindenesetre igen jellegzetes jelenetét reávessük. A magyarországi Kath. Népszövetség háborús tevékenysége. — Pázmány Védőiroda közleménye. — A társadalmi szervezeteket, különösen az egész országra kiterjedőket, igen súlyos teherpróbának tette ki a háború. Annak a tevékenységnek folytatását, amelyre alakult és amellyel fenntartja magát, a háborús viszonyok és kivételes törvények csaknem lehetetlenné tették. Viszont amenynyiben körültekintő s a rendkívüli viszonyok között is megfelelő tájékozódó képessségü vezetőség áll az élükön, megtalálták és meg is kellett találniuk a saját és a köz érdekében azokat a tevékenységi ágakat, amelyekkel a háborús viszonyok igényeihez hozzásimulnak, s a ma végzendő munkába belekapcsolódni tudnak. A magyarországi Kath. Népszövetség vezetősége az első pillanatban szerencsésen felismerte feladatait és a háborús tevékenység útját és lehetőségeit. Füzeteit és egyéb kiadványait a háború céljának előmozdítására szentelte. A háború kitörése után megjelent első füzetében ismertette a háború okait, a világháborúban résztvevő haderőket, a kivételes törvényeket, a moratóriumot, a hadisegélyt. Kis lexikont adott a háborús hirek megértésének megkönnyitésére, kioktatta a gazdaközönséget arról, hogy mit kell pótolnia a mezőgazdaságnak, milyen géppel lehet segíteni a munkaerő hiányán. Sürgette a készletekkel való takarékoskodást. Megjelölte, hogy milyen korai zöldségeket és hogyan kell termelni. A hushiánypótlására a baromfitenyésztés nagyobb felkarolását sürgeti. Mindezek a cikkek s ezen kivül mégtöbb kisebb-nagyobb a tagsági illetményül szolgáló népszövetségi füzetekben jelentek meg, amelyeket 300,000 példányban küld szét a Népszövetség havonta, a három nyári hónap kivételével. Ezenkívül a háborús oktatás és felvilágosítás célját szolgálták a népszövetségi szervezetek vezetőinek számára kiadott Hivatalos Közlöny, valamint az értekezletekre megküldött következő gyűlési anyagok : „A háború erkölcsi hatása." „A gazdasági élet a háború idején." „A Kath. Népszövetség a háborús esztendőben." „A nő s a háború." „Mi az állami kölcsön?" „A világháború gazdasági okai." „A burgonya eltartása és a korai zöldségtermesztés." „A nemzet hibái és erényei" „Az egyház és a háború." „A mezőgazdaság és a háború." „Mit vészit a földmives terményeinek értékesítésénél?" „Mit vészit a kisbirtokos szükségleteinek beszerzésénél?" A felsorolt cikkek, röpiratok és füzeteknek kétmillió példányban való elterjesztése által a Népszövetség nagy mértékben szolgálta egyrészt a gazdasági hadviselés céljait, másrészt hozzájárult ahhoz, hogy a magyar nép a háború okaival, céljával úgy megismerkedjék, hogy öntudatosan és kitartással vállalhassa a reá nehezedő vér- és pénzáldozatokat. A Kath. Népszövetség az oktatáson és felvilágosításon tul is segitségére kivánt lenni tagjainak. E célra fokozottabb mértékben hivta fel a tagok figyelmét Gazdasági és Jogvédő Osztályára. Mind a két osztályt az eddiginél tényleg sokkal nagyobb mértékben vették igénybe a tagoK, mert különösen a hadbavonultak feleségei igen sürün rávoltak utalva arra, hogy gazdasági tanácsokat vegyenek igénybe és főképen, hogy a kivételes törvények által reáják rótt teendők és kötelezettségek természete felöl felvilágosítást kérjenek. Ez év első három hónapjában csak a központi Jogvédő Irodához 8567 esetben fordultak jogi kérdésben felvilágosításért és útbaigazításért. Az elmúlt év hasonló időszakában ezzel szemben csak 4520 esetben; vagyis csaknem teljes 100%-kal gyarapodott meg az iroda forgalma. Hasonló irányban vették igénybe a tagok a Gazdasági Irodát is. A háború céljának előmozdítására szolgál a Kath. Népszövetség által szárnyaira vett Kath. Karitász is, amelyben a fővárosi kath. jótékonysági szervezetek egyesültek, hogy nemcsak külön-külön fejtsenek ki háborús jótékonysági tevékenységet, hanem egy közös szerv által is irányítsák a jótékonyságot, segélyezést és a munkaalkalmak szolgáltatását. A Kath. Népszövetség tagjai több izben kaptak buzdítást és felszólítást arra, hogy a Kath. Karitászt pénzzel és természetbeni adományokkal segítsék. Ennek eredményeképen a Kath. Karitásznak ezideig 114 ezer 674 K-t sikerült összegyűjtenie, amelyből 93.000 K-t ki is fizetett. A téli idő alatt 6500 katonát látott el meleg téli felszereléssel. A háború kezdete óta 6 napközi otthonban 350 gyermeket tart el, ezekre a természetben adott élelmiszereken kivül 12.000 koronát költött el. Karácsonykor 3200 katonát ajándékozott meg és 700 gyermeket ruházott fel. Állandóan 300 asszonyt foglalkoztat katonai fehérnemüek varratásával, akiknek munkadíj fejében ezideig 47.000 koronát fizetett ki. A hadba indult katonák között 5000 érmet, 6000 rózsafüzért, sok ezer imakönyvet és képet, 50.000 cigarettát és 8000 szivart osztott ki. A budapesti katonai kórházaknak több ezerre menő párnát és egyéb fehérneműt ajándékozott. A Kath. Karitász tevékenysége még most is emelkedőben van és anyagilag is olyan alapokon nyugszik, hogy annak fenntartása a háború befejeztéig lehetséges lesz. A Kath. Népszövetség Tudósító Osztályt is tart fenn. Ez az osztály a háború kezdete óta hivatalos veszteségliszták felhasználásával a VörösKereszt Tudósító Irodával és a Hadifoglyokat Gyámolító Egyesülettel való közvetlen érintkezés alapján felvilágosításokat ad a hadbavonult katonákról, közvetíti a foglyokkal való levelezést és pénzforgalmat. Az osztályban állandóan 10—12 hivatalnok foglalkozik és az általa elintézett kérdezősködések, utánjárások, levélközvetitések száma meghaladja a 100.000-et. Rövid vonásokban ez a magyarországi Kath. Népszövetség háborús tevékenysége, amely bizonyára kiállja az összehasonlítást a külföld bármely társadalmi szervezetének hasonló irányú működésével. A Kath. Népszövetség ezekben a rendkívüli időkben is megmutatta, hogy modern, elasztikus szervezet, amely erős és egészséges, mert minden körülmények között tud eredményes munkát végezni. A tengeralattjárók élete. A német tengerész-élet kulisszái mögé érdekes bepillantást ad a „New-York Worald" egyik száma. Haditudósítójának sikerült Klaus Hausen U 16. kapitányával beszélgetnie, aki sikerült támadásaival a viz alá juttatta az angol Dulvich, a francia Ville de Lille és a Dinorach hajókat. „Az utolsó kifutásom — mondotta a kapitány — a Lamanch-csatornába volt sűrű, vastag ködben. Négy órán át csak úgy találomra siklottunk tovább, alig lehetett ötven lépésnyire látni. Az ötödik óra elején azonban feltűnt egy kis angol cirkáló. Csendben megközelitettük. S amikor melléje érve kibukkantunk a vizből, menekülésre nem gondolhatott. Legénysége csónakokba szállott, mire mi az üresen maradt hajót a mélybe sülyeszteüük. Még ugyanazon este egy másik hajóval találkoztunk, amelyet lyukkal az oldalába szintén eltüntettünk a habokba. Másnap korán hajnalban a francia kikötő elé érkeztünk. A Ville de Lille ép akkor hagyta el a kikötőt. Mikor egy jó futamnyira maga mögött hagyta a partot, felbukkantunk a vizből. Kezdetben azt gondolta, hogy francia naszád jött tán a védelmére s jeleket adott, mikor azonban megtudta a valót, behúzta a zászlót s tülkölni kezdett. Két asszonyt és több gyermeket láttam a födélzetén, azért nem akartam meglékelni. Felszólítottam őket, hogy szálljanak a csónakokba, ami néhány perc alatt meg is történt. Aztán négy embert robbanószerekkel átküldtem, akik elsülyesztették a gőzöst. S mivel mindenki nem fért rá a csónakokra, azért egy fent rekedt asszonyt s két kis gyermeket a naszádunkon voltunk szerencsések üdvözölni és szükségesekkel ellátni. Két nappal később meg az angol Dinorach trén-hajót küldtük a másvilágra legénységével és lovaival együtt." Egyéb tapasztalatairól Hausen még a következőket beszélte el: „Erősen megragadja az idegeket és nem is birja ki mindenki azokat a pillanatokat, ametyeket akkor él át az ember, amikor az ellenséges hajó közelébe ér. Először is minden nyilast elzárnak, majd levegőt szivattyúznak egy meghatározott nyomásig. Én meg figyelem a barométert, vájjon a nyomás befelé működik-e? Igy mindent elkészítve, a mélybe sülyedünk, mire halálos csend lesz a naszádban. Az elektromos gépezet hangtalanul működik. S mivel a viz nagyon jó hangvezetö lévén, egy közelünkbe került gőzös propellerének a zakatolását azonnal meghalljuk, a meleg és olajszagú gép levegője különben nem épen kellemes. Uj legénység nehezen tud beleszokni, hamarosan elálmosodik, úgy hogy csak a legnagyobb erőmegfeszités mellett tud ébren maradni. Voltak embereim, akik az első három napon át inkább nem ettek, csakhogy aludhassanak. Az a föltevés, mely szerint a naszádban tengeri betegség nem létezik, téves. Mert ha sokáig a viz alatt tartózkodunk, a levegő megromlik s sokan rosszul lesznek. Ilyenkor a nélkülözhetlen embereket kivéve, mindenki lefeküdni köteles, hogy igy magát nyugalomban tartsa és tüdőtágulását mérsékelje. Mert a levegő nagyon drága, akárcsak a sivatag beduinjának egy csepp viz. Tüzet nem gyújtunk a hajón. Egyrészt, mert fogyasztja az oxigéniumot, másrészt, mert fölösleges, az áram fejleszti — ha kell — a szükséges hőt. Különben is hideg ételeket élvezünk. A szolgálat itt nagyon nehéz, órákon át olyan kis helyben kell szorongani, hogy még a lábakat sem lehet elegendőkép kinyújtani s még hozzá feszülten kell a periszkóp üvegére figyelni, úgy hogy elszédül az ember s fejfájást kap a végén. Erre felváltják s mehet aludni. Édesen nyugszik utána a fáradt ember, jólehet a kis alkotmány ide-oda fordul a habokban. Mielőtt felemelkednénk, még egy általános megfigyelés történik, vájjon nem hallatszik-e egy gép zakatolása." Egyebek közt megemlítette még, hogy a naszád sebessége túlhaladja a leggyorsabb személyszállító hajó sebességét is. Az újságíró egyes kérdései előtt azonban udvariasan kitért, vagy exkuzálta magát, „hadititok" — mondta — elárulni HIREK. Hogy vannak a földek?! •— Köszönjük szives figyelmét, kérdését, érdeklődését ! A körülményekhez képest jól, nagyon is jól! — feleli a magyar gazdaközönség. No hiszen! van is most aztán kárörvendés, lekicsinylés: — Ugy

r-e megmondtuk, hogy nem kell félteni a magyar népet?! Nem hagj^ja az a földet! Jó, jó! Vannak, akik nem hagyták volna úgyse, de mégis, kérjük szépen, nem kell a dolognak egyedül a végére nézni, nem elég az eredmény fölött örvendezni. Nem igy készült a nemzetgazdaság sorsa s ha az a sok panasz, nógatás, hatósági lépések, felvilágosítások nem történtek volna meg, furcsán néznének ki most a határok. Mikor minden válogatás nélkül dicsérjük a népet, egyrészről nagyon bőkezűek, másrészről meg szörnyen fösvények vagyunk. Rőkezüségünkben a nép fogalma alatt olyanoknak is kijut a dicséretből, akik vagy egyáltalában nem akartak dolgozni, vágy pedig csak felébe szerették volna a vetéseket learatni. Viszont a szörnyű fösvénység vétkét akkor követjük el, amikor nem akarjuk észrevenni a hatóságok, a falusi papok és tanitók felvilágosító, buzdító munkáj ít. Pedig jórészt nekik köszönhető és a gazdatiszteknek, hogy földeink meg vannak müveive s most reményteljes kebellel várjuk a terméseket. Bizony sok helyen felütötte fejét a szocializmusnak valami mérges hajtása a földmunkások között. Tanúskodnak erről az uradalmak tisztjei, akik jóformán csak húsvét után tudtak aratókat szerződtetni, holott ez a feladat más évben már karácsonykor kielégítően meg volt oldva. Nem tudunk hová lenni a bámulattól, midőn halljuk, hogy annyi sorozás dacára is sikerült a feltétlenül szükséges munkaerőt felkutatni. Ebből látható, hogy más években mennyien húzzák ki a nyarat nálunk komolyabb munka nélkül, akiket most a keményebb sors és a nagy munkabérek belesodortak a munka forgatagába. Aratógépek is szép számmal állíttattak be a gazdaságokba s most szépen olajozva, munkára készen várják az időt, amidőn neki rohanhatnak a ringó búzatábláknak, amelyekben a tavaszi fagyok tettek ugyan károkat, de hagytak annyit, amennyivel kikerülhetjük a gondok sötét tájait. Szinte áhítatos léptekkel haladunk a mezők dűlőútjain, melyek mellett a megmunkált földek öntudatosnak látszó komolysággal fekszenek. S ha megkérdjük őket illedelmesen: — Hogy vannak a földek?! Néma intelemmel felelnek vissza: — Mi csak jól volnánk, de ti is legyetek jók, hogy az Isten megáldjon bennünket! R.